Kiss Gábor István: Itt van a stúdióban Orbán Viktor. Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok!
Nagypéntek van, érdemes egy kicsit a kereszténységről, a keresztény Európáról gondolkodnunk így, a beszélgetésünk elején. Arról a keresztény Európáról, amely a vallástalan honfitársainknak meg a vallástalan európai polgároknak is keresztény, mert annak az Európának, aminek a nyelvét beszéljük, amiben otthonosan érezzük magunkat, aminek az épített környezete ismerős, egy keresztény világban épült Európa, és van egy világtendencia, amely megpróbálja átszabni ezt az ismerős arcot. Mikor dől el, vagy hol dől el Ön szerint az a kérdés, hogy ezt a kérdést, ezt a kihívást, meg kell állítani, vagy menedzselni kell?
Valóban. Nagypénteken beszélgetünk, és ez az emlékezetünkbe vagy a gondolkodásunkba hozza azokat az írásokat és megállapításokat, amiket az utóbbi egy-két évtizedben gondolkodók tettek Európáról. A kereszténységet hagyományosan hitbéli kérdésnek szokták értelmezni, és kétségkívül sokunk számára az is. De most már annak is van egy nagy irodalma, amely arról szól, hogy ez a keresztény hit végül is egy kultúrát hozott létre. Létrehozta azt a kultúrát is, amely lehetővé teszi, hogy a hitbéli kérdéseket is vitatni lehet. Ez egy európai, ha úgy tetszik, keresztény találmány, ilyen máshol a világban nem nagyon ismert. A muszlim világban például különösképpen nem. Ezért szokták azt mondani, hogy Európában mindenki keresztény, függetlenül attól, hogy a Jóistenhez hogyan talál, vagy nem talál utat. Kulturális alkotás a kereszténység és a világ, amiben élünk, valójában a kereszténység tanításainak átvételére, megállapításaira, életelveire épül, férfi-nő egyenjogúság. Tiszteljük a szüleinket, felelősséget érzünk a gyerekeinkért, a saját, jelenbeli életünket nem egyedülállónak tekintjük, hanem úgy, mint ami folytat valamit, és amit majd tovább kell adni. Tehát a közösségi életünket a múltban élt európaiak, keresztények, a ma élők és a jövendőben megszületők szövetségének fogjuk fel. Ebből különböző életfilozófiák, erős életfilozófiai tételek fakadnak. Anélkül, hogy ezt végiggondolnánk, ez vesz bennünket körül a maga természetességével, tehát a keresztény Európa kulturális értelemben olyasmi, mint a levegő, amiből élünk, természetes módon vesz bennünket körül, ezt nevezzük otthonosságnak. Ezért érezzük magunkat otthon a keresztény Európában és a keresztény Magyarországon is, még egyszer mondom: hitbéli meggyőződésre való tekintet nélkül. Ezért van az, hogy a keresztény Európa kérdése politikai kérdéssé vált; nem a hittételekről folyik a vita, hanem arról, hogy az otthonos, általunk ismert, általunk szeretett életmódot, életelveket, életfelfogást meg tudjuk-e őrizni, vagy azt külső hatásra meg fogják változtatni. Így visz el bennünket a keresztény Európa gondolata mindig újra és újra a bevándorló Európa problémájához és a migráció kérdéséhez.
Úgy tűnik, hogy a közvélemény könnyebben állást foglal ebben a vitában, ebben a kérdésben, mint az Európát jelenleg vezető politikusok. Ön sokszor elmondta, hogy az a generáció él most Európában, az a generáció politizál, ha úgy tetszik, akinek az életében évtizedekre vagy évszázadokra eldőlhet Európa sorsa.
