– Brüsszel előtt, Brüsszel után, szóval két történet között. Orbán Viktor miniszterelnök a stúdióban, jó reggelt kívánok!
– Jó reggelt kívánok!
– A legutóbbinak volt értelme? Volt értelme kimenni Brüsszelbe ismét?
– Tehát az Európai Parlamentben jártam szerdán, és a miniszterelnökökkel fogok találkozni szombaton, ahol a britek kiválási tárgyalási menetrendjéről fogunk majd dönteni. Ez nem kívánságműsor; van-e az embernek kedve menni vagy sem. Ez talán az utolsó utáni szempont. Ha megtámadják Magyarországot, akkor a miniszterelnöknek oda kell mennie, ahol ez a támadás történik. Legutóbb ez a helyszín az Európai Parlament volt, oda kellett menni, és ott kellett megvédeni Magyarország érdekeit.
– Tulajdonképpen az, ami zajlott most az Európai Parlamentben, jogi vagy politikai történet volt?
– Politikai történet volt, a bizottsággal fennálló vitánk lesz majd jogi természetű, tehát először volt egy politikai ütközet, ezt láthatta az, akit érdekelt, és most pedig egy elnyúló, részletekbe menő jogi tárgyalás, egyeztetés, vita következik majd, de annak a középpontjában nem az Európai Parlament, hanem az Európai Bizottság áll majd.
– Elnyúló vitára számít?
– Úgy szokott lenni. Az ember csak a tapasztalatai alapján ítélhet, az eddigi viták alapján ezek hosszabb időt vettek igénybe, de szeretném a dolog rendkívüliségéhez kapcsolódó képzeteket feloldani, ugyanis Magyarországnak van húsz-egynéhány vitája, kötelezettségszegési vitája a bizottsággal, a németeknek meg, mondjuk, ötven-valahány. Tehát Magyarország az utolsó harmadban van, tehát mi nem a balhés és vitatkozó országok közé tartozunk. Vannak balhés és vitatkozó politikai ellenfeleink és mögöttük álló pénzügyi spekulánsok, akik fellázítják ezeket a képviselőket, és néha megtámadják Magyarországot, és az ilyen vitát vállalni kell, de alapvetően a jogi természetű vitákat illetően Magyarország inkább a mezőny második felében van. Mi a béketűrőbb és inkább megegyezésre hajló fajták közé tartozunk.
– Ezt most azért mondja, mert a forgatókönyvben a kötelezettségszegési eljárás szerepel.
– Igen, most az következik, a bizottság bejelentette több területen is ilyet terveznek. Az egyik a felsőoktatási törvény, ami egy furcsa történet, hiszen korábban fellármázták a fél világot, mondván, hogy itt az oktatás, a tudomány szabadságáról van szó, de most figyelem az eseményeket, és úgy láttam, hogy egész egyszerűen egy pénzügyi kérdés lett belőle, hogy akkor milyen pénzügyi feltételekkel és hogyan lehet szolgáltatásokat nyújtani az oktatás területén Magyarországon. Tehát többé már nem a szabadságról, hanem egész egyszerűen pénzügyi kérdésekről van szó, és mi állunk a tárgyalások elébe. De a másik ennél sokkal súlyosabb ügy, az a migránsokról szóló szabályozásunk, amelyet célba vett a bizottság meg Soros György és az NGO-k. Tehát ők azt akarják, hogy Magyarország bontsa le a kerítést, változtassa meg a jogi szabályozásokat, engedje be az illegális migránsokat. Ha nem is enged be mindenkit, akkor legalább azoknak engedjen szabad mozgást, akik az elutasító határozat ellen, mármint a belépésről szóló kérelmüket elutasító határozat ellen fellebbeznek, addig szabadon mozoghassanak Magyarországon. Ez ma nem lehetséges, ezt megakadályoztuk, erről szól a konténerváros, a tranzitzóna. Tehát támadás alá vették az illegális migrációt megfékezni akaró magyar politikát, és itt egy hosszú egyeztetés végkifejleténél vagyunk, és ennek a vége könnyen lehet szintén kötelezettségszegési jogi eljárás.
