Nagy Katalin: Fél nyolc van. A legfrissebb adatok szerint hétvégén egy nap alatt 63 ezer embert oltottak be Magyarországon. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Lehet tartani ezt a tempót?
Jó reggelt kívánok a hallgatóknak! Lehet tartani. Kalapemelés az orvosoknak, háziorvosoknak, kórházi oltópontokon dolgozóknak, nővéreknek, kisegítő személyzetnek, szóval mindenkinek, aki ebben részt vesz. Három dolog kell ahhoz, hogy a tempót tartani lehessen. Először is kell, aki beoltassa magát. Kérek mindenkit, regisztráljon, oltassa be magát, csak a vakcina segít. Kettő: legyen, aki beadja, orvosok, ápolónők, háziorvosok. És végül kell vakcina, amit beadunk. Az utóbbival van baj egyedül. Ugye, az alapszám, amiből dolgozunk, az, hogy megrendeltünk 13 millió embernek elég nyugati vakcinát, és miután én már novemberben láttam, hogy baj lesz ezzel a nyugati beszerzési rendszerrel, ezért rendeltünk még 3,5 millió embernek elegendő keleti vakcinát. Tehát összesen 16,5 millió ember beoltására elegendő vakcinát rendeltünk. Most az a kérdés, hogy mikor érkezik. Az orosz és a kínai nagyjából időben, sőt a kínaiak időnként még gesztust tesznek, és hamarabb is tudnak küldeni szállítmányokat. Az unió által megrendelt és szétosztott vakcinák pedig nem érkeznek, vagy nagyon lassan érkeznek. Minden héten újabb és újabb komoly csalódást szenved el Európában mindenki, aki bízott a közös brüsszeli beszerzésben. Ha összeadja az ember, ez 16,5 millió emberre elegendő vakcina. Ismerve a magyar történelmet, ennek a műsornak a hallgatói nyilván rögtön tudják, hogy miért ennyi, mert arra is föl kellett készülni, hátha a határon túl nem lesz elég vakcina. Minden magyart, aki a világon él, 16,5 millió adag vakcinából be lehet oltani.
De lesz elég ember arra, hogy mindezt végigvigye? Kérdezem ezt azért is, mert már nagyon sokan tartanak attól, hogy a kórházak nem bírják a terhelést. Néhány kórházban már 90 százalékos a betöltöttség, olyan sokan vannak, akár az intenzív ágyakon is.
Valóban a harmadik hullám, azt mondják a szakemberek, hogy ez itt a harmadik hullám, a második erősebb volt, mint az első, és ez a harmadik erősebb, mint a második volt. Ugye, aki volt katona, és állt őrségben, pontosan tudja, hogy az éjszaka hajnal előtt a legsötétebb, és most ebben a pillanatban vagyunk. Tehát két dolgot kell egyszerre figyelnünk: a sötétséget meg a hajnalt. A sötétség a folyamatosan emelkedő esetszámok: bírják-e a kórházak, van-e elég lélegeztető készülék, van-e elég ember. A másik pedig a hajnal: a vakcina, van-e elég ember, aki regisztrált. Na, most itt jó hírem van, mert úgy látom, hogy azért mi, magyarok kezdünk kiegyenesedni; hárommillió fölé ment a regisztráltaknak a száma. Nagyon megnőtt az utóbbi időben, és az újonnan regisztráltak között nagy arányban vannak – van egy pontos számom is valahol – a 60 év felettiek aránya az rendkívül magas. Most itt azt a dilemmát kellett megoldani az operatív törzsnek, hogy a regisztrálás idősorrendjében oltjuk-e az embereket életkortól függetlenül, vagy azokat az időseket, akik később regisztráltak, a fiatalok elé engedjük. Nem volt egy egyszerű vita, de végül is úgy döntöttünk, hogy miután a 60 fölöttiek vannak igazán életveszélyben, ezért ha később is regisztráltak, őket fogjuk az oltási sorrendben előre venni. Tehát ezért oltunk, ma is oltunk, és oltunk holnap is, és amikor van vakcina, egyfolytában oltunk. Nos, ami az ágyakat illeti, innen a Belügyminisztériumba megyek, ahol egy videókonferencián személyesen is meghallgatom az összes kórházigazgatót arról, hogy mennyire készültek fel az előttünk álló hétre, ami valószínűleg az egész járványidőszak legnehezebb hete lesz mind a kórházi ágyak, mind a lélegeztető készülék, mind a hadra fogható ápolónők és orvosok tekintetében.