Ennél erősebbet is szoktam mondani. Azt gondolom, hogy Nyugat-Európában a fiatalok egy olyan életre kell, hogy felkészüljenek, amelynek során még látni fogják, amikor elveszítik a keresztény Európát, amikor látni fogják, hogy a saját világukban ők kisebbségbe fognak kerülni. Én nem mondom, hogy ez egyszerre következik be mindenhol, azonos ütemben, de azt állítom, hogy lépésről lépésre, kerületről kerületre, városról városra elveszítik a keresztény többséget Európában. Ez a veszély mindenkinek ott lebeg a feje felett. A kérdés, hogy milyen választ adnak erre a veszélyre a különböző európai népek. Ugye a technológia, az utazás, a migrációs nyomás, az a gondolat, hogy mindenki keressen egy jobb helyet a saját élete számára, mint ahol megszületett, és ahol felnőtt, ezek ma a világban szabadon terjedő gondolatok, és ez sok millió, tízmillió embert is sarkall arra, hogy elinduljon a saját hazájából, és olyan helyre menjen, amitől és ahol jobb életet remél, mint amit otthon úgy gondolja, hogy magának teremteni képes. Van ország, amelyik erre elfogadóan, úgymond nyitott társadalom formájában határvédelem nélkül reagál, és vannak társadalmak, vannak nemzetek, közösségek, a közép-európaiak többségen, benne mi, magyarok is, akik meg akarjuk védeni a saját mostani életünket. Szívesen segítünk bajbajutottaknak, oda hajlandóak vagyunk segélyt és segítséget vinni, de nem akarjuk tönkretenni az életünket, nem akarjuk a bajt idehozni.
Meggyőzhetők az ellenvéleményen lévő brüsszeli döntéshozók az Ön álláspontjáról vagy a közép-európai álláspontról?
Nagyon nehéz.
Úgy is feltehetném a kérdést, Ön többször elmondta, hogy a napi politika szintjére ha ezt a kérdést lefordítjuk, könnyű hibázni, de mennyi az esély a győzelemre?
Először beszéljünk arról, hogy miért nehéz meggyőzni itt bárkit. Két oka van ennek. Először is a modern európai politikában a legtöbb vezető a jelen időben él, ha pedig a jövőről gondolkodik, akkor az egy-két év, hiszen választások ciklusában, négyéves ciklusában szokás gondolkodni, és ezért azok a folyamatok, amelyek hosszabbak, mint négy év, mindig hátrább kerülnek a döntések megfontolásakor. Márpedig amiről én beszélek, az nem négy év alatt következik be, hanem sokszor négy év alatt, de folyamatosan történik, és kell egy pillanat, amikor megvetjük a lábunkat, és azt mondjuk, hogy ezeket a folyamatokat meg fogjuk állítani. Most ez a megszállás nem jelenik meg napi kihívásként és azonnali teendőként a legtöbb brüsszeli döntéshozó számára. Ez a probléma első része. A második része ennek a gondolatnak az, hogy különböző világban élnek, mint az átlagos emberek. Tehát egy brüsszeli vezető általában védett ember, a legmagasabb vezetők, de a többiek is, akik lejjebb vannak, azoknak is azért a brüsszeli bürokrácia próbál biztonságos életet teremteni. Általában jó helyeken laknak, védhető, kertvárosi lakásokban laknak, védett kerületekben laknak. Az ő életük minősége a migrációval és a bevándorlással látványosan és közvetlenül nem változik meg, nem utaznak metrón, nem azokban a városrészekben laknak, ahová betelepítik a migránsokat. Az ő környékükön nincsenek no-go zónák, az ő feleségeiket, gyerekeiket valószínűleg nem fenyegeti olyan mértékű veszély, mint az átlagos életet élő nyugat-európai polgárok családjait. Tehát a vezetők Nyugat-Európában egy más világban élnek, mint ahol a migráció és a bevándorlás problémái jelentkeznek. Ez a másik ok, amiért nem érzik ezt olyan kihívásnak, mint talán mi. Miért érzik a közép-európaiak meg a magyarok? Ez egy érdekes kérdés. Nézze, nálunk a politika nem karrierpálya, persze élni is kell valamiből, állás is ez, munkaidő is van, szóval hasonlít ahhoz, amit állásnak neveznek a hétköznapi magyar nyelvben, de ennek a munkának az a különlegessége, hogy a hosszú távú jövőért felelősséget vállaló döntéseket kell hozni, és ez egy hagyomány Közép-Európában. És ez elválasztja a nyugat-európaiaktól a közép-európaiakat. Mi történelemben gondolkodunk, hiszen oly sokszor történt már, hogy elfoglalták az országunkat, feldaraboltak bennünket, élt itt 150 évig egy másik kultúra velünk együtt, és arról keserű emlékeink vannak. Tehát a magyar és a közép-európai nép általában képes történetekben, történeti aspektusban, történeti összefüggésekben gondolkodni, és a saját létezésének, saját cselekedeteinek a következményeit hosszú távra is mérlegeli. Ez egy sajátos közép-európai politikai kultúra, amelyik különbözik egyébként a nálunk szerencsésebb, a II. világháború után ötven-hatvan éven keresztül jólétet építő nyugat-európaiak gondolkodásától.
