Mikor kérdeztem Pétert, hogy miről kell beszélni, akkor azt mondta, hogy vízió legyen. Nem könnyű dolog a mai zavaros időkben víziókat bemutatni, de mielőtt az energetikai kérdésekről beszélünk, néhány szót azért hadd szenteljek ennek.
Amikor a NATO-t létrehozták, akkor született egy bonmot, amit föllelhetünk különböző diplomáciai munkákban, ami a NATO célját és vízióját fogalmazta meg, és az úgy hangzott, hogy tartsuk bent az amerikaiakat, tartsuk kinn az oroszokat és tartsuk lenn a németeket. Keep the Russians out, keep the American in, keep the Germans down. Ha ezt a parafrázist veszem most elő, akkor azt tudom mondani, hogy az előttünk álló jövő az úgy néz ki Európa szempontjából, hogy British out, Balkan in, Central Europe up. Ez a vízió, tisztelt Hölgyeim és Uraim, annak minden következményével. Ez azt jelenti, hogy szomorúak vagyunk ugyan, hogy a britek elhagyják az Európai Uniót, de erre befolyásunk nincs. A Balkánt mindenképpen integrálnunk kell az Európai Unióba, ezt most már az Európai Unió is elfogadta. Adott is egy dátumot: 2025. Nem vagyunk boldogok ezzel az időponttal. Szerintünk ez szerény, ez túlságosan távoli. Nekünk egy ambiciózusabb időpontra van szükségünk, de a 2025 is több, mint ami eddig volt, mert eddig nem mondtak semmit. Úgyhogy megbecsüljük ugyan a 2025-öt, de Magyarország azon lesz, hogy Szerbia uniós csatlakozását minél inkább föl tudjuk gyorsítani. Nem nehéz innen elképzelni, hogyha britek ki, Szerbia be, sőt Szerbia után még egy-két kisebb balkáni ország is be, annak milyen következménye lesz Európára nézve. Már most is, ha vetnek egy pillantást a számokra, azt fogják látni, hogy a V4-es országok kereskedelme Németországgal 55 százalékkal magasabb, mint a német–francia kereskedelem volumene, és ha azt nézik, hogy a német–olasz kereskedelem mit mutat, akkor azt tudjuk mondani, hogy a V4-ek és a németek kereskedelme háromszor akkora, mint az olasz–német. Képzeljék el, ha megkapjuk közép-európai országként – bár mint mondtam, a lába a Balkánba lóg Szerbiának, de mégiscsak egy közép-európai országról beszélünk –, bejön még Szerbia és egy-két kisebb balkáni ország. Ennek az a következménye, hogy az európai gazdasági egyensúly megváltozik, az európai gazdaság súlypontja nyugatról keleti irányba fog elmozdulni, és a következő tíz-tizenöt évünket ez a folyamat határozza majd meg. Ez nem lesz látványos, nem fogunk minden nap erről híreket hallani a rádióban, nem fogunk minden nap erről vitákat folytatni, de ahogy a gazdaságban az lenni szokott, szépen nyugodtan, évről évre a számok mutatni fogják, hogy Európa gazdasági teljesítményének középpontja egyre inkább Közép-Európában lesz, illetve van.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szijjártó miniszter úr jól mondta, a gazdaság szempontjából az energia kulcskérdés. Vannak szép eredményeink a szerbekkel. Az, hogy a magyar és a szerb áramtőzsde egyesült, egy fontos előrelépés, következménye sok év kemény munkájának. Itt olyanok ülnek, akik a szerb–magyar kapcsolatokat értik, nyilván ennek a történelmi dimenzióit is átlátják. Az, hogy ma Szerbia és Magyarország azt mondhatja magáról, hogy soha ilyen jók a kapcsolataink nem voltak, ilyen történelmi háttérrel, mint amin élünk, mutatja, hogy rengeteg munkát kellett ebbe belefektetni. Önök személy szerint is az üzleti élet részéről, ezért én köszönetet mondok Önöknek, és mi politikusok is, ideértve Szerbia elnökét, miniszterelnök asszonyát, a kormánytagokat és magunkat is. Óriási munkát végeztünk