Nem lesz szükség arra, hogy külföldről segítséget kérjünk, ahogy ezt megtette Szlovákia korábban?
Úgy látjuk, hogy megvagyunk, tehát inkább segítséget fogunk adni másoknak. Nekünk több ágyunk van talán, mint Európában bárkinek, népességarányosan, és biztosan nálunk van népességarányosan a legtöbb lélegeztető készülék is. Ugye, hadrendbe állítottuk, megkértük a rezidenseket, hogy helyezzék magukat kötelezően dolgozó üzemmódba. Azt hiszem, nincs is ellenállás, úgyhogy a fiataloknak is szeretnék köszönetet mondani, sőt a végzős medikus hallgatókat is munkába tudjuk állítani. És van egy központi vezénylési terv, hogy az ország melyik pontjáról hova kell átcsoportosítani orvosokat és ápolónőket, ha ez szükséges. Ez kényelmetlen, ez nagyon nehéz. Akiket vezényelünk, azoknak meg különösképpen. Eleve nehéz körülmények között dolgoznak, most meg még máshol is kell, mint ahol megszokták ezt. Tehát le a kalappal! De szerintem érzik, hogy most rajtuk áll az emberek élete meg a szabadsága, és úgy látom, hogy minden támadás dacára, mert közben egyfolytában azt hallom a magyar baloldalról, hogy a magyar egészségügy így gyenge, úgy gyenge, úgy rossz, amúgy rossz, ami, ugye, a benne dolgozó embereknek a gyengeségét jelenti. Én minden nap az ellenkezőjét látom: azt, hogy az orvosaink erősek, odaadóak, az ápolónők mindent megtesznek. Tehát én azt hiszem, hogy menni fog, csak mondom még egyszer: egy nagyon nehéz hét előtt állunk, a hajnal előtti legsötétebb pillanatokat éljük most át.
Hiába jelent meg az a nyugati sajtóban, hogy Magyarország Európa-bajnok az oltakozásban, úgy tűnik, hogy az ellenzék talált egy olyan nézőpontot, amelynek a végeredménye nem ennyire kedvező. Ők azt mondják, hogyha azt vesszük alapul, hogy hány vakcina van raktáron egy országban, és megnézzük, hogy ebből mennyit használtak fel, akkor az mutatja a hatékonyságot, és szerintük ez az arány Magyarországon az utolsó előtti helyen van.
Ez egy sunyi hazugság. A valóság a következő. Ugye, oltási hetekben gondolkodunk. Tehát amikor beérkezik egy szállítmány, keddtől keddig van az oltási hét, amikor beérkezik egy szállítmány, azt azonnal, egy-két napon belül eloltjuk. Ugye, a beérkezett szállítmányt először is meg kell vizsgálni, hogy rendben van-e. Itt van egy biztonsági tűzfal, teszt, ezen át kell jutni a szállítmánynak. Az orvos szakemberek, járványügyi szakemberek végzik ezt a munkát, és utána rögtön eloltjuk. Ami raktáron van, azért van raktáron, mert a következő egy-két napban lesz eloltva, vagy azért, mert ez a párja annak az oltásnak, mint második oltás, amiből az elsőt már megkapták az emberek. Itt mindig van egy vita arról, nem akarok ilyen mély, általam sem teljesen átlátható orvosszakmai vitákat ismertetni, de van egy vita arról, hogy melyik vakcinát hány napon belül, a beadását hány napon belül kell megismételni. És erről nem mindig ugyanazt mondják a gyártók, az európai egészségügyi szakemberek, a magyar egészségügyi szakemberek, és így tovább. Tehát van egy véleménykülönbség, hogy 21 nap, 28 nap, 35 nap, és így tovább, de az biztos, hogy mindegyikből kell egy második. Az a fajta vakcina, lesz majd ilyen is, amiből szintén rendeltünk négymilliót, amiből egyetlen oltás is elég, még nincs Magyarországon. Tehát most csak olyan vakcinával oltunk, amelyikből kell majd egy második is. Én is csak az elsőt kaptam meg, nekem is szükségem lesz majd egy másodikra. Az a kérdés, hogy hány nap múlva kapom meg? És ezért bizony raktáron kell tartani a párját az első, már beadott oltásnak. Ezt késlekedésként beállítani sunyi hazugság.
