Ladies and Gentlemen,
We agreed that hopefully we will touch upon rather sensitive issues during the course of the discussion, so it would be better to speak the Hungarian language on my behalf. And not to misunderstand you, it would be better for you to speak the German language. But to start this whole discussion, may I have some remarks which are not dangerous even in English?
First of all, I am very much happy to be invited here. It is a good occasion. You know, I am here for an official visit, to see your chancellor, which has happened already. I am happily reporting to you that he is still alive – me also; so the conversation was fruitful and everybody can be happy with that. It was more than two hours, and we discussed all the very difficult, complicated issues; but that was a very good one, so I am very much thankful to him. The second, which you probably should know, is that every second year as Prime Minister I come to Berlin to see the Chancellor and the business community – as I did two years ago as well, and before that also in 2018. I think you can read a lot about Hungary in the German press, which is not exclusively positive on Hungary and on me personally. So may I just have some remarks that I belong to the old generation of the European politicians. I was for 16 years in opposition, and I am in power as Prime Minister 17 years. I started to work in European politics as Prime Minister even when Helmut Kohl was the Chancellor here, Jacques Chirac in France and Tony Blair in Great Britain. So I belong to that generation. And I came from the anti-communist underground resistance movement prior to 1990, and I am member of the Hungarian parliament for 32 years. I was elected by the very first election in 1990, so I am an old-fashioned freedom fighter and street fighter from the Hungarian political tradition. So please take me as I am. This is the situation where we are; I hope today we have a chance to have a very friendly and open discussion. Therefore, to start with my contribution, may I just immediately react on some remarks you have made on the Hungarian economy? That’s sensitive, so I will continue in the Hungarian language.
Valóban, 2010-ben, amikor megnyertük a választást, akkor azt a célt tűztük ki nyilvánosan – és ez fontos –, hogy van néhány területe a magyar gazdaságnak, ahol az átalakítás elkerülhetetlen. Nem lehetséges, hogy egy nemzetgazdaságban a bankszektornak legalább az 50 százaléka ne legyen nemzeti kézben. Nem lehetséges, hogy egy országban az energiaszektornak legalább az 50 százaléka ne legyen nemzeti kézben. A nemzeti lehet állami vagy privát, de nemzeti. Ugyancsak a médiában: az lehetetlen, hogy egy országban a többség, az 50 százalék legalább ne legyen nemzeti kézben. És ez átalakításokat igényelt. De én 2010-ben pontosan láttam, hogy hogyan viselkedett a bankszektor, amikor kitört a pénzügyi válság 2008-2009-ben. És azt Önök szokták mondani, mint üzletemberek, hogy a pénznek nincs szaga, ami igaz, de a tulajdonosának van. Ami azt jelenti, hogyha baj van, mindenki először a saját országáról gondoskodik. 2008-2009-ben a bankszektor minden pénzt kivitt Magyarországról, ami ahhoz kellett, hogy Ausztriában és Németországban segítse a saját gazdaságát, ami legitim dolog, és mi azt nem kifogásoljuk, de ez a kiszolgáltatottság nem lehetséges. Vagy most képzeljék el, hogyha a magyar energiaszektornak az 50 százaléka, mondjuk, a legnagyobb olajcég vagy a storage capacity, ami az olajra és a gázra van, nem magyar nemzeti kézben lenne, hogy’ tudna megküzdeni egy olyan kis ország, mint Magyarország az energiaválsággal? Ezek mind olyan dolgok, amik lehet, hogy okoznak kényelmetlenséget, de egy dolog biztos: velünk mindig nyíltan és őszintén lehet beszélni. Ha valami fáj, ha valami nem tetszik, a mi ajtónk mindig nyitva van, a miniszter uraké és az enyém is, és mindent meg lehet velünk beszélni.
Nincsen meglepetés a magyar gazdaságban. Pontosan meg tudjuk Önöknek mondani, hogy melyik szektorban milyen közép- és hosszú távú terveink vannak, mi fog történni az egyik szektorban, mi fog történni a másikban. Most is meg vagyok állapodva számos nagy német céggel. Meg vagyok állapodva arról, hogy hogyan fogunk együttműködni a telekommunikációs fejlesztésekben. Meg vagyunk állapodva arról, hogy hogyan fogunk együttműködni a digitalizációban. Meg tudjuk mondani a német társaságoknak, mert már tárgyaltunk velük, hogyan fogunk együttműködni a zöld energiarendszerre való átállásban, melyek azok a területek, ahol kifejezetten várjuk a német társaságokat, hogy velünk együtt megcsinálják a modernizációs programokat. Tehát lehetséges, hogy vannak nehézségek, de egy dolog biztos: semmi nincs rejtve, mindenről lehet velünk beszélni, és mindenre őszintén megadjuk Önöknek a választ.
