Tucker Carlson: Miniszterelnök úr, köszönöm a lehetőséget. 2015-ben migránsok százezrei jelentek meg a déli határon, egész Európát elözönlötték, Németország felé tartottak, a többi uniós ország azt mondta, hogy „Isten hozott benneteket, gyertek hozzánk, meg tudjuk ezt oldani, elég erősek vagyunk.” Magyarország egyedüliként nemet mondott erre. Miért? Miért döntöttek amellett, hogy más álláspontot képviselnek a migrációval kapcsolatosan a többi európai országhoz képest?
Ez volt az egyetlen ésszerű magatartás. Ha valaki átlépi az ország határát a magyar állam engedélye nélkül, akkor az embernek meg kell védenie a hazáját és azt kell neki mondania: „Emberek, állj!” És ha mégis át szeretné lépni a határt, vagy ide szeretne jönni, akkor erre megvan az a jogi procedúra, amelyet le kell folytatni. Nem lehet csak úgy átlépni a határt mindenféle korlátozás és a magyar állam engedélye nélkül, anélkül, hogy a magyar állam lefolytatná a szükséges ellenőrzést. Ez veszélyes. Meg kell védenünk az állampolgárainkat mindenfajta veszélytől. És az ilyen ellenőrizetlen illegális migráció bármely nemzetre fenyegető veszélyt jelent.
És Ön úgy gondolja, hogy ehhez joguk van?
Hát persze! Ez Istentől, a természetből fakad, és így minden érv a mi oldalunkon áll. Mert ez a mi hazánk. Ez a mi népességünk, a mi történelmünk, a mi nyelvünk. És így kell cselekednünk. Persze ha valaki bajban van, és nincs más közelebb, mint a magyarok, akkor segíteni kell. De senki sem mondhatja egyszerűen, hogy „rendben, ez egy szép ország, ide szeretnénk jönni, és itt szeretnénk élni, mert itt jobb az élet.” Nem emberi jog, hogy valaki idejöjjön. Ez kizárt, mert ez a mi hazánk, ez a mi országunk. Ez egy nemzet, egy közösség, a mi családjaink, a mi történelmünk, a mi hagyományaink, a mi nyelvünk.
Amit Ön az imént elmondott – ami szerintem sok nézőnk számára egyértelmű –, nagyon megbotránkoztató volt sok nyugat-európai ország és vezetője számára.
Mert sok európai ország döntött úgy, hogy új fejezetet nyit nemzete történelmében. Ezt új társadalomnak nevezik, ami egy posztkeresztény, posztnemzeti társadalom. Meg vannak győződve, hogyha különböző közösségek – akár nagyszámú muzulmán népességek – az őslakosokkal – mondjuk, keresztény közösségekkel – összekeverednek, akkor az eredmény jó lesz. Nem lehet egyértelműen megválaszolni, hogy a végeredmény jó lesz vagy rossz, de szerintem ez egy nagyon kockázatos dolog, és nagyobb annak az esélye, hogy nem lesz jó, hanem egyértelműen nagyon rossz lesz. Minden nemzetnek megvan a joga, hogy vállalja vagy elutasítsa ezt a kockázatot. Mi, magyarok úgy döntöttünk, hogy inkább nem kockáztatjuk meg a társadalmunk más elemekkel való összekeveredését. Ezért támadják Magyarországot ilyen nagy hévvel, és ezért ilyen rossz az én személyes megítélésem is. Tudja, engem az Európai Unió feketebárányának tartanak és sajnos néha Magyarországot is.
Hat év telt el azóta, hogy Németország, Angela Merkel úgy döntött, hogy több százezer migránst beenged hazájába.
Több milliót.
Több milliót. Nem német anyanyelvű, főként muzulmán embert. Milyen hatása volt ennek Németországban?
Tudja, a diplomácia jó viselkedést kíván meg. Ez az ő dolguk. Ők így döntöttek, vállalták a kockázatot, és most megkapták, amit megérdemelnek. Ez az ő életük. Én nem szeretném különböző jelzőkkel illetni az ő döntésük eredményét. Én csak ahhoz ragaszkodom, hogy a magyaroknak igenis joga van ahhoz, hogy saját maguk döntsenek.
