Jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim!
Akkor szeretnék túljutni a kötelezőn: a kiállítást ezennel megnyitom. Azonban nyilván nem csak azért jöttünk össze itt ilyen sokan, hogy két mondattal elintézzük ezt a találkozót, ezért engedjék meg, hogy néhány gondolattal én is köszöntsem Önöket. Első helyen szeretnék köszönetet mondani a magyar gazdáknak, Önökön keresztül, hogy az elmúlt években folyamatosan, kiszámíthatóan és nagy erővel támogatták a polgári, nemzeti és keresztény kormányát Magyarországnak. Én úgy végeztem a munkámat, és a magyar kormány úgy végezte a munkáját az elmúlt években, hogy számíthattunk arra, hogy nehéz pillanatokban a magyar gazdatársadalom ott van mögöttünk, és szeretném azt hinni, hogy Önök is úgy végezték a munkájukat az elmúlt években, hogy mindig érezték, érezhették, hogy a magyar kormány ott van a gazdák mögött. Tudnék ennek bizonyítására számokat is hozni, de talán ez kevésbé érdekes. A fontos dolog az, hogy hosszú idő után van szerintem olyan kormánya és olyan parlamenti többsége Magyarországnak, amelyet a gazdák teljes egészében és tiszta szívből sajátjuknak érezhetnek. Ez nem véletlenül van így.
Ez azért van így, mert – a fiatalabbaknak mondom, az idősebbek emlékeznek még erre – voltak olyan idők, amikor nem az ilyen expókra való összesereglés volt a legfontosabb feladata a magyar gazdáknak, hanem szó szerint a túlélésért kellett küzdeni. Mert az ember úgy érezte, hogy csapdába estünk, beszorultunk a saját kormányunk meg Brüsszel közé, és azért kellett harcolni, hogy a földet ki ne húzzák a lábunk alól, meg azért kellett harcolni, hogy egyáltalán legyen a magyar mezőgazdaságnak meg a magyar falunak jövője. A mi együttműködésünk valójában ekkor erősödött meg igazán. Valahol, ha az időben el kell helyeznem ezt, 2005 környékén vagyunk, amikor az első nagy gazdatüntetések voltak, mert ha akkor Önök nem mozdultak volna meg, akkor ma nem lenne oka annak, hogy itt vagyunk, mert már régen nem lenne a magyar termőföld a magyar gazdák kezében. De a magyar gazdák megmozdultak, kötöttünk egy szövetséget, és végül is 2010-ben eljutottunk odáig, hogy Magyarországon nemzeti kormány alakult. Bizonyára emlékeznek rá, az IMF-et hazaküldtük, a hitelt lerendeztük és visszafizettük, a saját lábunkra álltunk, és azt mondtuk, hogy egy olyan gazdaságot kell építeni Magyarországon, ami a magyar embereknek jó. Márpedig nincs olyan gazdaság, amely jó a magyar embereknek, ha abban nem meghatározó az agrárium. Mert szép dolog ez a sok modern dolog, amiről beszélünk, időnként persze olyan szavakat is mondunk, aminek a jelentését sem pontosan értjük, ilyen modern, high-tech kifejezések meg új ipar, új gazdaság meg az Ipar 4.0; ezek mind fontos dolgok, de a legfontosabb mégiscsak az az életösztön, hogy az ember azzal foglalkozzon elsősorban, amihez ért, és amihez tehetsége van. És az igazság az, hogy Magyarországon a leginkább nekünk tehetségünk a mezőgazdasághoz van. Vannak kiváló fejlesztőmérnökeink.
A napokban nyitottam meg, adtam át az első ütemét Európa egyik legmodernebb autópálya tesztüzemének, ahol kiderült, amikor készültem, hogy Magyarországon most már elérte a fejlesztő mérnökök száma a tízezret, a high-tech mérnökök száma is elérte a tízezret, tehát erősek vagyunk az iparban is, de az igazság az, hogy az nekünk idegen pálya. A hazai pálya a mezőgazdaság, és egész addig, amíg Magyarországon a mezőgazdaság nincs biztonságban, addig a magyar gazdaság sincs biztonságban.