Hölgyeim és Uraim!
Természetesen itt állva Önök előtt nagy volna a kísértés, hogy hosszan beszéljek, mert Önök németek, én meg magyar vagyok, ugye, különböző helyről nézzük a világot, ezért különbözőképpen is látjuk, és nincs is annál izgalmasabb intellektuális dolog, mint amikor összevetjük, hogy hogy’ látja egy német a világot, meg hogy’ látja egy magyar. És ez rendkívül sok témát vet föl. Történelem: mikor álltunk egymás mellett a történelem rossz meg jó oldalán, mikor álltunk egymással szemben, mi volt jó, mi volt rossz, mik az Önök gazdasági érdekei, hosszabb távon és stratégiailag, mi a mienk, hogy’ látjuk ezt a háborút, mi a német gazdaságra ennek a hatása? Számtalan rendkívül izgalmas kérdés van, amiről én hosszan kellene, hogy beszéljek, és nagy is a kísértés, de most röviden kell beszélnem, mert 25 percet kaptam. Utána lesz egy beszélgetés, és ha Önök ezeket az általam elkerült kérdéseket föl akarják vetni, akkor én állok a rendelkezésre; ezekben a kérdésekben is elmondom őszintén, hogy mit gondolunk mi, magyarok.
Most azonban másról fogok beszélni, alapvetően a német–magyar együttműködés néhány alapkérdéséről. Az első, amit fontosnak tartok elmondani, hogy a német–magyar gazdasági együttműködésnek alapvetően nem gazdasági alapjai vannak. Természetesen van pénzügyi alapja, racionális kalkuláció, profithozadék és profitvárakozás, de a német–magyar együttműködésnek az alapja kulturális természetű. Persze mi nem ismerjük az egész német világot, mert az Önök világa hatalmas. Amit mi ismerünk, az, ami közelebb van hozzánk. Mi ismerjük a bajor világot meg a sváb világot. És azt kell mondanom, hogyha Önök megkérdeznek egy magyar arról, hogy mit gondol a németekről, mit gondol a svábokról meg a bajorokról, akkor a magyarok nagy része egy pozitív képet fog Önöknek adni, és azt fogja mondani, hogy nemcsak profitábilis együttműködni németekkel, hanem jó együttműködni a németekkel. Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, akit még úgy neveltek föl, hogy azt mondták, hogyha valamiről tudni akarod, hogy mi az, hogy rendben van, akkor menjél el Németországba, mert ott rendben van. Ezért van egy rendkívül pozitív előítélet részben történelmi okok, részben pedig az Önök kulturális teljesítménye miatt. Magyarország talán az egyetlen ország Németországon kívül, ahol a Magyarországon élő, nagyszámú német kisebbségnek az óvodától az egyetemig német nyelvű oktatás áll a rendelkezésére. A német kisebbségnek van parlamenti képviselete, akit megválasztanak a Magyarországon élő németek. Hogy ez pozitív vagy nem, de jelzem, hogy jól együtt is működik a kormányzó többséggel. Szóval a német–magyar együttműködésnek a fundamentumai sokkal mélyebbek, semhogy bármilyen politikai kampány, esetenként fölmerülő egyet nem értés gazdasági kérdésekben ezt le tudná rombolni. Ezért van az, amit az előttem szóló is mondott, hogy Magyarországon 300 ezer család keresi meg a kenyerét olyan munkahelyeken, amelyek német cégekben vannak. És 6.000 német társaság találja meg a számítását Magyarországon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2010-ben, mikor visszatértünk a kormányzati hatalomba, akkor rendkívül nehéz idők jártak a 2008-2009-es globális pénzügyi válság miatt. Azóta eltelt tizenkét év. Válságról válságra halad a világ azóta. És a legfontosabb dolog, ami nekem is a legnagyobb önbizalmat adja egyébként, amikor itt, Önök előtt beszélek, hogy 2010 óta minden válságból erősebben jöttünk ki, mint ahogy belementünk. Erősebben jöttünk ki a pénzügyi válságból, mint ahogy belementünk. Erősebben jöttünk ki a migrációs válságból, mint ahogy belementünk. Erősebben jöttünk ki a COVID-válságból, mint ahogy belementünk. Azt kell mondanom, hogyha jól megnézik a számokat, kevés európai országot találnak, amely olyan jól kezelte volna a válságokat, mint ahogy Magyarország tette.
