Kocsis Éva: Fél 8 múlt 3 perccel, a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt. Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat.
Az idei évben még nem beszélgettünk. Bár igaz, hogy még január 13-a van, szóval kezdjük az év eleji változásokkal. Sok minden történt: adóváltozások, áfa-csökkenés, minimálbér emelés, nyugdíjemelés. A változások elsődleges célja – erről már korábban is beszéltünk – nyilván a vállalkozásoknak az erősítése, helyzetbehozása, és azoknak a foglalkoztatási anomáliáknak a csökkentése, amikről már számtalanszor szó volt. Úgy tudom, hogy a héten a gazdasági kabinet is ülésezett. A következő időszakra milyen feladatot adott ezeken a területeken a minisztereinek?
Nézze, a mi munkánknak egy ország életének megszervezésekor a legfontosabb feladat, hogy az ember pontosan tudja, hogy mit csinál, és világos célok legyenek a szeme előtt. 2010-ben a pénzügyi és gazdasági csőd szélén egyensúlyozott az ország, egy válságkezelés volt a feladat. Amikor ezen túl voltunk, ezt az ország vérrel, verejtékkel két-három év alatt ledolgozta, illetve kidolgozta magát ebből a helyzetből, hozzákezdtünk felépíteni egy olyan gazdasági és társadalmi rendszert – ezt hívjuk mi munkaalapú gazdaságnak – amelyről azt gondoljuk, hogy emeli a magyar emberek életszínvonalát, és hosszabb távon, tehát több évtized távlatában is egy versenyképes gazdasági rendszert és nemzetközileg méltánylandó, kiemelkedő, jó teljesítményt, gazdasági teljesítményt képes nyújtani. Egy ilyen rendszert építettünk fel. Ennek van egy politikai oldala is, ezt hívjuk a nemzeti együttműködés rendszerének, ami azt jelenti, hogy nem egymás rovására kell boldogulnunk, hanem össze kéne fogni, és össze kéne adni inkább az erőnket. Ennek a gazdasági oldala a munkaalapú gazdaság, ennek a kiépítése zajlik ma Magyarországon. Erről mindig vannak viták, voltak is, különösen az elején, most ott tartunk, hogy a munkánknak a gyümölcse kezd beérni, s most már ezt nemcsak azok mondják, akik értenek a közgazdaságtanhoz, hanem lassan az emberek életében is megtörténik az a változás, amit a munkaalapú gazdaság jelent. Mindenkinek van munkája; aki akar, lényegében tud dolgozni, a munkanélküliség, a teljes foglalkoztatottság irányába rohamosan zsugorodik, most már ott tartunk, hogy arról beszélünk, hogy egyre jobban megérje dolgozni, tehát tudunk bért emelni, tudjuk csökkenteni a járulékokat, egyre többet tudunk tenni a nehezebb helyzetben lévőkért is, mert az alapvető élelmiszereknek az áfáját le tudjuk vinni. Ez jó a nyugdíjasoknak, jó a családosoknak. Kiemelt fontosságúnak tartom, mert a jövőnk azon múlik, hogy vannak-e gyerekeink, mennyien vannak, és ők milyen emberek lesznek, hogy a családok számára külön – nem az a szó jó, hogy bőkezű vagy nagyvonalú, hanem egy – minél vastagabb, minél erőteljesebb támogatási rendszert tudjunk kialakítani. Ha 2010-zel vetem össze egy kétgyermekes családnak az életét, akkor azért ma, csak mert van két gyermekük, és kapnak így adókedvezményt, ami gyermekek után jár, egy évben 360 ezer forinttal több pénze van. Ez komoly dolog, ez egy nagy eredmény, erre szerintem Magyarország büszke lehet. Tehát szerintem a 2017-es év ebbe a sorba illeszkedik.
Mik voltak a feladatok, amiket a gazdasági és a stratégiai kabinet előtt kért?
