Nagy Katalin: A vírus még itt van, naponta nyolc-tíz új fertőzöttet diagnosztizálnak, de folyamatosak már az enyhítések is. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Köszöntöm, jó reggelt kívánok! Mikorra várhatjuk azt, hogy megszűnik a veszélyhelyzet, és visszatérünk az eredeti kerékvágásba itt, Magyarországon?
Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat, jó reggelt kívánok! Itt a jog meg a valóság elválik majd egymástól, merthogy a veszélyhelyzetet a parlament megszünteti, de hát a vírust ez nem befolyásolja. Csak érdekességként említem, hogy volt olyan ország a világban, ahol egy elnöki rendelettel betiltották a vírust, de szerintem ez az út Magyarországon nem járható. Tehát jó, ha arra készülünk, hogy rendkívüli jogrendre nincs szükség, tehát azt a jogát a miniszterelnöknek és a kormánynak, hogy törvényalkotási tárgyakban, kérdésekben is intézkedhet, illetve törvényeket módosíthat rendeletben, ezt meg kell szüntetni, erre most már nincsen szükség. Amire szükség van viszont, az a járványügyi készültségnek a fönntartása. Az három dolgot jelent. Az első, hogy az operatív törzsnek a működését fent fogjuk tartani, és azon belül pedig egy azonnali bevetési egységet is létrehoztunk, hogyha valahol az országban fölüti a fejét számosabb formában a vírus, akkor azonnal összefogottan tudjunk intézkedni, mert hát a vírus itt van és fertőz. Mindig mindenkit emlékeztetek arra, hogy amíg nincsen vakcina, vagyis nem tudjuk egy oltással elpusztítani, addig ez itt van. Tehát ezért fenntartjuk az operatív törzset, fönntartjuk a kórházparancsnoki rendszert, hogy a kórházaink a második, ősz során várható hullámra és annak kezelésére fel legyenek készülve, és a tiszti főorvosnak a jogköreit pedig megerősítjük: ez a járványügyi készültség, de ez már a normális jogrendben és nem a rendkívüli jogrendben történik. Azt kell mondanom, hogy számos európai országnál sikeresebb volt a védekezésünk. Gyakran szokták azt gondolni, hogy a pénz boldogít, de nemcsak hogy nem boldogít, hanem még életet sem feltétlenül ment, hiszen nálunk gazdagabb országok is rosszabbul, pórul jártak, a viszonylag kisebb pénzű közép-európai országok – tegnap éppen V4-es csúcson voltam – pedig rendkívül sikeresen védekeztek. Jól látszik, hogy az állampolgárok fegyelmezettsége, odaadása, a példaértékű szabálykövetése, a gyors kormányzati döntések, az eltökélt orvosok, ápolónők együtt gyakran többet érnek, mint a pénz. Ezért van az, hogy az első csatát megnyertük, ez a győzelem már a zsákban van.
Azt, hogy például most már az idősotthonokban is meg az idősek klubjában is meg lehet nyitni a távolságtartás mellett, az azt mutatja, nem, hogy a leginkább veszélyeztetett csoportoknál is lehet azért egy kis enyhítést adni már? Hiszen nagyon nehéz elviselni ezt a bezártságot.
Igen, de nagyon óvatosan. Most megint hangsúlyt kap az, ami tapintatot, együttérzést, belátást, tehát alapvetően született intelligenciát igényel mindannyiunktól, hogy tudjuk, hogy mely csoportok veszélyeztetettek, és melyek nem. Az idősebbekről nem szabad elfeledkezni. Tehát még a mostani hurráhangulatban, amikor kitör az életkedv az emberekből, és jól láthatóan mindenki szabadságként vagy felszabadulásként éli meg, hogy ismét normális módon lehet élni, nem szabad elfeledkezni arról, hogy miután a vírus itt van, ha az felszaporodik, annak a célpontja újra elsősorban az idős emberek lesznek. Megmentettük nagyon sok ezer idős embernek az életét, és most nem kellene felelőtlenséggel ismét kockára tenni mindezt. Ezért bizonyos időseket védő szabályokat fent kell tartani, és arra kérek mindenkit, hogy az idősekre, a szüleinkre, nagyszüleinkre különösképpen figyeljünk, és legyünk rájuk tekintettel.