Mi ennek az oka? Ennek politikai oka van. 2008-2009-ben volt egy nagy vita Európában, hogy a pénzügyi válságnak mi a karaktere. Ez egy konjunkturális válság vagy az európai gazdaság versenyképességének romlását mutató, szerkezeti válság? És a legtöbb európai ország azt mondta, hogy ez egy konjunkturális válság, ilyen a kapitalizmus: néha vannak mélyedések, néha vannak magaslatok, a dolgok végül is kiegyensúlyozódnak. Én ezt az értelmezést sose fogadtam el. Én azt a tanulságot vontam le a 2008-2009-es válságból, hogy ez egy strukturális válság, ami mögött az húzódik meg, hogy a fölemelkedő ázsiai országokkal nem fogjuk tartani a lépést, és Európa folyamatosan veszíteni fog a világ GDP-jében rá eső részben, veszíteni fog piacokban, és veszíteni fog technológiai versenyben, hacsak nem változtatunk. Ezért a helyes választ mondtuk ki 2010-ben: egy mély strukturális reform, és mi a magyar gazdaságot e szerint teljesen át is alakítottuk.
Mi azért vagyunk ma relatíve válságállók, mert Magyarország 2010 után kiépített egy magyar modellt. Ezt természetesen, akik nem követik, mindig gyanakvással fogadják. Ha mást csinálsz, mint a többiek, miután mindenki meg van győződve arról, hogy ő csinálja jól, ezért gyanakodva figyeli azokat, akik másképp csinálják. És mi egy magyar modellt építettünk föl a társadalompolitikában is és a gazdaságpolitikában is. A magyar modell társadalompolitikailag egy konzervatív, Kohl kancellár időszakára emlékeztető, kereszténydemokrata társadalompolitika. Ez egy munkaalapú társadalom. Sose használjuk a welfare society kifejezést, nekünk ez rendkívül gyanúsan hangzik, hiszen mindenki szeretne welfare-ben élni, csak az a kérdés, hogy ki termeli meg a pénzt hozzá. És a welfare egy gyanús dolog, ami arról szól, hogy aki nem dolgozik, az is kap pénzt attól, aki dolgozik, amit mi nem szeretünk, ezért mi welfare society helyett workfare societyt építünk. Magyarországon a középpontban a munka van, ezért a munkanélküli segély – egészen kivételes módon – Magyarországon három hónapra jár. Három hónapra! És ha valaki nem talál munkát három hónap után, akkor el kell mennie az önkormányzathoz, aki ad neki munkát. Azt az állam finanszírozza, és a fizetés a minimálbér fele. És hogyha valaki onnan el tud menni a piacra, akkor megkapja a minimálbért. Amikor kezdtük a kormányzást 2010-ben, 300 ezer olyan emberünk volt, aki hosszabb ideje volt segélyen, mint három hónap, és akkor azt mondtuk, hogy el kell menni ebbe a közösségi munkába. Ma kevesebb van, mint 80 ezer, és a különbséget fölszívta a piac, ők már a piacon dolgoznak. 2010-ben Magyarországon a foglalkoztatási ráta valahol az ötven-egynéhány százalék körül volt, és dolgozott 3 millió 600 ezer ember. Ma a foglalkoztatási ráta 75 százalék környékén van, és 4 millió 700 ezer ember dolgozik. Ez nem gazdaságpolitika, ez társadalompolitika: hova helyezed a hangsúlyt, a welfare-re vagy a labourra? És mi a hangsúlyt a munkára helyezzük, és azt gondoljuk, hogy a welfare majd a munka eredménye lesz. Nem a welfare eredménye a munka, hanem a munka eredménye a welfare. Ez a megközelítésünk.