Nézze, a politika világa, ország-vezetés vagy ország-szervezés világa olyan munka, ahol mindig vannak problémák. Tehát az az állapot, hogy vagyunk tízmilliónyian, és soha nincs semmi gond meg baj, nem létezik. A kérdés csak az, hogy a problémák jó problémák-e, vagy rossz problémák. Jó probléma például az, hogyha a gazdaság jól teljesít, akkor mit kezdjünk ezzel a többletlehetőséggel? A családokat támogassuk, vagy jusson a nyugdíjasoknak? Ezek jó problémák. És vannak, mondjuk, rossz problémák, ilyen például, hogy vigyázni kell, hogy az emberek ne fagyjanak meg. Azok az emberek, akiknek nincs a fejük felett hajlék, ne fagyjanak meg, mert éppen mínuszok járnak, hogy kell megoldani, hogy több menhelyi férőhely legyen, mint ahány hajléktalan, és így tovább. Ezekkel a kérdésekkel folyamatosan foglalkozunk. De most tartottunk stratégiai, tehát ilyen távlatosabb helyzetértékelést is a 2017-es évről, amiről korábban azt mondtuk, hogy a lázadás éve lesz, és úgy gondolom, hogy ez az állítás az elmúlt két hétben megerősödött. Tehát az európai nemzetek – most az Európai Unióról beszélek – fellázadnak az ellen a brüsszeli politika ellen, amely folyamatosan hol nyíltan, hol suttyomban, lopakodva – ahogy mi mondjuk –, hatásköröket akar elvenni a nemzetállamoktól, mindenbe bele akar szólni, és egyre kevésbé ad lehetőséget, hogy mi magunk döntsünk a saját életünkről. Nézem a francia elnökválasztásnak a vitáit. Itt van Fillon elnökjelölt úr, akivel korábban több évig miniszterelnökként együtt szolgáltam. Az ő programja, egy lázadási program. Például migráció ügyben fellázad gyakorlatilag az eddigi közös európai menekültpolitikával szemben. Szerintem ilyen jelenségek folyamatosan felütik majd a fejüket a 2017-es évben, tehát nekünk, magyaroknak is arra kell készülni, hogy egy komoly küzdelem lesz az Európai Unióhoz tartozó államok saját jogait megvédeni akaró politikái és az Európai Unió egyre több hatáskört elvonni akaró központi akarata között. Ez lesz a döntő drámai feszültsége a 2017-es évnek.
Ide még visszatérünk, csak egy mondatot egyébként ebben a kontextusban beszéljünk még a magyar gazdaságról. Hogyha a nemzetközi lapokba belelapozunk – Le Monde, Financial Times, Bloomberg –, akkor azt látjuk, hogy még a legélesebben kritizálók is elismerik azokat a teljesítményeket vagy legalább a részeit, amiről beszél. Azt viszont hozzáteszik…
Ez azért van, tetszik tudni, mert van egy olyan mondás, valahogy angolul szerencsésebben hangzik, mint magyarul, de úgy hangzik, hogy semmi sem sikeresebb, mint a siker.
Igen, de ehhez hozzáteszik, hogy a következő időszakban, ebben az esztendőben a versenyt aláásó beavatkozások megbénítják majd a magyar gazdaságot és a növekedést, és ez elriasztja majd a befektetőket. Na, most, hogyha visszanézek az elmúlt évekre, akkor az jól látszik, hogy hiába vannak, mondjuk, ösztönző intézkedések, az a bizonyos megfoghatatlan piaci hangulat, amit így szoktak jellemezni, hogy hangulat, és úgy különösebben senki nem tudja megmondani, hogy mi az, és mondjuk, ilyen hírek látnak napvilágot, akkor nyilván a választás előtti évben, azért okozhat kellemetlenséget egy kormánynak.
