Kiss Gábor István: Éjfélkor lejár a meghosszabbított határidő, még vissza lehet küldeni a nemzeti konzultációt. Itt ül mellettem Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!
Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat.
Az elmúlt napokban 2,2 millióról szóltak a hírek, hogy ennyien ezt a konzultációt. Van frissebb száma?
Nem, én is csak ebből dolgozom.
Mi a jelentősége ennek a számnak?
Először is talán köszönetet kell mondanunk azoknak, akik visszaküldték. Nem tudom, Ön visszaküldte-e, érdemes kipróbálni, még aki a politika iránt nem érdeklődik, annak is, hogy ez egy erőfeszítés. Ez nem olyan egyszerű dolog, hogy papírra vetek három x-et, hanem arról van szó, hogy el kell olvasni, ráadásul egy hosszú, magyarázó szöveg, példákkal alátámasztva, azt el kell olvasni, meg kell érteni, akarni kell kitölteni, esetleg meg kell beszélni az embernek a feleségével vagy a barátaival, utána vissza kell tenni a borítékba, és postára kell adni. Tehát miközben arról szoktak beszélni, hogy a magyar embereket a közélet, a politika, általában a jövő nem nagyon foglalkoztatja, kiderül, hogy amikor olyan ügyről van szó, ami nekik is fontos, akkor nem egyszerűen csak részt vesznek, hanem komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy elmondhassák a véleményüket. Több konzultáció volt már. Ugye, az egy modernkori találmánya a magyar közéletnek, hogy ne csak négyévente a választásokkor érezzék úgy az emberek, hogy lehetőségük van elmondani a véleményüket, hanem kellő súllyal megtehessék ezt gyakrabban. Én nem is tudom már, hány, hét-nyolc konzultációt indítottunk, de ez volt a legsikeresebb, amiből az következik, hogy az emberek szerint talán ez a kérdés az, ami leginkább húsbavágó és a jövő szempontjából legfontosabb, és nem is találok semmilyen túlzást az ilyenfajta véleményben vagy érzésekben, mert szerintem is Magyarország jövője dől el a bevándorlás kérdésén, és úgy látszik, hogy az embereknek erről világos álláspontjuk van.
Gondolkodott-e azon, hogy látva ezt a számot, Önnek, amikor érvel a konzultáció fontossága mellett, akkor a liberális, szocialista szavazókat is védeni kell, hiszen többen töltötték ki, mint amennyiben 2014-ben a Fidesz-listára szavaztak, tehát egyértelmű, hogy itt nemcsak az Ön szavazóiról van szó.
Természetesen, de a bevándorlás nem pártkérdés. Tehát van olyan dolog, amire minden pátosz nélkül, higgadtan, nyugodtan, kicsit még szomorkásan is azt lehet mondani, hogy nemzeti kérdés meg nemzeti ügy, és nem pártügy, az éppen a bevándorlás. Mert ha beengedjük a migránsokat, akkor nemcsak a fideszeseknek kell velük együtt élni, hanem minden magyar embernek, és ezt felülírja ez a tény és ennek a dolognak a súlyossága, fontossága az emberek szívében, sőt az ösztönvilágában, a gyomrában elfoglalt helye, az embernek vannak egészséges ösztönei, az felülír mindenfajta párthovatartozást és pártválasztást.
Azt mondják, hogy a Soros-hálózat és az általuk működtetett társadalompolitikai elképzelés nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarországra és Európára nézve. Mi alapozza meg ezt az információt? Ugye, erről titkosszolgálati információk is vannak, a Nemzetbiztonsági Bizottságban a kormánypárti képviselők azt mondják, hogy megalapozott ez a fenyegetés, az ellenzékiek pedig azt, hogy nem. Nem kellene nyilvánossá tenni ezeket az információkat?
