– Jó reggelt kívánok! Fél nyolc múlt két és fél perccel. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt!
– Jó reggelt, tisztelettel köszöntöm a hallgatókat.
– Amikor bejelentette, hogy Magyarország az IMF–EU–Világbank csoporttól kapott 20 milliárd eurós hitelkeret utolsó részletét is visszafizette, akkor azt tanácsolta mindenkinek, hogy koccintson. Koccintott? Franciaországban volt, mivel koccintott?
– Az az igazság, hogy éjjel jöttem haza Párizsból, tehát éjfél volt, mikor hazaértem, és rögtön ki is nyitottam az ilyen történelmi sikerkor talán indokolt üveg vörösboromat. Balla Géza vörösborát koccintottuk el. És azt kell mondanom, hogy – persze a mi családunk nyilván jobban be van vonódva a közéletbe meg a politikába, és ott a gyerekek is meg a feleségem is jobban, mélyebben vannak tájékozódva, mint általában talán ez szokás, s ez érthető is, de azt gondolom, hogy – az ország ügyei iránt kevésbé fogékony, de mégis a mi nemzetünk közösségéhez tartozó minden embernek nagyon fontos pillanat volt a tegnapi és a tegnapelőtti, amikor az Európai Unió visszaigazolta, hogy az IMF-től és az Európai Uniótól kapott hitelkeret utolsó részét, amely az unió felé ment, visszafizettük, megérkezett, lekönyvelték, szabadok vagyunk, mehetünk a sorsunkra a saját fejünk után.
– Szimbolikus jelentőségű is?
– Igen, van pénzügyi jelentősége is. Ma a nemzetközi környezetben az figyelhető meg Európában, hogy az államadósságok inkább nőnek, és nem csökkennek, és a költségvetések pénzügyi egyensúlyának megtartása is komoly nehézséget okoz nálunk sokkal erősebb országokban is, és ilyenkor nem az a jellemző, hogy hiteleket fizetnek vissza, hanem hogy újabbakat vesznek föl. Tehát Magyarország ebből a szempontból sikertörténet, és kilóg a kedvezőtlen tendenciájú európai fejlemények világából. Másfelől Ön is tudja, hogy van ez; hogyha tartozik valakinek egy nagy összeggel, nem tud fizetni, vagy, mondjuk, hosszú ideig törlesztenie kell, akkor nem érzi magát szabad embernek, úgy érzi, hogy kiszolgáltatott. Ha meg ráadásul még esetleg kapott a nyakába a szocialistáktól ajándékba az államadósságon kívül egy devizahitelt is a saját személyes életébe, akkor meg közel van ahhoz, hogy megnyomorodjon, adósrabszolgaságban nem lehet boldog életet élni.
– Akkor ezek szerint a 2017-es költségvetés írásánál kicsit szabadabban fog fogni a toll?
– Hétfőn látom először teljes összefüggésében a következő évi költségvetést, a kormány akkor tárgyalja, de úgy látom a számok alapján, hogy igen, tudjuk azt a politikát folytatni, amelynek az a filozófiája, hogy mindenki léphessen egyet előre. Tehát minden dolgozó magyar ember és magyar család úgy érezhesse, és az úgy is legyen, ne csak érezze, hanem úgy is legyen, hogy az előtte álló évre vonatkozó terveit amikor megfogalmazza, akkor előrébb fog lépni, mindenki legalább egyet léphessen előre.
– Visszatérünk még a beszélgetés vége felé belpolitikai ügyekre. Most jöjjenek a kevésbé szívderítő témák. Migráció. A brüsszeli terrortámadás óta nem beszélgettünk itt a stúdióban.
–Valóban.
– Azóta azonban már azért sok mindent ismerünk Brüsszellel kapcsolatban. Például azt, hogy a belga hatóságok nem igazán voltak a helyzet magaslatán sem a terrortámadás előtt, sem közben, nagyon. A szakemberek már régóta sürgetik az európai titkosszolgálatoknak az összehangolását, fejlesztését, csakhogy alapvetően a titkosszolgálatok nemzeti érdekeket védenek. Van némi ellentmondás ebben a helyzetben?
– Van, de ez föloldható.
– Hogyan?
