„Magyarországon bárkiből bármi lehet. Henteslegényből országosan ismert színész, rakodómunkásból gasztropszichológus, bőrművesből sztárborász, fényképészből kardforgató mester, és Boeing-pilótából pékségüzemeltető. (…) Van nekünk búvárkodó űrhajósunk, a ciánszennyezést számon kérő tiszai halászunk, húspiacról érkezett sárkányszelídítőnk, szerelmeskönyveket író matematikaprofesszorunk, és határokon átgördeszkázó katolikus papunk is. Művészettörténészünk, aki már tartott a kezében ezerkarátos nyers gyémántot, fél országot öltöztető Háda Gyuri bácsink, csempekészítőnk a világ élbolyában, és plázában dolgozó talpig becsületes takarítónénink is. Ötven kitűnőség került a könyvbe. Portréjukat felvázoltam, történetüket papírra vetettem. Botond vitéz, Búvár Kund, Dobó István, Dugovics Titusz, igazságos Mátyás és II. Rákóczi Ferenc után ők az én modern világban jegyzett hazai hőseim.”
Ekképpen foglalja össze könyve borítóján a kötet esszenciáját Varga Attila, aki a könyvbemutatóra a „Nem adom fel” kávézót találta a legalkalmasabb helynek. Azt a helyet, amely Budapest első, fogyatékossággal élő emberek által működtetett kávézója.
[1]
Lévai Anikó, az Ökumenikus Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete a premieren a kötetet méltatva azt mondta: Varga Attila írása nem sikerhajhász, nem a percemberek életét tárja az olvasók elé, hanem azokét, akik áldozatos munkával és szívós kitartással maradandót alkottak. Különleges emberek, különleges történeteit mutatja be a szerző, és könyvével átalakítja a hős fogalmát. Hiszen nem csak azok a hősök, akik valamilyen látványos dolgot művelnek, hanem azok is, akik egész életükben meg tudtak maradni embernek és soha nem adják lejjebb.
A könyvbemutatón többen is megjelentek a kötet szereplőiből. Közülük a cigányzene királyaként ünnepelt Robi Lakatos – akit Mexikóban egyenesen „Don Lakatos”-ként emlegetnek, s akinek játékát Yehudi Menuhin is nagyra tartotta – egy lenyűgöző improvizációt adott elő Vivaldi ismert dallamaira.
[2]
Varga Attila elmondta, hogy minden interjú komoly kutatómunka eredménye, hiszen minden egyes hősből fel kellett készülnie a beszélgetések előtt. A kötet összeállításával maradandóvá akarta tenni az eredetileg napilapokban megjelent portrékat.
A könyv ötvenhat szereplője között megtalálható a hentestanoncból színművésszé vált Szarvas József, Rófusz Ferenc, Magyarország első Oscar-díjas művésze, Cakó Ferenc homokanimátor, Magyari Béla űrhajós, Kóbor János, az Omega együttes frontembere, Jónyer István világbajnok asztaliteniszező, a „Szerelem első vérig” című filmből ismert, mára képzőművésszé vált Bery Ari, vagy a világ leggazdagabb embereinek órákat készítő órásmester, hegedűkészítő, védőnő, grafikus-rézmetsző és íjász is.
[3]
* * *
Lévai Anikó köszöntőbeszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! „A legtöbb hős elsőre teljesen átlagos embernek tűnik, és nem is gondolnánk, hogy mire képes.” Ezzel a Philip Zimbardo idézettel indul Varga Attila Hazai Hősök című könyve. Szintén Zimbardo professzor mondja azt is, hogy ahhoz (…), hogy hősökké váljunk, deviánsnak kell lennünk, szembe kell mennünk a normával. Varga Attila ma bemutatott könyve 56 hazai hőst, ha úgy tetszik, 56 deviánst mutat be. Vagyis, engedjék meg, hogy kiegészítsem a szerző listáját plusz egy hőssel, aki maga Varga Attila.
Őt régóta ismerheti az újságolvasó közönség. Pályafutását mindvégig az érdekes interjúk, az érdekes interjúalanyok kísérték, és a sok-sok felgyülemlett anyag mostanra ért könyvvé. Írásai nem hatásvadász, sikerhajhász írások, a cím ne tévesszen meg senkit. Nem azokat az embereket mutatja be, akik manapság tiszavirág-életűként címlapra kerülnek. Nem is azokat, akik valamilyen véletlen folytán jókor vannak jó helyen és az aktuális sikerműsorok felkapják. Aki ilyen történeteket keres, az csalódni fog.
A Hazai Hősök 56 olyan embert, olyan életutat mutat be, amelynek főszereplői szívós, kitartó munkával, áldozatos és példamutató élettel alkottak maradandót. Nem feltétlenül látványos maradandót, de olyat, ami meghatározza és megváltoztatja szűk vagy kevésbé szűk környezetüket.
Olvashatunk például első Oscar-díjasunkról. Manapság, amikor mindenki izgalommal várja a magyar jelölések sikereit, amikor az egész ország egy emberként ül a televízió előtt éjnek évadján azért, hogy a megfelelő boríték nyitásakor magyar név hangozzon el, nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett az, amikor nem engedték ki a magyar rendezőt, Rófusz Ferencet a saját Oscar-átadására, sőt hogy valaki helyette a tudta nélkül vette át a díjat. Innen felállni, alkotni tovább és újra és újra megküzdeni az élet nehézségeivel – ez az igazi mindennapi hősiesség.
Vagy olvashatunk Szarvas Józsefről, akit a szélesebb közönség az Üvegtigris filmből ismert meg. A Nemzeti Színház tagja, aki hentes fiúként kezdett verset szavalni és szinte véletlenül, mert épp arra járt, kapta első szerepét. Aztán ahogy ő mondta, szombaton még hentes volt, hétfőn már színész. El tudják képzelni milyen életút áll amögött, aki tanyáról, a hentesüzemből színésznek áll? Onnan nincs visszaút: hiszen a kiközösítés járt ott, ahonnan jött, és szintén kiközösítés fogadta ott, ahová érkezett, a színházban: a műveletlen, tanyasi színész. Szarvas Józsefnek a tanyán felnőtt kisfiúnak duplán kellett mindenért megdolgoznia. És ma megkerülhetetlen, Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész.
De olvashatunk az egyetlen magyar órásmesterről is, akinek a neve talán itthon nem cseng annyira ismerősen, de akinek az óráiért a világ minden tájáról érdeklődnek. Munkái hónapokig készülnek, szinte szó szerint éjjel-nappal. Becsei Áron szép példája annak, hogy az ember az álmát kitartó és szívós munkával el tudja érni. Tagja az egyedi órákat gyártókat tömörítő svájci szervezetnek, és óráit arab sejkek viselik. Kevés órát gyárt, egyediket, és pont ez teszi őket különlegessé.
Hát ilyen történeteket olvashatunk több mint 300 oldalon. Különleges emberek különleges történeteit. És ne feledkezzünk meg az 57. hazai hősünkről, a szerzőről, akinek kívánom, hogy még sok hazai hőst legyen alkalma bemutatni a nagyközönségnek újságok hasábjain vagy könyv formájában.
Varga Attila ugyanis könyvével átalakította a hős fogalmát. Már nemcsak azok a hősök a szemünkben, akik vérüket adták a hazáért, vagy akik nap mint nap látványos dolgokat tettek, de azok is, akik mindig, minden körülményben megmaradtak embernek, megmaradtak önmaguknak és soha, egyetlen percre sem adták alább mindazt, amit a meggyőződésük diktált.