– Menjünk sorba azokon, amiket felvetett. Kezdjük a felsőoktatási törvénnyel, aztán picit bővebben a Soros-ügyről. A felsőoktatási törvényt azért lenne egyszerű elintézni, vagy legalábbis a kötelezettségszegési eljárást, merthogy azt kéri, vagy azt fogja kérni a néppárt vezetősége, hogy az Európai Bizottság által szabott egy hónapos határidőn belül a testület jogi aggályainak figyelembe vételével hozzák összhangban a magyar felsőoktatási törvényt az európai uniós szabályokkal. Egyszerűen megoldható ezek szerint.
– Szerintünk összhangban van, ha a bizottság ezt másképpen látja, akkor ezt megfontoljuk majd. Mi szeretnénk egy nagyon világos és átlátható helyzetet. Ma a legkevesebb, amit mondhatok, az, hogy a Soros György magyarországi egyetemének az ügyei nem átláthatóak, a jogi konstrukció sem átlátható, tehát mi szeretnénk egy nagyon világos, átlátható, egyszerű helyzetet. Nem értjük, miért kell kiskapukat használni, hogyha nyitva áll a nagykapu is, sőt az aranykapu is. Tehát szeretnénk tisztázni, hogy pontosan hány egyetem hány papírt ad ki, miért pont így, mit is jelent ez. Az előttünk álló időszakban ezekre a kérdésekre mind választ fogunk majd kapni.
– Megfontolják, tehát rugalmasak, vagyis van, amiben készek változtatni.
–Mindig. Nézze, mi egy európai kultúrközegben vagyunk. Az európai kultúrközegben a dolgok kiindulópontja a vita, tehát aki azt mondja, hogy ő nem fontol meg semmit, annak nem biztos, hogy valóban az Európai Unióban van a helye. Mi mindig mindent megfontolunk, legfeljebb nem fogadjuk el, és van válaszunk minden egyes felvetett javaslatra – az vagy kedvező, vagy kedvezőtlen annak, aki felvetette. De egy dolgot soha sem követünk el, hogy mi azt mondjuk valakinek az észérvére, hogy az nem fér be a hajunk alá, tehát mi minden érvet megfontolunk, mindig van pozíciónk, mindig van álláspontunk, ez vagy egyezik másokéval, vagy nem. Nyilván miután mi a magyar érdekeket képviseljük, ezért időnként nem egyezik, de a legfontosabb, hogy afelől minden magyar ember biztos lehet, hogy olyan kormánya van, amelynek minden vitában van pozíciója, észérvekre épülő, a magyar érdekekből levezetett tárgyalási pozíciója van.
– Jó, tehát akkor megfontolják, akkor nem volt pontos a kérdésem. Rugalmasak annyira, hogy változtassanak is rajta, vagy egy év múlva, hogyha beszélgetünk, akkor lényegében ebben a formában CEU nem lesz Magyarországon?
– Nem tudjuk, hogy mit jelent az ebben a formában.
– A törvénynek a jelenlegi formájában.
– Mi azt tudjuk mondani, hogy Magyarországon működik ma egy Közép-európai Egyetem, Soros Györgynek az egyeteme. Ez a Közép-európai Egyetem Magyarországon biztosan működhet, mert az új törvény, amit hoztunk, nem is vonatkozik rá, tehát szemben azzal, amit itt hetedhét határon keresztül hallani lehet, a valóság az, hogy a Közép-európai Egyetemre, amely Magyarországon működik, és amely egyetem nevét a felsőoktatási intézményeket külön felsoroló törvény megemlíti, és amely egyetem egyébként magyar diplomát ad ki magyaroknak és külföldieknek, a most meghozott új szabályok egyáltalán nem is vonatkoznak.
– És arra az egyetemre, amelyik amerikai diplomát ad ki?
– Azt akarjuk megtudni, hogy az micsoda.
– Nem tudják?
– Senki sem tudja. Itt olyan jogi zűrzavar van, hogy ennek az átvilágítása időt vesz igénybe.
– Amikor kint járt Brüsszelben, akkor nem merült fel, hogy összefut egy kávéra Soros Györggyel?
– Nem.