– Először is ki kell mondani az egyes számú törvényt, amely minden másnál fontosabb, ez pedig az, hogyha valakinek információja van arról, hogy bármely tagállam területén terrorcselekmény történhet, akkor haladéktalanul és azonnal tájékoztatni kell az érintett országot. Most, amikor fölröppentek azok a hírek, hogy Magyarországgal szemben is terveznek terrorcselekményeket, és az ilyen híreket komolyan kell, nem lehet félvállról venni, mert aztán eső után köpönyeg, hogyha bekövetkezett a baj. Tehát minden ilyen hírt komolyan kell venni, akkor mi az állítólagos forráshoz, a CIA-hoz fordultunk azonnal.
– Biztos arra a lengyel lapértesülésre gondol, amely szerint Magyarországot is megtámadják.
– Így van. Ugye, ilyenkor azonnal lépni kell, és miután úgy tudtuk, hogy ez amerikai forrásból származik, a CIA-val léptünk kapcsolatba, hogy megtudjuk, mi az igazság, és azt a választ kaptuk, hogy nincs ilyen tudásuk vagy információjuk. Tehát ezt a nagyon gyors rendszert, hogy azonnal és őszintén és mélyen tájékoztatjuk egymást a lehetséges kockázatokról, kell működtetni az Európai Unión belül is. Kétségkívül igaz, hogy mindenki féltékenyen őrzi a saját ügynökeit. Amikor információról beszélünk, az természetesen hírt is jelent, de valójában hírforrást jelent, és senki nem szívesen adja oda a másiknak azoknak az embereknek a nevét, akiket ő egyébként beépített ügynökként dolgoztat a terrorveszély forrását jelentő országokban, mert a legkisebb hiba is ezeknek az embereknek a lebukásával járhat. Tehát mindenki félti a hír forrásait. Ezért nagyon nehéz, hogy egy német odaadja egy magyarnak, egy magyar odaadja egy franciának, a francia egy angolnak, és így tovább. Azért a nehézség ellenére is, ami a szakmából következik, bizalmi alapon működő koordinációs egyeztetés, információátadás szükséges lesz a jövőben.
– A magyar titkosszolgálatoknak, Önnek is az az információja? Hasonló, mint a CIA-nak, nincs konkrét fenyegetettség?
– Én úgy szoktam ezt tenni, tetszik tudni, hogy amikor ilyen hírek vannak, akkor nemzetbiztonsági kabinetülést tartunk. Összehívom azokat a minisztereimet, akiknek vannak titkosszolgálati forrásai a hadseregtől, tehát a honvédelmi minisztertől a belügyminiszterig, és ellenőrizzük, hogy kinél milyen információk vannak. Ez kézműves megoldás, kicsit kőkorszaki is. Most azt szeretném elérni, hogy legyen egy olyan rendszer Magyarországon belül, amely a fontos információkat a különböző szolgálatoktól azonnal beadja egy központba, ahol egy helyen értékelik őket, hogy az összefüggések hamar kiderüljenek. Ez nem könnyű, rengeteg információvédelmi törvény van Magyarországon, szigorú szabályozások léteznek, mert a magyar történelem arra tanított bennünket, hogy az ilyen típusú biztonsági szolgálatokat föl lehet használni a saját állampolgárainkkal szemben, és a kommunizmus idején végül is erről volt szó. És ezért mindenki óvatos az ilyesmivel, jól látható, én magam is mégiscsak a kommunisták ellen léptem be a politikai arénába, tehát élénk emlékeim vannak arról a világról, hogyan használták a magyar állampolgárok ellen a biztonsági szerveket. Én nem szeretném, ha ez megismétlődne, de ugyanakkor az is világos, hogy egy biztonsági válság időszakában – és Európában ma egy biztonsági válságot élünk át – az országon belül, tehát Magyarországon belül működő szolgálatoknak az összes információt rendszerezetten és rendezetten meg kell osztaniuk egymással, hogy meg tudjuk, meg tudjam hozni azokat a döntéseket, amellyel garantálni tudom a magyar emberek biztonságát.
– Itt most már a terrorellenes intézkedéscsomagról beszél. Mindjárt ezzel folytatjuk, de még egy mondat erejéig térjünk vissza a konkrét információkhoz, amit azért kérdeztem, mert hogyha sem a CIA-nak, sem a magyar kormánynak nincsen konkrét információja, akkor egyetért azokkal a szakértői állításokkal, hogy az Iszlám Államnak a videóban közölt fenyegetése szimbolikus értékű?
