Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm szépen a meghívást, hogy itt lehetek ma Önök között. A kormányzati munkának – amely nem a kosárlabdához, hanem inkább a nehézatlétikához hasonlít – a sok konfliktus és nyűg mellett azért van néhány szép pillanata is. Én személy szerint azt kedvelem a legjobban, amikor nagy és jövőbe mutató tervek megvalósításakor lehetek jelen, elsősorban a kultúra és a sport területén. Ma is egy ilyen nagy terv megvalósulásának vagyunk tanúi és résztvevői.Tisztelt Pécsiek!
A mai napon az Önök városa ismét közelebb kerül ahhoz, hogy újra a magyar kosárlabdasport fővárosa legyen. Sokan vannak itt, akik személyesen is kovácsai voltak a nagy pécsi kosárlabdasikereknek. Őket külön is tisztelettel köszöntöm. A siker persze régen sem bújt elő csak úgy magától a földből. A kosárlabdának régi hagyományai voltak korábban is a városban, válogatott játékosok kerültek ki innen, és én még emlékszem, hogy a nyolcvanas években többször is dobogós helyen végzett az akkori bajnokságban a pécsi női kosárcsapat, mielőtt aztán elérkezett volna a kilencvenes évek diadalmenete.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ne kerülgessük a forró kását, az igazság az, hogy a diadalmenet mégis akkor kezdődött igazán, amikor a magyar kosárlabda – ha megengedi László – fenegyereke, Rátgéber László Újvidékről Pécsre érkezett. Az igazság az, kedves Pécsiek, hogy az eddigi tapasztalataim szerint, hiszen jó néhány akadémia létrehozásában részt vehettem már különböző sportágakban eddig, az a legfontosabb tanulság, amit összegyűjtöttem, hogy komoly akadémiákat csak nagy egyéniségek köré lehet építeni. Gondoljanak arra, hogy a Nemzeti Kézilabda Akadémia végül is Mocsai Lajos köré épül föl. Gondoljanak arra, hogy az ország legjobb női kézilabda akadémiája mégiscsak Radulovics Bojana köré épül föl, és a Puskás Akadémiát is szakmai értelemben Mezey György alapította meg. Nem véletlen, hogy a kormány most Kovács Katalinnal dolgozik együtt egy kajak-kenu akadémia létrehozatalán, és közel vagyunk egy megállapodáshoz Hosszú Katinkával is, hogy ő is létrehozhasson egy komoly akadémiát.
Az előbb hallhattam az Önök edzőjét és elnökét. László, ha megengeded, akkor tennék itt egy rövid kitérőt a Te mondandód és az itt látott film kapcsán. Van itt a magyar közéletben általában is, de a magyar sportban különösen, a sportvezetésben pedig leginkább egyfajta kötelező álszerénység. Amikor siker van, és valami nagy dolgot érünk el, és nagy egyéniségek jelennek meg, akkor van egy elvárás, hogy úgy kell csinálni, mintha inkább kisebbek lennénk, a siker is meg mi magunk is, van egy elhárítás a nagyság, a büszkeség és a siker iránt, egy kötelező álszerénység. Szerintem ez baj, amit valahogy le kéne dobnunk a vállunkról. Az igazság az, hogy sikeresnek és nagynak lenni a sportban álszerénységgel nehéz. Igaz az is, hogy persze, ha nagy a mellény a kevésre vagy a semmire, az nagy baj, de legalább akkora baj, ha van teljesítmény, és mégis kicsi a mellény. Vállalnunk kell a sikereinket is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nemcsak a kudarcainkat, mert egyébként sosem lesz belőlünk nagy nemzet. Ha van mire, és van kire, akkor igenis legyünk rájuk büszkék. Tisztelettel köszöntöm Rátgéber Lászlót!
Hölgyeim és Uraim!
A többi már sporttörténelem. Teltházas rangadók, legendás csaták, sorozatban nyert magyar bajnoki címek és kupagyőzelmek, három Final Four és két bronzérem az Euroligában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian tudjuk, hogy Rátgéber László, akivel egy közös összeesküvés keretében határoztuk el ennek az akadémiának a megvalósítását, mindig teljes fordulatszámon dolgozik. Tőle tanultam azt, talán szó szerint mondta nekem egyszer, hogy a siker nem fotel, amiben kedvére elücsöröghet az ember. És milyen igaz! A sportban újra és újra, minden hétvégén, de az is lehet, hogy minden edzésen bizonyítani kell. Azt a mondatot is ismerem, amit az előbb itt a figyelmünkbe ajánlott. Úgy mondta, hogy vagy játékos vagy, vagy játékszer. Ő ezt a sportra értette talán, de ha megengedik, én azt mondom, hogy talán ez ennél szélesebb értelmű igazság, nemcsak a sportban van ez így. Emelt fővel lehet veszíteni, de az ellenfél játékszerévé sohasem válhatunk, sosem alázhatnak meg bennünket. Ha veszítünk, akkor is emelt fővel kell veszítenünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi, szurkolók, ha Önökre pillantunk, tisztelt Fiatalok, akkor mi játékosokat akarunk látni a pályán és nem játékszereket, különösen nem magyar játékszereket. Mi nem sztárocskákat akarunk látni a pályán, hanem hősöket. Olyan hősöket, akik újra magasba repítik a magyar női és férfi kosárlabdát. Erre szolgál ez az akadémia, ezért csaptam Rátgéber László tenyerébe, ahogy ő mondta: kiválósági központot kellene építeni. Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy néhány éve, amikor a kormány elé került az akadémia megépítésének a tervezete, akkor az egy kész és kiérlelt elképzelés volt, nekünk a kormányban csak rá kellett bólintanunk. No, meg elő kellett rá teremteni a pénzt természetesen, és ez 2014-ben még nem tűnt sétagaloppnak. Az alapkő letételéig általam nehezen ismert okokból, de valahogy nehezen jutottunk el, de valahogy csak elvergődtünk odáig, és utána, hogy másfél éve letettük az alapkövet, ma már át is adhatjuk az akadémiát, mert jól, kellő sebességgel haladtunk. Ha eljönnek ide az ország bármely sarkából, sőt a határon túli területekről is a magyarok, akkor hiszem, hogy mindannyian, egész Magyarország büszke lehet arra, amit itt talál.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy megemlítsem azt is, hogy nemcsak Pécsett történnek nagy dolgok a kosárlabdában. Létesítmények épültek Mosonmagyaróváron, Székesfehérváron, Oroszlányban, Pannonhalmán, Budapesten és Nyíregyházán is. Divat nemcsak az Önök sportágában, de a labdarúgásban is egyre gyakrabban minden komolyabb összegyülekezést akadémiának nevezni, de mi, akik ismerjük belülről a saját sportágunkat, pontosan tudjuk, hogy annyi akadémia, mint amennyi annak hívja magát, nincsen. Igazi minőségi akadémia kevés van minden sportágban, és azt kell mondanom, hogy járva az országot nyugodtan mondhatom, hogy kosárlabdában nem indokolatlan az a névválasztás, ami itt előttem olvasható, hogy ez a Nemzeti Kosárlabda Akadémia, mert ehhez foghatót sehol az országban nem talál az ember.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor most átadjuk a sportágnak ezt a csúcsintézményét, ami több mint 3,1 milliárd forintból épült, akkor nemcsak az utánpótlás-nevelésre gondolunk, bár az is fontos, de gondolunk nemzetközi tornákra is, hiszen ez a csarnok alkalmas arra, hogy nemzetközi tornáknak is házigazdája legyen az Önök városa. Látom, itt vannak az egyetemnek a vezetői is. Úgy tudom, hogy folynak tárgyalások, ennek örülök. Biztatni szeretném Önöket, tisztelt Egyetemi Vezetők, meggyőződésem, hogy szüksége van a városnak is, de biztos az egyetemnek is arra, hogy előbb-utóbb megállapodást kössön az itt működő sportklubokkal, különösképpen is a kosárlabda akadémiával, hogy a diákok, elsősorban a végzett diákok a Pécsi Tudományegyetem ösztöndíjas képzésében tanulhassanak tovább. Én ezt nemcsak itt, Pécsett szorgalmazom, hanem szinte mindenhol. A sportot, a jó képességű, jó gondolkodású és értelmes fiatalok személyét össze kell kötni a fölsőoktatással úgy, ahogy ezt az előttünk néhány lépéssel járó nagyobb országok már sokkal korábban megtették. Fontos nekünk, hogy a tehetséges sportolóink itthon maradjanak, ehhez kellenek az egyetemmel kötött megállapodások, és fontos, hogy ne kelljen többet olyan mondatokat hallani – szerencsére egyre ritkábban hallok ilyeneket –, hogy azért kell külföldre mennem sportolni, mert ott olyan föltételeket biztosítanak a számunkra, amit itthon nem, és ezért megyek, mondjuk, Amerikába ösztöndíjasnak. Szerintem Amerikába menni ösztöndíjasnak nem rossz ötlet, nem baj, ha az ember körülnéz a világban, ott is érdekes dolgokat lehet tanulni, de ne azért menjetek ösztöndíjasnak Amerikába, mert itthon nincsenek meg a sportoláshoz szükséges föltételek. Legyenek meg itthon a föltételek, és aki akar, menjen, aki pedig vissza akar jönni, annak pedig legyen hova visszajönni. Ezért szorgalmazom, hogy az egyetem és az akadémia között minél hamarabb jöjjön létre egy ilyen természetű megállapodás.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatalok!
Ha jól látom, akkor a föltételek ahhoz, hogy Önök, illetve Ti minden nap jobbak legyetek, adottak. Az igazság az, hogy innen kezdve már nincsen kifogás, mert minden csak Önökön, csak Rajtatok múlik. Mi most már csak szurkolni tudunk annak, de azt ígérem, hogy fogunk is, annak érdekében, hogy a nemzet büszkeségei legyetek, sikeres és elismert sportolók. Én ugyan egy olyan sportágból jövök, ahol lábbal terelgetjük a labdát, de azért figyelem a kosárlabda okos embereinek a mondatait is. És emlékszem, volt egy nagy sztár, amikor én még fiatal voltam, Amerikában, úgy hívták, hogy Michael Jordan, és neki volt egy fontos tanácsa, ami akkor szállóige volt a többi sportág hívei között is. Az ő tanácsát helyezem most a szívetekre, jegyezzétek ezt meg, legyetek kedvesek, és használjátok az életetekben. Így hangzott a jó amerikai bölcsessége: a meccset a tehetség nyeri, a bajnokságot a csapatszellem és az értelem.
Köszönöm szépen a figyelmet, és ezennel a kosárlabda akadémiát, a Nemzeti Kosárlabda Akadémiát átadom.