annak érdekében, hogy a szerb–magyar kapcsolatokat ne a múlt, hanem a jövő határozza meg. Nekünk nem a múltról kell vitákat folytatnunk, hanem a jövőre nézve kell rendelkeznünk közös tervekkel. És ahogy azt ma már egyszer elmondhattam, a történelem azt tanítja nekünk – és szerintem a szerbek is értik ezt –, hogy egymás rovására nem lehetünk sikeresek. Ha sikeresek akarunk lenni, akkor szerbeknek és magyaroknak együtt kell és együtt lehet sikeresnek lenni. Ehhez kell az utakat és módokat megtalálni, és nyugodtan mondhatom, hogy a politikai munka nagy részét elvégeztük, az ajtók ki vannak nyitva, a kapuk tárva vannak, a gazdasági embereknek közlekedni kell rajta. Minden azon múlik, hogy a szerbiai és a magyarországi üzletemberek létrehozzák-e azt a szövetet, sűrű szövésű szövetet, a gazdaságnak azt az alapját, ami aztán összetartja majd a szerb–magyar politikai együttműködést.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami az energiát illeti, hogy fog kinézni a világ az energia területén? A helyzet úgy fest, hogy a világon van néhány ország, amely szerencsés, mert rendelkezik, birtokában van jelentős energia, alapvetően fosszilis energiaforrásnak. Magyarország nem tartozik ezen országok közé. Sőt, nemcsak nem tartozunk közéjük, hanem a környezetünkben is kevés ország van, amely bővében lenne a fosszilis energiaforrásoknak. És ha van is olyan, mint most legutóbb hallhattuk a Fekete-tenger révén Romániát, amelynek megnyílnak ilyen forrásai, még mindig nincsenek megépítve azok az interkonnektorok, amelyek ezt az energiát ide tudnák hozni. Most nem román–magyar fórumon vagyunk, de mégis megemlítem, hogy Magyarország Romániával a kétirányú gáz áramoltatásához szükséges beruházásról megegyezett. Péter, 2009-ben, 2010-ben átadtuk a magyar oldalon a beruházást, és a másik oldalon még mindig nincsen kész. Ha kész lenne, pillanatok alatt működhetne már a szállítás Romániából, de így csak 2022-re tudunk megindulni. De ez legalább van. Horvát oldalról ugyanilyen blokád alatt voltunk az elmúlt időszakban, és talán vagyunk is még. A horvát–magyar interkonnektor ránk eső beruházását megcsináltuk, a másik oldal még nem készült el. Szeretném jelezni, hogy Magyarország az energia szempontjából olyan ország, hogy nincs neki sajátja, a térségben sincs elegendő, de ami van, azt sem tudjuk beszállítani Magyarországra, mert nincsenek meg a szükséges összeköttetések.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azonban a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy egyre távolabbi pontokról érkezzenek szállítmányok folyós, cseppfolyós gáz formájában Európa partjaihoz. Várjuk, hogy ezekkel a beruházásokkal mi történik majd. Ismerjük a lengyel beruházást, látjuk a horvátok terveit, és mint mondtam, remek lehetőségek nyíltak ki Romániában is, amelynek a kapacitását egyébként 15 évre évi több mint négymilliárd köbméternyi gáz formájában lekötöttük, illetve le fogjuk kötni. Három száz százalékban magyar kézben lévő cég nyerte el ennek a lehetőségét, közöttük kell majd a szerződéseket megkötni, de a lényeg az, hogy a Romániából amerikaiak által kitermelt gáz Magyarországra érkezik majd, és ezzel az orosz gázmonopóliumnak Magyarországon egyszer és mindenkorra vége van. A szükséges importnak felét, több mint felét képesek vagyunk nem orosz forrásból behozni Magyarország területére. Nagy pillanat lesz ez majd Magyarország történetében. A szerződéskötésekről tárgyalunk, a beruházások zajlanak, 2022 után ez az idő is