A kormányfő köszöntőjében felidézte: amikor miniszterelnökként először kellett összehívnia a Kossuth- és Széchenyi-díjakat odaítélő bizottságot, arra gondolt, hogy honnan vesznek majd elő minden évben újabb 14-15 jelöltet.
Aztán minden évben kiderült, hogy az aggodalom teljesen alaptalan, „mert sosem fogynak el”. És ez mutatja Magyarország valódi erejét – mondta.
Oláh György Nobel- és Széchenyi-nagydíjas kémikust idézte, aki szerint „a jövőbe be kell fektetni, és a legjobb befektetés, amelyet egy ország tesz, az a fiatalok nevelése”. A kormányfő úgy fogalmazott, hogy ezek a szavak egy testamentum súlyával nehezednek ránk. Hozzátette: sokat köszönhet a márciusban az Egyesült Államokban elhunyt tudósnak. Elmondta, a kétezres évek végén meglátogatta Amerikában a kedden Budapesten eltemetett kémikust, és feltette neki a kérdést: minek köszönheti, hogy ilyen magasra jutott. Oláh György erre azt felelte: „kiváló ellenfeleim voltak”.
Ebből látható – fűzte hozzá a miniszterelnök, hogy „még a szinte megérthetetlen kémiai tudományok tudósa is tud olyan mondatot mondani, aminek egy politikus hasznát veheti”.
[1]Orbán Viktor szólt arról is, hogy a magyar nemzet évszázadokat töltött el más birodalmak „hátsóudvarában”, és olyan jóslat árnyékában, amely azt jövendölte, hogy még a „nyelvünk és emlékünk is elvész”, és „fel fogunk oldódni a körülöttünk élő népek tengerében”.
Amikor pedig a 20. század „ránk virradt, azzal szembesültünk, hogy ez a jóslat valóra is válhat”. Az erőforrásaitól megfosztott és a nagyhatalmak játékszerévé tett, rokontalanul maradt népnek egyetlen lehetősége volt: az, ha bebizonyítja saját életrevalóságát. Ezt pedig azzal a „hozzáadott értékkel” bizonyíthatja egy nemzet, amelyet nemzetközi szintű és elismertségű tudományos eredményeivel ér el. „Büszkék vagyunk önökre, akik vállalták, hogy megvalósítják a küldetést, amelyet a herderi jóslat árnyékában még a 21. században is mindannyiunknak viselnie kell” – jelentette ki a miniszterelnök.