A nemzeti konzultációról az ellenzék megint azt mondja, hogy nincsen rá szükség. A kormány miért gondolja, hogy szükség van rá?
Hát min múlik a sikeres védekezés? Szemben a közfelfogással nem elsősorban a jó kormányzati munkán, bár az nem árt, ha kéznél van, múlik az orvosokon, az ápolónőkön, általában az egészségügyben dolgozóknak az odaadásán, de amin leginkább múlik, és ez mindennek a kulcsa, hogy az emberek a védelmi szabályokat elfogadják. Amit az emberek védelmi szabályként elfogadnak, az működik; ha egyébként nem fogadják el, az lehet bármennyire okos, átgondolt, hasznos, az nem fog működni a valóságban. Tehát miután ősszel egy második hullámra számítunk, ezért egyetértési pontokat kell létrehozni. Van tapasztalatunk, mindannyiunkra rázuhant ez a világjárvány, amit Magyarországra is behurcoltak. Kipróbáltunk sok mindent; van, ami működött, van, ami nem, van, amit az emberek inkább helyesnek tartottak, mást kevésbé. Most van időnk, jó néhány hónapunk, hogy létrehozzuk azokat a védekezéssel kapcsolatos egyetértéseket, ahogy mi hívjuk: egyetértési pontokat, amelyek a védekezés következő időszakában a pillérei lesznek majd a munkánknak, és akkor a hatékonysága a védekezésnek, még a mostani kiemelkedően sikeres védekezésnél is jobb lehet.
Naponta számolja a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az ITM is azt, hogy a gazdaságvédelmi intézkedésekkel hány munkahelyet sikerült megőrizni azoknak a beruházóknak, akik a fejlesztéshez igényeltek támogatást, azok, ugye, hány munkahelyet tudnak majd létrehozni. Ön hogyan látja, hogy abban a versenyben, ami itt azért Európában nyilván kialakul, hogy a gazdaság újra visszaállhasson az eredeti vagy még jobb menetébe, hol áll majd Magyarország?
Minden másnap kapok egy átfogó jelentést a munkaerőpiacról, a munkanélküliség kérdéséről, és kapok egy jelentést arról is, hogy a kormányzati intézkedések milyen hatékonysággal működnek. Ebben a kétnapi jelentésben mindig szerepel az, hogy mennyi embernek a munkahelyét mentettük meg eddig kormányzati eszközökkel. Ez most már jóval egymillió fölött van, tehát van egymillió olyan munkahely, ami kormányzati beavatkozás híján és támogatás és védelem híján nagy valószínűséggel megszűnt volna. Tehát nem akármiről beszélünk: egymillió család kenyeréről. Tehát szerintem ezek az eszközök működnek. A célunk teljesen világos: nem segélyt akarunk adni, hanem azt akarjuk, hogy mindenki képes legyen a családja életéhez szükséges pénzhez, jövedelemhez hozzájutni.
Ebben segít nyilván a bértámogatás is.