Igen, de, ugye, volt egy olyan módosítás az oltási tervben, amikor ennyire elkezdtek fölfutni a számok, hogy meg lehet azt próbálni, hogy mostantól mindenki kapja meg az elsőt, aki itt van, és regisztrált, mert azzal is időt és életet nyerünk.
Igen, de azért a mi szakembereink komoly szakemberek, tehát a járványügyi szakembereink kísérletek nélkül, verifikált adatok nélkül, nemzetközileg elismert tények nélkül nem szívesen bocsátkoznak vagabund kalandokba, hiszen itt emberek egészségéről van szó. Tehát én is időnként úgy érzem, hogy hozhatnának gyorsabban is döntéseket, de belátom, hogy egy teljesen ismeretlen vízen hajózunk, és az ő felelősségük személyesen, hogy ne kísérletezzenek embereken, tehát ők mindig megvárják, amíg kialakul egy nemzetközi közvélemény. Ők is részt vesznek egyébként az erről szóló szakmai vitákban, amiről korábban – emlékeznek – azt mondták, hogy 28 nap, most azt mondják, hogy már lehet 35 is. De ez nem lehet csak egy magyar döntés, erről kell egy nemzetközi szakmai konszenzusnak kialakulni. Én is híve vagyok egyébként annak, hogy ha lehet, akkor minél több embert oltsunk be első oltással, de a másodikat is meg kell kapni, egyébként az első elveszítheti az értelmét. Tehát ezért bármennyire is türelmetlenek vagyunk, mindig hallgatnunk kell a magyar szakemberekre, akik részei egy nagy nemzetközi konzultációs rendszernek.
Azt halljuk a hírekben, hogy öt uniós tagállam, Ausztria vezetésével, kérte az Európai Bizottság elnökét és a tanács vezetőjét is, hogy hívjon össze európai uniós csúcsot, és tisztázzuk azt a kérdést, hogy miért aránytalan a vakcinaelosztás az Európai Unióban, mert ezt mutatják a számok, és ezt mutatja a tapasztalat. Gondolja, hogyha Ausztria az élére állt ennek a kezdeményezésnek, akkor lesz ennek foganatja, vagy nagyobb erővel szólal meg ez a hang?
Nézze, összpontosítsunk a tényekre. Tehát azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész világon az egyik legjobban fertőzött terület az Európai Unió. Ennek biztos megvan a járványügyi szakmai magyarázata, ez most érdektelen, a tény ez. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió a világ lakosságának 5,5 százalékát teszi ki, az összes járványban elhunyt embernek meg a 20 százaléka volt európai uniós polgár. Tehát ebből látszik, hogy itt nagyobb a baj, mint a világ más részein vagy egyelőre a világ más részein, mert aztán lehet, hogy – nem kívánom nekik, de lehet, hogy – ott is beüt majd a baj. Most ez az első tény. A második tény, hogy hogy’ állunk az oltással. Ugye, most voltam Izraelben, meglátogattam a miniszterelnököt, és kötöttünk néhány fontos megállapodást is. De ott láthattam a saját szememmel, hogy ők, akik ugyan keleten vannak, de nevezhetjük kulturálisan nyugati országnak Izraelt, jóval előrébb vannak, mindjárt végeznek. Vagy itt vannak a britek, ahol az átoltás valahol a 30 és az 50 százalék, vagy 30 és 40 százalék között van, meg itt vagyunk mi, európai uniós országok, ahol az átlag 6,8 százalék, tehát