Ugye, a hazai ellenzék gyakran vitázik Önnel ebben a kérdésben azzal a szemponttal, hogy a hazai biztonságos, szép, nyugodt élet, az utcai tapasztalat nem támasztja mindezt alá, amit Ön mond, mert itt nincsenek migránsok az utcákon, itt nem lehet napi szinten megtapasztalni azt, hogy ez egy valódi veszély.
Hogyha nem lett volna az a roham, amikor ránk rúgták az ajtót, és elfoglalták Magyarországot, és törvényen kívül helyezték magukat, és százezrével átmasíroztak Magyarországon, akkor az én dolgom is nehezebb lenne. Volt. Mindezt láttuk. Ez nem volt olyan régen, ez 2015-ben volt. Mindenki emlékszik a Keleti pályaudvar képeire, vagy hogy Röszkénél megtámadták a határőreinket. Tehát azért a magyaroknak van a közelmúltból személyes tapasztalata arról, hogy hogyan ért bennünket ez a váratlan támadás, és azt is látják, hogy a mostani kormány velem az élen hogyan védekezett elszántan ezzel szemben, hogyan állítottuk fel a kerítést, ami állni is fog, amíg mi vagyunk kormányon, hogyan védtük meg a határt, amit meg is fogunk védeni, amíg mi vagyunk kormányon. Tehát azért ezt tapasztalták. Másfelől valóban érdekes dolog, hogy olyan országokban, ahol jelenleg nincsenek migránsok, erőteljesebben védekező és migránst távol tartani akaró politikai hangulat van, mint azokban az országokban, ahol már bent vannak a bevándorlók. Erre egy nagyon egyszerű választ tudunk adni, hiszen ez egy természetes jelenség. Ahol már bent vannak, ott az a kérdés, hogy hogyan éljenek velük együtt. Ahol még nincsenek bent, mint nálunk, ott az a kérdés, hogy akarunk-e velük egyáltalán együtt élni vagy sem. Az utóbbi sokkal erősebb érzelmeket, sokkal erősebb gondolatokat, sokkal erősebb elszántságot vált ki az emberekből, mert itt még úgy érzik, hogy meg tudjuk védeni azt a Magyarországot, azt az Európát, azt az otthonos világot, ami eddig volt, és amiben eddig éltünk.
Ön nemrég, talán egy pár nappal ezelőtt azonosította az ellenfelét ebben a vitában, kétezer zsoldosként azonosította, akik Soros György szempontjai szerint és pénzügyi támogatásával a legélesebben szemben állnak az Ön politikájával. Kik ezek az emberek? Mit tud róluk? Hogyan tudta így pontosan azonosítani őket?