Ugye, zűrzavar van. Ez egy érdekes vita, és mint általában az ilyen érdekes, sok embert bevonó, népi vitákban lenni szokott, mindenfajta álláspont felszínre kerül. A legegyszerűbb ténykérdéseket is időnként meg szokták kérdőjelezni. Ugye, én mindig is azt mondtam, hogy Soros György személye másodlagos, pénzügyi spekulánsok mindig voltak, mindig lesznek. Van köztük egy tehetséges magyar is, ennek akár még örülhetnénk is, különösen, ha nem a mi pénzügyi rendszerünket támadja meg, mint ahogy sajnos erre is volt azonban példa, de azokat ki tudtuk védeni, tehát egy pénzügyi spekulánssal, legyen még oly gazdag meg befolyásos is, az ember együtt tud élni. Sőt, hogyha támogat mindenfajta szervezeteket mindenfajta célokban, amiket most nem is idézek ide, mert elterelné a figyelmet, de hát itt a kábítószer-fogyasztásról is szó van, a hagyományos családmodellel szembeni álláspontok támogatásáról is szó van, még ezzel is együtt lehet élni, mert ez a politikai vitának része. A politikai viták természetéhez hozzátartozik, hogy az emberek egy része A-t, a másik fele pedig B-t gondol ugyanarról a kérdésről, ez rendben van. Akkor került ez, mondjuk, az államélet kérdései közé, és akkor lett belőle nemzetbiztonsági ügy is, akkortól kellett a kormánynak foglalkoznia ezzel a kérdéssel, amikor ennek a nemzetközi spekulánsnak az iszonyatos pénze – most éppen 18 milliárd dollárt tett át az alapítványaiba, ezek iszonyatos számok, egyszerűen hatalmas pénzmennyiség –, ez a hatalmas gépezet, amit felépített az elmúlt húsz-harminc évben, egyszer csak befogta a látómezejébe a bevándorlás kérdését, és elkezdett ezzel foglalkozni. Soros György úr közzétette a programját, a tervét, hogy mit kell csinálni, majd az egész gépezetet ennek a tervnek a végrehajtása érdekében mozgósította. Ez innentől kezdve Magyarország léte, nem léte kérdés. Tudjuk, hogy most is tízmilliók kopogtatnak Európa ajtaján, és a következő évtizedben 100 milliók fognak. Nem politikai menekültek, az eddig Európába érkezetteknek 1-2 százalékát lehet ilyennek tekinteni, a többi gazdasági migráns, egész egyszerűen a jobb élet reményében akarnak idejönni. És hogy mi ezt ne engedjük meg, hogy megvédjük azt, ami a miénk, hogy megtartsuk azt, amiért megdolgoztunk, létérdeke Magyarországnak, és ezt meg akarjuk védeni. Ez a hálózat, ez a gépezet, ez a rengeteg pénz, ez a pénzügyi spekuláns az ellenkezőjét akarja: le akarja bontani a kerítést, nem akarja, hogy a nemzeteket határok válasszák el, azt akarja, hogy változzon meg a gondolkodásunk, és örüljünk annak, hogy tőlünk különböző kultúrájú emberek érkeznek ide, adjunk nekik pénzt. Tehát egy egészen más elképzelése van a jövőről, amit végre is akar hajtani, mint amit a magyar emberek saját maguknak szánnak. Mi egy másik jövőt akarunk, és innentől kezdve nekem az volt a kötelességem, hogy az állam minden lehetséges eszközét hadrendbe állítsam, idetartozik a hírszerzés, a titkosszolgálatok, természetesen a legális, a nyilvános politikai viták része vagy területe is, ezért rendeltük el, hogy kell ennek a Soros-gépezetnek az összetételéről, működési rendjéről, magyarországi és európai befolyásolásáról, befolyásáról kell készíteni titkosszolgálati jelentést. Ugye, van ez a bugyuta vita is, hogy van-e ez a terv, vagy nem. Ugye, ez egy olvasási probléma, hiszen maga Soros György tette közzé azt a dokumentumot, amit maga is tervnek nevez. Azt írta ebben a dokumentumban, hogy „itt van az én hat pontból álló tervem,” majd kimondja, hogy „ez ellentétes azzal, amit a magyarok akarnak, és az a célja, hogy az ő terve érvényesüljön.” Azt a kérdést is fel kell tenni, hogyha valaki nem akarja befolyásolni a brüsszeli döntéseket, mint ahogy sokan állítják, hogy Soros György nem akarja, akkor minek megy oda? Én mindig azért megyek Brüsszelbe, hogy befolyásoljam az ottani döntéseket úgy, ahogy az a magyaroknak jó. Én még élő embert nem láttam Brüsszelben, aki ne azért ment volna a bizottsághoz, a parlamenthez, hogy befolyásolja az ottani döntéseket. Miért fogadják, ha nem azért, hogy megtárgyalják azt, ami fontos Európa jövője szempontjából? És a legfontosabb most Európában a migráció kérdése, és a következő tíz évben is ez marad az európai politika központi kérdése. Így állunk, tehát ezek az indokaim, hogy miért döntöttem úgy, miért döntött úgy a kormány, hogy a hírszerzést, a titkosszolgálati eszközöket is bevetve kell készítenünk egy jelentést. Ez elkészült, ezt a kormány egyébként a szerdai ülésén megtárgyalta.