Az első híres beszédét a nyolcvanas évek végén mondta el egyetemi hallgatóként, a magyarországi szovjet megszállás elleni tiltakozás egyik vezetőjeként, és Ön sokak számára az Egyesült Államokban hős volt. Akkoriban, a hidegháború alatt sokan követték a magyarországi eseményeket. Úgy gondolom, hogy az amerikai kormány az Ön oldalán állt, Ön pedig az amerikai kormány oldalán. Harminc évvel később Joe Biden tavalyi elnöki kampányában Önt az ABC News programján „egy autoriter banditának” nevezte.
Joe Biden (videóbevágás): Nézzék csak meg, mi történik Belorusztól kezdve Lengyelországon és Magyarországon keresztül, totalitárius rendszerek emelkednek föl a világban, és az elnök a keblére öleli a világ összes banditáját.
Meglepő Ön számára ez a változás, és hogyan reagálna erre a jellemzésre?
Először is a reakció Magyarországon az ilyen véleményre nem túl udvarias. Mi azt mondjuk: „Ki ez az ember, hogy ilyen dolgokat mondhat?” Aztán meg azt, hogy „jó, rendben, ő az Egyesült Államok elnöke, tehát komolyan kell vennünk, amit mond.” Egy olyan emberről van szó, aki nem beszéli a mi nyelvünket, és aki nagyon korlátozott tudással rendelkezik Magyarországról – egyértelmű, hogy az elmúlt néhány évtized során sem sikerült bennünket megértenie, és egy ilyen vélemény önmagában is személyes sértés az összes magyar számára. Mivel azonban ő az Egyesült Államok elnöke, nagyon szerénynek kell lennünk, tisztelettel kell viselkednünk, és sokat kell tennünk annak érdekében, hogy tisztázzuk, hogy az, amit ő állít, nem igaz. Ezt megpróbáljuk udvariasan megtenni, mert tiszteljük az amerikaiakat. Tiszteljük az amerikai demokráciát, az amerikai kultúrát, és nem akarjuk tönkretenni a két ország közötti kapcsolatot. Mert a kétoldalú kapcsolatok Amerikával alapvetően nagyon jók. Jó az együttműködésünk NATO-szövetségesként a védelempolitika területén; a gazdasági együttműködésünk kiváló, Amerika a legnagyobb befektető itt, a kereskedelmi kapcsolatok nagyon dinamikusan fejlődnek. Az Önök üzletemberei sok lehetőséget találnak itt, tehát minden rendben van. Kivéve a politikában akkor, amikor a liberálisok vannak hatalmon Washingtonban. Ez a probléma, ezt kell kezelnünk, mert a jó amerikai–magyar viszony számunkra érték. Még ha az amerikaiak ezt jelenleg nem egészen úgy látják, mint korábban, tehát amit csak lehet, ebből meg kell mentenünk.
De egy kicsit furcsa ez. Nem tudok arról, hogy Joe Biden valaha is totalitárius gonosztevőnek nevezte volna Hszi Csin-pinget, aki köztudottam számos politikai ellenfelét gyilkoltatta meg. Akkor miért mondaná ezt Önről, és nemcsak Önről egyébként, hanem a lengyel kormányról is?
A probléma a sikerben keresendő. A liberális gondolkodók számára igazi kihívás az, ami jelenleg történik Közép-Európában, Lengyelországban és Magyarországon is – a magyarok talán szókimondóbbak ebben a tekintetben, és valószínűleg túl sokat is beszélünk a szándékainkról. Itt jelenleg egy olyan társadalmat építünk, amely nagyon sikeres. Gazdaságilag, politikailag, kulturálisan, a demográfia terén is vannak eredményeink, a családpolitikában; ami itt történik, az sikertörténetnek nevezhető. De ennek a sikernek az alapja teljesen más, mint ahogy számos nyugat-európai ország szeretné, eltér azok működésétől. Ezért a nyugati liberálisok nem tudják elfogadni azt, hogy a nyugati civilizáción belül létezik egy konzervatív, nemzeti alternatíva, amely a mindennapi élet szintjén sikeresebb, mint a liberálisoké. Ezért kritizálnak bennünket. Ők saját magukért harcolnak, nem ellenünk. De mi példaként szolgálunk, hogy egy hagyományos értékeken, nemzeti identitáson és keresztény hagyományokon alapuló ország sikeres lehet, néha talán sikeresebb is, mint a baloldali-liberális kormányok által vezetett országok.