– Ez egy…
– Ha az Iszlám Állammal kapcsolatban szimbólumokról beszélhetünk.
– Ez egy könnyelmű mondat, túl könnyű, és talán felelőtlennek is tűnik a számomra. Mert lehet, hogy most éppen nincs, de holnap reggel lehet. Tehát ez egy állandó fenyegetettség, nem lehet róla kimondani, hogy nem komoly, csak szimbolikus, nem húsbavágó. Dehogynem! A helyzet maga, az a biztonsági válság, amiben ma élünk, hogy beengedtek mások – nem mi –, más országok Európába másfél millió ellenőrzés nélküli, nem regisztrált embert olyan területekről, amelyekkel egyébként háborúban állunk, vagy legalábbis amelyeknek a területén háborús cselekményeket hajtunk végre, és azok ide bejöttek ellenőrizetlenül, és azt sem tudjuk, kik vannak köztük, olyan potenciális és folyamatos fenyegetettséget jelent a következő években Európa számára, hogy nem mondhatjuk ki a fenyegetés semmilyen információjáról, hogy az csak szimbolikus. Ezért is állítottunk össze egy terrorellenes akciótervet itt, Magyarországon.
– Mindjárt erről az intézkedéscsomagról. Még mindig beszéljünk egy picit a nemzetközi kontextusról. Szerdán bemutattak egy új javaslatot a menekültüggyel, a bevándorlással kapcsolatban. Tulajdonképpen egyelőre a dublini szabályoknak a kiegészítéséről van szó, ami talán kézzel foghatóbb az, hogy van egy központosító javaslat. Vagyis egy központi intézmény döntené el azt, hogy jogosult-e valaki a menedékkérelemre vagy sem. Gondolom, a kvóták is hozzájuk tartoznának ezen belül.
– Az a papír, amiről Ön beszél, tehát az Európai Bizottság Brüsszelben kibocsátott egy javaslatot, amit a tagállamoknak most meg kell tárgyalniuk. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy legyen Európában kötelező betelepítési kvóta. Ez az, ami ellen harcolunk, én személyesen is harcolok már lassan egy-másfél év óta, és ez ellen hívtam hadba, ha szabad így fogalmaznom, a magyar választópolgárokat, amikor népszavazási kezdeményezést hirdettünk. Mert ha most nem állunk a sarkunkra, és nem fordulunk szembe ezzel a javaslattal, akkor az a helyzet áll elő, hogy a javaslat át fog menni, és akkor nem Magyarországon, hanem Brüsszelben fogják megmondani, hogy kit kell beengedni Magyarországra, és kit nem. Ott fogják megmondani, hogy kivel éljünk együtt, vagy kivel ne. Vagyis ott fogják megmondani, hogy a mi gyerekeink meg az unokáink milyen etnikai összetételű országban fogják leélni az életüket a helyett az ország helyett, amely ma Magyarország.
– Nem akarom bagatellizálni, de átmegy vagy sem, tulajdonképpen abból a szempontból, hogy a gyakorlati kivitelezés most sem működik, azért azt előrevetíti, hogy ez a típusú központosítás hogyan működhet majd.
– Nézze! Ha már előbb a kommunizmusról volt szó, ott is az volt a helyzet, ami egy diktatúra volt, ugye, hogy meghozták az elnyomó szabályokat, aztán miután slampos volt a diktatúra, felében-harmadában hajtották végre, ki lehetett bírni. Na de milyen élet volt az? Azért az, hogy Damoklész kardjaként folyamatosan a fejünk fölött függjön az a fenyegetés, hogy majd valahol máshol eldöntik, hogy adott esetben nekünk kit kell ide befogadnunk, azokkal együtt élnünk, az általuk megtestesített veszélyt beépíteni az életünkbe, ezt a lehetőséget nem adnám meg senki másnak saját magunkon kívül. Tehát azt a lehetőséget, hogy ilyen döntést hozzon, nem szabad megadni Brüsszelnek. Ha a magyar nép úgy gondolja, hogy valakin segíteni akar, vagy valakiket be akar fogadni, akkor majd a magyar nép erről dönt a választott vezetői és képviselői révén. Ezt az ország függetlenségének a sérelme nélkül nem adhatjuk át másnak.