Mennyi lesz ebből megismerhető? Mert, ugye, konzultációra hívják az állampolgárokat, és sokat beszélünk erről a témáról, jó volna néhány információval alátámasztani ezeket az érveket.
Nézze, ezzel óvatosan kell bánni, a parlamentnek is van ilyen bizottsága, ami ezzel foglalkozhat, mert azért, ugye, a nemzetközi életben vannak a nyílt információk, meg vannak az erőfeszítéssel megszerezhető információk. Az ember nem szívesen tárja fel az erre vonatkozó képességeit, ilyet egyetlen ország sem tesz, de nem kell nagyon messzire menni, én szívesen felolvasok egy mondatot, ami a jelentésben is szereplő egyik dokumentumból való. Ez a 2016. augusztusi dokumentuma a Nyílt Társadalom Alapítványnak, amely a következőket mondja, ez egy jelentés, hogy mit tettek eddig, ezt mondják: „támogattuk a terület, mármint a migráció és bevándorlás területének befolyásos szereplőit, beleértve az agytrösztöket, politikai elemzőközpontokat, a civil társadalom hálózatait és azok szereplőit, hogy alakítsák a migrációs politikát, és befolyásolják a migráció szabályozását és végrehajtását meghatározó regionális és globális folyamatokat.” Ez tiszta beszéd.
De, Elnök úr, az Ön egyetlen szavazata a miniszterelnökök tanácsában elegendő arra, hogy ebből ne legyen jogszabály.
Az jó lenne, ha így lenne. Amikor két évvel ezelőtt megvétóztam az Európai Tanácsban a kötelező betelepítési kvótát, akkor azt az utat választották Soros György brüsszeli befolyásos emberei, hogy elintézték, hogy bár nem ment át a tanácson a döntés, egy rendkívüli döntéssel az Európai Bizottság, amelyre nincs befolyásunk egy jogalkotási kezdeményezést indított, és kikerülve a tanács ülését, ahol nekem vétójogom van, alacsonyabb szintre szállították a vitát, ahol már kétharmad is elegendő volt, és ott hiába voltunk hárman-négyen országok, amelyek ellene voltunk, mégis átvitték a döntést. Ezt támadtuk meg a bíróság előtt, ahol a bíróság azt mondta, hogy ilyen egyszeri döntést ugyan lehet hozni, de ez nem tekinthető jogszabálynak. Tehát értünk el eredményt, de van precedens arra, hogy egy konkrét ügyben, egy kötelező szétosztási döntés tekintetében hiába van Magyarországnak a tanácsban vétójoga, kicseleztek bennünket, tehát a helyzet veszélyes. Az Európai Parlamentben Soros György már átvitte az elképzelését, és elfogadtatta a tervét. Onnan megindult a nyomás a tanács irányába. Most éppen támadás alatt vannak a miniszterelnökök, az Európai Parlament azt követeli, hogy az Európai Parlament által elfogadott döntést mi is erősítsük meg, és induljon meg a betelepítés.
Van egy másik dimenziója ennek a működésnek, ennek a társadalompolitikai elképzelésnek vagy a Nyílt Társadalom Alapítvány működésének. Ez egy magyarországi dimenzió, most, ugye, eddig főként az európai vetületet vettük végig, látjuk a személyes videoüzenetet, látjuk, hogy irodák nyílnak vidéken, látunk pályázatokat, és Önök pedig azt mondják, hogy ezek az intézkedések megsértik a magyarországi szuverenitás határait. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy pártok szoktak így működni.