Amerikaiként érdekes látni, hogy az amerikai média, a Biden-adminisztráció és a State Department azért támadja Önt, mert szerintük Ön egy „totalitárius bandita”, de az ellenzéke egy volt kommunistákból és antiszemitákból álló koalíció. Nem furcsa, hogy az amerikai baloldal olyan koalíciónak szurkol, amelyben antiszemiták vannak?
Nézze, ha néhány évvel ezelőtt megkérdezték volna tőlem, vajon megtörténhet-e, hogy a volt kommunista politikai erők és az antiszemita jobboldal koalíciót alkotnak, amely aztán együtt indul a választásokon egy olyan Izrael- és Amerika-barát, NATO-barát, Nyugat-orientált kormány ellen, mint amilyen mi vagyunk, akkor a válaszom az lett volna, hogy nem, ez lehetetlen. De ezt most a nemzetközi közösségek elfogadják. Értem én, hogy itt, Magyarországon a politikai pártok minél előbb hatalomra szeretnének kerülni, ezért próbálnak széles koalíciót kötni a regnáló kormány ellen, de hogy a nemzetközi közösségek ilyen könnyen elfogadják ezt, az meglepett. Meglepődtem. Különösen Amerika viselkedése teljesen új számomra.
Úgy tűnik, Magyarország teljesen más irányba halad, mint a kontinens többi része, mint a nyugati világ. Nem gondolja, hogy húsz év múlva ez egy áthidalhatatlan szakadékká válik? Úgy értem: merre vezet mindez?
Elmagyarázom, ahogy én látom. Én azt látom, hogy a közép-európai országok szenvedték a legtöbbet a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra miatt. Szóval ezért ezekben az országokban az én megközelítésem, a magyar megközelítés nagyon népszerű. Valószínűleg többségünk van az összes ilyen társadalomban. Nemcsak Lengyelországban és Magyarországon, úgy értem, a többiek visszafogottabbak, ha Ön megérti, hogy mit csinálnak, mik az alapjaik és motivációik, akkor gyakorlatilag ugyanabba a politikai családba tartozunk. A nyugati társadalmakban rengeteg olyan ember van – milliók és milliók –, akik nem értenek egyet a jelenlegi politikai irányokkal, amelyek családellenesek, vagy nem tisztelik a családokat, és amelyek a bevándorláson alapulnak. Ami egy nyitottabb társadalom. Ami egy jóléti állam, és így tovább. Szóval nem mondom, hogy a nyugati társadalmakban a politikai versengés lezárult, látok esélyeket. Jelenleg Olaszország a kulcs, ahol a harc és a versengés nagyon nyílt. Szóval látok esélyt arra, hogy nyugati országok megváltoztassák a politikájukat liberálisról konzervatívra, vagy balliberálisról kereszténydemokratára. Az esély megvan, de nem vagyunk nemzetközileg jól szervezettek. Szóval az elkövetkező évek igazán izgalmasak lesznek.
Feltűnt az elmúlt pár éjszaka Budapesten, hogy belefutottam amerikaiakba, akik azért jöttek ide, mert szeretnek itt élni. Emberek, akik egyetértenek azzal, ami itt van, akik egyetértenek Önnel. Úgy látja, hogy Budapest a fővárosa ennek a gondolkodásnak?