– Nem akart, vagy másik részről nem volt fogadókészség?
– Fel sem merült.
– Leült volna beszélgetni egyébként?
– Én találkoztam vele több alkalommal, én ismerem őt, én tudom, kiről beszélünk.
– Azt gondolom, hogy ismeri természetesen, csak annyira feszültnek tűnik a helyzet, hogy ideutazik Brüsszelbe, találkozik a brüsszeli vezetőkkel, Ön szintén Brüsszelben tartózkodik, lehet, hogy az lett volna a legegyszerűbb, hogyha leülnek egy asztalhoz…
– Soha sem zárkóztam el ilyesmitől, de most itt egy másik esetről van szó, mert nem arról van szó, hogy ki kivel iszik egy kávét, vagy sörözik valahol, hanem arról van szó, hogy az Európai Unió vezetői hivatalosan, a hivatali helyiségeikben, a nyilvánosság előtt fogadták Soros Györgyöt. Ez szívük joga természetesen, de mint európai választópolgár az én fejemben is, mint európai választópolgárnak megfogalmazódik néhány kérdés. Azért függetlenül az egyetem dolgától, Soros magánegyetemének a dolgától, Soros György alapvetően egy tehetséges magyar. Mi is volna? – mondhatnánk is büszkeséggel. Tehát egy tehetséges pénzügyi spekuláns, ezt a tehetségét arra használta, hogy több nemzeti valutát megtámadott, ezzel sokmillió ember életét tönkretette Európában és Európán kívül is. Ráadásul az eurónak mindig is ellenfele volt. Itt, Magyarországon is spekulált magyar pénzintézetekkel szemben, meg is kellett büntetni több százmillió forintra. Na, most az Európai Uniónak az eszméje nem a pénzügyi spekuláció, az Európai Unió alapeszméje a szociális piacgazdaság. Az Európai Unió – közte Magyarország, a tagállamok között Magyarország is – azt gondolja, hogy a gazdaságban úgy lehet pénzt keresni, és úgy lehet nagyon sokat is, magas profitokat is el lehet érni – ezt nem kifogásoljuk -, hogyha közben valamilyen érték jön létre. Ha az által nemcsak a tőke tulajdonosa, hanem még sok más ember is gyarapszik, például munkalehetőséghez jut. Az Európai Unió élesen szemben áll azzal a kaszinókapitalizmussal, hogy valaki spekuláljon más vagyona, pénze, valutája ellen, és ő azon gazdagodjon meg, hogy mást tönkre tesz. Ez elfogadhatatlan, ez eszmeileg áll szemben mindazzal, amit az unió képvisel. Ezért én, mint európai uniós választópolgár – most nem mint magyar miniszterelnök – meg vagyok döbbenve azon, hogy az Európai Unió vezetői egy pénzügyi spekulánst ilyen ajnározásban, kitüntetésben, az egész európai nép szeme láttára megdicsőítésben részesítenek. Nem értem, hogy erre miért van szükség.
– Ilyenek ezek a pénzügyi hatalmasságok, szeretnék, hogyha az érdekeik érvényesülnének a világban. A baj talán inkább azzal van, hogyha az ő, csak az ő érdekeiket érvényesítik az unió vezetői. Honnan tudjuk, hogy csak az ő érdekeit fogják érvényesíteni? Másrészt, ugye, azt mondta a szóvivője Jean-Claude Junckernek, hogy húsz éve ismerik egymást, tehát hogy fogadja.
– Senki sem mondta, hogy ne hívja meg a szomszédos pubba egy kávéra vagy egy sörre. A magánügyek nem tartoznak a politika világába; hogy ki-kivel barátkozik, az nem témája a politikának. A politika az emberek érdekeinek képviseletéről szól, és most arról van szó, hogy az európai emberek érdekeinek képviseletére felhatalmazott vezetők olyan emberrel találkoznak, akik Európa eszméivel és érdekeivel, mint pénzügyi spekulánsok élesen szembenálló programot képviselnek. Ezt viszont szerintem nem szabad megtenni.
– Hogy lett Soros Györgyből az egyes számú közellenség? Ennyire puhák lennének a világon a politikusok, hogy mindenkire ő van hatással?
