„Hősökre mindenkinek szüksége van, legyen az illető gyermek vagy felnőtt, hiszen mind szeretnénk jót tenni, segíteni, vagy éppen alkotni valamit, ami maradandó, és amiből utódaink tovább építkezhetnek. A hős birtokol valamit a kincsből, amelyből mind szeretnénk részesülni, és emberi nagyságát mutatja, hogy kuporgatás helyett szétosztja értékeit embertársai között. Az én hősöm Cziffra György, aki vezércsillagként ragyog életem és pályám felett. Szellemi hagyatéka, elképesztő zenei tehetsége, emberi tartása, fiatalokat segítő önzetlensége már életében legendává tette. A CZF Fesztivál célja, hogy folytassa mindazt, amit Cziffra György létrehozott és megálmodott Franciaországban: koncertsorozat, mesterkurzus, zenei verseny és fiatal művészeket segítő bemutatkozási lehetőség. Célom, hogy a sikeres fesztivál révén Cziffra György végre hazánkban is elfoglalja a helyet, amelyet megérdemel.”
Többek között e szavakkal vezette fel a február 25-28. között első alkalommal megrendezett Cziffra Fesztivált a Liszt- és Junior Prima-díjas zongoraművész, Balázs János, aki nem csak az ötletgazdája volt a rendezvénynek, hanem a művészeti vezetője is. A MOM Kulturális Központtal karöltve olyan négynapos ünnepet hoztak tető alá koncertsorozattal, mesterkurzussal, zenei versennyel, kiállításokkal, gyerekeknek szóló programokkal és kreatív felhívásokkal, amellyel a rendkívüli zongoraművésznek, Cziffra Györgynek igyekeztek méltó emléket állítani. Próbálkozásuk nem volt hiábavaló, olyannyira nem, hogy óriási siker lett a kezdeményezés, s mire eljött a fesztivál ideje, minden jegy elkelt a koncertekre.
Ahogy februárban, most sem maradt el a siker. Lévai Anikó köszöntőbeszéde után először egy rövidfilmet tekinthettek meg a vendégek az első Cziffra Fesztiválról, majd Balázs János utolérhetetlen előadásában hallgathattak meg pár zongoraművet Cziffra hajdani repertoárjából, egy-egy darab között pedig Bősze Ádám, a Bartók Rádió munkatársa olvasott fel részleteket Cziffra György önéletrajzi könyvéből.
Annak a cigányzenész családból származó, sokat megélt zongoravirtuóznak az életével ismerkedhettek meg, aki nyolcéves korától a Zeneakadémián tanult, és akinek Dohnányi Ernő, Weiner Leo, Ferenczy György és Keéri-Szántó Imre voltak a tanárai. Az ifjú zongoraművész sikert sikerre halmozott, majd 1943-ban kikerült a frontra, 1950-ben pedig börtönbe zárták „disszidálási” kísérlete miatt. 1956 után Párizsban telepedett le. A romantikus zongorairodalom (Schubert, Chopin, Liszt, Brahms, Rahmanyinov) mestere lett, improvizációs képessége a legnagyobb zongoraművészek közé emelte, és csodálatos és egyedülálló karrierje, tudása, egyénisége, fiatalokat felkaroló munkássága még ma is példaértékű.
Az első négynapos rendezvény sikere után jövőre még több programmal, még több helyszínen és külföldi előadóművészekkel kiegészülve kerül megrendezésre a II. Cziffra Fesztivál.
* * *
Lévai Anikó köszöntőbeszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Művész Úr! Kedves Vendégeink! Örülök, hogy ennyien elfogadták meghívásunkat hagyományos adventi együttlétre. Decemberben megsokasodnak a feladataink, sokkal értékesebbé válik az idő minden órája – hogy ebből a szűkösen rendelkezésre álló időből most egymásra tudunk szentelni valamennyit, megtiszteltetés és öröm.
Akikkel már többször volt alkalmunk itt találkozni, jól tudják, hogy mindig igyekszünk egy-egy nagyformátumú magyar művészt bemutatni Önöknek – tavaly Csontváry-Kosztka Tivadar festőművész, korábban, Liszt Ferenc, Munkácsy és sokan mások szerepeltek már adventi programunkban. A helyszíneket is igyekeztünk gondosan megválogatni, hogy Budapest új és új helyeit mutathassuk be Önöknek: találkoztunk már a Nemzeti Galériában, a Design Terminalban, a Zeneakadémián, és a Várkert Bazárban. A mai alkalomra is hasonlóképpen készültünk: új helyszínnel, a MOM Kultúrházzal és egy nagyformátumú előadóművésszel, Cziffra Györggyel.