– Ön szerint mi az oka annak, hogy a nagy csinnadrattával bejelentett török–uniós megállapodás után gyakorlatilag hetekkel később egy más mechanizmuson elkezdenek dolgozni? Nem működik a Törökországgal kötött megállapodás?
– De mindig is…
– Egyébként a gyakorlatban nem nagyon.
– De mindig is erről volt szó. Tehát az egy magyarországi kommunikációs tévedés volt. Én láttam, hogy ez egy óra alatt eluralta a magyar nyilvánosságot. Az a tévedés, tényszerű félreértés, hogy a törökökkel történt megállapodás bármit megoldana hosszabb távon. A törökökkel történő megállapodás egy dolgot old meg, hogy a nyugat-balkáni útvonalon Európa felé igyekvő emberek áradatát hogyan fogjuk megfékezni, de nem oldja meg azt a kérdést, hogy már sokan vannak itt, másfél millió, akiket szét akarnak osztani. Zömében Németországban vannak, és most szét akarják osztani Európa többi országa között. Amit azért nem fogadhatunk el – ez elvi kérdés –, mert ha a befogadásáról, az emberek illegális beengedéséről egy ország nemzeti hatáskörben döntött, akkor ennek a döntésnek a következményeit nem lehet nemzetközi szintre emelni. Mindenkinek vállalnia kell a saját döntésének következményét. Bennünket nem kérdeztek meg arról, hogy beengedjük-e ezeket az embereket. Ha mi is részt vettünk volna ebben a döntésben, most mondhatnák azt, hogy akkor viseljük együtt a következményeit, de az nem megy, hogy egy tagállam egyedül dönt, a többiek meg viselik a következményét. Tehát azt szeretném mondani, hogy már van a probléma a bent lévő emberekkel. A másik probléma, hogy a Balkánon kívül más útvonalakon is megindultak és megindulnak. Emlékezzenek rá, hogy az első migránsáramlat vagy -özön nem a Balkánon, hanem Olaszország felől, a tengeren érkezett. És ennek a kiújulásával számolnunk kell. Tehát a török megállapodás megoldott egy nagy problémahalmazból egy ügyet, de a többit nem oldotta meg. És a többit most meg akarja oldani Brüsszel egy olyan új szabályozással, ami teljesen ellentétes a nemzeti szuverenitás elvével.
– Az, hogy ez a javaslat vagy ezek a javaslatok nem elfogadhatóak, már a csehek is, a lengyelek is, a szlovákok is, több más tagország is egyértelművé tette. De akkor, amikor utoljára az asztalra kell csapni, hogy márpedig nem, akkor nem fog Magyarország egyedül maradni?
– Sosem lehet tudni, de nem lehet úgy hadba bocsátkozni a szövetségesekkel, hogy állandóan attól rettegsz, hogy elárulnak téged. Tehát meg kell erősíteni a bizalmat, erősíteni kell a szövetséget, közösen kell föllépni, építeni kell a szövetségi rendszert, és akkor nem maradunk egyedül, de szerintem ez nem lesz elég. Tehát nekünk, magyaroknak van egy határozott elgondolásunk arról, hogy mit kellene tenni. Mi azt gondoljuk, hogy nem a dublini menekültrendszer újraírásával kell foglalkozni. Szerintünk a bizottság irányt tévesztett, rossz helyen keresi a megoldást. Szerintünk a schengeni megállapodást kell betartani, és a mostani schengeni szabályokat ki kell egészíteni néhány új szabállyal. Ezeket nagyjából már összeállítottuk. Hétfőn a kormány megtárgyalja, és utána a saját magyar javaslatunkat is az asztalra fogjuk tenni, ami szerintünk alkalmas arra, hogy megoldja a problémákat, szemben az Európai Bizottság javaslatával, amely egyfelől alkalmatlan, másfelől elvszerűtlen, harmadrészt célszerűtlen, negyedszer pedig mélyen sérti a nemzetek önállóságát.