A második fontos dolog a magyar modellben, hogy ez egy családalapú modell. A magyar egy individualista nép. A szabadság rendkívül fontos a magyaroknak, erről az előttem szóló is beszélt. Meg tudunk halni a szabadságért. Élni se rossz érte, de meghalni tudunk leginkább. Tehát a magyar individualista. De a magyar fejben a legfontosabb a család. Individualista és családközpontú. Ezért a mi társadalompolitikánk középpontjában a család, a tradicionális család áll úgy, ahogy Önöknél volt ez 2017-ig, az a jogi helyzet van Magyarországon. És a GDP-ből családtámogatásra Magyarországon fordítanak a legtöbbet. Ezt nagyon nehéz finanszírozni, nagyon nehéz igazságosan csinálni, de alapvetően munkához kötött adókedvezményeket adunk a családoknak, munkán keresztül finanszírozzuk a családokat. Tehát nem egy welfare típusú ellátást adunk, hanem a munkán keresztüli adókedvezményekkel finanszírozzuk a családokat, de a középpontban a család és annak a szentsége áll, amiből nem lehet tréfát csinálni, amiből nem lehet viccet csinálni, hanem azt tisztelni kell.
A harmadik fontos dolog a mi társadalompolitikánkban, hogy mi építünk a nemzeti büszkeségre. Tudom, hogyha Németországban ezt így kimondják, az egy olyan gyanús dolog, de mint említettem, különbözőek vagyunk, és különböző helyről nézzük a világot. Egy magyar számára kell néhány dolog az élethez. Kell, hogy az embernek legyen anyja, apja és nemzeti büszkesége. Ha bármelyik hiányzik, akkor a magyar ember nem tud élni a világon. Tehát nekünk a nemzeti büszkeség a legfontosabb dolgok közé tartozik, és a társadalompolitikánk erre kifejezetten épít is. És azt szeretnénk, hogyha a magyaroknak a nemzeti büszkesége egyre inkább a teljesítményen alapulna. Szép dolog a történelem, fantasztikus történelmünk van, vannak jó karakterjegyeink, az is nagyon jó, a nyelvünk utolérhetetlen, de a legjobb az, hogyha a nemzeti büszkeségnek van teljesítményalapja is. És a teljesítményalapú nemzeti büszkeség a mi társadalompolitikánknak fontos része.
És végül fontos dolog a mi társadalompolitikánkban, hogy nálunk nincs multikulturalizmus. Tehát a magyar társadalom nem multikulturális. Tudom, hogy ez furcsa egy német fülnek, mert itt multikulturális társadalom van, ami egy progresszív-liberális elképzelés, amit mi tiszteletben tartunk, de nem osztunk. Tehát nálunk másképpen van. Magyarországon nem progresszív, hanem tradicionális megközelítést alkalmazunk a legtöbb társadalompolitikai kérdésben. Ennyit a magyar modell társadalompolitikai alapjairól.
És van gazdasági alapja is a magyar modellnek. Az első és legfontosabb magyar modellelem a gazdaságban az alacsony adószint. Azt gondoljuk, hogy a magas adó megöli a gazdaságot, és megöli a motivációs rendszert is. Az a jó, ha az emberek sokat keresnek. Sokat dolgoznak, és sokat keresnek, az állam pedig keveset vesz el tőlük, ezért alacsonyak az adóink. Mi vagyunk a világ egyetlen országa, ahol valóságos flat tax van az income taxnél. Az egyetlen! Máshol is van hasonló dolog, de mindenhol van zéró sáv is, nálunk nincsen; ez flat, teljesen flat tax. Alacsony a társasági adónk: 9 százalék. És nálunk nincs örökösödési adó, mert azt gondoljuk, hogy az öröklés egy családi ügy, ahhoz az államnak nincsen semmi köze. Ha egy családban létrejött vagyonért mindenki megdolgozott, aki tagja a családnak, azt nem lehet attól elvenni csak azért, mert az idősebbek egy családban meghalnak, és adót kivetni rá. Ez a mi fejünkben nem volna helyes.
És ami a legfontosabb, hogy mi, ha egyenlőségről beszélünk, akkor mi nem az outputot akarjuk szabályozni, hanem az inputot. Ez azt jelenti, hogy mi nem azt akarjuk megmondani, mint társadalmi mérnökök, hogy hogyan van egyenlőség egy társadalomban, hogy ki lehet gazdag, meg mekkora legyen a különbség, hanem mi azt akarjuk megmondani az inputnál, amikor esélyt kapsz, amikor tanulsz, amikor képzettségre akarsz jutni, amikor munkahelyet keresel, ott meg kell adni az egyenlő esélyt, de onnan mi már nem tudjuk garantálni, hogy az egyenlő eséllyel mindenki ugyanúgy fog élni. Sőt, az a jó, ha nem ugyanúgy jár. A különbség fontos. A vagyoni különbség is fontos, mert az motiválja az embert a még több munkára. Ezt nem kiirtani kell, hanem tudomásul venni és elfogadni. Ezért mi input oldalon egyenlőségpártiak vagyunk, az esélyek oldalán, az output oldalán azonban nem, ott sokkal inkább a különbségeknek a pártján vagyunk, egy merit-based societyt szeretnénk látni.