elérkezik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mink van? Most arról beszéltem, hogy mink nincs. Mink van? Van nekünk egy nagyon jól fejlett infrastruktúránk, amit az érzékeny kategóriába soroltunk; csővezetékekről beszélek, tározókról beszélek, jó menedzsmentképességekkel rendelkező energetikai cégekről beszélek, amelyek jellemzően külföldi tulajdonban voltak hosszú időn keresztül. Most nem sorolom föl, mert az fölemésztené az időmet, de 2010 után ezekből az érzékeny infrastruktúrákból Magyarország rendkívül sokat visszavásárolt, kezdve a MOL részvényeinek 20 százalékától folytatva az EON tározóján keresztül most legutóbb az RWE-nek a lignitre épülő mátrai erőművével bezárólag. Tehát nemcsak van egy jól fejlett és szofisztikált infrastruktúránk, hanem az ráadásul meghatározó részben állami tulajdonban van, vagyis képesek vagyunk ezeket is eszközként használni egy állami energiastratégia részeként. Aztán van még nekünk egy jól működő atomerőművünk, Paks, amelynek a kapacitását most jelentősen bővíteni fogjuk. És ha megépülnek az interkonnektorok, akkor lesz egy kedvező földrajzi elhelyezkedésünk is, mert akkor megszűnik Románia, Horvátország irányából is a mostani blokád. Sőt, a kormány döntött múlt héten arról, hogy a délről jövő vezetékrendszerünket összekötjük az északi vezetékrendszerünkkel, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag délről Lengyelországig, Lengyelországtól délig el lehet majd szállítani a gázt. Ezt a beruházást a magyar állam végre fogja hajtani, erről a szándékról már döntés is született.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mit jelent mindez? Ez azt jelenti, hogy Magyarország egy olyan ország lehet, ahol a gazdasági növekedés tekintélyes részét adó ipar jó eséllyel őrzi meg a versenyképességét. A modern korszakban az energia ára, elérhetősége, biztonságos elérhetősége és ára meghatározó az ipar versenyképessége szempontjából, azt tudom mondani Önöknek, hogy Magyarország az energia oldaláról képes iparát nemzetközi léptékben versenyképessé tenni. Nem véletlen, hogy az ipar szereti is Magyarországot. Nemcsak a magyar kézben lévő ipar, hanem a külföldiek kezében lévő ipar is szereti, mert elfogadható áron, biztonságosan, kiszámíthatóan jut energiához.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ehhez a közép-európai térséghez kellene hozzánőnie Szerbiának a következő időszakban, és biztosak lehetünk abban, hogy Szerbia nem tud hozzánőni Közép-Európához csak abban az esetben, hogyha az energia rendszere is hozzánő. Biztos vagyok abban, hogy az energetikai rendszer fejlesztése, szélesítése, kapacitásának növelése Szerbia felől Magyarország irányában és Magyarország felől Szerbia irányában kulcskérdés az egész térség versenyképessége szempontjából.
Milyen kihívásokra kell fölkészülnünk? Az első, hogy a világ energiaéhsége nem fog csökkenni. Minden előjelzés szerint inkább nőni fog, és a térségünkben is 3-5 százalék közötti növekedést várunk középtávon is, tehát itt is nőni fog az energiaigény. A második kihívás, amivel számolnunk kell, hogy a világban erősödni fog az energiaár-verseny. Néhány éve még nem gondoltuk volna, de ebben a versenyben ma az Egyesült Államok áll a legjobban. Az Egyesült Államok ugyanis tudatosan törekszik arra, hogy új termelési technológiákat vezessen be, és ezzel az európai árnál körülbelül 20 százalékkal olcsóbban állítson elő energiát, és azzal, hogy olcsóbban állítja elő az energiát, köröket vernek ránk, európaiakra az ipari versenyképesség