Beregi Balázs: – Miniszterelnök úr, az első nap után a NATO főtitkára úgy értékelte a helyzetet, hogy vannak véleménykülönbségek, vannak viták, de fontos döntéseket sikerült meghozni a NATO-csúcson. És valóban rendkívül olyan sok információ szivárgott ki, ami éles vitákat jelzett. Hogyan sikerült ezeken a majdhogynem megosztottságokon túljutni a NATO-csúcson?
– Ha akarom, akkor a pohár félig üres, ha akarom, félig tele van. Itt voltam egy évvel ezelőtt is a NATO-csúcson. Az egy röpcsúcs volt, nem egy kétnapos, jól előkészített ülés, mint a mostani. Akkor jött először ide el hozzánk és közénk az új amerikai elnök. Na, annak a csúcsnak a hangulata érdes volt, mondhatnám pokrócszerű. Ahhoz képest, hogy hogy álltunk egy évvel ezelőtt, most a társaságunk, tehát a NATO állam- és kormányfőinek társasága, a vezetőknek a klubja az összecsiszolódás jeleit mutatja. Én úgy érzékeltem, hogy az egy évvel ezelőttihez képest a mostani konfliktusok kisebbek voltak, vagyis a különbségek csökkentek, az egyetértés pedig nőtt. Tehát a mostani csúcsot a NATO egységének irányába tett fontos lépésnek látom. Összecsiszolódnak a NATO két pillérét adó országok vezetői, észak-amerikaiak az egyik oldalról és mi, európaiak a másik oldalról. Fontos döntéseket hoztunk valóban, ezek az egységet mutatják, és maradtak fönn véleménykülönbségek. Itt leginkább arról van szó, hogy az amerikaiak jól átgondolt érvekkel és erőteljesen érvelnek amellett, hogy mindenki emelje föl a katonai kiadásait, költsön többet fegyverekre, hadseregre, biztonságra. Ebben van jogos igény, hiszen a legfontosabb dolog a világban ma a biztonság, a legnagyobb veszély pedig éppen a biztonság elvesztése. Magyarország a világ egyik legbiztonságosabb országa, ezért nekünk különösen is figyelnünk kell arra, hogy amit már végre megteremtettünk magunknak, azt ne veszítsük el. Úgyhogy mi támogatjuk az amerikai elnöknek azt az igényét, hogy ésszerűbb, a mostaninál ésszerűbb, tehát magasabb összeggel támogassák a hadseregeket és a biztonságot az európai országok is. Ezzel nem minden európai ország ért egyet. Mit csinál ilyenkor egy amerikai? Azt mondja jó, akkor ne 2 százalékot költsetek, hanem 4-et. Most abban a szakaszban vagyunk, amikor még a kettőt sem értük el, tehát a nemzeti össztermékünk 2 százalékát sem fordítja mindenki biztonságra, de az amerikai már 4-ről beszél. Ilyen típusú konfliktusok voltak, de nem volt vita az irányban, a szándékban, a stratégiában.
– Két olyan stratégiai irányt vitatott meg a NATO, hogy honnan érkezhetnek a potenciális fenyegetések, és hogy a keleti irány az egyik, a déli irány a másik. A keleti országot, Oroszországot már kezelte korábban a NATO. A déli irányba tett lépésekkel és döntésekkel Magyarország mennyire elégedett? Hiszen itt a közel-keleti, észak-afrikai terrorizmus beszivárgásáról, illetve migrációról van szó.
– Keleti és déli veszélyekről beszélünk, de tudnunk kell, hogy a két veszély természetrajza jelentősen különbözik egymástól. A keletit úgy hívjuk, hogy Oroszország, a délit pedig úgy hívjuk, hogy terrorizmus. Ez két különböző fajta fenyegetés, két különböző kockázat, két különböző veszély a biztonságunkra. Ami a délit illeti, Törökország egy kulcsország. Stabil Törökország nélkül nem tudjuk megvédeni délről a terrorizmussal és a menekültekkel, migránsokkal szemben sem a kontinenst, ehhez nekünk egy erős Törökország kell. Ezért Magyarország üdvözli, hogy Törökországnak sikerült egy olyan alkotmányos reformot végrehajtani, amely minden korábbinál stabilabbá teheti Törökországot. Ez jó hír. Másfelől a háborús gócokat, amelyek nem az egyedüli, de fontos kiváltó okai a migránsválságnak, ezeknek a háborús konfliktusoknak a rendezése, konszolidálása, az újraépítkezések megkezdése a másik fontos feladat, mert a béke nemcsak úgy kerül veszélybe, hogy háború jön létre, hanem úgy, hogy a békés életnek a föltételei tűnnek el. Vagyis élhetetlenné válik az emberi élet, és akkor a migránsok fölkerekednek, és máshol keresnek maguknak országot, mondjuk, éppen a miénket akarják belakni. Ezt részben határvédelemmel kell megakadályoznunk, részben pedig azzal, hogy emberhez méltó élet föltételeinek megteremtésében működünk közre. Nem teremtjük meg helyettük, mert ami ingyen van, az semmit se ér, hanem velük együtt közösen konszolidáljuk ezeket a térségeket, és így a migráció kiváltó okait sikerül csökkenteni.