Van a bértámogatás, de rengeteg eszközünk van, bértámogatás. Aztán itt van a beruházások támogatása, azért majd’ nyolcszáz olyan vállalkozás jelentkezett beruházástámogatásért, akik munkahelyeket fognak létrehozni, és ezt a következő év közepéig meg is fogják valósítani. Tehát én nem – hogy mondjam – a levegőből veszem az optimizmusomat, hanem látom a számokat, látom a tényeket, konzultálok rendszeresen a gazdaság szereplőivel, látom a kimenő összegeket, tudom, miből mi lesz. Tehát nekem van egy… Szerencsésebb helyzetben vagyok, mint az állampolgárok, mert egy magaslati ponton állok, és onnan jól látszik, hogy mi fog történni a következő egy évben. És ha össze akarjuk vetni magunkat a nyugatiakkal, amit nyugodtan megtehetünk, mert most már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy szemmagasságban beszéljünk velük, és így is viselkedjünk. Semmi okunk arra, hogy felfelé nézzünk, bár tanulni mindenkitől lehet, de azért a helyes testtartás most már nem ez, és ezt a járvány elleni védekezés, egészségügyi védekezés elég jól bebizonyította, hogy legalább annyit lehet tőlünk tanulni, mint amit mi tudunk tanulni másoktól, tehát egy felnőttes helyzetben vagyunk most már a korábbi gyermekded „hogyan zárkózzunk fel a Nyugathoz” megközelítés helyett. Most már ideje, hogy a saját érdekeinkből kiindulva, a saját lábunkon megállva és a saját teljesítményünkben bízva tervezzük a jövőnket. Na, most ha a gazdaságról beszélek, akkor azt tudom mondani Önnek, hogy ilyen szoros összefüggés a kormányzás és a jó kormányzás, valamint a gazdasági helyzet között még nem volt, mint ami a következő másfél évben lesz. Az emberek jól szokták azt gondolni, hogy persze a kormányzati gazdaságpolitika befolyásolja a gazdaság működését, hiszen mégiscsak a parlament szabja meg az adókat, a kormány hoz beruházástámogatásokról rendeleteket, és így tovább. Az állami gazdálkodás fontos része a gazdaságnak, de nem a legfontosabb, hiszen a gazdaság alapvetően privát, magánjellegű, és ezért a kormány működésétől függetlenül is eldöcöghet egy gazdaság. Persze a baloldali kormányok idején emlékszünk rá, hogy el lehet rontani egy jól működő gazdaságot is, de az emberek mégis úgy szokták gondolni, a kormány meg a gazdaság két különböző dolog, és ezt jól gondolják általában, de nem most. Most fordítva van. Tehát egyértelmű összefüggés lesz a következő másfél évben a kormányzati teljesítmény és a gazdaság állapota között, hiszen most egy gazdaságvédelmi időszakban vagyunk. A gazdaságot megvédeni pedig csak a kormány tudja, illetve a kormány vezetésével lehet. Tehát ha most jól fogjuk csinálni, tudom, hogy ez nagy felelősség, de ezt nem akarom elhárítani magunktól, ha jól csináljuk a következő másfél év gazdaságpolitikáját, akkor fantasztikus eredményre fogunk jutni, és ebben a „hogyan jövünk ki a válságból”, „hogyan kezeljük a gazdasági válságot” nevű csatában meg fogunk előzni nálunk erősebbeket is. Ha azonban a kormányzat nem jól csinálja a munkáját, ütemet téveszt, szamárságokat erőltet, ha nem találja meg a hangot a gazdaság szereplőivel, és nem alakít ki egy széles együttműködést, akkor nem fog sikerülni. Tehát most egyértelműen a gazdasági siker és a kormányzati munka minősége minden korábbinál szorosabban kapcsolódik össze.
A költségvetésről tárgyal az országgyűlés. A költségvetésnek, ugye, számolnia kellett azzal, hogy kevesebb bevétele lesz, hiszen adóelengedés, mondjuk, a hiteltörlesztési moratórium is azt segíti, hogy az emberek meg tudjanak élni a pénzből, és, mondjuk, ne hitelre kelljen költeni a pénzt. Tehát a költségvetésnek ezzel számolnia kellett. Ezért van az, hogy a költségvetést szinte úgy osztotta fel a kormány, hogy van egy gazdaságvédelmi része, ami talán a legfontosabb?