A MOM Kultúrház talán nem tűnik olyan elegáns helyszínnek, mint a Vár vagy más történelmi épületek. Valóban ez az épület a 20. század gyermeke, 1950-ben építtette a Magyar Optikai Művek – sokszor elfelejtjük, hogy régebben is működtek olyan léptékű vállalatok Magyarországon, amelyek egy ekkora kulturális beruházáshoz is elég erősek voltak. Ifjú kora ellenére a MOMKult műemléki védettséget élvez, hiszen korának jellegzetes, nagy igényességgel megtervezett és megépített épülete.
Nemrégiben a kerület polgármesterének, Pokorni Zoltánnak és munkatársainak köszönhetően tetőtől talpig megújult és új funkciókat kapott az épület. Régi építészeti stílusát és hangulatát megőrizve alakult modern, többfunkciós központtá. A régi és az új stíluselemeket ötletesen ötvöző terek fogadtak minket, amikor megérkeztünk. Nekem nagyon tetszik, ahogy az áttetsző válaszfalaknak köszönhetően a közösségi tereket szinte mindenütt átjárja a természetes fény.
Nem csak maga az épület, hanem a környezet is megújult, ezen a területen alakul ki egy új 21. századi városközpont itt Budán, számtalan szolgáltatással – sportközponttal, sétáló utcával, parkkal, étteremmel és természetesen a közművelődésnek ezzel a nagyon fontos helyszínével, ahol ma találkoztunk. Ez a helyszín ma azért is fontos nekünk, mert az idei évtől itt van a Cziffra Fesztivál szervezési központja és helyszíne, Balázs János zongoraművész vezetése mellett.
Egészen biztos vagyok abban, hogy Cziffra György nevét valamennyien ismerik – voltak idők, amikor Magyarországról a világ többi részén a focista Puskás és a zongoraművész Cziffra jutott elsőként mindenkinek az eszébe. Idén azért is érezzük fontosnak, hogy Cziffra példaértékű életére és munkásságára irányítsuk a figyelmet, mert az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvan éves jubileumát üljük. Cziffra György életében a forradalom igen jelentős szerepet játszott. Egy nappal annak kitörése előtt, október 22-én ugyanis Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták később a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-ai hangulat alakításában. Vagy így volt, vagy sem – mindenesetre a kommunista rendszer által egyszerű származása ellenére megnyomorított, évekre bebörtönzött művész a forradalom napjaiban hagyta el végleg Magyarországot, hogy Ausztrián keresztül Párizsba költözzön és ott világhírű pályafutást fusson be.
Szokták mondani, hogy a magyar tehetséges nép, de nincs szemünk a tehetségeink felismeréséhez. Ha valaki Magyarországon alkot, időbe telik, amíg elismerjük a tehetségét és az eredményeit. Számos művészünk, tudósunk alkotott külföldön emiatt, vagy mert tudása, kreativitása, egyénisége szétfeszítette ennek a kicsi országnak, kicsi közösségnek a kereteit. Így jártunk a Nobel-díjasaink többségével is, és ilyen kiemelkedő tehetsége, igazi zsenije a magyaroknak Cziffra György is, aki Franciaországban teljesedett ki. A nevét viselő, örökségét ápoló alapítványnál ma már senki nem beszél magyar nyelven – de magyarnak őrzi meg az emlékezet, ha őszinte csodálói és örökségének megőrzői és továbbadói leszünk itt Budapesten, Magyarországon.
Cziffra életéről hamarosan nálam avatottabb személyek, mindenekelőtt Balázs János Liszt Ferenc díjas zongoraművész fog mesélni Önöknek, természetesen nem csak szavakkal, hanem zenével is. Megidézzük ide Cziffra Györgyöt, egy hozzá hasonlóan szenvedélyes művész hozzáértő tolmácsolásában. Egyúttal biztatni is szeretném Önöket, hogy ha tehetik, és ha hozzám hasonlóan lebilincseli Önöket Cziffra György élete és munkássága, kísérjék figyelemmel az idén útjára indított Cziffra-fesztivált, csatlakozzanak az ezen részt vevő műértő közönséghez és engedjék át magukat a zene varázsának.
Kedves vendégeink, Hölgyeim és Uraim! Kívánom, hogy a következő órában nagyon jól érezzék magukat itt a MOMKult-ban! Vigyék haza a fülükben a zongoraszót, a lelkükben pedig Cziffra hősies, nagyon nehéz időkben példát mutató életének részleteit, az ő történetét. Az előttünk álló adventi és karácsonyi időszakra pedig egyrészt sok erőt és energiát, másrészt pedig elmélyülésre és nyugodt családi együttlétekre alkalmas perceket, órákat, sőt napokat kívánok valamennyiüknek, akár hazánkban töltik az ünnepeket, akár odahaza.