– Azt nem tudom, mert engem nem annyira az európai állapotok érdekelnek ebből a szempontból, hanem mindenekelőtt a magyar állapotok. Magyarországon azért vált közéleti szereplővé és sok rossz dolog megtestesítőjévé Soros György, mert részben kétszer megtámadta a magyar pénzügyi rendszert. 1994-ben meg akarta szerezni az OTP-t, egy óriási politikai harc alakult ki, erre a fiatalabbak nyilván már nem emlékeznek, de én részese voltam ennek a küzdelemnek is. Ott meg kell mondanom, hogy Horn Gyula állította meg Soros Györgyöt, aki rá akarta tenni a kezét az OTP-re. Ha akkor a liberálisokkal, tehát az SZDSZ-szel szemben Horn Gyula nem áll a sarkára, akkor a legtöbb magyar ember pénzügyeit kezelő OTP már Soros György tulajdonában lett volna ’94-ben. És volt egy másik ügy, itt a devizahitelek idején spekuláltak magyar pénzintézetek és a forint ellen, és akkor a hatóságok eljárást indítottak, és kiszabtak egy nagyobb bírságot. Tehát van egy ilyen dimenziója ennek a történetnek, de ez a kezelhetőbb, mert ezt majd a mindenkori miniszterelnökök és pénzügyi hatóságok kezelik, de van egy ügy, amit nem tudnak kezelni ilyen könnyen, ez pedig a migráció. Tehát az igazi konfliktus, az összeütközés, a vita elmérgesedése, az, hogy én is most egy magánemberről kell, hogy beszéljek, ami nem túl elegáns dolog egy miniszterelnök részéről, annak az az oka, hogy kiderült, hogy van egy nagy hálózat, csak Magyarországon elkölt évente több mint egymilliárd forintot, amely sok szervezetet ölel magába, sok száz vagy ezer embert, és az a célja, hogy megváltoztassa Magyarország migrációs politikáját. Tehát Soros György közzétette a maga migrációs programját, abban leírta, nyilvánosan nevére vette, hogy be kell szállítani az unióba minden évben egymillió migránst, ezt finanszírozni kell, ő szívesen ad kölcsön, ezt is hozzátette. És azóta azon dolgoznak, hogy a magyar kerítést lebontsák, a Magyarországot védő jogszabályokat megváltoztassák, Magyarországot minden lehetséges nemzetközi fórumon befeketítsék, és rákényszerítsék egy nemzetközi nyomás által arra, hogy mégiscsak engedje be, illetve át magán a migránsokat. Ez az, ami Soros György pénzügyi spekulánsból Soros György bevándorláspárti európai politikust csinált, és ezzel szemben kell fellépnünk.
– Akkor, amikor Soros György írt erről, amire Ön is utal, a Foreign Policyben jelent meg 2016 júniusában, itt 7 pontról ír Soros György. Ebben valóban van arra utalás, vagyis egyértelműbben, hogy minél több migránst kell befogadni Európának, arra is van szándék szerinte, hogy nem tagállami hatáskörben kell ezeket a kérelmeket elbírálni, hanem egy központi uniós szervnek. Arról viszont kevesebbet beszélünk, hogy ezekben a pontokban van egy másik kitétel is, ez pedig az, hogy erős határokra van szükség, külső határokra.