Én azért bizakodó vagyok, hogy nem kevesebb pénz lesz, hanem több, bár óvatosnak kell lenni a tervezéskor. Azonban nem is a pénz mennyisége a legfontosabb, hanem az értelmes elköltése. S miután a járvány második hullámáról a világ tudóstársadalma és orvostársadalma teljes nyíltsággal beszél, ezért készülnünk kell annak a kezelésére is, másfelől még senki nem tudja, hogy az, ami történt, mármint a járvány első hulláma milyen mértékig vetette vissza a gazdaságokat. Tegnapelőtt is láttam egy OECD-jelentést, ami elég sötét képet rajzol erről. Én bizakodóbb vagyok, mint amit ők írnak, de azért ott mégis a világ legjobb makroközgazdászainak egy csoportja ül az OECD-ben, tehát arra figyelni kell. Összességében azt kell mondanom, hogy a gazdasági hatások orvoslását nem tudjuk elvégezni néhány hónap alatt 2020-ban. Ezért a ’21-es év is gazdaságvédelmi év lesz, ezért két nagy alappal továbbra is rendelkeznünk kell: egy járványügyi alappal, ami a második hullámot fogja majd kezelni, és egy gazdaságvédelmi alappal, és a pénzt ennek a logikája mentén kell elkölteni. Én, miután egyszer már sikerült 2010-től kezdődően egy nagyon nehéz gazdasági válságot a legtöbb európai uniós országnál jobban vagy talán mindenki másnál jobban kezelni, annak megvannak a tapasztalatai, azoknak ismerjük a logikáját, az összefüggéseit, azt is mondhatnám, hogy megvan a dosszié, amit le kell vennem a polcról, hogy mit csináltunk akkor. Látjuk, hogy mi vált be, és mi nem. Nagyon sok minden bevált, megvannak az eszközeink: segély helyett közfoglalkoztatás, állami munkahelyteremtés, képzések, adócsökkentés, beruházások támogatása. Ezek kipróbált eszközök, ezek jó fegyverek, ezek működtek korábban, és a cél nem más most sem, mint 2010-ben volt: megvédeni, és ha lehet, minél több új munkahelyet teremteni. Tehát ismerjük a célt, és megvannak az eszközeink. Ezért tudunk teljes felelősséget vállalni a következő évi költségvetés sikeres végrehajtásáért.
A hiteltörlesztési moratóriumról a szakemberek azt mondják, hogy nagyon jól bevált. Ugye, érdekes volt az, hogy Magyarországon nagyon gyorsan meglépte ezt a kormány, és össze is lehetett hasonlítani, ugye, Európában nem adták meg ezt a lehetőséget mindenkinek, hanem ahol megadták, ott is csak kivételezett csoportoknak. Mi a lényege annak, hogy itt, Magyarországon ilyen sokan éltek ezzel? És valahogy úgy tűnik, hogy amellett, hogy nagyon sokan vállalták tovább a hitelek törlesztését, mert van szerencsére tartalékuk, de negyven-valahány százalék mégiscsak élt ezzel, és a vállalatok is, nemcsak a magánszemélyek.