kevesebb mint 7, míg az Európai Uniót elhagyó Nagy-Britanniának mindjárt 40, vagy talán 50 is… Tehát ez jól mutatja, hogy valami nincs rendben. Ez nem politikai kérdés, nem vádaskodás, nem az unió vagy a brüsszeli bürokraták iránt érzett ellenszenv kérdése, hanem egész egyszerűen ténykérdés. Ez a helyzet. Elszúrták, és hétről hétre derül ki, hogy a szállítmányok, amiket lekötöttünk, megrendeltünk, nem érkeznek, nem annyi, és így tovább. Itt van a kezemben az AstraZenecának az értesítése, ezt ugyan nem látják a kedves hallgatók, amiben azt írják nekünk, hogy most a következő időszakban néhány százezer – néhány százezer! – vakcinával kevesebbet fognak szállítani, majd később hozzák ugyan, de most nem. Most ilyenkor nekünk meg kell próbálnunk valahonnan máshonnan vakcinát szerezni, vagy a máshonnan érkező szállítmányokat előre hozni, átütemezni, hogy pótolni tudjuk azt, ami kiesik. De aki nem rendelt oroszt vagy kínait, mert az európai uniós országok egy nagy része nem rendelt ilyet, sőt a többsége, azok most nem tudnak hova kapni, vagy hova nyúlni, egész egyszerűen ülnek, és ezt elszenvedik. Azt hiszem, ezt elégelte meg az osztrák kancellár, és mondta, hogy na, emberek, azért ebből elég volt! És azt hiszem, hogy igaza van, tehát én osztom az ő véleményét. Valami nem stimmel, hiszen az volt a megállapodás – személyesen kötött megállapodás volt ez, mind a 27-en részt vettünk benne –, hogy lakosságarányosan fogják a vakcinákat szétosztani. Ezt hívják pro ratának a brüsszeli nyelvben, és nem ezt tapasztaljuk. Van olyan ország, amelyik többet kap, van, amelyik kevesebbet kap. Ha mi nem rendeltünk volna keleti vakcinát, ha azt a 3,5 milliót nem rendeltük volna meg, amiből már 500 ezer embert be is oltottunk, akkor nagy bajban lennénk. Csak azért nem vagyunk bajban, mert novemberben megszólalt a fejünkben a csengő, láttam a zavart, és akkor novemberben megkezdtük a tárgyalásokat máshonnan érkező vakcinák beszerzéséről, amiért a baloldal, a magyar baloldal, meg időnként a nemzetközi baloldal is kritizál bennünket, holott szerintem elismerést kéne kifejezni azon magyar, elsősorban külügyi és járványügyi szakemberek iránt, akik megérezték ezt a bajt, előre látták a bajt, és kellő időben döntöttek.
Magyarország, a magyar kormány nyilvánosságra hozta az orosz és a kínai vakcinaszerződéseket. Miért kellett ezt nyilvánosságra hozni, hiszen az Európai Unió sem hozza nyilvánosságra a szerződéseit?
Éppen ezért, azt hiszem. Tehát először is a baloldal követelte, hogy hozzuk nyilvánosságra, és miután nincs a szerződésekben olyan passzus, amely a gyártók vagy a szállítók érdekére hivatkozva ezt nem nyilvános üzleti adattá tenné, ezért mi ezt megtehettük. Gyakran van úgy, hogy szerződésekben a szerződő üzleti partner érdekeire hivatkozva szerepel egy klauzula, mert a szállító nem hajlandó másképpen aláírni a szerződést, hogy a gazdasági adatok, a vételár meg a szállítás körülményeiről szóló részletadatok nem kerülhetnek nyilvánosságra.
