A miniszterelnök október 23-át a büszkeség napjának nevezte. „1956 októberének fényes emléke mindannyiunké”, közös örökség, amely 60 év után is felemel, megtisztít – mondta, hangsúlyozva: 1956 hőseinek köszönhetően még a magyar történelem legsötétebb éveiben, a szovjet megszállás alatt is volt mire büszkének lenni.
Orbán Viktor beszédében külön köszöntötte az ünnepség díszvendégét, Andrzej Duda lengyel államfőt, a magyar és a lengyel nép barátságát pedig két szabadságszerető, bátor nemzet ezeréves barátságaként jellemezte. „Isten óvja Lengyelországot!” – mondta.
Hangsúlyozta: a magyarok sohasem mondanak le a szabadságról. Kiemelte: 1956 októberében Budapesten „a történelem menete fordulatot vett”, a „megjövendölt kommunista világforradalom helyett kitört a kommunista világ elleni forradalom”, és „megüzentük a Nyugatnak”, hogy a Szovjetunió sebezhető, valamint, hogy ezen a világon csak a templomok tornyán lévő csillagok maradandók.
Kifejtette: a magyarok a kommunizmust és a szovjet megszállást is túlélték, „ma felemelt fővel, erőnk teljében, egy erős Magyarország magabiztos fiaiként” állhatunk itt. A kommunista pártállamot megdöntöttük, a szovjeteket hazaküldtük, és kigyógyítottuk hazánkat „a diktatúra szövődményeiből” – fogalmazott.
A kormányfő szerint 1956-ban a rendíthetetlennek hitt szovjet kommunizmus olyan sebet kapott, amelyből már nem tudott felépülni, 1956 után vezetőivel együtt „elvitte az ördög”.
Úgy látja, senki sem tudhatja, honnan van erő és készség a magyarokban, akik a semmiből támadva „parittyás Dávidként minden száz évben egyszer a legnagyobb csodákra képesek”. Talán ugyanaz az ősi tudás van bennünk, mint két és fél ezer éve a görögökben, akik hitték, hogy a boldog élet titka a szabadság, a szabadság titka pedig a bátorság – vélekedett.
Orbán Viktor hangsúlyozta: nekünk, magyaroknak van tehetségünk a szabadsághoz; ám a szabadság nem egy állapot, ahova eljuthatunk, hanem egy létforma, „olyan mint az úszás: aki abbahagyja, elsüllyed”.
Úgy vélte, 1956 őszén mindenki láthatta a szabadságot a maga szépségében. „A szabadság, ha magyar, még halálában is csodálatos”, „bár jeltelen sírba, arccal a föld felé, kátránypapírba csavarva, lábát szögesdróttal összekötözve temették el”, mégis feltámadt, itt van közöttünk ma is – mondta.
Beszédét azzal folytatta, ha egy nemzet feladja függetlenségét, bármikor visszasüllyedhet egyszerű nemzetiséggé; „a birodalmak bekebelező és megemésztő étvágyával szemben csak a saját nemzeti függetlenségünk védhet meg bennünket”. Mint fogalmazott, „a szovjet birodalomnak is azért akadtunk meg a torkán”, mert „ragaszkodtunk nemzeti eszménkhez”.
Szerinte ma ezért sem fogadható el, hogy az EU-t modern kori birodalommá alakítsák, hogy a szabad európai nemzetek szövetségének helyére egy európai egyesült államok lépjen.
Európa szabadságszerető népeinek ma az a feladatuk, hogy megmentsék Brüsszelt az „elszovjetesedéstől”, attól, hogy „el akarják dönteni helyettünk, kivel és hogyan éljünk együtt a saját hazánkban” – jelentette ki.
„Mi, magyarok európai nemzet akarunk maradni, és nem egy nemzetiség akarunk lenni Európában” – húzta alá.
Azzal folytatta: 1956 örököseiként „nem fogadhatjuk el, hogy Európa elvágja azokat a gyökereit, amelyek valaha naggyá tették, és nekünk is segítettek a kommunista elnyomás túlélésében”. Nincs szabad, erős, tekintélyes és tiszteletre méltó Európa a nemzetek éltető ereje és a kereszténység két évezredes bölcsessége nélkül – tette hozzá.
Arról is beszélt: a történelem 30 évente a kontinens jövőjéről szóló viták fősodrába löki Magyarországot: így volt ez 1956-ban, amikor „keleti határainkon túlra akartuk tolni a vasfüggönyt”; 1989-ben, amikor „nekünk kellett megnyitnunk a határt, hogy német a némethez utat találhasson”; 2015-2016-ban pedig „nekünk kell lezárnunk a határt, hogy megállítsuk a délről özönlő népvándorlást”.
A miniszterelnök kijelentette: akkor is helytállunk, ha azok támadnak ránk hátulról, akiket valójában védelmezünk. Van bátorságunk szembenézni az igazságtalansággal, hiszen az nem ad felmentést a kötelesség teljesítése alól, ezért „ránk Európa mindig számíthat” – hangoztatta.
„Drámai helyzetek, erős ellenfelek, súlyos tétek mindig lesznek, de ez nem ok arra, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem” – fogalmazott. Közölte: nem engedhetünk teret a terroristáknak, akik hadat üzentek a nyugati világnak, a haszonlesőknek, akik a jobb sorsra vágyakozók százezreit indítják Európa felé, és a naiv lelkeknek, akiknek fogalmuk sincs, milyen végveszélybe sodorják Európát és önmagukat.
Orbán Viktor szerint Magyarország a nehezebb úton indult el, amikor „bevándorlók helyett saját gyerekeket, spekuláció és segély helyett munkát, adósrabszolgaság helyett saját lábon állást, feltett kéz helyett a határvédelmet választottuk”.
A miniszterelnök arról is beszélt: „nincs győzelem a szívek felemelése nélkül”, 1956-ban sem lett volna nélküle. Hiába a politikai erőfölény, a parlamenti többség, az új alkotmány, most sem lehetséges a győzelem a szívek felemelése, Magyarország és a magyarok lelki ébredése nélkül – mutatott rá. Hozzátette: évezredes igazság, hogy „fő dolgokban egység, egyebekben szabadság, és mindenekben szeretet”.
A kormányfő beszédét a „dicsőség a bátraknak, hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok” szavakkal zárta.
A Kossuth teret betöltő ünneplő tömegben sokan magyar zászlót lengettek, de feltűntek lengyel zászlók is.