Nézze, működik mellettem egy gazdaságpolitikai agytröszt, és a mostani intézkedéseket is leginkább ők állították össze. Persze a felelősséget aztán a miniszterelnöknek kell viselni, de hiába másé a gondolat, a felelősség azért mégis a kormányé, és ez a csoport a 2010-ben már sikeres eszközök mellé új eszközöket is javasolt. Részben jegybanki eszközöket, részben pedig kormányzati költségvetési eszközöket. Ilyen volt a hitelmoratórium, ami szerintem egy fantasztikus eredményt hozott: több, mint 2.000 milliárd forint maradt kint az embereknél, és a vállalatoknak nagyon nagy része és a lakosságnak is nagyon nagy része igénybe vette. És látom ennek a szociális tartalmát, mert ahogy nézem az adatokat, azt látom, hogy különösen a kisebb pénzűek vették igénybe, minél kevesebb pénze van valakinek, annál inkább igénybe vette a hitelmoratóriumot. Tehát ez kifejezetten a kevesebb pénzzel rendelkező emberek számára jelentett óriási segítséget, és mégiscsak belőlük áll az ország többsége. Tehát azt kell mondanom, hogy az ország többségének ez komoly lehetőséget jelentett. Annak is örülök, hogy viszont van egy olyan egyharmadnyi része az országnak, amelyik nem vette igénybe. Mert azt mondta, hogy persze bajok vannak, de rendelkezem olyan pénzügyi tartalékokkal, hogy mindenfajta hitelmoratórium nélkül tudom fizetni a korábban felvett kölcsönöket, és szabadulni tudok ebből a helyzetből. Tehát ez egy olyan érem, amelynek mind a két oldalát nézve mosolyog az ember. És Európában is példátlan az eszköz. Komoly terheket ró egyébként a bankokra, tehát ott óriási ellenállás van ilyenkor. Bár meg kell mondanom, hogy a bankadó bevezetése óta, 2010 óta, mióta kiderült, hogy annak volt értelme, és a válságkezelésre fordítottuk azt a pénzt valóban, amit a bankoktól vettünk el, azóta a bankokkal való együttműködés válsághelyzetekben is, hátha nem is vita nélküli, de létező dolog, vagy együttműködés. Tehát nem mondom, hogy boldogok, amikor oda kell adni a pénzüket, ez nem jellemző a bankokra, és a kamatcsökkentésnek és a kamatmoratóriumnak se, a hitelmoratóriumnak se hívei, hiszen ők a kamatot szeretik nagyon, amit meg kell értenünk. Ez a dolguk, de lehet velük beszélni, és most is találtunk egy olyan megoldást, hogy úgy függesztettük fel a hiteltörlesztéseket, hogy utána ez nem eredményez kamatos kamatot a hitel fölvevőinek. Ők persze nyilván jobban szerették volna az utóbbit, de ez nem lett volna helyes, és meg tudtunk a végén egyezni. A bankadót is kicsit korrigáltuk, és a végén számukra is viselhető a dolog, és ők is hozzájárulnak így a válság kezeléséhez. Tehát ha van erős kormány, akkor még a világ nagy finánctőkéseivel és nagy bankjaival is, ha van nemzeti támogatás, erős választói támogatás, meg a kormányban van nemzeti öntudat, akkor a világ finánctőkéseivel szemben is föl lehet lépni, és értelmes megállapodásokra lehet jutni velük, ha van erő. Ha nincs erő, akkor ez persze mind mese.
A jövő évi költségvetésben hogyan alakul az önkormányzatok költségvetése? Ugye, az ellenzéki párt képviselői már itt körbejárták a kerületeket a fővárosban. Sőt, hát maga a főpolgármester is, ugye, arra panaszkodik, hogy mennyi minden pénzt elvon a kormány a fővárostól.
Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy védekezési év – 2021-ről beszélünk –, és abban mindenkinek részt kell venni. Tehát én megértem, hogy mindenki úgy van vele, hogy természetesen vegyen benne mindenki részt, kivéve engem. Ismerjük ezt a gondolkodásmódot, s az önkormányzatok egy részétől is látom ezt, de ez így nem megy. Egy csónakban ülünk, együtt sírunk, együtt nevetünk. Az önkormányzatok nem egy önálló, az ország többi részétől elválasztható egysége az életünknek, hanem a nagy magyar élet részei, és ezért mindenkinek, a gazdasági élet szereplőinek, az egészségügyben dolgozóknak, a kormánynak, a pártoknak, az önkormányzatoknak, mindenkinek valamilyen formában hozzá kell járulnia a védekezéshez. Egyébként nem lesz sikeres, mert a védekezés kulcsa – még egyszer mondom – nem a pénz, az kell hozzá, hanem az összefogás. Mert pénz csak akkor van, hogyha összefogás is van, és senki nem akar kibújni a védekezésből. Ha valaki elkezd kibújni a védekezésből, és a kormányzati jogkörgyakorlók ezt megengedik – ez esetben a miniszterelnök és a kormány –, akkor meg mindenki ki akar bújni. Tehát a védekezés, az „egy csónakban ülünk” mindenkire vonatkozik. Összességében ráadásul azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok költségvetése a 2021-es évben nőni fog, jelentős mértékben fog nőni. Tehát ők több pénzből fognak gazdálkodni. Ráadásul, miután ha jól csinálja a kormány a gazdaság újraindítását, akkor ott adóbevételekből is több lesz – nemcsak országos szinten, hanem önkormányzati szinten is. Tehát semmi ok arra a hangütésre, amit most mindannyian tapasztalunk. Én ezt inkább a költségvetés megalkotásakor szokásos lobbitevékenységnek tudom be. Ha ehhez meg még, amit tehát úgy kell kezelni, ahogy. Ha pedig azt is figyelembe veszem, hogy a fejlesztések Magyarországon nem a levegőben valósulnak meg, hanem valamelyik önkormányzat területén, tehát minden fejlesztés egyúttal valamelyik önkormányzatnak nyújtott támogatás is, az ott élő embereknek nyújtott támogatás is, és fejlesztésből sok van, hiszen van egy Magyar Falu Programunk, van egy Modern Város Programunk, vannak egyedi fejlesztések, akkor azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok továbbra is fejlődni, erősödni fognak a 2021-es évben.
Az önkormányzatok után az Európai Unió költségvetése, illetve az a bizonyos járvány utáni helyreállítási alap. Most a V4-ek miniszterelnökei találkoztak egymással, és Ön hogy látja? Ugyanolyan gyorsan sikerül majd egyetértésre jutni abban, hogy képviseljenek közös álláspontot ezekben a kérdésekben, és ez az álláspont mindenki számára elfogadható lesz?
Először is a visegrádi négyekkel sikerült teljes egyetértésre jutnunk. Voltak olyan hangok Nyugat-Európában, amelyek abban reménykedtek, hogy na, most itt aztán beleugrik a majom a vízbe, mert van olyan ország, amelynek a most asztalra tett, brüsszeli bürokraták által kidolgozott javaslat már jó, és van, akinek meg így nem jó, és ez majd szétfeszíti a V4-ek együttműködését. Ez nem következett be. Sőt, a szlovák miniszterelnök ma ideérkezik Magyarországra a szlovák–magyar együttműködés megerősítésének céljával. Szerencsénk van egyébként a szlovák miniszterelnökökkel az elmúlt tíz évben, mert barátai, és jó támogatói a Szlovákiában élő magyaroknak is. Ilyen a mostani miniszterelnök is. Erről tegnap meggyőződhettem, egy rendes ember. Mert alapvetően a kisebbségi kérdés, a kisebbséghez való viszony nem pénzügyi kérdés, meg nem politikai kérdés, hanem, hogy rendes-e az ember. Magyarországon is azért bánunk jól az itt élő kisebbségekkel, mert rendesen kell bánni azzal, aki kisebb, és számbelileg hátrányosabb helyzetben van. És úgy látom, hogy olyan szlovák miniszterelnököket kaptunk sorban, és a mostani kifejezetten ilyen, akinek van szíve, és ezért érti ezt az egész problémát. Persze elvárja, hogy a