A rendezvény sajtótájékoztatója Szita Károly, Kaposvár polgármesterének beszédével kezdődött, aki köszöntötte a Segélyszervezetet a városban és köszönetet mondott, hogy az „ökumenikusok” bekapcsolódnak a településen a hátrányos helyzetű gyermekekért végzett munkába.
Lévai Anikó jószolgálati nagykövet kiemelte, hogy a Segélyszervezet családokat segítő munkájában különösen fontos szerepe van a gyermekfejlesztésnek, hiszen sok esetben a gyermekeken keresztül a szülőkhöz is eljutva tehetünk legtöbbet egy család felzárkózásáért. Ha a családok élete rendben van, akkor pedig a nagyobb közösségek is jól működhetnek.
Lehel László a Segélyszervezet elnök-igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy intézményhálózatával országosan több városban segítő segélyszervezet a többi helyszínhez hasonlóan Kaposvárott is az esélyteremtésre helyezi majd a hangsúlyt. Komplex tevékenységébe illeszkedő, gyermekeket fejlesztő munkáját a legkisebbek támogatásával fogja kezdeni. Az elnök-igazgató azon reményének adott végül hangot, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet munkájának a hatása hamar meg fog látszani a városban.
Czibere Károly, az EMMI szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára elmondta, hogy mint szövetségesekkel szeretnének együttdolgozni azon szervezetekkel, akik a gyermekek megsegítését tűzték ki célul maguk elé.
„A gyermek szeme a jövő tükre” – idézte Juhász Gyulát az államtitkár, hozzátéve, hogy kormányzati szinten minden lehetséges eszközt meg kívánnak adni ahhoz, hogy később tiszta lelkiismerettel tekinthessünk a jövő generációjának a szemébe. A legkisebbek támogatásának hatása a társadalom egészére rövid és hosszú távon is jótékony hatással van, és már korán jelentkeznek annak a később évtizedeken át hasznos eredményei. A helyszínen jelenlévő segélyszervezetek mindig hiteles csatornái a támogatások célba juttatásának.
A sajtótájékoztatót Bagdy Emőke professzorasszony zárta szavaival, aki hangsúlyozta: egy jól működő hálózat megsokszorozza a biztos kezdet szolgáltatás hatását, melyre jó reménységet lát Kaposváron is.
A programindító napon a sajtótájékoztatót megelőzően már reggeltől egy szakmai műhely teremtett alkalmat a helyi szociális szervezetek képviselői számára egymás munkájának még jobb megismerésére és a tapasztalatok átadására. Ennek keretében tartott előadást Bagdy Emőke, pszichológus, egyetemi tanár „Biztos Kezdet pszichológiája” címmel, majd Rácsok Balázs, a Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója pedig az ökumenikusok szakmai gyermekfejlesztési szolgáltatások módszertanát ismertetette. A szakmai programokkal egyidejűleg, az Ökumenikus Segélyszervezet „Felhőtlen gyermekkor” programsorozatának részeként óvodás gyermekeket láttak vendégül vidám élménynapra a szervezet munkatársai.
* * *
Lévai Anikó köszöntőbeszéde:
Kedves Gyerekek! Tisztelt Igazgató úr! Polgármester úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A változások gyakran a mindennapokból indulnak. Ahogy a számomra kedves afrikai szólásmondásban is megjelenik: sok kis ember, sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.
Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársaiban, önkénteseiben az a közös, hogy valamennyien ebben hisznek, ebben hiszünk. Sok kis dolgot teszünk – és azért néhány legalább közepesnek nevezhetőt is -, de ha ezt a sok helyen végzett, családokat segítő, gyermekeket fejlesztő munkát elkezdjük számba venni, bizony kijön, hogy országszerte több mint 1500 rászoruló gyermek felzárkóztatását igyekszünk jószolgálati munkánkkal támogatni.
Kádár Annamária, marosvásárhelyi pszichológus, kiváló szakember, a Mesepszichológia című gyermeknevelésről szóló könyvek írója szinte minden előadását Einstein egyik mondásával kezdi: „Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.” Ha el merjük képzelni azt, ahová el szeretnénk jutni – akár fizikai, akár lelki értelemben -, az fél siker, mert csupán az valósulhat meg kívül, a világban, amit belül a fejünkben és a szívünkben már képesek voltunk megteremteni.
Mi először 2000-ben mertük elképzelni azt, hogy a legnehezebb helyzetben levő családokért is tehetünk valamit. Ekkor, 16 éve indítottuk az első családok átmeneti otthonát, Miskolcon. Jól emlékszem a pillanatra, néhányan azok közül, akik ma itt állunk az ország másik végében, Kaposváron, akkor is ott álltunk, ugyanilyen meghatottan és izgatottan a nagy feladattól.
Azóta családok százai fordultak meg a miskolci otthonban, egy nagyon jelentős és látványos fejlődésen ment keresztül az az intézmény és egyik legerősebb bástyája lett a Segélyszervezet családokért folytatott munkájának. Nagyon jó az együttműködés a helyi önkormányzattal, egyházakkal; részei lettünk a helyi közösségnek. Azóta számtalan alkalommal jártam ott, és a többi intézményünkben is, ahol hasonlóan sikerült az Ökumenikus Segélyszervezetnek megjelennie, növekednie, hatást elérnie: például Szolnokon, Orosházán, vagy itt a közelben, Kastélyosdombón.
Ma is abban a reményben állunk itt, hogy ez is egy ilyen bíztató kezdet, és hogy közösen, összefogással nagyon sok családnak tudunk kapaszkodót nyújtani, esélyt adni egy új, jobb életre.
Kedves egybegyűltek, tisztelt vendégeink! A kaposvári program, amelyet ma együtt indítunk útjára, a legkisebbekre, a három év alattiakra fókuszál – nekik van szükségük a legtöbb törődésre, odafigyelésre, szeretetre. Egy kedves versemet szeretném idézni, hogy megpróbáljam elmondani, milyen szellemiségben gondolkodunk a gyermekfejlesztésről:
„Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.”
(Birtalan Ferenc: Míg megnövök)
Ugye, milyen jó kis összefoglalója ez a jól, okosan, szépen végzett gyermekfejlesztésnek, pedagógusi munkának? A saját gyerekeinken tanuljuk meg, de ezt a tapasztalatot a segélyszervezeti munkában, a családok átmeneti otthonaiban is kamatoztatni tudjuk.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, higgyenek velünk együtt Önök is a csodában, és maradjanak ezzel a gyermekek oldalán. „Mert az ember – ezt egyre jobban hiszem -, csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. A végleges felnőtteket, akik nem hisznek már semmiféle csodában, gyanakvással szemlélem, s ez a gyanakvás és idegenkedés erősödik a tapasztalatokkal és évekkel” – írja Márai Sándor.
Ne váljunk hát „végleges felnőtté” mi sem, vagy ha mégis, csak annyiban, hogy felelősséget merünk, tudunk és akarunk vállalni azokért a gyermekekért, akiknek éppen ránk van szüksége.
Köszönjük a városnak, köszönjük munkatársainknak, és köszönjük minden támogatónknak, hogy ezt ezentúl eggyel több helyen, itt Kaposváron is megtehetjük.