Ebből az következik, hogy egyenesen kell válaszolnunk azokra a kérdésre, hogy először is lesz-e a jövőben földünk? Várhatók-e olyan uniós szabályozások, amelyek lehetővé akarják tenni, hogy külföldiek is termőföldet vásárolhassanak Magyarországon? A válasz az, hogy ez a veszély állandó. Folyamatosan vannak ilyen kísérletek. Ezért arra szeretném Önöket kérni, hogy persze most itt nem a földről beszélünk, hanem már ezekről a modern gépekről meg a fejlődésről meg a beruházásról, de arra szeretném Önöket kérni, hogy egyetlen pillanatra se lankadjon a figyelmük. Folyamatosan kövessék az agrárkamarának az erre vonatkozó híradásait. Akik ott vannak Brüsszelben, nálunk gyakrabban vannak ott, és erősen képviselik Önöket, ők pontosan hozzák a híreket, hogy mikor milyen kísérletek lesznek arra nézvést, hogy valahogyan hozzájuthassanak külföldiek is a magyar termőföldhöz. A mi szövetségünk, a gazdák és a magyar kormány szövetségének egyik fundamentuma éppen az volt, hogy ezt megpróbáljuk megakadályozni. A magyar kormány tartja a szavát. Én továbbra is olyan szabályozásokat tudok csak támogatni Magyarországon, amely nem teszi lehetővé, hogy a gazdák megélhetésének első számú előföltételét, a magyar tulajdonban lévő termősóföldet, illetve annak jogi státuszát megváltoztassák.
A második fontos kérdés, amire válaszolnunk kell, hogy bekapják-e a nagyok a kisebbeket, illetve a középbirtokosokat. Emlékezzünk arra, hogy ez 2010-ben, amikor az új agrárpolitikát a kamarával is közösen kialakítottuk, akkor az volt az elgondolásunk, hogy a földtulajdonnak legalább a 80 százaléka legyen a kicsiknél és a közepeseknél, és az agrártámogatásoknak is körülbelül a 80 százaléka a kicsikhez és a közepesekhez jusson annak érdekében, hogy a középbirtokosságra épülő magyar mezőgazdaság szárba tudjon szökni. Lassan lejár a hétéves költségvetési időszak, amit az Európai Unió a tervezéskor használ, indul az új hétéves időszak. Kemény tárgyalások lesznek Brüsszelben, és utána kemény tárgyalások lesznek itthon is: az erőforrások a kicsik, a közepesek és a nagyok között hogyan oszoljanak majd meg. Én arra szeretném Önöket kérni, hogy a következő egy-két évben ez ügyben is legyenek talpon, és folyamatosan képviseljék a kis- és a középgazdák érdekeit. A nagyokra is szükség van. Természetesen ők húzzák a magyar mezőgazdaságot, de nem szabad a forrásokat úgy szétosztani, hogy ne maradjon elegendő lehetőség a kicsiknek, de különösképpen a közepeseknek. Én szeretnék világosan beszélni ebben az ügyben: mi olyan agrártámogatási rendszert fogunk képviselni a jövőben is, különösen, ha a kamara is támogat bennünket, a miniszter úrnak is erre van mandátuma, amely folytatni akarja azt a támogatáspolitikát, amely a súlypontot a kicsikre és a közepesekre helyezi majd.
A harmadik nagy kérdés, amivel őszintén szembe kell néznünk, hogy az a fejlődése a magyar gazdaságnak, amelyet az elmúlt években tapasztalunk, és amiről kellő szerénységgel, de annyit biztosan mondhatunk, hogy az ország egyre jobban teljesít, ez a fejlődés fönnmarad-e? Ami nyilván az Önök szemével nézve azt a kérdést veti föl, hogy van-e értelme fejleszteni, beruházni, növekedni kell-e vagy megállni, összehúzódzkodni és megvédeni azt, ami van. Ez egy nagyon nehéz kérdés, és nyilván az Önök stratégiai gazdasági döntéseinek ez a legfontosabbika. Most én úgy látom, hogy az európai gazdaságnak az egén vannak viharfelhők. Önök is látják azokat az adatokat, amelyek arról szólnak, hogy mindenfajta bizonytalan kereskedelmi háborúk formálódnak a világban. Láthatják a számunkra fontos európai, nyugat-európai gazdag országok egyre lassuló növekedési tempóját. Tehát Önök is láthatják nemcsak ezeket a felhőket az égen, amik ténylegesen itt vannak a szemünk előtt, hanem a képzeletbelieket is. Ennek ellenére szeretném világossá tenni Önök előtt, hogy én elég erősnek látom a magyar gazdaságot ahhoz, hogy meg tudjuk védeni a fejlődésnek azt a lehetőségét, amelyet az elmúlt években megteremtettünk a magunk számára. Az én véleményem az, hogy az agráriumban ma nem a már elért szint megvédése a cél, hanem a fejlesztés, a fejlődés, a beruházás és a növekedés. Ezért is jöttem örömmel ma ide, mert nyilván, akik itt vannak, és bemutatják a termékeiket, ők is azt gondolják, amit mi is gondolunk, hogy lesz kereslet, lesz