– Magyarországon az egyik megoldás, amire egyébként már utalt a beszélgetés elején, az a bizonyos terrorellenes intézkedéscsomag. Erről a bizonyos központról is mondott már néhány gondolatot. Ez egyébként pont egy olyan eleme az intézkedéscsomagnak, amit üdvözölt a legtöbb ellenzéki politikus itt az elmúlt egy-két hétben a stúdióban.
– Ez remek hír, akkor nincs más teendő, minthogy szavazzák is meg az erre vonatkozó törvénymódosítást, de nem akarják egyelőre.
– Ennyire azért nem derűs a helyzet, igen.
– Nézze, nehéz dolog ez, mert, ugye, nem Magyarországon történtek a terrorcselekmények, bár Magyarország is az unióhoz tartozik, és bár Brüsszelben volt a terrorcselekmény, valójában az unió ellen indították, hiszen az a szíve közepe az Európai Uniónak. Ilyen értelemben ellenünk is. De a fenyegetésnek az a közvetlen érzete, mint Párizsban vagy Brüsszelben, itt nincsen. Az ellenzék sem veszi ezt elég komolyan szerintem, felelőtlennek látom a hozzáállásukat. Egy felelős ellenzéknek ilyen időszakban a terrorelhárítási képesség javításában partnernek kellene lenni. Ehhez képest én értem, hogy milyen jogi természetű problémákat vetnek föl, de ezek technikai kérdések, másodlagosak ahhoz képest, hogy itt magyar emberek életének esetleges veszélybe kerüléséről van szó. Egy olyan helyzetről, amelyet nekünk ki kell védeni, és el kell hárítani. Tehát én tiszteletben tartom az emberi jogi, jogvédő álláspontokat, amelyek visszaköszönnek az ellenzék véleményében, de ezeket össze kell hangolni, sőt inkább elsőbbséget kell adni a terrorellenes szabályoknak, és azokkal kell összehangolni ezeket az információvédelmi, szabadságjogokat garantáló, hatályos magyar szabályokat. Tehát most nem lehet az egyiket vagy a másikat, össze kell őket hangolni, és elsőbbséget kell adni a terrorfenyegetés elhárításának. Ez az én álláspontom, ez nem egyezik az ellenzékével.
– Egy héttel ezelőtt egyébként lényegesen optimistább volt az ellenzék. Akkor lettek szkeptikusabbak, amikor meglátták, hogy azokat a módosításokat, amiket ők kértek egy héttel ezelőtt a belügyminisztériumi egyeztetés után, minden elemében nem ültették bele a jogszabályba.
– Az kiherélte volna a terrorelhárítási képességét Magyarországnak, tehát azok nem jó javaslatok. Hát van ilyen, az ember néha jó javaslatokat tesz, néha rosszakat. Az ellenzéknél is előfordul az ilyesmi, kérem, hogy lássák be ezt.
– A terrorellenes intézkedéscsomagnak eredetileg a létét is megkérdőjelezték, hogy szükség van-e egyáltalán erre. Összességében – csak hogy értsük – ez tulajdonképpen nem azért van, mert a jelenlegi szabályok nem alkalmasak arra, hogy vészhelyzetben segítséget vagy megoldást nyújtsanak, hanem azért, hogy megelőzzük ezeket a helyzeteket?
– Így van, hogy ki tudjuk védeni, el tudjuk hárítani, meg tudjuk előzni, meg tudjuk védeni az emberek életét. Nem egyszerűen, ha már bekövetkezett a baj, földerítsük a bajt; nem erre van szükség, hanem hogy megelőzzük azt.
– Ha nem fogja megszavazni, mondjuk, az ellenzék, mi a következő lépés?
– Nem lennék ilyen pesszimista. Tehát azt hiszem, hogy nem túlzok, ha felelőtlennek mondom azt, ami eddig történt, de a beszélgetések nem haladnak rossz irányba, tehát én el tudom képzelni, hogy a fontos pontokon végül is csak meg tudunk egyezni valahogy egymással. Ha meg elutasítják, akkor majd a mostani jogi kereteken belül kell megoldanunk ezt a gondot. Nézze, ma Magyarországon a kormánynak kevesebb lehetősége van, kevesebb eszköz áll rendelkezésre. Szűkebbek a jogi lehetőségei a terrorcselekmények megelőzésére, mint más, nyugati országokban. Én szeretném, ha az ellenzék segítene abban, hogy azok az eszközök, amelyekkel a nyugati országok rendelkeznek a terrorcselekmények elhárítására, a magyar terrorvédelmi hatóságoknak is rendelkezésére állnának. Ennyit kérünk.
