Úgy emlékszünk a költőre, mint aki személyes küldetésének tekintette az 1956-os mártírokra való emlékezés örökérvényű keresztény parancsát. Ezzel a ’80-as évek derekán elevenébe talált az akkor 30 éves júdásfa árnyékában hűsölő elvtársaknak – mondta a kormányfő.
Nagy Gáspár le merte írni, amiről mások legfeljebb csak beszéltek, s beszélni mert arról, amiről a legtöbben csak hallgattak, „szelíd hajthatatlanságával széttörte az októberi tavasz hőseiről gyártott kommunista hazugságokat” – méltatta a tíz éve elhunyt költőt a miniszterelnök, aki szerint „a végelgyengülés felé araszolgató gulyáskommunizmus okkal tartott az ő tetemre hívó szavaitól”.
Azt is mondta, hogy Nagy Gáspár azok közé tartozott, akik „a ma oly divatos, egynémely országban kötelező politikai korrektséget a hamis próféták legfőbb ismérvének tekintették”.
Ma minden nap egyre sürgetőbben kérdezzük, hogy „vajon mi lesz hazánkkal, ezzel a boldogtalan, farizeusi Európával, amely cinkos lelkiismeretét modern mesékkel csitítja, miközben sorsa csak egy szalmaszálon függ”. Nagy Gáspártól jön a felelet: „a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való” – zárta beszédét Orbán Viktor.
Oláh Katalin szobrászművész alkotását a Jobb Kor Polgári Egyesület állíttatta az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott emlékbizottság támogatásával.
A Budakeszin, a Fő téri parkban elhelyezett mellszobrot az ünnepség végén Spányi Antal püspök áldotta meg, majd a résztvevők – köztük Nagy Gáspár családja – elhelyezték a szobornál az emlékezés virágait.