Magyarországon élő szlovákokkal mi is jól bánjunk, de ez nekünk jól szokott menni, mert úgy gondoljuk, hogy gazdagítanak bennünket, hozzánk adnak, és nem elvesznek belőlünk. Tehát a V4-eknek ez a szlovák–magyar szárnya is jól fog működni. Visszatérve a pénzre: van az asztalon egy európai uniós javaslat. Ez teljesen ellentétes, ennek a koncepciója teljesen ellentétes azzal, ahogy mi, magyarok gondolkodunk. Hogy’ gondolkodunk mi? Vagy legalábbis nagyobb remélem, hogy mi vagyunk többségben, akik így gondolkodunk, hogy a pénzt előbb meg kell keresni, és utána kell elkölteni. Mert azt megtanulták a magyarok a saját kárukon, hogy minden pénzért meg kell dolgozni, előbb vagy utóbb, de meg kell dolgozni. Ingyen pénz nincs, még ha úgy is tűnik, hogy hitelből csak úgy az égből leereszkedik a sok pénz, és az jó, és nem dolgoztunk még meg érte, majd később bevasalják rajtunk. Tehát azért a magyar óvatos és felelős gondolkodásnak az a lényege, hogy a pénzt először meg kell keresni, utána kell elkölteni. Ha valaki úgy érzi, hogy jól áll, és a jövőjében is megbízhat, tehát lesz jövedelme, bevétele a jövőben, ezért vállalja azt a kockázatot, hogy először mégis inkább hitelt venne fel, és majd utána dolgozza le, ha valaki így dönt, azt tegye mindenki a saját kockázatára – magánemberként is meg országként is. És a saját, kockázatos manőverébe ne vonjon bele másokat, hogy aztán végén majd ők fizessék meg az ő rossz döntésének az árát. Ez a magyar gondolkodás. És ezt tartjuk helyesnek, országok viszonylatában is. Tehát én nem szeretem, hogyha fölveszünk közösen pénzt, együtt állunk érte helyt, mi kifizetjük, valaki meg nem, és nekünk kell helyette fizetni. Márpedig az unió most erre az útra lép. Tehát ez teljesen ellentétes az életfilozófiánkkal, a magyar életérzéssel, élettapasztalatokkal és életösztönökkel. De most be kell látnom, dacára annak, hogy ezek nem mi vagyunk, ez a javaslat, de most be kell látnom, hogy valamit csinálni kell, és közösen kell valamit csinálnunk, mert vannak országok, amelyek nagyon nagy bajban vannak. Ezek nem a közép-európai országok. A válság persze bennünket is oldalba vágott, tehát nem úgy van, hogy Európa egyik felét rosszul érintette, a másikat meg nem, mert azért a cseh, a lengyel, a szlovák és a magyar gazdaság is szenved. Csak ezek a gazdaságok adósság szempontjából jobb állapotban vannak, mint a többiek. Franciaország államadóssága a nemzeti össztermékének 100 százaléka fölé csúszott, az olaszok már a válság előtt 135 százalékon voltak, a görögök az éves megtermelt jövedelmüknek több mint 165 százalékával tartoztak a világ különböző bankjainak, és sorolhatnám tovább. Tehát ha most még ez a visszaesés, ami bekövetkezett, rászakad ezekre az országokra, nem biztos, hogy kibírják. Most azzal állunk szemben, hogy a közép-európai országok kibírják, ők meg nem biztos, hogy kibírják. Ezért most valamit csinálni kell, és ezért azt találták ki, hogy most közösen vegyünk fel hitelt. Persze igyekszünk ennek a kockázatát csökkenteni, a magyarok számára ezt kezelhetővé tenni, kibírhatóvá tenni, de be kell látnunk, hogyha berzenkedek is ellene, most mégis muszáj, egyszer, kivételesen ezt az eszközt alkalmaznunk kell. Rendben van, de nem lehet úgy csinálni, hogy igazságtalan módon használjuk fel ezt a pénzt, és olyan szempontokat választunk ki, amelyek csak bizonyos országok számára eredményeznek kedvező pénzelosztást, mások számára nem. Tehát a közép-európai országokkal nem lehet kibabrálni. Tehát baleknak nem lehet bennünket nézni. Lehet, hogy mi később csatlakoztunk az Európai Unióhoz, de nem a falvédőről jöttünk le. Tehát itt egy tisztességes és fair elosztást kell létrehozni, erre van lehetőség. Ennek a tervnek a belső tartalmát néhány ponton meg kell változtatni. Erre a V4-ek tettek javaslatokat, és akkor az egész elviselhető lesz, és utána imádkozzunk.