erő, lesz üzleti ésszerűség az olyan beruházások és fejlesztések mögött, mint amelyek itt megtestesülnek ezekben az eszközökben. Azt szeretném mondani Önöknek, hogy akármilyen hírek is jönnek – mert jönnek majd negatív hírek az európai gazdaságból –, én azt tanácsolom, hogy a magyar gazdák továbbra is a következő néhány évben tartsák a gazdaságukat a fejlődés pályáján, mert Magyarország elég erős ahhoz, hogy romló nemzetközi környezetben is támogatni tudja a gazdákat a fejlesztéseikben. Hogy pontosan miben, mennyiben és hogyan, azok mind részletes szakmai viták kérdései, amiket mi rendszeresen folytatunk. Például az öntözött területek méretének növelése, annak az ütemei és eszközei, különböző támogatási formák közötti forrásátcsoportosítások, ezek mind napirenden vannak a kormány működésének vitáiban, de a lényegen ez nem változtat, mert a lényeg az, hogy összességében a magyar gazdaság bővülésére és a magyar mezőgazdaság bővülésére számítunk a következő időszakban. Tehát kérem Önöket, ha tehetik, akkor fejlesszenek. Ehhez megadjuk a jogi segítséget, amiről itt már beszéltek az előttem szólók, hogy vannak itt még rendezetlen ügyeink. Az örökösödést elősegítő jogi szabályok nincsenek teljesen rendben. Az adómentesség olyan megoldásokra kényszeríti az embereket, hogy ide írom, oda írom, így számolok, úgy számolok; ezeket mind szeretnénk egyszerűsíteni, ésszerűbbé tenni, könnyebbé tenni úgy, hogy a kedvezmények megmaradjanak, mégis kevesebb legyen Önökön a teher, és hogy egyenesebben lehessen a saját gazdálkodásunkat megszervezni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen nem lenne helyes, hogyha úgy tennénk, mintha nem 26-a lenne vasárnap, amikor egy európai választás előtt állunk. Most persze nem ezért jöttünk össze – én persze részben ezért is jöttem –, de mégiscsak kell néhány szót mondanunk az európai választásról is. Azért kell néhány szót mondanunk róla, mert persze nagy dolog, ha fejlődik a mezőgazdaság, örülünk annak, ha az Önök gazdaságai egyre erősebbek meg annak is, hogyha a magyar gazdaság erős, és minden évben legalább 2 százalékkal jobban tudjuk fejleszteni, mint az európai gazdaságok átlaga, de az egész semmit sem ér, ha közben nem marad meg az országunk. Ez ugyan nem agrár-szakkérdés, de józan ésszel belátható, hogy ez a gazdáknak legalább ugyanolyan fontos, mint a városi embereknek. Magyar marad-e Magyarország? Európai marad-e Európa? Meg tudjuk-e őrizni a kultúránkat, úgy tudunk-e élni a saját országunkban, ahogy megszoktuk, és ahogy szeretünk élni. Ugyanazt az országot, ugyanazt a kultúrát adjuk-e majd át a gyerekeinknek, mint amit megkaptunk a szüleinktől meg a nagyszüleinktől? Magyar ország marad-e Magyarország?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennek a választásnak az a tétje, hogy sikerül-e a bevándorlást támogató európai vezetők helyébe bevándorlást ellenző európai vezetőket választani. Mert ha nem sikerül, akkor a bevándorlást nem megállítani fogják, mint ahogy Magyarország teszi ezt most a déli határainknál, hanem központi parancsra Brüsszelből szervezni fogják. És ugyan első látásra minden rendben van, hiszen a déli határ zárva, a rendőreink meg a katonáink ott vannak, és a magyar kormány is láthatólag elég elszántan harcol Brüsszelben Magyarország magyar jellegének megőrzése érdekében, de szeretném Önöket arra emlékeztetni, hogy újra és újra készülnek tervek Brüsszelben, amelyek azt célozzák, hogy az egész európai kontinenst átalakítsák, és egy kevert népességű kontinenssé tegyék. Ez nem érdeke Magyarországnak, ez veszélyes, ez kockázatos, ebbe szerintem nekünk, magyaroknak nem szabad belevágnunk. Ennek a tervnek vagy az ilyen terveknek része az is, hogy a következő hétéves időszakra szóló költségvetési tervben Brüsszelben a magyar gazdák, illetve az európai gazdák pénzének egy részét el akarják venni, és oda akarják adni a migránsok behozatalára, illetve az ő támogatásukra. Szerintem ezt meg kell akadályoznunk, és ezért a magyar gazdáknak szerintem most vasárnap nemet kellene mondaniuk a bevándorlásra, és azt javaslom, hogy olyan jelölteket támogassanak vasárnap, akik egyébként képesek arra, hogy megállítsák a bevándorlást, és megőrizzék Magyarország érdekeit a brüsszeli csatákban is. Nem olyan emberekre van szükségünk, akik Brüsszelt