Azt javaslom, hogy vagy ne olvasson ilyeneket, vagy ne adjon hitelt ezeknek az írásoknak. Ön itt él Magyarországon. Ez nagy előny azokhoz képest, akik írnak Magyarországról. Ön ismeri ezt az országot, akik írják, meg fogalmuk sincs, hogy mi van Magyarországon. Higgyen inkább a saját szemének. Magyarországon munkaerőhiány van. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan nőnek a befektetések, hiszen ha nem nőnének a befektetések, ha nem nőne az igény a magyarországi munkaerő iránt, akkor hogyan állhatna elő munkaerőhiány? Ugyanis nem vagyunk többen, tehát ugyanannyian élünk, mint korábban, sőt kicsivel kevesebben, mégsem találnak a cégek munkaerőt. Ez azért van, mert folyamatosan új befektetésben gondolkodnak, új kapacitásokban, és ahhoz már nehezebben találnak munkaerőt. A valóságos élet legprimitívebb, legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb tényei cáfolják ezeket az okoskodásokat. Én tudom, miről van itt szó: savanyú a szőlő. Ahhoz voltak szokva a nyugatiak, hogy megmondták nekünk, közép-európaiaknak, hogyan kell modernnek lenni, hogyan kell sikeresnek lenni, hogyan kell kapitalizmust építeni, hogyan kell piacgazdaságot építeni, hogy mi a demokrácia, és így tovább, aztán most ők sikertelenek, az ő számaik rosszak, a mieink meg jók. És ennek az az oka, hogy mi másképp csináljuk, mint ők, és nem akarják beismerni, hogy ahogy mi csináljuk, ésszerűbb, mint az, ahogyan ők csinálják. Ez a migrációtól kezdve a gazdaságig számos helyen tetten érhető, és ahelyett, hogy szembenéznének a valósággal, elemeznék úgy, ahogyan egyébként szerintem ezt egy normális ember teszi, ideológiai okokból folyamatosan erőltetik a saját régi lemezüket. De az lejárt, az nem fog működni, ezek a múlt hangjai, amiket Ön idézett.
Mindezek kontextusában, amit most elmondott, a következő hónapok hogy fognak kinézni Európában? Nyilván most itt a migráció kérdése az egyik, a lázadás kifejezését már használta az idei esztendőre.
A migráció kérdése, de lesz egy nagyobb vagy legalább ugyanilyen súlyú csatánk, ez a rezsicsökkentés megvédése lesz, mert az unió, Brüsszel néhány politikusa, de leginkább talán a bürokraták azt vették a fejükbe, hogy betiltják a rezsicsökkentést Magyarországon. Ezt ravaszul teszik, nem ilyen vagány, egyszerű mondatban, mint ahogyan mi, magyarok szoktunk beszélni, hanem úgy hívják, hogy energiaunió. Az energiauniós tervezetben egyszer csak feltűnik egy mondat, ami azt jelenti, hogy az állami árszabályozást meg kell tiltani, az azt jelenti, hogy a kormányoknak nincs lehetőségük arra, hogy az energia árát szabályozzák, márpedig ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a rezsicsökkentést Magyarországon, és ezt Brüsszel el akarja érni, vagyis be akarja tiltani. Ez nagy csata lesz márciusban.
Akkor nézzük ebből a szempontból az idei esztendőt! A hatáskörök szempontjából, a nemzeti hatáskörök, uniós hatáskörök szempontjából melyik fog győzedelmeskedni a lázadás évében? Ahogy Ön használja a kifejezést.
Még nem dőlt el, mert a mérkőzés elején vagyunk, a 13. percben, és nem a 90.-ben, tehát én azt tudom mondani, hogy két nagy csata lesz. Az egyik a migrációval kapcsolatos nemzeti hatáskör elvonási kísérletek Brüsszel részéről; ők akarják megmondani, hogy kivel élhetünk együtt, és kivel éljünk együtt, és kivel ne. Ezt meg kell akadályozni. Tegnap az ellenkező irányba tettünk egy fontos lépést, mert visszaállítottuk az idegenrendészeti őrizetet azok esetében, akiknek az Európába való belépési kérelmét jogerősen még nem bírálták el. Tehát egész addig, amíg jogerős bírálat nincs, nem mozoghatnak szabadon Magyarországon. Az unió ezt írja elő egyébként, ezzel most nyíltan szembe megyünk.