Magyarországról, a magyar modellről azt érdemes még tudni, hogy mi vagyunk a világ 5. leginkább high-tech országa. Fontos tudni Magyarországról és a magyar modellről, hogy mi népesség alapján a világ 95. országa vagyunk, export tekintetében pedig a világon a 35.-ek vagyunk. Mi vagyunk a világ 10. legnyitottabb gazdasága. Az export GDP-arány a 10. legmagasabb a világon. Mi vagyunk a világ tíz legkomplexebb gazdaságának egyike. Amikor azt nézik, hogy a GDP miből jön létre, milyen ágazatokból, ezt komplexitási mutatóval mérik, és bár Magyarország kicsi, de nem monokulturális ország, hanem a tíz legkomplexebb ország egyike.
És végül a gazdaságpolitikánknak a része a határvédelem is. Ez első pillantásra talán furcsán hangzik, de a migránsok elleni határvédelem egy gazdasági kérdés abból a szempontból, hogy miután mi nyitott ország vagyunk, nekünk kell egy free-trade zone, ami Schengen. Ha Schengen nincs megvédve, ha az unió külső határai nincsenek megvédve, össze fog omlani a belső piac, és ez rossz Magyarországnak. Tehát mi elsősorban azért védjük meg a határainkat, és azért nem nyitunk korridort Ausztrián keresztül Németországba, ahol nyugodtan át tudnak sétálni a migránsok, ezt azért nem csináljuk, mert ezzel lerombolnánk Schengent, és lerombolnánk az egységes piacot. Ezért inkább kerítést építünk, határőrséget állítunk föl, és megvédjük a belső piacot, ami nélkül a magyar gazdaság nem tudna működni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennyit a múltról meg a magyar modellről. Beszéljünk a jelenről meg a jövőről! Mi a legnagyobb kihívás? A legnagyobb kihívás ma a mi számunkra az, hogy fölfogásunk szerint az egész európai kontinenst fenyegeti egy nagy recesszió. Beszélhetünk arról, hogy ez miért van így: energiaárak, az orosz–német, európai–orosz együttműködés teljes szétverése, van sok dolog, ami miatt ez a recesszió, úgy látom, hogy a horizonton fölbukkan. És az a kérdés a magyarok számára, hogyha lesz egy európai szintű globális recesszió, és mi ugyanazon a piacon vagyunk, akkor képesek vagyunk-e egy lokális kivételt előállítani. Hogyan lehet kimaradni a recesszióból és fenntartani a gazdasági növekedést? – ez a nagy, egymillió dolláros kérdés a magyar politika számára. Lehet-e egy egységes piacon, ahol mindenkit fenyeget a recesszió, neked, egy tízmilliós országnak mégis kimaradni ebből a recessziós közegből? Ez a nagy kérdés. Most persze azt nem mondhatom Önöknek, hogy megvan a válaszunk. Boldog lennék, hogyha itt lenne a zsebemben egy blue-print, egy vázlat, hogy hogy’ kell ezt csinálni. De egy dolgot biztosan tudok: hogyha lokális kivételek akarunk lenni, akkor nekünk továbbra is a fejlesztésre, a beruházásra és a technológiai innovációra kell a hangsúlyt fektetnünk. És ezért mi egy olyan válságkezelést akarunk csinálni, amely válságkezelésben a hangsúly a befektetéseken van. Ezt csináltuk a COVID-nál is. Európában szinte mindenhol propellerpénzeket, helikopterpénzt osztottak, alapvetően azért, hogy fönntartsák a fogyasztást, meg szociálisan segítsék az embereket. Mi nem ezt csináltuk. Mi alapvetően a COVID-válságot úgy éltük túl, és ezért lesz az idei évben 5-6 százalék közötti a növekedésünk, és volt tavaly 7 százalék, mert mi az összes pénzünket a COVID-válság alatt a beruházásokba tettük. Azt mondtuk a cégeknek, közte a német cégeknek is, hogy fejlesszetek, ne bocsássátok el az embereket, és mi ehhez adunk nektek pénzt, működjünk együtt, és ez mindenkinek jó lesz. Egy ilyen programot hirdettünk meg, nagyon sok pénzt osztottunk szét a gazdasági szereplőknek, de a beruházásoknak egy éven belül működniük kellett. Ezt elkezdtük 2020 áprilisában, és 2021 áprilisában már a gazdasági növekedésben ezek a számok megjelentek, az idei számokban pedig még inkább. Szóval valami hasonlóban gondolkodunk, hogy hogyan lehetne a mostani recessziós fenyegetéstől is távol tartani Magyarországot. Erre látok esélyt.