A mostani választási kampánynak egy hosszú távon is nagyon értékes hozadéka van. Az Önök nyelvén, ebben a kommunikációs nyelvezetben, amiben Önök értelmezik a világot, ugye, ezt Soros-leaksként jelölik meg. Egymás után láttak napvilágot olyan hitelt érdemlő információk és hangfelvételek, amelyeken maguk a Soros-hadsereg tisztjei beszélnek. Tehát olyan emberek, akik a Soros György nevével leírható nemzetközi hálózathoz fontos beosztásban csatlakoznak, és lényeges munkát végeznek, és ők maguk elmondták, hogy mit csinálnak. Tehát ha valaki eddig nem akart hinni nekem, vagy nem akart hinni összeesküvés-elméletekben, nem akart hinni politikusoknak, az most a saját fülével hallhatja, saját szemével láthatja, hogy mi is történik. Nem bonyolult a mechanizmus. A mechanizmus úgy néz ki, hogy először Soros György pénzéből finanszírozott aktivistákat szerveznek be, utána ezeket az aktivistákat úgynevezett NGO-kba, civil szervezetekbe tömörítik, utána ezek a szervezetek hivatalosan is fellépnek olyan célokért és témákért, amik Soros György birodalmának eszmerendszeréhez tartoznak. Ebből most a legfontosabb a bevándorlás kérdése, hogyan tegyük bevándorlókontinenssé Európát. Ezt persze humanitárius megközelítésben adják elő, de a lényege az, hogy meg kell szüntetni az eddig nemzetekre és keresztény életelvekre épülő Európát úgy, hogy kicserélik az európai élet szereplőit, vagy legalábbis mellénk hoznak még sok tízmillió embert, és ezzel megváltoztatják az emberi alapját az európai kultúrának. De vannak más témák is, ezek nem kerültek elő a kampányban, de a drogliberalizáció mindig szerepel, a hagyományos családmodellek mellett új családi modellek népszerűsítése szintén szerepel, minden, amit nyitott társadalomnak szoktunk nevezni, az a követeléshalmaz megjelenik a most nyilvánosságra került információkban. Utána, ha létrejöttek ezek az NGO-k, ezek megtámadják azokat a kormányokat, amelyek bevándorlásellenesek, védik a hagyományos családot, amelyek nem akarják nyitottá tenni, hanem inkább meg akarják védeni a saját világukat. Ezeket a támadásokat megindítják. Népmozgalmakat, érzelmeket gerjesztenek ezekkel a politikai erőkkel és kormányokkal szemben. Beépülnek Brüsszelbe, mert az európai politikát ma már nemcsak a tagállamok fővárosaiban, hanem Brüsszelben is csinálják. Onnan nyomást gyakorolnak aztán a kiszemelt országokra, ez esetben Magyarországra is, majd a választások befolyásolásával el akarják érni, hogy bevándorláspárti és Soros-párti képviselők kerüljenek a parlamentbe, ilyen kormány jöjjön létre, aztán beépülnek ezekbe a kormányokba. Hallhattuk ezeken a hangfelvételeken, hogy hogyan történik. Elfoglalnak ott fontos pozíciókat, és szépen, lépésről lépésre átalakítják ezeket az országokat, a végén persze az egész ország vagy az érintett országok működésének üzleti haszna mind Soros Györgyékhez kerül, mert végső soron azért egy pénzügyi spekuláns világáról beszélünk.
Ukrajnát szokták az állatorvosi lónak vagy a tankönyvi illusztrációnak tekinteni, amikor azt keressük, hogy miről is beszélünk valójában, vagy Macedóniát.
Vagy Magyarországot.
Vagy Magyarországot. De mit tudni a magyarországi befolyásszerzési kísérletről pontosan?