Azt akartam mondani, hogy ez egy nyílt szembefordulás.
Igen, de miután terrorcselekményeket követnek el Nyugat-Európában olyan emberek, akikről nem lehet tudni, hogyan és miképpen tartózkodhatnak ott, és közben az Európai Unió nyugati felében olyan, szerintem veszélyes szabályok vannak érvényben, hogy amíg el nem bírált menedékkérelmű emberek is szabadon mozoghatnak ezekben az országokban, ettől is nő a terrorfenyegetettség. Mi erre az ösvényre nem léphetünk rá, vagy nem haladhatunk tovább. Korábban mi nem engedtük a szabad mozgást, hanem idegenrendészeti őrizetbe vettünk mindenkit a kérelme jogerős elbírálásáig. Az unió rákényszerített bennünket, hogy ezt változtassuk meg, de azóta történtek terrorcselekmények Nyugat-Európában, és minden terrorcselekményt megkönnyítő jogi szabályozást meg kell változtatnunk saját önvédelmünk érdekében. Ezt tettük most meg. Tehát lesznek ilyen konfliktusok. A másik fajta konfliktusmező arról fog szólni, hogy Brüsszel egyre jobban bele akar szólni a gazdaságszervezési kérdésekbe, hogy akkor az energiaárakkal mi van, aztán majd bele akar szólni az adókba, bele akar szólni a bérekbe, és így tovább. Ezek vonzó dolgok, mert időnként azt fogják mondani, hogy a béreket másképp kell kiszámolni, mint eddig, és akkor az emberek majd számolni fognak, hogy ez nekik jó vagy rossz. Én csak azt fogom majd képviselni ebben a vitában, hogy nekünk azt kell elérnünk, hogy gazdaságszervezési kérdésekbe – adó, ár, bérkérdésbe – ne szólhasson bele Brüsszel. Vannak ügyek, amikben jó, hogyha közös európai politikák vannak, de mindenbe azért ne szóljon bele Brüsszel. Olyanokba különösen ne szóljon bele, amelyről a mi felfogásunk más, mint az övék. Mert látható: most például a rezsicsökkentést akarják betiltani. Tehát lesznek a migrációval szemben védekezési kérdések és a gazdaságszervezési kérdések, és mind a két területen nekünk meg kell védeni a szuverenitásunkat.
Arra számítok abból, amit elmondott, hogy a választás előtti évben nagy, hangos viták következnek Brüsszellel.
Igyekszünk kulturáltan és csendben megnyerni ezeket a csatákat.
Ezek súlyos ügyek, amiket most mondott.
Ha nem megy, akkor hangosan próbálunk nyerni.
És ebben a vitában, harcban, nyerésben milyen szerepe, súlya lesz a V4-eknek? A Heti Válasznak adott egy interjút Jarosław Kaczyński, a Jog és Igazság pártjának, a kormányzó pártnak az elnöke, és amellett, hogy arról beszél, hogy szerinte felértékelődik a következő időszakban a V4-eknek a súlya, azt is hozzáteszi, hogy jelentős európai befolyással rendelkező vállalkozások létesítésére is szükség lenne, például a V4-ek részéről. Ez csak egy példa a gyakorlati együttműködésben?
Július 1-jével Magyarország veszi át a V4-ek elnöklését, és a közös munkaszervezés az én feladatom lesz, és én törekszem majd arra, amiről Kaczyński elnök úr beszélt, tehát a V4-ek együttműködésének mélyítésére. A lengyelekkel jól működik a szolidaritás, hiszen legutóbb például a szénbányászat, a lengyel szénbányászat ellen akart az unió elfogadni egy határozatot, ahol bár mi nem vagyunk érdekeltek, de teljes mellszélességgel kiálltunk mellettük. És azt is kértem, hogy ők meg viszonzásképpen álljanak ki mellettünk, mert Brüsszel nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy 5 százalékra csökkentsük a következő évben az internet áfáját. most 18-ra csökkentettük, és 5-re akarjuk. Brüsszel ezt be akarja tiltani. Itt kértük a lengyeleket, hogy támogassanak bennünket. Tehát van egy együttműködés a V4-ek között.