Ezt hozza indokként az unió…
Ezt mondja az unió, de szerintem hiba volt ilyen szerződés aláírni, ugyanis lehetett tudni, hogy vita lesz, és a vitában csak a nyilvánosság segít. Most két vita van. Az egyik vita az, hogy a brüsszeli bürokraták mit rontottak el. Ez egy szép hosszú lista. Nem tudják magukat megvédeni ők sem, mert nem tudják nyilvánosságra, vagy nem akarják nyilvánosságra hozni a szerződéseket. Nekik a szerződésekkel kellene bizonyítani, hogy jól tárgyaltak, kellő gondossággal jártak el, és olyan szerződést kötöttek, amely szolgálja az európai emberek érdekeit. Ezért nekik kellene nyilvánosságra hozniuk, ehhez képest mi követeljük, ők meg nem hozzák. A másik vita, amit előre lehetett tudni, a pénz miatt van. Mert a gyógyszergyártók, ugye, itt óriási pénzről is beszélünk, most nekünk fontosabb az emberek élete meg a beoltás meg a kórházi ellátás, ezért nagyon hátul van a mi fejünkben ez a szempont. Ha többet kértek volna egyébként a vakcinákért, többet is hajlandóak lettünk volna fizetni magunk között elmondva, nem akarom itt nyilvánosan rontani a tárgyalási pozícióinkat, de hát ilyenkor életekről van szó. Ami nem abszolút irreális, azt meg kell adni ilyenkor, mert ha pénzért lehetne életet venni, akkor az ember odaadná az ingét is. De lehetett tudni, hogy majd a gyógyszergyárak versenyezni fognak egymással. Kié a jobb vakcina? Ki tud többet eladni? Ki tud jobb áron eladni? Ezek a viták, amik zajlanak, és ilyen orvosszakmai köntösben tűnnek föl, nekem az a gyanúm, hogy gyakran inkább pénzügyi viták, tehát az AstraZenecával szembeni kampány, sőt most majd az lesz az általános, hogy a legtöbb vakcinafajtát egyszer csak valahol a világ valamelyik pontján valaki meg fogja támadni, és biztosak lehetünk abban, vagy legalábbis erős lehet a gyanúnk, hogy az ilyen támadások mögött mindig vannak pénzügyi érdekek. Erre föl kellett volna készülni az uniónak, és nem tudja magát megvédeni mással, minthogy bemutatja a szerződéseket. Most szerencsétlenek abban a helyzetben vannak, persze igazából mi vagyunk a szerencsétlenek, de ott ezek a brüsszeli bürokraták abban a helyzetben vannak, hogy nem tudják magukat megvédeni a szerződés nyilvánossága híján az ellen a vád ellen, hogy rosszul tárgyaltak, és az ellen sem, hogy valójában ki vannak szolgáltatva a gyógyszergyártók egymással folytatott gazdasági harcának. Csak a nyilvánosság segít.
Most, ha nyilvánosságra hozták ezeket a szerződéseket, akkor, ugye, meg lehet nézni az árakat, hogy az orosz vakcina mennyibe került, meg a kínai vakcina mennyibe került. Már azt mondja az ellenzék némelyik pártja, hogy bizony nagyon drágán vettük a kínait.
Megismétlem: tehát ha tudnánk venni, személyesen kéne döntenem arról, hogy holnap egy- vagy két- vagy hárommillió vakcinát drágábban, mint a kínai, vagy bármely más vakcinát ma meg tudnánk venni, akkor a pénzügyminiszter úr rendelkezésre bocsátaná ezt az összeget, és megvennénk. Nem pénzről beszélünk! Persze, nem lehet irreális magasságokban szárnyaló árakat elfogadni, de még egyszer mondom: ha lehetne életet pénzért szerezni, akkor nem haboznék egy pillanatig se.
Megjelent tegnap a hír, hogy van Erdőkertesen egy háziorvos, dr. Kiss Csaba, aki nem hajlandó a betegeit beoltani. 2.500 beteg tartozik az ő körzetébe. De csak meg kell nézni, az ellenzéki pártok hogyan kommunikálnak, mit írnak ki a közösségi oldalukra, kiket szólaltatnak meg. Az oltásellenesség folyamatosan jelen van a baloldalon. Mi ennek az oka?