– Még egy mondatot beszéljünk a migrációról. Most Franciaországban is tárgyalt. Bár az OECD-nek a közgyűlésén volt, de nyilván szóba került a migráció is. Nicolas Sarkozyvel is találkozott, nemsokára Németországba utazik. Tulajdonképpen az Európai Unió fősodrában a migráció ügyében milyen most a hangulat? Ajtócsapkodós? Feszült? Csendes? Kivárós? Elkötelezett?
– Volt egy átmeneti vihar előtti csend, most úgy látom, az idegek kezdenek feszülni. Az, hogy a bizottság kiadta ezt a javaslatot, amely nyílt támadás a nemzetállami szuverenitás ellen, és kényszerbetelepítési kvótákat akar meghonosítani a törvény erejével egész Európában, most nagyon sok helyen felajzotta az idegeket. Az enyémet is meg Magyarországét is, azt gondolom. A következő hetekben át kell írni a munkatervemet, és meg kell próbálni minél több európai helyre elmenni tárgyalni, egyeztetni, szövetségeket kötni, mert másképp nem fogjuk tudni megakadályozni ezt az őrült ötletet. Ezzel szemben viszont ki kell dolgoznunk a saját javaslatunkat, mint említettem, és azt pedig be kell mutatnunk a nemzetközi közvéleménynek, és támogatást kell hozzá gyűjteni. A következő néhány hét és hónap feladata ez lesz. Kevesebb belpolitika lesz a naptáramban, és sokkal több külpolitika, hiszen Magyarország érdekét most a Brüsszelből származó javaslat elhárításával lehet képviselni és szolgálni.
– Térjünk vissza belpolitikai ügyekhez, például a népszavazási törvénnyel folytassuk. Akkor, amikor a választási irodánál az a csörte megtörtént, Ön utána nyilatkozott, mondott néhány mondatot arra vonatkozóan, hogy el kell kezdeni egy vizsgálatot. Sok minden történt azóta. Tulajdonképpen a Kúriának a döntése az, hogy a népszavazási törvényt módosítani kell, ez kritika vagy válasz?
– Nézze, nagyon fontos szabály a népszavazás rendjéről szóló törvény, hiszen itt arról van szó, hogy bár az alkotmány a parlamentnek ad elsőbbséget a magyar közjogi rendszerben, kinyitja a lehetőségét a népszavazásnak is, vagyis annak, hogy a nép közvetlenül is eldönthessen bizonyos kérdéseket, és ne csak választott képviselői útján szülessen meg minden fontos döntés. A nép alapvető jogáról van szó, ezért minden erre vonatkozó szabály különösen fontos és érzékeny. És az kiderült, hogy ez a szabály néhány technika részletelemében, tehát az eljárás rendjét tekintve messze van a tökéletestől, hiszen méltatlan helyzetek alakulhatnak ki, például a választási iroda előtt ezt láttuk legutóbb. Ezért kértük a választási irodát, hogy tegyen javaslatot, ők megfogalmazták a saját javaslatukat, az igazságügyi miniszter ezt nagy részben magáévá tette, készített egy saját javaslatot, és a saját javaslatát mintegy a kormány javaslataként benyújtotta az országgyűlésnek. Ha a képviselők ezt elfogadják, akkor szerintem a gyenge pontjai a népszavazás rendjéről szóló törvénynek kijavíthatóak lesznek, és nem sodródhat sem egyenként, külön-külön a magyar állampolgárok közül senki, sem közösségként nem sodródhatunk méltatlan helyzetbe. Ez a technikai módosító szabály szerintem meg fogja védeni az ország komolyságát és méltóságát.
– A Fidesz elnökségi ülésén vagy frakcióülésén mit fog javasolni a pártnak a vasárnapi pihenőnappal kapcsolatos népszavazás ügyében? Kampányoljanak? Sokak szerint az fog következni, hogy bizonyos értelemben előremenekülnek, és már előre megváltoztatják a szabályt.