Azt tudjuk, hogy itt körülbelül az ő elmondásuk szerint, tehát a Soros-zsoldoshadsereg tisztjeinek elmondása szerint körülbelül kétezer ember dolgozik Magyarországon, fizetett ember azért, hogy a mostani választási kampány során meg tudják buktatni a kormányt, és egy új, bevándorláspárti, Soros György által is elfogadható kormányt hozzanak létre. Nekünk erről elég sok tudásunk van. Ugye, Magyarország mégiscsak egy szervezett állam, amelynek van önvédelmi reflexe és képessége, vagy legalábbis én fontosnak tartottam mindig, hogy legyen. Ezért mi rendelkezünk információkkal, jelentésekkel, elemzésekkel. Mi pontosan is tudjuk, névre szólóan is tudjuk, hogy nagyjából kicsodák, hogyan és miképpen dolgoznak Magyarország bevándorlóországgá alakítása érdekében. Ezért is alkottuk meg és terjesztettük a parlament elé a „Stop Soros” törvényjavaslat-csomagot, amely nemzetbiztonsági kérdésnek minősíti a bevándorlást, és állami engedélyhez köti az ezen a területen tevékenykedő szervezetek működését. Próbálunk védekezni a Soros-féle támadások ellen.
És mit tudni pontosan azokról a betelepítési tervekről, amelyek, ugye, a kvóta alapján elképzelhetők, hogyha mindez majd júniusban az európai döntéshozatali fórumokon valósággá válik? Ön egészen pontosan helyszíneket jelölt meg, hogy hol kell elhelyezni, mivel kell ellátni, és hogyan kell majd integrálni a hozzánk érkezőket. Itt milyen pontos információk vannak erről?
A konkrétumok a következők. Júniusban szeretnének a brüsszeli bürokraták egy végső döntést kicsikarni a tagállamok miniszterelnökeiből, hogy milyen legyen az új bevándorlási rendszer Európában. Erre nézvést tervezetek készültek el. A mostani munkáját a miniszterelnököknek, ugye, 28-an vagyunk, a bolgár miniszterelnök koordinálja, ő hangolja össze. Ő elkészítette az első tervezeteit, ezeket mi ismerjük, ezekre mi reagáltunk, ezek elhibázott tervezetek, az irányuk is rossz, nemcsak részletkérdéseiben rossz ez a javaslat, hanem az iránya is rossz, mert alapvetően az Európába behozott vagy beengedett bevándorlók szétosztására helyezi a hangsúlyt. Szerintünk azonban a bevándorlási szabályozásoknak a legfontosabb kérdése a határvédelem, hogy hogyan ne engedjük be őket, hogyan védjük meg a határainkat. Ez volna a legfontosabb kérdés. Adtam is be a magyar kormány nevében módosító indítványokat, szövegszerű – ahogyan itt, a magyar parlamentben szokás – módosító indítványokat, hogy hogyan kell átalakítani ezt a javaslatot. Eddig ezt még nem támogatták. Mindenesetre a bolgár miniszterelnök júniusban elő fogja terjeszteni a saját javaslatát a miniszterelnökök csúcstalálkozóján, és ott erről vita, majd döntés lesz. Ebben szétosztási számok és kvóták szerepelnek, ebben a most ismert tervezetben. Én annyit kértem a munkatársaimtól, hogy számolják ki, hogyha elfogadtuk volna már ezt a javaslatot, akkor abból mi következne holnap reggel Magyarországra. Ebből több mint tízezer bevándorló azonnali befogadása következne Magyarország számára, a későbbiekben még több, a családegyesítésről még nem beszéltünk, az még ezután jön. És miután ez a törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy hogyan kell gondoskodni a bevándorlókról, itt kilencmillió forint koponyánkénti pénzösszeget is biztosítani kellene, hiszen ha beengedted őket, el is kell őket tartanod. Ezek mind megjelennek ebben a javaslatban, ezért tudok én egy tervezetből levezetett konkrét számokról és következményekről beszélni. De én nem arra készülök, hogy ezt végrehajtsuk, erre a Sorosék készülnek. Én arra készülök, hogy júniusban ezt megakadályozzuk. Vagy egy jó javaslatot fogadjunk el, amit előterjesztettünk, vagy mindenképpen akadályozzuk meg, hogy ez a javaslat kötelező erejű legyen Magyarországra nézve. Ezért kell majd júniusban a brüsszeli európai csúcson olyan miniszterelnöknek képviselni Magyarországot, aki meg tudja védeni ettől a tervezettől a hazánkat.
