Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, hogy hallva az itt ismertetett családtörténeteket, ennél azért valamivel több szerencsét kívánjak a mostani tulajdonosoknak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a meghívást. Ritkán hívják meg az embert egy dupla születésnapra. Hát még két ilyen tekintélyes és sikeres vállalkozás ünnepére. Az illendőség úgy kívánja, hogy először az idősebbet köszöntsük föl. Nos, már szinte minden elhangzott a Pick történetéről. És valóban, mit lehet még hozzátenni 150 sikeres évhez? Hölgyeim és Uraim, talán azt, hogy a siker olyan dolog, amihez minden egyes napon hozzá lehet és kell is tenni valamit. Így gondolhatták ezt a gyár mindenkori vezetői is. Ezért juthatott túl, élhette túl, állhatott talpra két világháború után, gazdasági válságok után, kommunista államosítás után, majd a rendszerváltás után is. Ha jól értem, akkor azért történhetett így, mert a Picket sohasem a sikerbe belekényelmesedett emberek vezették, hanem olyan emberek dolgoztak itt, és dolgoznak érte ma is, akik mindig tudták, hogy mit tegyenek hozzá a sikerhez. És azt is tudták, hogy úgy kell hozzátenni a korábbi sikerekhez, hogy közben véletlenül se rontsák le azt, ami a siker alapját jelenti. Az értelmes vezetők tudják, hogy az időben érkező figyelmeztetés aranyat ér. Sőt, megbecsülik azokat a munkatársakat és beosztottakat, akik a cég sikere érdekében nyers hangot mernek megütni velük szemben is, ha kell. Egy anekdota szerint például Pick Jenő egyszer megpróbálta beleütni az orrát egy gyártási kérdésbe, mire a feljegyzések szerint Szokolay Szilárd szalámimester azt mondta, idézem: „Jenő úr az irodában dirigáljon, itt én dirigálok.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán itt kell ejtenünk néhány szót a szegediekről is, hiszen a Pick számára megteremtették azt a biztonságot nyújtó otthont, amire minden sikeres vállalkozásnak szüksége van. Ha nincsenek a szegedi emberek, akkor a Pick sem létezik ma. Elismerés a hosszú hűségért!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mit lehet tehát hozzátenni 150 évhez? Egy másik 150-et. És így kapcsolódik a Pick történetébe a másik szülinapos, a Bonafarm, amely 2009 óta új lendületet adott Magyarország legpatinásabb cégének. A Pickhez képest ugyan még kiscsikó, de olyan eredményeket tudhat magáénak, amely előtt illendő megemelni a kalapunkat. 30 év telt el a szocializmus végórája óta, és itt van egy modern, innovatív, magyar tulajdonú vállalatcsoport, amely már most túlnőtt az ország határain. Régóta vártunk már egy ilyen cégre a magyar élelmiszeriparban. Nekünk, magyaroknak kiváló termőföldünk van, értünk az állatok tartásához, és valahol minden magyarban ott lakik a gazdaszellem is. Ahhoz viszont, hogy ez a tehetség kész termékekben is testet öltsön, kellenek olyan magyar vállalatok, amelyek az élelmiszeriparban szükséges kultúrával is rendelkeznek. És a Bonafarm pontosan ilyen vállalat, biztos hátországot teremtve két magyar hungarikumnak, a Pick és a Herz téliszalámiknak. Köszönet érte a Bonafarm tulajdonosainak, vezetőinek, dolgozóinak és munkatársainak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem titok, hogy a vezetők figyelni szokták egymást. Van, aki azért, mert információhoz akar jutni, van, aki azért, mert kedveli a főnökök közötti agancsviadalt, van, aki féltékenységből, és van, aki irigységből. Én azért figyelem a sikeres vezetőket, hátha tanulhatok tőlük valamit, amit aztán a magam munkájában felhasználhatok. Ezért figyelem hosszú-hosszú évek óta Csányi Sándor munkáját is, és keresem a tanulás lehetőségeit. Azt hiszem – talán egyedüliként –, kifigyeltem az ő vezetői sikerének a titkát. Azon kevesek közé tartozik, akik tudják, hogy a rájuk dobott köveket nem érdemes visszadobni, okosabb, ha lépcsőt építünk belőlük. Ehhez persze idegrendszer, önfegyelem, ravaszság és türelem is kell, mert könnyű ezt mondani, de nehéz megcsinálni. Azt látom, hogy minden felé hajított kő erősítette őt, és előrébb vitte a cégeit is. Próbálom utánozni, hátha ez előrébb viszi Magyarországot, mert hát dobálnak itt is rendesen. Mindig akad miből építkezni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Pick története a legjobb bizonyíték, hogy a magyar nagytőkének a nemzeti érdekeket is kell szolgálnia és képviselnie. A nagytőkének, ha magyar, a nemzeti felelősség logikája szerint is gondolkodnia kell. A világ népességének 0,2 százalékát adjuk, ezt a várost, a mi fővárosunkat ezer év alatt mintegy ötvenszer ostromolták meg, és két-három nemzedékenként a felhalmozott vagyont így vagy úgy el szokták venni. Szóval, ha magyar vagy, észnél kell lenned, nem gondolhatsz csak magadra, segítened kell a hazádat is. Észnél kell lennünk a gazdaságban is, mert látható, hogy amíg a kizárólag magyar vállalkozások az élelmiszeripari cégek 90 százalékát teszik ki, és a foglalkoztatás 70 százalékáért felelnek, az ágazat árbevételének és nyereségének mégis csupán a fele kapcsolódik hozzájuk. Nemzeti érdek, hogy 2030-ra az árbevételben is legyen a magyar vállalatoké a döntő hányad. És nemzeti érdek az is, hogy a tőkeerős magyar vállalatok lépjék át Magyarország határait, legyenek izmosak és erősek, használják ki a régió, Európa, de az egész világgazdaság lehetőségeit is, amivel aztán Magyarországot gyarapíthatják.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül sok sikert, erőt és kitartást kívánok a Pick és a Bonafarm nagy vállalati családjának. Rajtuk keresztül sok sikert kívánok egész Magyarországnak. Kívánom, hogy 50 év múlva az akkori nemzeti kormány miniszterelnöke itt álljon, és együtt ünnepelje a dolgozókkal és a szegediekkel a Pick 200. és a Bonafarm 60. születésnapját. Adja Isten, hogy így legyen!