Valóban, küzdünk ezzel is. Tehát egyszerre kell megküzdenünk a járvánnyal meg a baloldallal. És a baloldal meg nem a vakcina ellen küzd, hanem ellenünk. Erre lehet persze azt mondani, hogy nem kell siránkozni, mert a politika egy ilyen szakma, vagy ilyen műfaj, és ebben sok igazság van, de azért az ember mégis jobbra számít mindig. Tehát az, hogy amikor emberek élete forog kockán, akkor politikát csinálunk oltásból, politikai kérdést csinálunk a vakcinákból, morálisan egy vállalhatatlan mélypont, egy elfogadhatatlan magatartás. Gondoljuk végig a következőt! Beoltottunk több mint 500 ezer embert nem nyugati, tehát kínai és orosz vakcinával. Ha ezeket az embereket nem oltottuk volna be, közülük több százan meghaltak volna, ez a statisztikák alapján könnyen kiszámítható. Hogy’ számoltak volna el ezek a baloldaliak a saját lelkiismeretükkel, hogy lebeszéltek embereket oltásról, és több százan ebbe belehaltak?
Közben meg beoltatják magukat…
Meg a háziorvos hogy’ számol el azzal, hogy oltásellenes, és tudja, látja, hogy oltás, vakcina hiányában meghalnak az emberek. Az ilyen típusú háziorvosi hozzáállások, ezek problémák a magyar egészségügyi rendszerben. Tehát miközben persze a baloldal kamuvideót csinál, meg támadja az orvosokat, meg lejáratja az egészségügyben dolgozókat, és ez nem szép dolog, az nem helyes, hogy közben az egészségügyben dolgozók között is vannak, akik egyébként oltásellenesek. De most nem tudjuk kisimítani ezt a problémát. Ezt majd meg kell beszélni, ezt majd el kell dönteni, hogy ez hogyan legyen a jövőben, vagy mit akarunk itt csinálni, de most nem ennek van az ideje, hanem meg kell oldanunk, hogy Erdőkertesen is vagy az ország bármely pontján, ahol oltásellenes orvosok vannak, megkaphassák az emberek a vakcinát. Megkaphassák az emberek a vakcinát, mert most nem a felelősségre vonás ideje van, hanem a munkáé, tehát el kell látni az embereket, és lehetővé kell tenni számukra, hogy beoltassák magukat – függetlenül attól, hogy a baloldal vagy néhány orvos egyébként oltásellenes.
Az újraindítási akcióterv egyes elemei már elindultak, már a héten lehetett igényelni a fejlesztési banknál ezt a bizonyos maximum tízmillió forintos, 0 százalékos hitelt, amit, ugye, három év után kell csak elkezdeni törleszteni. Mire lehet még számítani?
Először is a konkrét intézkedéseken túl gondolkodnunk kell hosszabb távon is. Ugye, hosszabb távon arra kell gondolnunk, hogy még egyszer nem kerülhetünk ilyen helyzetbe. Tehát az újraindítás is fontos, de közben biztosítani kell magunkat afelől, hogyha egyszer újraindítottunk, akkor még egyszer nem kerülünk ilyen helyzetbe. Már tavasszal is vettünk néhány leckét, hogy nincs saját maszkgyárunk, nincs saját kesztyűgyárunk, nincs saját lélegeztetőkészülék-gyárunk. Most ezeket már megoldottuk, most már van, tehát Magyarország önellátó. Most, ugye, azt a leckét tanuljuk, hogy nincs saját vakcinagyárunk, és nincs saját vakcinánk. Ezért most két dolgot csinálunk. Először is magyar tudósok fejlesztenek vakcinát. Ez halad a klinikai úton, valamelyik klinikai fázisban van. Lassabban, mint az óriási, nagy pénzekkel dolgozó, multinacionális cégek, de a mi tudósaink is ki fogják fejleszteni a koronavírus elleni vakcinának a magyar verzióját. Ez ugyan még hosszú időt vesz igénybe, most talán a hörcsögöknél, vagy nem is tudom, hol tartunk, tán az állatkísérleteknél, de haladnak előre ezzel a munkával. Ezt el kell végezni akkor is, ha a piacon egyébként lesz majd nem magyar fejlesztésű vakcina. Szeretnénk, ha lenne azért egy ilyen vakcinánk a következő időszakra. A járványok korát éljük. Ez az első madárinfluenzát ideszámítva akkor a második nagy hullám, és jó okunk van föltételezni, hogy megtörténhet újabb járványok kitörése is, ezért erre föl kell