Most azt látjuk a migráció kérdésében a máltai elnökségnek a célkitűzéseiből, akik egyébként a külső határ védelmét erősítenék vagy azt szorgalmazzák amellett, hogy egyébként Málta kvótapárti. Szóval az látszik, hogyha történt is elmozdulás az elmúlt időszakban a magyar intézkedésekhez hasonló irányba több államban is lépés, mégis az a helyzet, hogy azt várja mindenki, hogy a holtpontról kimozduljon az az irány, amiben most Brüsszel van.
A mi felfogásunk szerint nincsen holtpont. Az a feladat, hogy minden állam maga dönthessen arról, hogy kikkel akar együtt élni.
De a tárgyalások most holtponton vannak ebből a szempontból, nem?
Igen, de most mi döntünk róla. Nekünk ez nem holtpont. Nekünk jó így, ahogy van.
Európa szempontjából?
Európa szempontjából meg minden országnak magának kell dönteni. Szerintem nem európai menekültpolitikára van szükségünk, hanem hagyni kell Brüsszelnek, sőt segíteni kell az államokat abban, hogy mindenki a maga menekültpolitikáját folytassa. Én nem akarok beleszólni abba, hogy dönt a német kancellár, vagy a francia elnök a menekültkérdésben. Az kell, hogy ők se akarjanak beleszólni abba, hogy Magyarország milyen menekült vagy bevándorláspolitikát tart a maga számára kívánatosnak. Tartsuk egymást tiszteletben.
De nem ezt mondják a németek, a franciák, az olaszok…
Persze, próbálják elvenni ezt a jogunkat, de ma egyelőre nem holtponton van a dolog. Ma úgy van, ahogy nekünk jó.
Jó, akkor máshogy kérdezem: ki az, aki, mondjuk, fél év múlva ebben a kérdésben, ebben a vitában győzedelmeskedni fog?
Mi védjük a pozícióinkat. Most a francia elnökválasztási programokat nézem. Még egyszer mondom: ott a mérsékelt jobboldali jelölt is egy lázadó forradalmi programmal lép fel menekültügyben.
Hogyha a konkrétumokat nézünk a migrációval kapcsolatban. Itt a határvadászokat már említette az előbb, és említette például azt az intézkedést, hogy nem, hogy nem hagyhatják el majd ezt a zónát…
Idegenrendészeti őrizet…
Idegenrendészeti őrizet, ami egyébként ellentétes a jelenlegi uniós szabályozással. Szóval mindezek összességében vagy mindez figyelembevételével egyre többen hangsúlyozzák egy európai titkosszolgálatnak a megerősítését. Mit gondol erről?
Az együttműködés kívánatos.
De mit jelent az együttműködés a gyakorlatban? Mert, ugye, itt olyan országokról beszélünk, akik tulajdonképpen egymás ellen is kémkednek.
Alapvetően információcserét jelent. A titkosszolgálatok egy nehéz világ, azt nekünk, akik kívül vagyunk ezen a világon, elég nehéz elképzelni. Én ugyan foglalkozom ilyen kérdésekkel, mert ez a nemzetbiztonság ügyei közé tartozik, de ennek megvan a saját logikája. Nem szívesen cserélnek a különböző államok szolgálata információkat egymással. Nem adják ki az ügynökeiket, a forrásaikat. Tehát nem könnyű a nemzetállami alapon szervezett titkosszolgálatokból valamifajta európai együttműködést felépíteni, de szerintem ebbe az irányba érdemes haladni.
Ebben az előbb idézett Heti Válasz interjúban Jarosław Kaczyński mondott még egy fontos dolgot az amerikai és az európai kapcsolatokkal kapcsolatban. Még pedig azt, hogy itt járt Varsóban New York volt polgármestere, Rudy Giuliani, akivel egyeztetett, és azt mondta, hogy erős, önálló Közép-Európában érdekelt egyébként a Trump vezetés is. És azt is hozzátette Jarosław Kaczyński, hogy azt reméli, hogy az Ön amerikai útja ebben a kérdésben eredményeket ér majd el. Ezek szerint már vannak konkrétumok is erről az amerikai útról?