És hogyan fog kinézni egy hét múlva az országgyűlési választáson? Ma is úgy látja, hogy a bevándorláspártiság és a bevándorlásellenesség lesz a fő törésvonal a két, választókerületenként két talpon maradt jelölt között? Mert az ellenzék most nem úgy tűnik, hogy egyre több jelöltet indít, hanem egyre kevesebb jelöltet indít.
Beszéljünk először a témákról! Tehát ez egy érdekes választási hadjárat, amiben vagyunk. Én szeretem a választási kampányokat. Dacára annak, hogy ilyenkor letépik az ember fülét meg a húst a csontjairól. Tehát nem mondanám egy kényelmes időszaknak, de mégis megvan azért ennek a szépsége, hiszen azért dolgozunk mindannyian – még ha ez a szépség nem is minden nap kell fel a Nappal együtt –, hogy legyen egy közös döntésünk április 8-án, ami kijelöli, hogy hogyan, miképpen fogunk élni, és milyen irányban haladjon, fejlődjön Magyarország. Azért ennek megvan a szépsége minden undokság mellett, amit az embernek el kell viselnie. A témák ezért fontosak, érdekes hadjárat ez. Mi az ország sorsa szempontjából a legfontosabb kérdésről beszélünk, a jövő legfontosabb kérdéséről. Ez pedig a bevándorlás. Hiába fejlődik az ország, hozunk létre elfogadható nyugdíjrendszert, a fiataloknak otthonteremtési támogatást, családtámogatási rendszert meg teljes foglalkoztatást adó gazdaságot, meg emeljük a minimálbért, és ezen keresztül nőnek a bérek. Tehát ez a sok dolog, ami történik, amit egyébként nem is vitat senki, mi hiába csináljuk, hogyha egyszer csak egy olyan külső hatás ér bennünket, ezt nevezem én bevándorlásnak, ami ennek a hasznait hirtelen felemészti, és a pénz, amiért megdolgoztunk, az erőforrások, amikért megdolgoztunk, nem a magyar emberekhez, nem a magyar önkormányzatokhoz és városokhoz, a magyar családokhoz kerül, hanem egész egyszerűen elmegy a bevándorlókhoz, hiszen őket kell befogadnunk és fenntartunk. Én ezt szeretném mindenképpen megakadályozni, erről beszélünk. Az ellenzéki pártok kampányában ennek se híre, se hamva, tehát szerintem a jövő legfontosabb kérdéséről ők nem is beszélnek. Az is igaz, hogy általában nemzetközi cenzúra alatt állnak. Tehát azért ma egy olyan világban élünk, amikor nem könnyű erről a kérdésről beszélni, mert még az internetet is cenzúrázzák. Tehát a terrorcselekmények és a bevándorlás közötti összefüggésről, a közbiztonság romlása és a bevándorlás közötti összefüggésről, a nőkkel szembeni erőszak és a bevándorlás összefüggéséről Nyugat-Európában alig lehet beszélni. Egy olyan nyelvet használnak, ami mind homályban hagyja, hogy kik is igazából az elkövetők, hogyan jutottak oda, ahol vannak, és általában megakadályozza, hogy az erről szóló információk eljussanak az emberekhez. Ehhez kapcsolódik a magyar ellenzék; ő része annak a cenzúrának, ami ma egész Európában a bevándorlás kérdésével kapcsolatban fennáll. De dönteni nem ők fognak. Nem is én fogok dönteni, bár nekem is van két szavazatom, amit le fogok adni majd április 8-án, mert dönteni a magyar emberek fognak. Én csak azt tudom mondani, arra tudom kérni a magyarokat, hogy ne csak a jelenre, a jövőre is gondoljanak. Gondolják át, hogy nemcsak egyszerűen egy kormányt és egy parlamentet fognak választani, hanem jövőt is választ magának Magyarország. Van két szavazatunk, két jövő lehetősége előtt állunk most. Vagy nemzeti kormányunk lesz, és marad Magyarország magyar ország, és harcolni fog egy európai Európáért, vagy az történik, hogy lesz egy internacionalista kormány, amelyet alapvetően Soros György állít majd fel, és akkor Magyarország bevándorlóországgá válik. Szerintem ez a két lehetőség van előttünk. Én mind a két voksomat egyértelműen a nemzeti politika mellett fogom leadni, és arra kérem a magyarokat, hogy ne csak egy, hanem mind a két szavazatukat adják le a nemzeti erőkre.