Hát nézze… Ugye, először is…
Mármint akik irodákat működtetnek, és egy jól körülhatárolható cél érdekében hálózatot építenek.
Először azt gondolom, hogy fontos, hogy észnél legyünk. Tehát nemcsak egy nagy hálózattal van dolgunk, hanem egy tehetséges emberrel is, ne tagadjuk el. Aki képes egy ilyen gazdasági befolyást felépíteni, egy ilyen, nagy európai döntéseket befolyásolni képes hálózatot kifejleszteni, és képes csak úgy 18 milliárd dollárt, mint legutóbb történt, betenni egy ilyen alapítványi rendszer működtetésébe, egy tehetséges ember. Egy spekulánssal állunk szemben, egy pénzügyi spekulánssal. Itt a főszabály az, hogy sosem a száját kell nézni, hanem mindig a kezét. A spekuláns olyan ember, aki tehetségesen lyukat beszél az ember hasába is. Tehát csak arra kell figyelnünk, hogy mi történik, nem arra, hogy a lefizetett és megvásárolt és kistafírozott szervezetek mit mondanak, hanem csak arra, hogy mi történik. Ezért is kértem jelentést a titkosszolgálatoktól arról, hogy mi történik. Teljesen nyilvánvaló, hogy ami történik, az annak a Soros György által is tervnek nevezett elképzelésnek a végrehajtásáról szól, amit a nyilvánosság előtt a konzultáció révén bemutattunk. A működés egyébként pártszerű abban az értelemben, hogy minden pártnak a választásokra összpontosul a figyelme. És most arról van szó, erről beszéltem az előbb, hogy el akarják mozdítani, és meg akarják gyengíteni azokat a kormányokat, amelyek az ő bevándorláspolitikájukkal, tehát a muszlimok betelepítésével szembeni politikájukkal fellépnek. Ezért támogatni fogják az erre vonatkozó nyilvános kiadványokat, propagandát fognak folytatni, meg fogják erősíteni a civil szervezeteket, emberek százait és ezreit fogják fizetni, létre fognak hozni a választások időpontjára az ország különböző pontjain úgynevezett civil központokat, amik pontosan úgy fognak működni, ahogy egy választási kampány során a pártok szoktak, vagyis beneveztek, mármint a Soros-féle hálózat és gépezet benevezett a magyar választási kampányba. Ennek senki sem örül, de jobb szembenézni a kellemetlen valósággal, mint homokba dugni a fejünket és utána meglepődni.
Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a működés egészen addig elmegy, hogy akár országgyűlési képviselőjelölteket támogassanak olyan módon, hogy őket függetlennek álcázzák, és mindenki más, aki a kormánnyal szemben áll, beáll ezek mögé a támogatott jelöltek mögé?
Én inkább nem adnék Magyarország ellenfelének tanácsokat.
Beszéljünk arról, hogy az Európai Parlamentben egyre többször előfordul – és még mindig a kvótaügyeknél, illetve a bevándorláspárti és bevándorlásellenes álláspontnál vagyunk – a forrásmegvonások kérdése az európai parlamenti képviselők közül többen itt, a közmédia interjúsorozatában is elmondták, hogy ebből nem engednek, hogy ezt jó ötletnek tartják, és kivitelezhetőnek tartják…
De ez szamárság. Igen…
Vagy akár a 2020 utáni, akár a mostani forrásmegvonással sújtsák Magyarországot.
Ezt láttam én is, vagy hallok ilyeneket én is, ez szamárság. Először is minden ilyen javaslat szemben áll az Európai Unió alapszabályaival. Ráadásul az unió költségvetését, a hétéves költségvetést, ami Magyarországra is vonatkozik, egyhangúlag kell elfogadni.
A hét első felében Magyarországon volt a világ szeme, fontos két nap volt, ahogy Ön fogalmazott, a kínai delegáció idelátogatott, és 15 kollegájával és Önnel egyeztetett. Logisztikai, pénzügyi és világgazdasági értelemben is Budapest volt a világ közepe. Ön úgy sorolta az eredményeket a nemzetközi sajtótájékoztatón, hogy városokat emelt ki: Komárom, Kazincbarcika, Sárvár. Ezek szerint helyben érzékelhető apró eredményei is vannak ezeknek a nagy számoknak?