készülni. A másik, hogy gyártókapacitás kell. Tehát nemcsak az a baj, hogy nincs meg a saját fejlesztésű vakcinánk, hanem nincs olyan gyári-üzemi kapacitásunk, amivel le tudnánk gyártani 10 millió vagy 15 millió magyar számára elegendő vakcinát. Most építünk egy nagy gyárat Debrecenben. Egy év múlva már Magyarország önellátó lesz vakcinából, és megállapodtam az izraeli miniszterelnökkel, hogy építünk közösen egy gyárat Izraelben is. Tehát lesz egy olyan gyár Izraelben, amiben Magyarországnak résztulajdona lesz, és az unió területén kívül is fogunk gyártani vakcinát, mert jobb, ha az ember két lábon áll, mintha csak az egyiken egyensúlyozna. Tehát fölkészültünk a jövőre. Na, most, de odáig el kell jutni. Tehát szép dolog ez a hosszú táv, de itt van az újraindításnak a kihívása. Ugye, itt megtettük, amit meg lehetett tenni. Én nagyon sok emberrel találkozom, és nincsenek boldogságos állapotban. Azt kell mondanom, hogy a derű nem része a mindennapjainak, ha valaki virágárus, ha valaki fodrász, ha valaki a szolgáltatószektorban dolgozik, és most a zárás miatt elmaradtak a kuncsaftok, és komoly üzleti, gazdasági bajok elé néz. Tehát együtt érzek velük, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy áthidalhassák ezt a nehéz időszakot. Két dolog kell, hogy ez az időszak rövid legyen. Tehát az oltásellenes kampányt a baloldalnak is abba kell hagyni, meg az eszement orvosoknak is, elnézést, hogy így beszélek róluk, de akik elvesztették a józan eszüket orvos létükre, nekik is abba kell hagyni az oltásellenes kampányt, mert ezzel lehet lerövidíteni a zárás idejét. A másik dolog, hogy erre az időszakra pedig megadjuk a pénzügyi segítséget. Bértámogatást adunk, nem kell adót fizetni, nem kell bérleti díjat fizetni, tehát megvannak azok az intézkedések, ezeket közzé is tettük, amellyel segíteni tudjuk őket. Aztán meg kell próbálnunk kinyitni, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba.
Az újranyitás mikor kezdődhet terv szerint?
Ha van valaki, aki vállalkozik arra, hogy ezt megmondja, attól kérjük el a következő heti lottószámokat is. Tehát azt kell mondanom, hogy senki sem, vagy nagyon kevesen gondolták, mondjuk, novemberben, amikor a második hullám erőre kapott, hogy nem lesz elég a második hullámot megállítani, lesz egy harmadik is. Ugye, ezt a mutánsok okozzák. Tehát ha jól értem a professzorainkat, akkor arról van szó, hogy a vírus is védekezik a vele szembeni lépések ellenében, tehát ő is válaszol erre. Tehát mi is megtámadtuk, ugye, a vakcinával, ugye, most ellentámadásban vagyunk, ő pedig most védekezik, de úgy védekezik, hogy megpróbál újabb és újabb mutánsokat előállítani. A jövő nagy kérdése, hogy az eddig kifejlesztett vakcinák a később majd megszülető újabb mutánsokkal szemben is megvédenek-e bennünket, vagy nem? Ha a válasz az, hogy igen, ez az optimista válasz, akkor hamar tudunk nyitni. Ha fölbukkan olyan mutáns is, amellyel szemben az eddigi vakcinák nem hatékonyak, akkor egy teljesen új helyzetben találjuk magunkat. Eddig, hogy a tapasztalatról beszéljünk és ne a félelmeinkről, eddig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a Magyarországon elérhető ötfajta vakcina, egyébként Magyarországon érhető el a világon a legtöbb fajta vakcina, és egész Európában első-második helyen vagyunk az átoltottságban, tehát ha lenne egy ilyen versenyszám, mint ahogy nincs, hiszen minden élet számít, de ha lenne egy ilyen versenyszám, akkor mi messze a dobogós helyekért küzdenénk, tehát az eddig kifejlesztett és Magyarországon elérhető vakcinák minden eddig megismert mutációra jó választ adnak, minden mutációval szemben megvédenek. Ez a helyzet. Ha ebből indulunk ki, akkor már csak néhány hetet kell kibírnunk. Ha új mutáns jelenik meg, akkor új akciótervet kell hirdetni.