Nyilvános konkrétumok még nincsenek.
De akkor ezek szerint a háttérben az egyeztetések zajlanak?
Dolgozunk.
Időpontokat is tudnak már?
Mindenre kiterjedően dolgozunk.
Jó, akkor ezt majd folytatjuk akkor, amikor már nemcsak a háttérben vannak ezek az információk. Összességében a következő időszak változásait és most itt már az amerikai vezetésről beszéljünk, a Trump vezetésről. Olyan horderejű változások, hogy rányomják a bélyegét Európára is?
Most mindenki még találgat, mert az új amerikai elnök még nem tette le az esküt. Ezért próbálják kihüvelyezni a mondataiból, a kampányban tett bejelentéseiből meg a személyi döntéseiből, hogy milyen amerikai politika várható a következő időszakban. Én azt javaslom, hogy ebben a beszélgetésben mi most ne csatlakozzunk ehhez a találgatáshoz. Az elnök leteszi az esküt, döntéseket fog hozni, és akkor majd azokhoz viszonyuljunk. Én annyit látok, hogy most egy más kultúrájú amerikai vezetés érkezik. Az előző, tehát az Obama adminisztráció globalista volt, az egyszerűség kedvéért fogalmazok így. A mostani nem az, ez egy vagányabb amerikai politika, nem köntörfalaznak, nem bonyolítják túl a dolgot. Amerikának ez egyébként korábban versenyelőnye volt, és ebben a mostani amerikai vezetésben sokan vannak, akik önmagukat megcsináló embereknek tartják, self made man-ek. Tehát ha most beszélek az amerikai adminisztráció bármelyik meghatározó alakjával, sohasem arról beszél, hogy én ismerem ezt meg ezt vagy őt, hanem úgy, hogy én ezt csináltam, azt csináltam, meg amazt csináltam a politika előtti életemben. Ez egy másik kultúra, őket nem a kapcsolataik hozták be ide. Itt mindenki csinált már valamit az életében, a legtöbben jó néhány milliárd dollárt. A magabiztosságukat ez adja. Tehát ez egy más attitűd, ez egy más viselkedésfajta, más viszonyrendszer lesz. Ezt nekünk, európaiaknak majd meg kell értenünk, föl kell dolgoznunk, bizonyos mértékig alkalmazkodnunk kell hozzá.
Akkor hasonlóan látja, Price Waterhouse Cooper tanácsadó cég előrejelzése szerint, ők azt mondják, hogy csökken a globalizáció, és nő majd a politika súlya a gazdaságban.
Vannak elképzeléseik, tehát nem a mostani vágányokon fognak haladni, az amerikai elnök és csapata nem úgy néz ki, mint aki be akarna iratkozni valami tanfolyamra. Nem bátortalan kezdők, az előéletükből, miután ők sikeres vezetők voltak a civil életben, vannak elképzeléseik. Az a mondat, hogy Amerika az első, azt jelenti, hogy a világgazdaság eddigi játékszabályait meg fogják változtatni, hogy pontosan hol és mint, a találgatások birodalmába tartozik. Épp előbb mondtam, hogy mi ezt most ne tegyük, de hogy meg fogják változtatni az bizonyos, hogy pontosan hol, és az mit jelent nekünk, azon majd gondolkodni kell. Például Magyarországnak ez nem lényegtelen kérdés, hiszen rengeteg befektetés van Magyarországon Amerikából, ahol egyébként nagyon sok magyar család keresi nem is rosszul a kenyerét. Mi lesz a sorsa? Tudnak-e bővülni vagy nem? Ez függ attól, hogy mi lesz majd Washington nemzetközi kereskedelmi és gazdaságpolitikája, de várjuk meg, még egyszer mondom, míg az elnök leteszi az esküt.