szempontjából. Ezt a versenyt így nem fogjuk állni. Ezt az energiaversenyt ilyen számokkal nem lehet megnyerni, tehát előbb-utóbb az európai országoknak dűlőre kell jutniuk egymással, hogy hogyan tudjuk fölvenni az energiaár-versenyben a kesztyűt az Egyesült Államokkal. A harmadik kihívás, amivel számolnunk kell, az pedig az, amiről már beszéltem, hogy a súlypont Közép-Európa irányába tevődik majd át, és a legnagyobb energiaigények, új energiafelvevő kapacitású ipari igények itt kell, hogy megjelenjenek majd Magyarországon, illetve Közép-Európában. Tehát nekünk energiaéhséggel, élesedő árversennyel és növekvő közép-európai energiaigénnyel kell számolnunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A versenyt csak akkor lehet megnyerni, ha az ember benevez. Ha nem vesz részt a versenyben, akkor nem is nyer. És ha benevezett, akkor nem szabad, hogy inába szálljon a bátorsága. Az INA szó most nem azt jelentette, amire gondolnak. Arra van szükség, hogy nem szabad, hogy inába szálljon a bátorsága, vagyis az öltözőből ki kell menni a versenypályára, a futókörre, mert az öltözőből nem lehet versenyt nyerni. Tehát bátorságra lesz szükségünk, víziókra, távlatos gondolkodásra, valami olyasmire, amit most a szerb barátainkkal közösen próbálunk. El kell gondolnunk és meg kell rajzolnunk az új, versenyképes Közép-Európát. És itt, mint ahogy a szerbek és a magyarok példát mutatnak, túl kell lépni a múlton, és a jövő érdekében szövetségeket kell kötnünk egymással. Össze kell kötni a saját rendszereinket. Egy közös energiahálózatra van szükségünk, amelyben Szerbia éppúgy benne van, mint ahogy benne van Magyarország is. Arra is föl kell készülnünk, hogy Magyarországnak lehetősége nyílik arra, hogy energiaexportőrré váljon. Péter már beszélt arról, hogy hosszú évtizedek óta a magyar fejben mindig az volt, hogy hogyan szerzünk energiaforrást, hogyan jutunk energiához, de ha minden úgy alakul, ahogy elterveztük, ha a vízió, amiről beszélek, nem marad álom, hanem megvalósul; Paks bővül, új források jönnek be, diverzifikáljuk az útvonalakat és a forrásokat, akkor Magyarország egy olyan ország lesz, amelynek elsősorban energiakereskedelmi kérdései lesznek. Nemcsak energiamegszerzési, kapacitáslekötési kérdései lesznek, hanem kereskedni tudunk majd az energiával, adunk-veszünk, hiszen többletünk is lehet. Ráadásul miután nukleáris energiánk is van, és az a legbiztonságosabb energia, ezért a térség energiabiztonságához is hozzá tudunk majd járulni. Úgyhogy szerb barátaink az energetika terén is számíthatnak majd ránk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A legbonyolultabb kérdések közé az ipar hátteréül szolgáló biztonságos energiaellátás megszervezése tartozik a gazdaságpolitikában. Ha képesek vagyunk arra, hogy megszervezzük, térségi összefüggésben az olcsó, nagy mennyiségben elérhető, racionálisan beszerezhető és eladható mennyiségű energiát, az ehhez szükséges infrastrukturális beruházásokat megcsináljuk, a szerződéseket megkötjük, akkor a legbonyolultabb gazdasági kérdést oldottuk meg. Ehhez képest már kevésbé komoly, kevésbé komplikált kérdés az ipari kapacitások fölépítése, amely majd ezt az energiát használni fogja, mert nem úgy lesz, hogy az energia megy oda, ahol az ipar van, hanem az lesz a következő húsz évnek a mintázata, hogy oda megy az ipar, ahol van biztonságos, olcsó, elérhető energia. Ezért Közép-Európának, Szerbiával kiegészülve fantasztikus lehetőségei vannak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!