képviselik Magyarországon, hanem olyan emberekre, akik Magyarországot fogják képviselni Brüsszelben. Ez a gazdáknak is érdeke, ezért arra kérem a magyar gazdákat, menjenek el szavazni vasárnap, és támogassák a bevándorlást ellenző erőket. Részrehajló módon, ha megengedik, még azt is mondanám, hogy támogassák a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt jelöltjeit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Összefoglalóan azt szeretném mondani Önöknek, hogy természetesen nincs kolbászból a kerítés, és a jövő évben sem lesz kolbászból, de fejlesztési lehetőségeink lesznek. Ma a magyar mezőgazdaság fejlesztésének korlátját elsősorban nem a pénzhiány jelenti, hanem hogy van-e elegendő, jól kidolgozott programunk. Az öntözendő területek növelésének nem pénzügyi korlátok szabnak határt, hanem hogy vannak-e jól lebontott tervek, amelyeket a gazdák a kamarával közösen elkészítettek, hogy hol milyen fejlesztéseket akarnak az öntözés növelése érdekében. Hogy gépvásárláskor pontosan milyen támogatásokat szeretnének, annak már nem az a korlátja, hogy van-e elegendő pénz, hanem hogy olyan típusú gépeket vegyünk, amelyek a következő esztendőkben biztosan, tartósan, felesleges kapacitások nélkül szolgálják majd az Önök fejlődését. Hogy hova pontosan, mire és mennyi pénzt kell fordítanunk, azt – még egyszer mondom – ma kifejezetten a gazdákkal kötött szövetség jegyében az agrárkamarával való együttműködés szabja meg. Én összességében bizakodó vagyok a magyar mezőgazdaság jövőjét illetően, és ezért bizakodó vagyok Magyarország jövőjét illetően is.
Egy mondat erejéig itt megnyitom még azt a zárójelet, hogy miközben a mezőgazdaságról beszélünk, a falura is gondolunk. Mert Önök is látják azt a problémát, hogy egyfelől kevesebb gyerek születik, mint amennyien elmennek közülünk, ami önmagában is baj, de a faluról is többen mennek el, mint amennyien a faluba születnek, illetve ott maradnak. És aligha hiszem, hogy lehetséges jövője a magyar mezőgazdaságnak, ha közben elfogy a falu a hátunk mögül. Ezért a kormány meghirdette a Magyar Falu Programot, amelynek az a célja, hogy végre olyan életkörülményeket tudjunk teremteni falun is, amely vetekszik a városi életkörülményekkel. A britek azt mondják – én osztom a véleményüket –, hogy minőségi életet igazából vidéken lehet élni. Föltéve, ha vannak utak, ha vannak bölcsődék, ha vannak óvodák, ha van munkahely, ha lehet közlekedni az utakon, és nem szakad le az ember tengelye, ahogy kikanyarodik az udvarából. Tehát sok munka van előttünk. Nagy falufejlesztési program elején járunk, ezeket meg fogjuk indítani. Gyopáros képviselőtársunk, aki Csornáról került a magyar parlamentbe, irányítja ezt a programot. Az idén is megindult már, és a következő évben pedig meg fog erősödni. Ez egy jelzés, amelyet persze a falusiaknak küldünk elsősorban, de a gazdák felé is intézzük. Arról szól, hogy a magyar mezőgazdaságnak és annak természetes közegének, a magyar falunak is van jövője. És ha Önök támogatnak bennünket a következő években úgy, ahogy tették ezt megelőzően, akkor a magyar kormány ezt a falufejlesztési programot, a Magyar Falu Programot végig fogja vinni, és biztos hátterét adja majd a magyar mezőgazdaságnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Így állunk 2019 májusában. Köszönöm szépen az eddigi támogatást, személyesen is hálás vagyok azért, hogy mindig számíthattam Önökre. Kérem Önöket, hogy támogassanak bennünket a következő időszakban, is, most rögtön vasárnap, aztán a soron következő önkormányzati választáson. Kérem Önöket, hogy támogassák a miniszterüket, hogy minél jobban tudja Önöket képviselni a kormányban. Kérem Önöket, hogy támogassák az agrárkamarát, az a legfontosabb szerve ma a magyar gazdatársadalomnak, mert a nemzetközi vitákban nagyobb és tekintélyesebb hangja van, mint magának a kormánynak. Ezért kérem Önöket, hogy továbbra is tiszteljék meg bizalmukkal az agrárkamara vezetőit, és részvételükkel pedig segítsék az agrárkamara munkáját. Összességében tehát úgy látom, hogy végre nem arról kell beszélnünk és gondolkodnunk, hogy hogyan éljük túl a következő néhány évet, hanem arról tudunk beszélni, hogy hogyan fejlődjünk. Ehhez sok sikert kívánok Önöknek! Bízzunk Magyarország jövőjében!
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