Még van egy fél percünk, miniszterelnök úr. Ha érkezik a szlovák miniszterelnök ma, megköszöni neki azt, hogy Trianon évfordulóján ő tulajdonképpen bocsánatot kért a szlovákok nevében Trianonért?
Én talán nem így fogalmaznék. A bocsánatkérés a politikában egy nagyon nehéz dolog, és nem is tartunk erre igény szerintem. Tehát én nem alszom attól jobban attól, hogyha bármelyik szomszédunk bocsánatot kér valamiért. Én inkább azt mondanám, hogy arra kell törekedni, hogy a viszony korrekt és fair legyen. Mi sem vagyunk hibátlanok, szeretnénk azok lenni, de be kell látni, hogy mi sem vagyunk hibátlanok, a mi történelmünk sem az. Kétségkívül az, ami száz éve történt, egy példátlan igazságtalanság, de semmilyen bocsánatkérés nem fogja orvosolni. Tehát én nem arra törekszem, hogy a múltra vonatkozóan tegyünk egymásnak ilyen sebnyalogatós fájdalmat enyhítő kijelentéseket, mert ez nem vezet bennünket sehova. Nem a múltat kell megváltoztatni, azt nem tudjuk. Ezért a múltra vonatkozó megjegyzések szép gesztusok, de nem jön belőlük semmi. Nekünk a jövő az érdekes, mert azt viszont meg fogjuk nyerni. Én a magyarok nevében is mondom, hogy a XX. századot elvesztettük, de a XXI. századot a magyarok meg fogják nyerni. Egy emelkedő, erősödő és győztes ország vagyunk, és azok is leszünk a következő időszakban, ahogy az idő múlik, minden évben ez egyre nyilvánvalóbb lesz. Tehát nagyobb önbizalommal, nagyobb önbecsüléssel, remélem, magunkat megbecsülve egyébként, jól viselkedve, a többi térségbeli országgal együttműködést kialakítva egy emelkedő Magyarországot egy emelkedő Közép-Európában képzelünk el. Ezért nekem azok a megjegyzések értékesek a szlovák miniszterelnöktől, amelyeket a jövőre nézve tett arról, hogy hogyan fogunk mi, magyarok és szlovákok közösen sikeresek lenni, hogyan tudunk közösen győzni. Ez a nagy dolog, nem pedig a múltra tett megjegyzések. Az a mi magyar ügyünk, hogy enyhít-e vagy nem a száz évvel ezelőtti igazságtalanságon néhány mondat, az enyémen speciel nem enyhít. Nem mondom, hogy nem veszem észre az ilyen mondatokat, de az nem érdekel. Az érdekel, hogy a szlovák és a magyar nép hogyan, milyen pontokon működik együtt, hogyan fogjuk egymást segíteni, és hogyan fogjuk nemcsak hagyni egymást élni az elmúlt száz évnek a fényében, már az is szép dolog egyébként, ha hagyjuk egymást saját természetünk, logikánk, kultúránk, nyelvünk szerint élni, de most többre van lehetőség: összefogni és közösen győzni. Ezt várom a mostani tanácskozástól, és általában is ezt várom. És ráadásul a felelősségünk is ezt kívánja meg, hogy a jövőre gondoljunk, mert mi vagyunk a Kárpát-medence legnépesebb országa ismét, erősödünk, az egész világ láthatja. Lélekben is, most már lassan majd demográfiában is, katonai erőben és pénzügyi erőben is, tőkeerőben is. Egy erősödő nép vagyunk, aki társakat keres a sikeres jövőhöz.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
