A Jagelló Egyetemen rendezett Közép-Európa – egy térség sorsa a történelem sodrában című, Waclaw Felczak lengyel történészprofesszor születésének századik évfordulója alkalmából rendezett konferencia emlékülésén a kormányfő felszólalásában kiemelte: a magyarok és a lengyelek megértették, hogy a kezükbe kell venniük a sorsukat, és a történelemtől esélyt kaptak, hogy egymással összefogva Európa és a világ legsikeresebb térségévé tegyék Közép-Európát. Ezen dolgozik a V4, ennél „kisebb célt nem érdemes kitűznünk” – vélekedett.
Orbán Viktor emlékeztetett: annak idején Waclaw Felczak „medret szabott a mi politikai elképzeléseinknek”, az ő tanácsára alakult meg a Fidesz, így „alapító szellemi atyánk lett”.
A miniszterelnök kifejtette: mára Közép-Európa közel került ahhoz, amilyennek Felczak akarta látni, hiszen míg régiónkat korábban a Habsburgok, a németek, majd a szovjetek próbálták megszervezni, ma az EU „szervezi egységbe, öleli át és védelmezi”, ami minden korábbinál kedvezőbb állapot számunkra. A kormányfő kiemelte a térség unión belül betöltött szerepét, a V4 tagjainak (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Csehország) egymás melletti kiállását, közös fellépését az európai reformok és a bevándorlás ügyében, továbbá a régió gazdasági felemelkedését. A térség a szebbik arcát mutatja, és Felczak elégedett lenne azzal, amit ma lát – mondta. Hozzátette: Közép-Európa gazdaságilag és politikailag Európa legstabilabb térsége.
Megjegyezte: ne engedjük, hogy kritikusaink elhomályosítsák a helyzet pontos értékelését.
Orbán Viktor kitért rá: helyes döntés a magyar és a lengyel kormány részéről Felczakról elnevezni azt a szellemi együttműködést támogató alapot, amelyet közösen hoznak létre és évente egy-egymillió euróval támogatnak.
Mint mondta, amikor Felczak alakját kell méltatni, elfogult. Bár az elfogultságot ma hibaként kezelik, alapja egy erény: a barátság, és amikor barátokkal vagyunk, nem tudunk elfogulatlanok lenni – magyarázta. Felidézte: a magyarokat sokszor vádolták például Berlinben a második világháború idején vagy Moszkvában az ötvenes években, hogy rendkívül elfogultak a lengyelekkel, de ezt mi mindig dicséretnek vettük, azzal a kiegészítéssel, hogy ez a hozzáállás kölcsönös.
Úgy látja, a lengyel és a magyar történelem személyes kötelékek sűrű szövete, sorsközösségben vagyunk a lengyelekkel, amelynek a súlyát mutatja, hogy a második világháborúban mi „a vesztes és bűnös oldalon voltunk”, a lengyelek pedig „a győztes és áldozat” oldalán, de végül „a lengyelek azt kapták jutalmul, amit mi büntetésként”: szovjet megszállást és kommunizmust.
A miniszterelnök úgy fogalmazott, azért is elfogult, mert Felczakra valóságos hősként tekintettek nemzedékével, hiszen a legjobb pillanatban sikerült megcéloznia azoknak a magyaroknak a lelkét, akik „nem voltak hajlandók elfogadni azt az apátiát”, amely 1956 után a magyarokra telepedett, és „azt a lélekölő rendszert, amelyet a szocializmusnak becézett kommunizmus keltett maga körül”.
Orbán Viktor felidézte azt is, hogy a nyolcvanas évek végén átment Felczakhoz, hogy arra kérje, tartson előadást az akkori Lengyelországról, mert az igazságot akarták hallani egy hiteles embertől. Felczak két előadást is tartott, sőt medret szabott a politikai elképzeléseiknek, amikor azt tanácsolta, hogy alapítsanak politikai pártot – mondta.
A kormányfő szerint Felczak történészként mindennél többre becsülte a forrásokat, és a mai, „bevándorlástól sújtott Európában” is érvényes az elve, miszerint „vissza a forrásokhoz”, vagyis a keresztény nemzeti európai gyökereinkhez.
A miniszterelnök hangsúlyozta: Felczak valódi közép-európai polgár volt, otthon érezte magát a „Nyugat és Kelet közé épített köztes világban”.
Mint mondta, a nyugati és keleti diktatúráknak, amelyek ki akarták terjeszteni árnyékukat Közép-Európára, a magyar és a lengyel nép közötti erős kötelékkel mindig számolniuk kellett, ugyanis az akadályozta elnyomó terveiket. Meg is tettek mindent, hogy szétzilálják ezeket a szálakat – közölte.
Orbán Viktor kiemelte: azonban „aknamunkájuk nem tudott célt érni” Magyarországon, ami jelentős mértékben Felczaknak köszönhető, aki végül a magyar történelem egyik szereplője és alakítója lett, és akinek emléke és életműve előtt ma közösen hajtunk fejet.
Stanislaw Kistryn, az egyetem rektorhelyettese arról beszélt, hogy a konferencia a közép-európai történelem Lengyelországra gyakorolt hatásáról és a magyar-lengyel barátságról szól. Az olyan emberekre, mint Waclaw Felczak, mindig emlékezni kell – jelentette ki, köszönetet mondva Orbán Viktornak, amiért ő is időt szán erre.
A konferenciát követően Orbán Viktor koszorút helyezett el Wacław Felczak emléktáblájánál.
Waclaw Felczak (1916-1993) történészprofesszor, történelem szakos hallgatóként, a lengyel állam ösztöndíjasaként 1938-1939-ben a budapesti Eötvös Collegiumban tanult. 1940-ben a lengyel földalatti ellenállás küldte vissza Budapestre, itt megszervezte a Varsó-London-Párizs futár-összeköttetést. Amikor egy család nyugati kimenekítésére vállalkozott a kommunista Lengyelországból, a csehszlovák államrendőrség letartóztatta. A lengyel biztonsági szervek kémkedés vádjával halálra ítélték, az életfogytiglanira változtatott büntetésből 1956 októberében szabadult.
1958-ban a krakkói Jagelló Egyetemen újból elkezdte történészpályáját, és megírta a Magyarország története című főmunkáját. 1987-ben vendégtanárként visszatért az Eötvös Collegiumba és előadássorozatot tartott a szemközti Bibó Kollégiumban is. 1991-ben a Fidesz tiszteletbeli tagja lett.
