„Tudtad, hogy Te tehetsz a legtöbbet az egészségedért? Tőled függ, hogy meddig élsz tovább egészségesen! A legtöbb betegség, amiben a magyarok szenvednek, amibe belehalnak, az megelőzhető lenne. Kezünkben a sorsunk! Itt az ideje, hogy ne a betegségekből akarjunk kigyógyulni, hanem egészségesek akarjunk maradni. Tegyünk érte minden nap egy kicsivel többet. Kezdjük el együtt! A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet egy 1600 kilométeren át tartó 16 napos futással kívánja felhívni a figyelmet arra, hogy mi magunk tehetünk a legtöbbet az egészségünk megőrzéséért.”
E gondolatokkal kezdődik a Fuss magadért egy kört! mozgalom felhívása, amelyben a szervezők azzal is szembesítik az embereket, hogy Magyarországon 10 percenként meghal valaki az egészségtelen táplálkozás, 21 percenként a dohányzás és 35 percenként a mozgásszegény életmód miatt. Olyan betegségekbe halunk bele, amelyeket mi okozunk magunknak azzal, ahogyan élünk. Nem tudatosul bennünk, hogy az egészség érték, azt kellene megőriznünk, és ezt senki nem tudja helyettünk megtenni. Itt az ideje, hogy ne a betegségekből akarjunk kigyógyulni, hanem egészségesek akarjunk maradni. Ha mindenki csak annyit tenne az egészsége megőrzése érdekében, amennyit aztán a betegségéből való felépülésére fordít, akkor nem halnánk meg idő előtt.
A NEFI munkatársai az egészségügyben dolgozókkal közösen futják körbe az országot váltóban. Minden napnak van egy témája, hiszen mindenhol van valami, amit nagyon jól csinálnak az ott élők, s a szervezők a jó gyakorlatot, a jó példát helyezik előtérbe. A szeptember 17-én Budapestről indult rajt után 1600 kilométeres távot tettek meg a résztvevő futók, október 2-án térve vissza a fővárosba.
A program egri állomásán részt vett Habis László, Eger polgármestere is, a futókkal együtt érkező több száz gyermek számára pedig Kovács István Kokó tartott rendkívüli tornaórát a Dobó téren. Az idelátogatók egy rendhagyó lánykérésnek is a szemtanúi lehettek: egy futva érkező fiatalember a jelenlévők előtt kérte meg barátnője kezét.
* * *
Lévai Anikó köszöntőbeszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves futók és kedves érdeklődők! Tisztelt sajtómunkatársak! Amikor Balog Zoltán miniszter úr és munkatársai néhány éve javasolták, hogy hetente öt testnevelésórán vegyen részt minden iskolás gyermek Magyarországon biztosan tudtam, hogy ez csakis jó döntés lehet. Nemrégiben azt olvastam, hogy valóban, ma már a szülők több mint 70 százaléka támogatja a mindennapi testnevelésórát. Ebbe a hetven százalékba tartozom én is – ez a túlterhelt, feszültségekkel teli életmód, amit valamennyien élünk a mindennapokban, csakis mindennapi mozgással élhető túl. A futáshoz ráadásul csak mi magunk kellünk, drága felszerelés vagy eszközpark nélkül is végezhető, nekem magamnak is nagy örömet okoz minden reggel az az óra, amit futással tölthetek.
Ezért nagyon tetszik nekem a Fuss magadért egy kört! kezdeményezés. Örülök és megtiszteltetésnek tartom, hogy itt Egerben magam is csatlakozhatom hozzá. Köszönöm szépen a szervezőknek és az egri házigazdáinknak, illetve különösképpen Kokónak, Kovács Istvánnak, akivel együtt dolgozunk az Ökumenikus Segélyszervezetben sok-sok év óta – hiszen ő invitált meg engem ide ma. Köszönöm, Kokó!
A futás mai napja a családról, a közösségről is szól – azt sugallja, hogy a futással, a mozgással még a magány is leküzdhető. Magam is tanúsíthatom, hogy a reggeli futás közösséget kovácsol, ismerjük egymást, ha máshogy nem, látásból – odaköszönünk egymásnak és sokszor olyan fontos kérdésekben is tapasztalatot cserélünk, mint hogy mikro nyit a környéken legkorábban a piac, melyik ingatlan vált eladóvá a környéken, vagy hol várható aznap közlekedési dugó… A családi házat, amelyben ma élünk, sok évvel ezelőtt szintén egy reggeli futás alkalmával ajánlotta figyelmembe valaki.
Egyszóval a futás rituális és igen, közösségteremtő tevékenység. Nem csak a fejünk tisztul ki tőle, nem csak a szervezetünk, izomzatunk erősödik, hanem az ellenálló- és megküzdési képességünk is. A családdal éppen ez a helyzet: kitisztul a fejünk, hiszen a gyerekek érkezésével hirtelen könnyebben meg tudjuk különböztetni a valóban fontos dolgokat a kevésbé fontosaktól. Erősödik a szerveztünk és az izomzatunk – azt mondják, a szülés a nőket, különösen az immunrendszerüket erősebbé teszi, de az is biztos, hogy egy kisgyerek után többet szaladgálunk sokszor, mint egy profi futballista. És ami egészen biztos, hogy a megküzdési képességünk egyre jobb lesz: egyre bátrabban és erősebben állunk az élet kihívásai elé, mint például az iskolaválasztás, vagy a sportágválasztás, de akár csak egy vasárnapi ebédről szóló döntés, amelyen kettőnél többen vesznek részt. Nálunk legalábbis már ehhez is megküzdési képességre van szükség.
Monspart Saroltától hallottam egyszer, menyire fontos lenne a rendszeres, közösségben végzett testmozgás a nagymamák és nagypapák körében, idősebb korban. Saci, aki maga is nagymama, számos jó példával bizonyította, hogy a rendszeres testmozgásnak milyen jó hatásai vannak egy idős ember mentális és pszichés állapotára is, és ő is hangsúlyozta, hogy bizony a magányosság ellen is jó orvosság. Mióta mi is nagyszülők lettünk, bennünk is munkál az az elhatározás, hogy jobban vigyázunk az egészségünkre, mert magunkon kívül a gyerekeinknek és az unokánknak is tartozunk ezzel.
Itt Egerben, ahol egy energikus, összetartó, értékteremtő városi közösség éli a mindennapjait, különösen is fontos üzenete van mindennek. Azt hallottam, hogy hamarosan Eger díszpolgára lesz Cseh László, úszó. De számos vízilabdázóval is dicsekedhet Eger városa – Madaras Norbert, Biros Péter, Szécsi Zoltán mind egri kötődésűek, ha nem is itt születtek valamennyien. És vannak hagyományai és nagyformátumú sportolói a futballnak, a birkózásnak és számos más sportágnak is ebben a városban.
Gratulálok tehát a kezdeményezéshez és szívből örülök a közös futásnak. Bíztatok mindenkit arra, hogy mozogjon, fusson egy kört sajátmagáért. És természetesen teszem ezt abban hitben és meggyőződésben, hogy ezzel közösséget is építünk, a magányt is segítjük leküzdeni. Köszönöm szépen.