– Én is hallottam mindenfajta spekulációkat, de korai még itt állást foglalni. Először szerintem higgadtan tekintsük át, hogy mi történt az elmúlt egy évben. Lassan egy éve annak, hogy a kormány elindult egy úton – meg a parlament is, hiszen törvényt kellett alkotni. Úgy írnám le ezt az utat, hogy azt szeretnénk, ha vasárnap mindenki otthon lehetne, és a családjával tölthetné a hétnek ezt a napját. Ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalma. Ez egy általános elv. Mi ennek hívei vagyunk. Természetesen nem akarjuk megfosztani az embereket a vasárnapi munkavégzés lehetőségétől, mert sokan vannak, akik a magasabb fizetés miatt vagy a sajátos életrendjük miatt nem akarják föladni a vasárnapi munkavégzést, azt viszont szeretnénk, ha nem lenne kényszer. Tehát senki nem dolgozna olyan helyen, ahol a munkaadó elvárhatja, hogy a munkás akkor is dolgozzon vasárnap, ha az nem akar. Tehát ilyen értelemben vissza akarjuk adni a szabad vasárnapot a munkavállalóknak. Ennek az első és legfontosabb lépése a kereskedelemben van, mert az a legegyszerűbben szabályozható terültet. Itt kezdtük, de ez csak az első lépés volt. Azóta is dolgozunk azon, a szakszervezetekkel is egyeztetünk, meg a kereskedelmi és ipari kamarával is egyeztetünk, hogyan lehetne más szektorokra is kiterjeszteni a szabad vasárnapnak az elvét. Nem haladunk elég gyorsan ebben az ügyben, mert ez egy nagyon bonyolult terület, az emberek tekintélyes része ezt úgy érzékeli, hogy beleavatkoznak az életébe. Tehát nagyon óvatosan kell eljárni. De mindegy, egy területen, a kiskereskedelemben ezt sikerült megoldanunk. Eltelt egy év, a kormány hétfőn kap jelentést a gazdasági minisztertől, hogy az egy évnek milyen tanulságai voltak, mit gondolnak a szakszervezetek, maguk az érintettek, vagyis akik dolgoznak, csökkent-e a kereskedelmi forgalom, a forgalom átterelődött-e legalább részben a nagy cégektől a kisebbekhez. Egyáltalán: mi a valóságos helyzet? Ezzel hétfőn szembe fogunk nézni. Ezt a jelentést nyilvánosságra fogjuk hozni, erről nyilván lesznek majd viták, és majd utána ezeknek a vitáknak a fényében eldöntjük, hogy mi a helyes politikai magatartás. Erre még van időnk.
– Zajlik a nemzetközi offshore-botrány. Itt már a híreinkben a hallgatók azért nagyjából tisztában vannak vele, hogy mi az, ami történik. Félóránként lemond vagy egy miniszterelnök, vagy egy valamilyen ismert személyiség, vagy legalábbis kiderül róla, hogy ebben a panamai offshore-ügyben érintett. Körbekérdezte a kormánytagokat? A pártban kötelezővé tette, hogy kérdezzék körbe, hogy van-e valakinek érintettsége?
– Nézze, a kérdés is képtelenség. Magyarországon van egy világos átláthatósági szabály és rend. Mindenkinek, minden parlamenti képviselőnek és kormánytagnak – élükön a miniszterelnökkel – minden évben vagyonbevallást kell készítenie. Én 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, és azóta nekem minden évben, és a minisztereknek is minden évben el kell készíteniük a vagyonbevallást. Ezek folyamatosan elérhetők, és rendelkezésre állnak. Ott föl kell tüntetni minden érdekeltséget, ha offshore, ha nem offshore. Tehát a kérdés önmagában is képtelenség, mert ezzel azt föltételezném, hogy a minisztereim nem a valóságnak megfelelően töltötték ki a vagyonbevallásukat, ami törvénysértés. Az elképzelhetetlen. Tehát a vagyonbevallásokat hitelesnek kell elfogadni, én legalábbis annak fogadom el, az enyém is ilyen, és mindenki számára elérhető, olvasható, nyilvános.
– Lenne még ezzel kapcsolatban kérdésem. Még az oktatásról szeretném, ha beszélnénk.