Miért látok esélyt? Miből fog jönni a deficit? Miből fog jönni a recesszió? A recesszió azért fog előállni, túl a magas energiaárakon, mert a gazdaság működéséhez szükséges legfontosabb dolog sok európai országban el fog veszni. És azt a szót, azt a dolgot, amiről beszélek, úgy hívják, hogy biztonság. Kiszámíthatóság és biztonság. És háromfajta biztonságra van szükség a következő évben: politikai biztonságra, energiabiztonságra és fizikai biztonságra.
Amikor politikai biztonságról beszélek, ott azt tudom mondani Önöknek, hogy mi cselekvőképes kormány vagyunk, nekünk kétharmados többségünk van a parlamentben. Tehát a magyar rendszer rendkívül stabil. Zárójelben mondom: Magyarország az egyetlen ország, amely 1990 óta egyetlen egyszer sem tartott előrehozott választást. Minden megválasztott parlament kiszolgálta a négy évet. Önök ebben elég jók, de még Önöknél is előfordult, hogy hamarabb volt választás, mint ahogy a négy év letelt volna. De Magyarországon mindig, minden parlament megcsinálta a maga négy évét, és minden kormány megcsinálta. Úgyhogy biztosak lehetnek abban, hogy miután kétharmadunk van, az előttünk álló időszakban a politikai biztonság és a politikai stabilitás rendelkezésre áll.
A második a fizikai biztonság. Biztos beszélünk majd erről, de Önök talán tudják, hogy egyedül a miniszterelnökök közül én beszélek a béke hangján ma. Minden más európai miniszterelnök a háború hangján beszél: hogyan kell legyőzni Putyint, hogyan fognak győzni az ukránok, hogyan kell megnyerni a háborút, hogyan kell még több, még több, még több energiát beletenni a háborúba. Az én megközelítésem teljesen más. Én ebben a háborúban nem hiszek, ebből semmi jó nem fog fakadni, ebből a háborúból csak rossz dolgok fognak fakadni. Ezért szerintem békére van szükség. És Magyarország nem fog belekeveredni semmilyen konfliktusba, mi fegyvert sem szállítunk – majd erről nyilván beszélhetünk – Ukrajnába, és Magyarország biztosan a béke szigete lesz, akármi is történjen a következő időszakban. Tehát a fizikai biztonság Magyarországon a következő időszakban rendelkezésre fog állni, akárhogyan is alakul a háború.
És a harmadik biztonság az energiabiztonság. Ma úgy áll a helyzet, hogy nekünk hat hónapra elegendő gáztartalékunk van. Tehát ha holnap reggel nem jön egy molekula se, akkor mi hat hónapig úgy tudjuk működtetni a magyar gazdaságot, mintha mi sem történt volna. Nagyon nagy a storage capacitynk, ahogy mondják, és folyamatosan hozzuk be alapvetően a gáz nagy részét Oroszországból a még fel nem robbantott déli vezetéken azok után, hogy az Északi Áramlat már megbomlott, és leállt az Ukrajnán keresztüli gázszállítás is. Szóval nekünk van energiánk, mi nem kapcsoljuk le a nukleáris erőművünket, éppen hogy fordítva: most hosszabbítjuk meg az üzemidőtartamát még évekre, és most építünk még egy új atomerőművet is, aminek a segítségével közép- és hosszú távon is tudjuk biztosítani az energiaellátást Magyarországon.
Azt tudom mondani tehát a német barátainknak, azt tudom mondani Önöknek, a következő években Magyarország olyan ország lesz, ahol lesz politikai biztonság, lesz fizikai biztonság, és lesz energiabiztonság is. Úgyhogy bátorítani szeretném Önöket, hogy folytassák a velünk való együttműködést úgy, ahogy tették ezt a megelőző években. Persze a magyarok sem tökéletesek. Szomorú, de be kell vallanom, hogy így van, nem vagyunk tökéletesek, de egy dolog biztos: aki velünk együttműködik, az jól jár. Sok sikert kívánok ehhez!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