Azt akartam ezzel mondani a magyar embereknek, akiknek a figyelmét megköszönöm, a budapestieknek pedig a közreműködésüket, mert a budapestiek türelme nélkül aligha tudtuk volna ilyen sikeresen lebonyolítani az elmúlt évtized talán legfontosabb diplomáciai manőverét. Kellett a türelmük, a megértésük, mert nem egyszerű 16 miniszterelnököt biztonságosan mozgatni egy városban, és ezt nyilván megszenvedik a mindennapi kényelem szempontjából az emberek is. De úgy láttam, hogy megértették ők is, hogy miről van szó, mert általában a magyar ember türelmetlen szokott lenni ilyen ügyekben, de most sokkal kevesebb ilyen visszajelzést kaptunk. Azt szerettem volna elérni ezekkel a bejelentésekkel, hogy mindannyian láthassuk, hogy nem egy diplomáciai eseményről van szó, hanem a magyar gazdaság jövőjéről beszélünk. Tehát mindegy, hogy valakinek tetszik vagy nem, a tény az a világgazdaságban, és ezt épelméjű ember nem vonja kétségbe, hogy az ázsiai gazdaságok felemelkednek – nemcsak Kína egyébként, hanem India is, de kétségkívül Kína ma itt a legerősebb. Akiket érdekel a gazdaságtörténet, azok felidézhetik, hogy 1840 környékén még úgy nézett ki a világgazdaság, hogy India meg Kína együtt adta – emlékeim szerint – a világ teljes termelésének a 40 százalékát, csak aztán mi nyugatiak felülkerekedtünk, vagy elébük vágtunk. Most ez a folyamat visszatér a demográfia, tehát a népesség száma által meghatározott, természetes világarányokhoz. Ez van, akinek tetszik, van, akinek nem, de ez nem ízlés kérdése, ez történik. A kérdés pedig az, hogy egy közösségnek, például a magyarnak, nekünk, magyaroknak mit kell tennünk, hogyan kell reagálnunk erre a fejleményre? Mi, magyarok ebben egy óriási lehetőséget látunk. Részben mert Kínával mindig jó volt a kapcsolatunk, ez egy rejtélyes dolog egyébként, de még a kommunista időkben, 1948 környékén, talán Európában elsőként ismertük el őket, soha semmilyen konfliktusunk nem volt. Még a régi időkben, amikor itt szovjet megszállás volt, és szovjet–kínai konfliktusok voltak, akkor sem foglaltunk állást a kínaiakkal szemben. Tehát van itt valami rejtélyes, régről jövő együttműködés, ami a ráadásul a magyarok keleti származása miatt még visszamegy hosszú-hosszú évszázadokra. Tehát van itt valami, ami eleve egy pozitív attitűdöt, egy pozitív hozzáállást eredményez a két fél részéről. Ráadásul a magyar gazdaságnak most éppen jól megy. Hát az európai összevetésben figyelve a leggyorsabban növekvő gazdaságok csoportjához, a közép-európai országok csoportjához tartozunk, 3 és 5 százalék közötti gazdasági növekedési sávban vagyunk évek óta, abban is fogunk maradni. Ma már az közhely, hogy az Európai Unió gazdasági motorja Közép-Európában van, ennek Magyarország is része, tehát itt mi egy lehetőséget kapunk a kínai gazdaság felemelkedésével. Van, aki úgy tekint erre a folyamatra, mármint Kína és Ázsia felemelkedésére, mint ami inkább veszélyt és kihívást jelent, de mi nem így tekintünk, hanem lehetőségként. Ehhez pedig üzleteket, gazdasági kapcsolatokat kell építenünk, és ez nem elméleti kérdés, hanem valóban arról van szó, hogy Szegeden működik vállalkozás, amely el tud adni egy ilyen látogatás során mondjuk 40 millió dollárt értékben terméket Kínába. Idejön a miniszterelnök, és össze tudunk állítani két vonatszerelvényt, amely óriási konténerekben magyar árukat szállít Kínába. Meg tudunk állapodni pénzügyi együttműködésről, a komáromi buszgyárhoz forrásokat tudunk szerezni, a sárváriak meg tudnak csinálni egy komoly termálberuházást Kínában, az Eximbanknak szerzünk több százmillió dollárt, amit kihelyez a magyar kis- és középvállalkozókhoz. Tehát egy ilyen látogatásnak és kapcsolatnak, miután nem ideológiai, hanem a józan ész talaján áll, ezért nagy jelentősége lehet a mindennapi gazdasági életben, ami mind a tízmillió magyar embert érinti.