Holnap március 15-e van, és ha jól emlékszem, már második alkalommal kell elhalasztani az ünnepséget, már tavaly sem lehetett megtartani éppen azért, mert a járvány nem engedte. Ugyanakkor hallunk arról, hogy néhányan tömegrendezvényt szeretnének szervezni. Mi erről a véleménye?
Nézze, a mi nemzedékünknek a szívéhez március 15-e az különösen közel áll, de mi már nem vagyunk fiatalok. Remélem, hogy sikerült ebből valamit átadni a gyermekeinknek is meg az unokáinknak most már, igyekszünk velük kokárdát készíteni közösen. De a mi nemzedékünk még arra emlékszik, hogy az év 364 napjában az volt a nóta, hogy éljen a szocializmus, meg éljen Moszkva, és akkor vártuk, hogy jön egy nap, a 365. március 15-én, amikor a kommunisták sem tudnak mit csinálni, mert az egész országban mindenki azt mondja, hogy éljen a magyar szabadság, éljen a haza! És mindenki arra gondolt, hogy a szovjetek most már menjenek haza, és a kommunisták is menjenek már a valahová, melegebb éghajlatra. És ez minden évben erőt adott nekünk. És úgy gondoltuk, hogy amíg vagyunk elegen Magyarországon, akik március 15-én azt mondják, hogy éljen a magyar szabadság, éljen haza, addig a kommunistáknak nincs esélyük. Csak idő kérdése, amikor felőröljük őket, kibillentjük és eltakarítjuk. És ez meg is történt. Szerintem március 15-ének a hagyománya nélkül nem lehetett volna a rendszerváltást megcsinálni, és nem lehetett volna visszaszereznünk a szabadságunkat. Tehát mindig arra szoktam gondolni, hogy van ez a patetikus gondolat, hogy nem haltak meg hiába, mondjuk, az aradi tizenhármak. És az ember ezt úgy mondja, de nem mindig van arról meggyőződve, hogy’ is kell ezt pontosan elgondolni. És a mi nemzedékünk pontosan tudja, hogy hogy’ kell elgondolni. Ezt úgy kell elgondolni, hogy nem haltak meg hiába, mert sok évtizeddel később, 1990-ben az ő hagyományuk, emlékük, lelkierejük is segített bennünket abban, hogy a saját szabadságunkat visszaszerezzük. Így épül egy nemzet. Tehát azt kell mondanom, hogy március 15-e, persze itt van október 23-a, ami szintén nagyon fontos, meg persze az államalapítás, mert nem lennénk sehol, ha nincs Szent István, de van egy sajátos hangulata, íze március 15-ének. Ez mégis az „éljen a haza, éljen a magyar szabadság” mondatokat csalja elő az emberből. Mindig próbálkoznak a politikusok azzal, hogy valami áthallást hozzanak létre az akkori idők meg a mostani között. Hát most nem is kell próbálkozni, meg nem kell izzadságszagúan erőlködni, mert most is a szabadságunk forog kockán, csak most egy ilyen sunyi, alattomos ellenséggel szemben harcolunk. Ez a modern kor inkább ilyen, mint az 1848-49-es volt, amikor még egyenes és nyílt viszonyok uralkodtak, szemtől szembe álltak vele a férfiak, és harcoltak. Most egy sunyi ellenséggel küszködünk, vele harcolunk, de ugyanúgy a szabadságunkra tör, mint ahogy a szabadságunkat veszélyeztette 1848-49-ben a bécsi önkény. Tehát nem kell párhuzamokat keresgélnünk, itt van előttünk. Ha vissza akarjuk nyerni a szabadságunkat, akkor szeretni kell a hazánkat, akkor nem szabad a pártpolitikának elsőbbséget adni a nemzet ügyei elé. Az ellenzéknek is meg kell értenie, a baloldalnak is meg kell értenie, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Ha baj van, akkor csak haza van, csak függetlenség van és szabadság. És hogyha összefogunk, akkor a szabadságunkat vissza fogjuk szerezni most, 2021-ben is.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.