– Igen, de sajnos az offshore-ról, ha már fölvetette, azért kell beszélnünk, mert azért ez egy komoly ügy. Most egyfelől jó hír, hogy úgy látom, hogy a magyar kormány és a jelentős politikai súllyal rendelkező tényezők Magyarország esetében kívül vannak ezen az egész ügyön. Most úgy látom, nem látok ezzel ellentétes információt. Van azonban néhány információ, amelyet magyar szálnak is lehet nevezni. Ezek bankárokhoz köthetőek leginkább, most nem akarom pártdimenzióba terelni, de mégiscsak úgy látom, hogy inkább a szocialista nagytőkésekhez köthetők. Tehát van azért itt probléma, amit föl kell deríteni. És azt én határozottan kérni fogom a belügyminisztertől meg az adóhivatal működéséért felelős miniszteremtől meg a titkosszolgálatokért felelős miniszteremtől, hogy az offshore-szálakat, amik most a nyilvánosságra kerültek Nyugat-Európában, egyenként kövessék végig, és szerintem a magyar emberek joggal várják el, hogy láthassák, hogy azok, akik Magyarországon komolyabb vállalkozói tőkével rendelkeznek, betartják-e a törvényeket, befizetik-e az adót vagy nem, hogy ezek mögött a magyar offshore-szálak mögött kik állnak. Ezt föl kell deríteni teljesen, teljes mélységében, és nyilvánosságra is kell hozni. Ráadásul, hogy bonyolultabb legyen az életünk, most még Londonban egy másik vizsgálat is napvilágot látott, ez meg valami metrószerelvények beszerzési ügye még valamikor a mi kormányunk megalakulása előtt.
– Több milliárdos kenőpénz.
– Igen. Tehát valahol 2002 és 2010 között – most cégneveket nem is mondok – szereztek be metrókocsikat, amiről most azt állítja az angol rendőrség vagy ügyészség, hogy ott bizonyítékaik vannak visszaélésekre. Ezeket a bizonyítékokat meg kell tőlük kérnünk, át kell vennünk, és azt az ügyet is töviről hegyire ki kell vizsgálni. Tehát itt a következő hetekben, hónapokban a rendőrségnek és az ügyészségnek komoly munkája lesz a nemzetközi sajtóból megismert ügyek kapcsán.
– Nagyon kevés időnk maradt egy annál zajosabb témára. Az utcán zajos inkább. Azt mondják azok, akikkel beszéltem, és ott ülnek az oktatási kerekasztalnál, hogy szerintük szakmai és jó irányba tartó vita van. Ettől függetlenül országos sztrájkot hirdettek a szakszervezetek.
– Nézze, az ügy fontos, tehát azért mégiscsak a gyerekeinkről beszélünk, lassan az unokáinkról, de mindenképpen az utánunk következő nemzedékekről. Vagyis arról is, hogy a mi munkánknak volt-e értelme egyáltalán, mert hogyha olyan nemzedékek nőnek föl, akik elkótyavetyélik mindazt, amit mi nagy nehezen létrehoztunk Magyarországon, akkor a mi munkánk is értelmét veszti. Ha azonban olyanok lesznek, mint ahogy a magyar alkotmány ezt rögzíti a preambulumában, hogy legyenek olyanok, amelyek helyreállítják Magyarország nagyságát, és továbbviszik a legjobb hagyományainkat, és sikeressé teszik ezt az országot, tehát ha ilyen gyerekeket, fiatalembereket tudunk nevelni az iskolákban és a családokban, akkor viszont a mi munkánk, akik ma élünk, értelme is megtöbbszöröződik. Tehát ennél fontosabb kérdés talán nincs is. Következésképpen kellő súllyal kell kezelni. És én azt gondolom, és a magam részéről egyértelműen a tárgyalás mellett teszem le a voksomat. Ez komoly ügy, ezek komoly kérdések, ezeket komolyan kell megvitatni, és eredményre a tárgyalások vezetnek. Én nem látom egyelőre azt, hogy a sztrájkkal ki járna jól. Szerintem a sztrájkkal senki sem jár jól, a megegyezéssel viszont sokan, különösen a jövő nemzedékei járhatnak jól, ezért én mindenkit a tárgyalásra biztatok.
– Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