– Van egy ország a NATO-tól keletre, akivel Magyarországnak vannak vitái történetesen, és éppen a mai napon lesz egy olyan tanácskozás, amelyen Ukrajna, Grúzia biztonsági helyzetével foglalkoznak a NATO állam- és kormányfői a két ország vezetőinek jelenlétében. Magyarországnak lehetőséget nyújt-e ez a tanácskozás arra, hogy ismét elmondja a nyilvánosság előtt azt, hogy Ukrajnával szemben milyen gondjai vannak?
– Grúzia NATO-hoz való közeledésével semmilyen gondunk nincs, mi azzal mélyen egyetértünk, mint ahogy egyébként a macedónokkal való tárgyalások megkezdésének is mindig hívei voltunk, itt is volt a macedón miniszterelnök tegnap. Az ukránokkal van egy vita. Ez nem Magyarország és Ukrajna vitája, vagy ha úgy tetszik, ez csak a vita formája. A vita lényege nem ez, bár nekünk, magyaroknak a magyarok a legfontosabbak. A NATO nézőpontjából a vita lényege az, hogyha valaki aláír egy szerződést, mint ahogy az ukránok tették, és abban megígérik, hogy a kisebbségvédelem szempontjából a már elért szabályozási szintből nem lépnek vissza, vagyis nem lesz rosszabb a kisebbségeknek, mint korábban volt, ha egy ilyen ígéretet tesz, és egy ilyen szerződést aláír, mint az ukránok ezt aláírták, akkor azt be kell tartani. Ez nem magyar kérdés, ez a NATO-nak a szavahihetősége és a komolyan vehetősége, a NATO belső integritásának a kérdése. Az, hogy pont a mi hátunkon csattan az ostor, ezen nem vagyunk meglepődve, mert olyan helyén élünk a világnak, ahol ilyesmi előfordul. Itt most a NATO integritásának és a magyar kisebbség érdekének a védelme összekapcsolódik. És ezért nekem meg is kell szólalnom, és erősen is kell majd beszélnem a mai nap során.
– A NATO-n belül vagy az Európai Unión belül van egy olyan törekvés, hogy közös európai hadsereg jöjjön létre valamikor a távoli jövőben. Ez nem zavarja-e a NATO-t, nem gyengíti-e a NATO-t, nem okoz-e feszültséget például a transzatlanti együttműködésben?
– Magyarország híve egy európai közös hadsereg fölállításának, és nem a távoli jövőben, hanem minél hamarabb. Ez persze egy bonyolult katonai vezénylési technikai kérdéskört is jelent, ahol válaszokat kell találnunk arra, hogy hogyan lehet közösen irányítani valamit, amit klasszikusan minél inkább centrálisan irányítanak, annál jobban működik; a hadsereg ilyen. Tehát nem kis feladatot kell megoldani, a közös hadsereg irányításának problémája egy komoly szakmai feladat. Nekünk nem újdonság, mert az Osztrák–Magyar Monarchiában mi már voltunk közös hadsereg része, és akkor is megvolt a mechanizmusa annak, hogy hogyan kell irányítani egy közös hadsereget, hogyan kell vezényelni. Nekünk van tudásunk, amit be tudunk itt adni a közösbe. Ezért mi támogatjuk egy közös európai hadsereg létrehozását, mert ha valaki nem ura a saját biztonságának, nem képes azt saját erőből megteremteni, akkor az élet más területén is kiszolgáltatottá válhat. Ezért Európának, egy igazi, független Európának az az érdeke, hogy legyen saját hadereje. Ezért is fontos egyébként, hogy minden európai állam, a németek is igyekezzenek minél nagyobb összeget költeni egy közös hadsereg fölállítására. Az, hogy ez összeütközést jelent-e a NATO-val, az pedig szándék és intelligencia kérdése, hiszen szövetségesei vagyunk az észak-amerikaiaknak. Ha ők ezt nem tekintik velük szembeni lépésnek – én nem tekinteném az ő helyükben –, mint ahogy mi is úgy vagyunk, hogyha létrejön a közös európai hadsereg, ettől még az amerikaiakkal való együttműködés stratégiai jelentősége megmarad. Tehát ha van kellő intelligencia, akkor egy két pilléren nyugvó biztonsági rendszer működtethető.
– Végezetül még egy dolgot még, ami nem teljesen ide tartozik. Azok után, hogy a Brexit megvalósult a futball világbajnokságon, a vasárnapi döntőtől milyen eredményt vár?
– Mindig is a Duna menti futballkultúra része volt Magyarország, ezért a horvátok sikere persze a horvátoké, de egy kicsit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen ez a régió dicsősége is, még hogyha a horvát zászlót is kell most a magasba emelni. És én teljes szívvel szurkolok nemcsak azért, mert a horvátok a barátaink, és a szomszédaink, hanem mert azt a futball kultúrát képviselik, amihez mi is tartozunk, még ha ma nem is érjük el, sőt meg sem közelítjük azt a szintet, amire a horvátok képesek. De azért ez mégiscsak a mi kutyánk kölyke.
– Köszönjük szépen!