És mi lesz például a globalizációt segítő civil szervezetek munkájával? Ez az idei esztendő leghangosabb vitája most.
Kétségkívül a világban az amerikaiak sokfajta befolyásolási módszert építettek ki Obama elnök alatt. Erről én tudnék mesélni hosszasan, de szétfeszítené a műsor kereteit. A legprimitívebb befolyásolási módszerekkel bezárólag volt itt minden ez elmúlt időszakban, de miután szövetségesek vagyunk, nem hiszem, hogy a múlttal kellene foglalkoznunk. Inkább reménykedjük, hogy a jövőben ilyen nem lesz. Én inkább onnan közelíteném meg ezt a kérdést, hogy olyan világban élünk, ahol a befolyásolási kísérletek gyakoriak – minden országban és majdnem minden ország részéről. Hogyan kell viszonyulni ehhez egy magyarnak? Engem inkább ez a kérdés foglalkoztat. És most nem is a magyar miniszterelnöknek, mert neki az a dolga, hogy megvédje az országot, hanem egy magyar állampolgárnak. Szerintem a legfontosabb dolog, hogy joga van mindent tudni. Tehát meg kell teremteni azt a lehetőséget és jogot, hogy minden egyes magyar állampolgár, ha akarja, akkor tudhassa minden közéleti szereplőről, hogy az kicsoda, ki fizeti, honnan kapja a pénzét. Külföldről kapja vagy Magyarországról kapja? Ha külföldről kapja, támasztanak-e vele szemben elvárást? Ha nem, akkor miért nem támasztanak? Ajándékba kapják? Hogy van ez az egész. Szerintem a magyar embereknek joguk van megérteni, hogy milyen befolyásolási, manipulációs kísérletrendszerben éljük minden nap a politikai életünket, ez hozzátartozik az ő alapvető jogaikhoz. Tehát mi átláthatóságot akarunk.
Még néhány mondatot, egy pici időnk maradt. Beszéljünk arról, amit az előbb elkezdett magyarországi kontextusban meglehetősen hideg van, és meglehetősen sok kihívással néznek szembe a segélyszervezetek. Egyébként az elmúlt napokban azért jól látszik, hogy az átlagember is milyen hatékonyan részt vett abban, hogyan segítse például a hajléktalanokat vagy az idős embereket. De mi a feladata most ebből a szempontból a kormánynak? A gáztározók kapacitása például.
Azért a legfontosabb az emberélet. Tehát szeretném megismételni: több férőhelyünk van a menhelyeken, mint ahány hajléktalanunk, ezért nagy tisztelettel arra kérem Magyarország minden hajléktalan emberét, hogy menjen be a férőhelyekre, a menhelyekre. Használja ezt, mert ha nem megy be éjjel, meg fog fagyni, tehát kérem őket, hogy használják azokat a szolgáltatásokat, amiket a magyar állam megteremt a számukra. A második dolog pedig: ott, ahol ugyan van fedél az emberek feje fölött, de betegek, elesettek, egyedül élnek, az önkormányzatoknak van felelőssége, a kormány az önkormányzatokat egyébként segíti a polgárokat megvédő munkájukban, tehát mindenfajta eszközökkel segítjük az önkormányzatokat. De itt nekik kell pontosan ismerniük azokat a polgártársainkat, akikről lehet tudni, hogy sérülékenyebb életformában léteznek. Ami az energiaellátást illeti: a rezsicsökkentésnek ilyenkor jön vissza a jelentősége, általában kétszer annyi energiát fogyasztunk ilyenkor, következésképpen többet is kell fizetnünk, mint enyhébb időkben szoktuk tenni, tehát van jelentősége most ennek. Kibírható a számla a rezsicsökkentésnek köszönhetően, ez nem fogja földhöz vágni a családokat, másrészről pedig van elegendő tartalék energiánk ahhoz, hogy az ország működését biztosítani tudjuk. Tehát mindenki e tekintetben biztonságban érezheti magát.
Az elmúlt félórában Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