Végül van még egy gyakorlati kérdés, amit hátha meg tudunk oldani. A téli rezsicsökkentés ügyében ez a bizonyos tizenkétezer forintos jóváírás a nagy hidegre való tekintettel, egy gyakorlati probléma vetődött fel a napokban, hogy társasházak esetében ez nem ér el minden lakót.
Nézze, ugye, az a helyzet, hogy attól, hogy választási hadjárat és kampány van Magyarországon, az élet még nem áll meg. Például szokatlanul hideg volt a tél egy időszaka, és valamilyen módon a kormánynak válaszolnia kell erre. Mert szép dolog, hogy a jövő érdekében választási csatát vívunk, de a mával is foglalkozni kell, ezt hívják kormányzásnak. Ezért is kezdeményeztem a kormány egyik ülésén, hogy legyen téli rezsicsökkentés. Ugye, mi a rezsicsökkentés kormánya vagyunk, minden korábbi kormány csak emelte az árakat, a megélhetéshez szükséges szolgáltatások árait: áram, víz, gáz. Mi vagyunk az első kormány, amely azzal foglalkozott, hogy a multik profitját csökkenti próbálta, őt csökkentette is, és így a magyarok számára pénzt takarított meg. Én fontosnak éreztem, hogy most is legyen egy világos döntése a magyar kormánynak arról, hogy a rezsicsökkentést folytatjuk, és a téli rezsicsökkentés ennek a megnyilvánulása. Na, most vannak egyszerű esetek, mert ott, ahol gázzal fűtenek, ott ezt a tizenkétezer forintot jóvá tudjuk írni. Ott, ahol távfűtés van, megállapodtunk a szolgáltatókkal, ez is lehetséges. Vannak azonban esetek, különösen bizonyos társasházak – Nagykanizsán jártam, ahol ezzel a problémával szembesülnöm kellett –, ahol csak egy fogyasztóként vannak lekönyvelve a háztartások, de ugyanakkor sok ember kapja arról az egyetlen szolgáltatási forrásból a gázt. Nekik nem jut a rendelet alapján kiutalt pénzből annyi, mint amennyi járna, nem jut tizenkétezer forint. Most azt tudjuk tenni, arra kértem az önkormányzati vezetőket, hogy ezeket az egyedi eseteket írják össze, és a kormány egyedi döntésekkel el fogja juttatni ezekhez a családokhoz is az őket megillető téli rezsicsökkentést. És van még egy másik probléma. Ezek a falusi emberek, ahol nincsen gáz. Magyarországon azért nem sok ilyen van, összesen háromszáz olyan településünk van, ahol a gáz egyáltalán nem létezik szolgáltatásként, ott másképpen oldják meg az életüket az emberek. Na, most ezekre a településekre külön el fogjuk juttatni háztartásonként a téli rezsicsökkentés tizenkétezer forintját.
Vendégünk volt Orbán Viktor miniszterelnök. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat.
Örülök, hogy itt lehettem.