Szabadka felé pedig megy majd egy vasútvonal, amely elsősorban a kínaiaknak fontos, hogy összekössék a saját tengeri kereskedelmi útvonalukat, a tengeri selyemutat. Meg fog térülni valaha ez a beruházás? Ugye, 550 milliárdos állami kezességvállalással nyújtott hitelről van itt szó. Hogy fog ez megtérülni?
Úgy kell gondolkodni erről, hogy a kínaiak megvásárolták, vagy úgy érdemes gondolkodni erről, mert kelleni nem kell, hogy megvásárolták az egyik legnagyobb görög kikötőt, a pireuszi kikötőt, és oda szállítják tengeren a kínai árukat, illetve a Kínába menő áruk egy részét is ott gyűjtik össze. Az a kérdés, hogy oda hogy jut el az áru, ott verseny van. Mert a Nyugat-Európába és a Nyugat-Európából jövő, illetve oda menő áruknak valahogy el kell jutni abba a kikötőbe. Van egy verseny, hogy a vasútvonal merre menjen. Vannak versenytársaink, és azért tartom nagy dolognak, hogy sikerült tető alá hozni a Belgrád–Budapest és aztán majd később a Belgrád–Pireusz-i beruházást és vasútfejlesztést, mert ezen fognak menni az áruk. Hogy ez forintban hogyan térül meg, azt másodlagosnak tartom, mert az ország szempontjából az a fontos, hogy ez az útvonal Magyarországon keresztül megy, ez a tény önmagában felértékeli Magyarországot, úgy, mint ahogy ha lefektetünk egy csövet, mondjuk, amin érkezik keletről, mondjuk, Oroszországból kőolaj vagy gáz, akkor nem azt nézzük, hogy megtérül-e valaha, hanem hogy ide tud jönni, és rajtunk keresztül megy tovább. Amíg világ a világ, mindig egy gazdasági lehetőséget fog jelenteni a magyarok számára. Nemcsak azért, mert vámot szedünk rajta, meg díjat szedünk érte, hanem azért, mert rajtunk megy keresztül, és ezzel a jelentőségünk, befolyásolásunk, befolyásolási képességünk, a súlyunk megnövekszik.
Van egy olyan arány, amelyet Ön ideálisnak vagy jónak tartana, hogy a magyar vállalkozások mekkora szeletet tudna kihasítani ebből a hatalmas építkezésből?
Persze, mindig, onnan az 50-50-ről indulunk, aztán felfelé próbálunk menni. Azt tudni kell, hogy a beruházás nagy részét kínai pénzből fogjuk megvalósítani, tehát ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a beruházás létrejöjjön, nekünk, magyaroknak nem kell a magyar gazdaságból egy nagy forrást kiemelni a beruházás érdekében. Mi ezt a pénzt máshonnan szereztük, és majd szépen, lépésenként kell visszafizetnünk, pontosan úgy, mint a paksi atomerőművet. És lesz még néhány ilyen nagy beruházás. Tehát Magyarországnak nagy dolgokat kell a jövőben megvalósítania: energiaellátás, közlekedés, légi- vagy szárazföldi közlekedés, és jó, hogyha a forrásokat nem egy összegben kell kivonni a gazdaságból, mert az sokkszerűen hiányzik onnan, hanem olyan hitelből kell megoldani, amely kedvező kamatozású, hosszú és biztonságos.
Tud még erre esetleg példát mondani, amely most még nincs előttünk, még nem látjuk a részleteket, de ebből a találkozóból fakad?
Tárgyalás alatt van egy-kettő, be fogom őket kellő időben jelenteni.
Hasonló volumenű?
Még talán a szívünknek kedvesebbek is vannak köztük.
Orbán Viktor miniszterelnök, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat.
Én is köszönöm.