„Konyári János, többször volt már döntős nálunk. Több mint 15 éven át dolgozott a Balatonboglári Állami Gazdaságnál. Nagyüzemi borászati tapasztalatait, széleskörű szakmai tudását a rendszerváltás után Garamvári Vencellel megalapított St. Donatus Pincészetnél kamatoztatta, amelynek 2004-ig főborásza, ügyvezető igazgatója volt. A nevét viselő családi pincészetet 2000-ben alapította meg, majd az Ikon pincészetet is elindította. Jánost minden barátja és kollégája a legjobbak között tartotta számon. Sajnos már nincs velünk, de mindig büszkék leszünk rá, hogy a Borászok Borásza közösségéhez tartozott.”
E szavakkal mutatták be a gálaeste előtt, még mint az 5 döntős egyik tagját Konyári Jánost, a tavaly elhunyt balatonlellei borászt, akinek borász társai posztumusz ítélték oda a 2018-as Borász Borásza-díjat. Az idei Borászok Barátja címet idén a Master of Wine, Kelet-európai borok szakértőjének, Caroline Gilby-nek szavazták meg.
A Borászok Borásza díjat 2007-ben alapította Rókusfalvy Pál, majd – a hitelesség biztosítása érdekében – annak szakmai felügyeletét a Vinum Praemium Alapítványra bízta. A kezdetektől az volt a díj kiemelt és hosszú távú célja, hogy a Kárpát-medencében kiemelkedő minőségben alkotó, termelő borászok díjazásával hozzájárulhasson a teljes magyar nyelvterület borkultúrájának megőrzéséhez, építéséhez. E célt szem előtt tartva az Alapítvány a frissen alakult Külhoni Magyar Borászok Egyesületét kérte fel az idei díjátadó gála díszvendégének.
[1]
Az elmúlt 10 évben a borászok körében megkerülhetetlen tényezővé vált a Borászok Borásza díj. Ezt az elismerést tartja ma a szakma és a közvélemény az egyik leghitelesebbnek és legértékesebbnek hazánkban, annak átlátható és egyszerű választási mechanizmusa miatt: minden évben a korábbi évek Borászok Borászai jelölnek ötven borászt, és a jelöltek egy-egy szavazatukkal maguk döntenek a győztesről.
Idén jelöltek az eddigi gyakorlatnak megfelelően kétkörös szavazással, egyszerű többséggel választották meg a győztest. Az első kör után a legtöbb szavazatot kapott 5 jelölt közül hozta meg a végső döntést az 50 jelölt, szintén egy-egy szavazatával. Ők voltak a döntősök: Bárdos Sarolta, Bodó Judit, Figula Mihály, Ipacs Szabó István, Konyári János.
Az eddigi győztesek névsora: Demeter Zoltán (2007), dr. Lőrincz György (2008), Szepsy István (2009), Légli Ottó (2010), Kaló Imre (2011), Györgykovács Imre (2012), Szentesi József (2013), Berecz Stéphanie (2014), Dr. Bussay László (2015), Bacsó András (2016), Jásdi István (2017).
[2]
A borászok minden évben egy civilt is díjaznak a magyar borért végzett tevékenységéért. A Borászok Barátja díjat a következők nyerték el: Dr. Freund Tamás (2012), Borbás Marcsi, a gála állandó háziasszonya (2013), Dr. Mészáros Gabriella (2014), Alkonyi László (2015), Gál Helga (2016), Dr. Csizmadia András (2017).
Annak biztosítására, hogy a Borászok Borásza Díjátadógála a díj rangjához méltó gasztronómiai élményt nyújtson, a szervezők Wolf Andrást, a Salon Étterem vezető séfjét, Csapody Balázst, a Pannon Gasztronómia Akadémia elnökét és Hamvas Zoltánt, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnökét kérték fel arra, hogy közösen álmodják meg az est menüjét a Borászok Borászai által biztosított borsorhoz.
A Borászok Borásza Díjátadó gálát idén Lévai Anikó nyitotta meg. A Boscolo Hotel New York Palotában megrendezett gálán hagyományos módon a meghívott közéleti vezetők, nagykövetek, gazdasági és kulturális élet véleményformáló szereplői, és természetesen a jelölt borászok, valamint az elmúlt évek győztesei jelenlétében rendezték meg.
[3]
* * *
Lévai Anikó köszöntőbeszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Borászok, Borkedvelők! Nagyon örülök annak, hogy ahogy az elmúlt években, úgy most is részt vehetek a Borászok Borásza gálaesten. A sok munka és vesződés, amit a Magyar Konyha szerkesztőbizottságában átélünk ilyenkor hozza meg a jutalmát, amikor ennek kapcsán ilyen jó társaságban és jó alkalomnak lehetünk a részesei. Márai írta, hogy „Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. (…) Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit.” Úgy vélem, ilyen öregkorral mindannyian kibékülnénk, különösképpen hazánkban, ahol a borkultúra évek óta fénykorát éli, Magyarország a Borászok Borászainak hazája.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor Rókusfalvy Pál tizenegy éve megalapította a Borászok Borásza-díjat a Kárpát-medence borászai számára, az egyik legfontosabb célja az volt, hogy az ebben a térségben kiemelkedő minőségben termelő borászok elismerésével hozzájáruljon a teljes magyar nyelvterület borkultúrájának megőrzéséhez és építéséhez. Az immár több mint egy évtizede rendkívül magas minőséget képviselő kezdeményezés díja időközben megkerülhetetlen tényezővé vált itthon és határainkon túl egyaránt, s minden évben eggyel gyarapodik a megválasztott Borászok Borászainak száma. Idén már a tizenkettedik borász csatlakozik az illusztris társasághoz, akit idén is ötven Kárpát-medencében élő borász közül választanak ki a korábbi díjazottak.
