Azt hiszem, ha betartjuk a távolságot, akkor a maszkot levehetem a könnyebb érthetőség kedvéért.
Tisztelettel köszöntöm Mateusz Morawiecki urat, Lengyelország miniszterelnökét Budapesten. Lengyelekkel találkozni jóban is és rosszban is nagyszerű dolog, úgyhogy köszönjük szépen a látogatását. Most éppen a kettő között vagyunk. Nagyszerű dolgokról beszéltünk, hiszen a hazáink függetlenségéről és szuverenitásáról beszélhettünk: hogyan tudják a lengyelek és a magyarok megőrizni a nemzeti értékeiket és fönntartani a szuverenitásukat, miközben hozzáadják erejüket az Európai Unió közös erejéhez. Ez egy nagyszerű téma, egy jó ügy. Ami azért némi felhőt csalt az égre, az, hogy közben van egy nagyon nagy vitánk, amely az Európai Unió parlamentje, bizottsága, többségének kormányai és miközöttünk áll fönn. A júliusi európai uniós csúcsot mindannyian fel tudjuk idézni, az unió történetének egyik leghosszabb és legélesebb vitát eredményező hétvégéje volt, ahol a vitás kérdéseket ugyan lezárni nem tudtuk, de adtunk magunknak és a német elnökségnek egy esélyt arra, hogy ennek az évnek a végéig megpróbáljon összhangot teremteni a különböző tagállami fölfogások között a válságkezelés, a következő hét év költségvetése és az unió pénzügyeinek érdekét védő jogszabálytervezetek között. Meg kellett állapítanunk, meg kellett állapítanom a mai tárgyalások során, hogy ennek az összhangnak a megteremtése nem sikerült. Továbbra is napirenden van az a javaslat, amely a válságkezelés sürgető pénzügyi kérdését mindenképpen össze akarja kötni a joguralomról szóló, ma már nem jogi, hanem politikai vitával és kérdéssel. Az a javaslat, amely ma az asztalon fekszik, és amely kezelni próbálja a gazdasági válságot és az unió pénzügyi érdekeit és a joguralmi kérdéseket együtt, tartalmában Magyarország számára nem fogadható el. Megismerhettem a lengyel álláspontot is részletesen, és ennek alapján képesek voltunk arra, hogy egy közös közleményt adjunk ki, amely közleményt mindketten aláírtunk, és amely pillanatokon belül elérhető lesz az interneten. Hosszas magyarázat nélkül csak az utolsó mondatát szeretném az Önök figyelmébe ajánlani, amelyet én nemcsak a kormány, hanem a legnagyobb kormányzópárt és a magyar parlament többségének teljes fölhatalmazásával írtam alá, és amely mondat úgy hangzik, hogy mi egyesíteni fogjuk az érveinket és az erőinket ebben a vitában, és Magyarország nem fog elfogadni olyan javaslatot, amely Lengyelország számára elfogadhatatlan lenne. Tehát a következő hónapokat a történelemben nem ismeretlen módon, ismét közösen fogjuk majd megvívni.
Most röviden szeretnék még két megjegyzést megosztani Önökkel. Látom, hogy a ránk nyomást gyakorolni akaró nagy államok és azoknak a médiája olyan képet fest, mint hogyha a magyar vétó – a lengyelekről majd a lengyelek beszélnek – valami helytelen dolog lenne. Szeretném leszögezni, hogy a vétó egy törvényes eszköz. Az unió Alapszerződése ezt a jogot megadja a számunkra. Amikor vétózunk, egy olyan joggal élünk, amelyet az európai Alapszerződés számunkra biztosít. Abban az esetekben lehet élni ezzel a joggal, ha egy ország úgy érzi, hogy vitális, fundamentális, alapvető, lényegbe vágó érdekei sérülnének meg egy döntés esetén. Erre az esetre kinyitja ezt a lehetőséget. És nekem nemcsak lehetőségem, nemcsak az európai jog által megadott lehetőségem, hanem egyszerűen hazafias kötelességem is, hogyha úgy látom, hogy egy döntés a magyarok érdekeit rontja, sérti, keresztezi, akkor nekem azt meg kell akadályoznom, és ezt én meg is fogom tenni. Ami az asztalon van jogállamiság vita alatt, az nem rule of law, hanem rule of majority, nem a jog uralmát, hanem a többség uralmát teremtené meg. És miután nekünk számos alapvető kérdésben vitánk van az unió többi tagállamával, elsősorban a migráció kérdésében, a nemzeti szuverenitás kérdésében, de a genderkérdésekben is, nem tehetjük ki, én nem tehetem ki Magyarországot annak a kockázatnak, hogy egyszerű többséggel olyan álláspontokat kényszerítsenek Magyarországra, amelyet a magyar emberek nem tudnak elfogadni. Ennek a lehetőségét nem teremthetem meg, és ezért kell élnem a vétó lehetőségével.
A második megjegyzésem a pénzre vonatkozik, mert látom, a nemzetközi sajtó egy része az egész vitát pénzkérdésnek tekinti. Szeretném világossá tenni, hogy téved, ha újságíró, ha jogász, ha politikus az illető, téved, ha azt hiszi, hogy ez egy pénzügyi kérdés. Ezt a vitát pénzzel nem lehet megoldani. Különösképpen azért nem, mert az európai járvány okozta válságkezeléséhez szükséges pénzeszközöket valójában az unió hitelből kívánja előteremteni. Tehát az unió nem ad pénzt nekünk, hanem bevesz bennünket egy közös hitelfelvételbe, ahol ráadásul még futnunk kell azt a kockázatot is, hogyha valamely más tagállam – és erre vannak azért jelöltek, és volt már ilyen a történelemben – nem tudja visszafizetni a hitelét, akkor azt a részt is nekünk, magyaroknak kell a ránk eső rész tekintetében visszafizetnünk. Tehát nem kapnánk egy fillért se, futnánk más kockázatát, és közben az a pénz, ami Magyarországra jön, hitelből származik. Ezért Magyarországnak semmilyen pénzügyi vesztesége nem származik abban az esetben sem, hogyha nem jön létre az európai válságkezelési alap. Erre nem Magyarország miatt van szükség elsősorban, hanem olyan országok miatt, ahol az államadósság a nemzeti össztermék száz százaléka fölött van, a mienk pedig jóval ez alatt a szint alatt található.
Mi a megoldás? A magyar álláspont világos: a két dolgot, a joguralomról szóló politikai vitát és a válságkezelés sürgető gazdasági kérdését nem lehet egymással összekötni. Aki ezt a két kérdést összeköti, az felelőtlen, mert a válság idején gyors gazdasági döntésekre van szükség. Összekötni a két dolgot, politikai vitát hozzátoldani a válságkezelés kérdéshez nem jó dolog, sőt az rossz, nagyon rossz dolog. És a jogi helyzetet tisztázandó még egy megjegyzést szeretnék tenni. A jogállamisággal vagy a joguralommal összefüggő jogszabályok megalkotása a válságkezeléshez nem szükséges. Ez csak azért került az asztalra, mert egyes államok és az Európai Parlament úgy gondolta, hogy ezt a két dolgot egyszerre akarja rendezni, de jogi értelemben semmilyen szükségünk nincs arra, hogy a joguralom kérdésben most döntés szülessen. Ellenben a költségvetéshez szükséges szavazataink, a mienk is meg a lengyeleké is jogilag nélkülözhetetlenek és megkerülhetetlenek. Ennek tudatában fogunk tárgyalni a következő időszakban.