Ennek a gondolkodásnak a fővárosa vagy egyik fővárosa, mert más európai országok is nagyon versenyeznek egymással, ötletelnek, és olyan konzervatív és kereszténydemokrata közösségeket építenek, mint mi. Ezekkel az országokkal együttműködünk, és ezek a hálózatok egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mindez egyre inkább egy valódi közép-európai hálózattá válik. De nemcsak a gondolkodókról van szó. Hétköznapi, átlagos polgárok is szívesen költöznek közép-európai államokba. Még nem annyira erőteljes folyamat, de már látszanak a jelei. Sok keresztény és konzervatív család úgy véli, Nyugat-Európa nem elég biztonságos. A jövő bizonytalan. A közbiztonság nem garantált. És az országok ideológiai irányvonalai, alapvető értékei nem az ő ízlésük, nem az ő szándékaik szerint változnak. Más helyeket keresnek. Tehát ha Ön elmegy a vidéki Magyarországra, ott olyan nyugat-európai családokat fog találni, akik Magyarországra költöztek. Először csak egy második házat vesznek, mivel az Európai Unión belül szabad a mozgás. Tehát először egy második házuk lesz, aztán egyre több időt töltenek itt. Tehát nem zárhatjuk ki, hogy az európai történelemben egy újfajta migráció alakul majd ki, mely nyugatról kelet felé tart majd.
Európán belül?
A keresztények és a konzervatívok jobb otthont próbálnak találni. Ezt ne zárjuk ki.
Egészen a legutóbbi időszakig Magyarország – egy tízmilliós kis nemzet – két atomhatalomnak számító szövetségessel rendelkezett: az Egyesült Államokkal és Izraellel. Valószínűleg Ön volt Netanjahu legközelebbi szövetségese Európában, és Donald Trumphoz is közel állt. De immár mindkettő a múlté. Mit jelent ez?
Az utóbbi években nem voltunk szerencsések, hiszen Donald Trump jó barátja volt Magyarországnak, támogatott minket nemcsak személyesen, hanem politikailag is, tehát jó barátságban voltunk. A két ország szintén jó barátságban volt. És, tudja, az „America first” egy nagyon pozitív üzenet Közép-Európában is. Azért, mert ha Donald Trumpnak Amerika lehet az első, ezért nekünk Magyarország is lehet az első. Működjük együtt ezen az alapon! Tehát ez egy nagyon jó külpolitika volt, nagyon hatékony, és nagyon jól együtt tudtunk működni. Ugyanez érvényes Bibi Netanjahura is, aki szintén jó barátja volt a magyaroknak. Amikor hatalmon volt, nagy erőket fektetett abba, hogy jó kapcsolatot építsen ki a közép-európai országokkal. Nagyon tiszteltek minket. De ő is veszített. Ezzel a magyar konzervatív-keresztény – zsidó-keresztény – demokratikus gondolkodás elveszített két jelentős nemzetközi szövetségest. Ellenlábasok kerültek hatalomra. Ez teljesen új körülményeket teremtett Magyarország számára. Politikusként számomra nagy kihívást jelent, hogy hogyan kezeljem mindezt.
Választások lesznek jövő áprilisban. Tart attól, hogy nemzetközi beavatkozás történik a magyarországi választásokba?
Igen, ez meg fog történni. Nem aggódunk, fel vagyunk rá készülve. Nyilvánvalóan, a nemzetközi baloldal mindent meg fog tenni, amit tud – talán még többet is –, hogy kormányváltás történjen Magyarországon. Ezzel tisztában vagyunk, és fel vagyunk rá készülve, ha megtámadnak, mi visszatámadunk.
Az, hogy az Egyesült Államok elnöke Önt „totalitárius gonosztevőnek” nevezte, egy nagyon súlyos dolog – jegyzem meg. Ez arra utal, hogy a Biden-féle State Departmentnek kellő oka lesz megakadályozni az Ön újraválasztását?
Azt gondolom, előbb vagy utóbb az amerikaiak is rá fognak jönni, hogy Magyarország ügyeiről a magyaroknak kell döntenie. És még a baloldali-liberális amerikai kormányzatnak is jobb, ha egy olyan konzervatív, kereszténydemokrata kormány a partnere, amelyet hosszú idő óta támogatnak a magyar emberek, mint egy olyan Amerika által támogatott kormány, amelyik néhány hónap alatt elveszíti a kormányzást, és instabilitást, bizonytalanságot okoz. Tehát egy nem szeretett, de stabil partner jobb, mint egy bizonytalan. Remélem, hogy ezt az amerikaiak is meg fogják érteni.