Sok történet, anekdota, szokás kapcsolódik a borhoz. Számomra az egyik legkedvesebb, hogy a borivás még az építkezésre is hatással volt hazánkban: a budai várnegyedben barangolva számos régi, polgári ház kapualjában láthatóak azok a szépen kidolgozott, boltíves ülőfülke-sorok, amelyeknek funkcióját sokáig homály fedte. A szakemberek egy ideig azt gondolták, hogy a házaknak ez az építménye valamilyen vallási szertartással függhet össze, ám egyre inkább bizonyossá válik, hogy valójában ezeknek az üldögélő-helyeknek a borkultúrához van közük. A középkorban ugyanis nagyon sok budai polgári családnak volt szőlője, így bora is, s feltételezhető, hogy ezeket a barátságos zugokat azért alakították ki mindjárt a kapualjakban, hogy a borát mérő polgár egyfajta kellemes borozó-hangulatot teremthessen. Az előkerült dokumentumok szerint az ülőfülkék elé kis asztalokat tettek, amire gyertya, borosüveg és pohár került. Így, ha valaki este elsétált egy-egy ilyen ház előtt, lehetősége volt beülni egy-egy pohár, a budai hegyekben termelt bor elfogyasztására, s közben természetesen megbeszélhette a házigazdákkal a világ ügyes-bajos dolgait is.
Ami viszont újdonság volt számomra, amikor a ma estére készültem, és borral kapcsolatos könyveket, cikkeket olvasgattam, az volt, hogy a bor eredetéhez kapcsolódóan számos nemzetközi régészeti kutatást folytattak már, s ezek során Limassol közelében 6000 éves borra bukkantak, Pyrgosnál két olyan edényt találtak, amelyekben több ezer éves szőlőmaradványok voltak, Erimiben pedig 12 bortárolót fedeztek fel, amelyek nagyjából 5500 évesek lehetnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bizonyára tudják, hogy különböző tisztségeimnél fogva minden évben nagyon sok helyre kapok meghívást, de őszintén megvallva a Borászok Borásza az egyik legkedvesebb rendezvény számomra. Nem csak azért, mert magam is nagyon szeretem és értékelem a jó borokat és a jó ételeket, hanem azért, mert úgy gondolom, a magyar (határokon belül és kívül termő) borok világviszonylatban is büszkén megállják a helyüket, ám a minőség mellett mindig szükség van olyan lehetőségekre, ahol ezt meg is mutathatják szűkebb-tágabb környezetüknek.
Szerencsére az elmúlt években a magyar borok és borászok közül nagyon sokan váltak világhírűvé és nyertek rangos díjakat. Tavaly a világ borszaksajtójának vezető magazinja, a Wine Enthusiast 100-as listáján 20. helyen végzett a Dereszla Pincészet 2009-es évjáratú ötputtonyos aszúbora, Matt Kramer világhírű amerikai borkritikus pedig nemrég úgy fogalmazott: „Magyarország olyan borokat képvisel, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzék, vagy inkább újra felfedezzék őket. Kevés bortermelő ország van a világon, amely olyan jelentős múlttal rendelkezik, mint Magyarország.”
A bornak számos jó tulajdonsága van, ám számomra az egyik legvonzóbb jellemzője az, hogy a megfelelő ételek társaságában még nagyobb élvezet a fogyasztása. Szerencsére idén sem kell aggódnunk amiatt, hogy a Borászok Borászai által összeválogatott borsorhoz ne kapnánk tökéletes menüsort, hiszen olyan szakemberek dolgoztak össze ma este, mint Wolf András, a Salon Étterem vezető séfje, Csapody Balázs, a Pannon Gasztronómiai Akadémia elnöke és Hamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Borászok, Borkedvelők! Hamvas Béla két nagy részre osztja a nemzeteket: a pálinka-népek és a bornépek csoportjába. Hogy mi melyik csapatot erősítjük, azt így elsőre talán nem is olyan könnyű eldönteni, mindenestre Hamvas Béla bornépnek tekintette a magyart, s így ír A bor filozófiájában:
„A bor-országok és a borvidékek mind idillikusak. Sétálj az arácsi és a csopaki szőlőkben, menj fel a Badacsonyra vagy a Szentgyörgy hegyre, a Somlóról nem is szólva, barangolj a kiskőrösi vagy a csengődi kertek között, és minderről kétségtelen tapasztalatot fogsz tudni szerezni. A szőlőtáblák között lágy füves utak, mint csendes patakok folydogálnak. A pincék bejárata előtt hatalmas diófa, még a legforróbb nyárban is hűs. Olyan helyek, hogy az ember bárhol megállna, leülne, letelepedne, s azt mondaná: itt maradok”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kívánom, hogy a mai estén élvezzék a csodálatos ízeket, a borok és az ételek között megszülető harmóniát, és azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amit csak egy magyar borvacsora adhat egy magyar embernek! Ne feledjék: a tokaji aszúról sokáig azt hitték, hogy aranyat tartalmaz, amelyet a hegy mélyéből „szívnak magukba” a tőkék. Jó időbe tellett, mire rádöbbentek: a tokaji aszú valóban aranylik, csak egészen más értelemben. Ahogy A misztikus bor című vers híres sora tartja: a bor „a nagy Bűvész, ki életünk kopottólmából színaranyat kalapál.”