– Igen, de vagy-vagy. Az erős határokra azért van szükség, hogy ne tudjanak bejönni azok, akiket mi nem akarunk az unión belül látni. Magyarország egy olyan ország, amely nem akar bevándorlókat és migránsokat az unión belül, de leginkább Magyarország területén látni. Tehát ez két egymástól elváló, egymással szembenálló politika, de az ügynek az igazi felforrósodását ennek a két bangladesi vagy pakisztáni embernek az ügye okozta, amikor kiderült, hogy itt fel van építve egy rendszer, aminek eredményeképpen rendszeresen meg fogják csapolni a magyar költségvetést, és fizetésre kényszeríthetik a magyar embereket. Ugye, itt az történt a bangladesiek esetében, hogy egy Soros által finanszírozott szervezet beperelte Magyarországot, hogy nem jár el helyesen két bangladesi emberrel szemben, akik egyébként időközben eltűntek, azt sem tudjuk, hol vannak, de ettől az eljárást Magyarországgal szemben megindították. Ebben az eljárásban a szakértői véleményt egy másik Soros-szervezet adta, majd a bíróságon az ítéletet egy Soros-egyetemen oktató bíró vezetésével hozta meg egy bírói tanács. Tehát jól láthatóan be vagyunk kerítve, itt fel van építve egy olyan rendszer, aminek a végén azt döntötték, hogy mi, magyarok fizessünk egyébként részben az eljárás költségét, vagyis a Soros-féle szervezeteknek adjunk pénzt, részben pedig ezeknek az időközben eltűnt bangladesieknek is több ezer eurót fizessünk. Ha ez így megy tovább, akkor itt tízezer szám fognak bennünket megskalpolni, turkálnak a zsebünkben, el akarják venni a magyarok pénzét. Ennek a nagyságrendje beláthatatlan. Ezt csak azért említettem most meg, hogy mi nem elvont filozófiai kérdésekről beszélünk, még csak nem is elvont határrendészeti kérdésekről, hanem nagyon konkrét jogi eljárásokról, amely mögött látjuk, felfedtük, hogy valójában egy hálózatszerű működés figyelhető meg. Ezért is akarjuk, hogy a civil szervezetektől elválasztva egy külön jogi szabályozás jöjjön létre az úgynevezett NGO-kra, amelyek ezeket a tevékenységeket végzik, mert ezeket látni akarjuk, ismerni akarjuk, és tudni akarjuk, hogy kitől kapják a pénzt, egyébként nem tudjuk Magyarországot velük szemben megvédeni.
– Nemcsak Magyarország van ezzel így, nem tudom, hogy ott az EP-ben vagy, mondjuk, a folyosókon szóba kerül-e az, hogy azért egyre nagyobb csatát vív például a Frontex és azok a szervezetek, amelyek ott, a Földközi tengeren a mentésben részt vesznek, és egyre hangosabb a vita Olaszországban is arról, hogy szeretnék tudni, hogy kik azok… Ők úgy fogalmaztak, elég radikálisan: lényegében az embercsempészek fizetik ezeket a szervezeteket. Szóval a vita máshol is éles, és láthatóan nincsenek lépések ezek megoldására.
– Élesebbek, mint Magyarországon, mert Olaszországban a vád az, amit egyébként baloldali politikusok éppúgy, mint Magyarországon a szocialisták, vitatnak, hogy az embercsempészek összejátszanak ezekkel az NGO-kkal, ezekkel a nem kormányzati szervezetekkel abban, hogy illegális migránsokat szállítsanak be Olaszországba, ültessenek hajóra, nyilvánvalóan alkalmatlan lélekvesztőkre, ahonnan aztán majd a civil szervezetek jól kimentik őket, és beviszik Olaszországba, és e mögött egy pénzügyi rendszer húzódik meg. Ez az olaszországi vád, a nyomozóhatóságoknak ez az álláspontja. Ez egy skandalum, ami körül forog most az olasz belpolitika. A bevándorláspárti olasz baloldaliak – éppúgy, mint itthon – ezt tagadják, és a migráció mellett vannak.
– Na, jó, de maga az a vád, hogy embercsempészekkel összejátszanak szervezetek, azért egy meglehetősen súlyos kritika. Nem látom azt, hogy az Európai Unió politikusai bármit is tennének egyrészt ennek a felszámolásáért, másrészt a vészharang-kongatásáért.
– Először is majd Olaszországban kell ezt a vitát lefolytatni, az unió csak utána következik. Másfelől bizonyos fajta összeműködést mi is megállapítottunk. Tehát azt meg tudom Önnek mondani, hogy amikor jöttek százezer szám délről Magyarország felé, akkor találtunk olyan dokumentumokat, segítő kiadványokat a migránsoknál, amelyek egyértelműen NGO-któl származtak. Tehát azt biztosan tudom mondani Önnek, hogy a humanitárius megközelítés érvével ezek a nem kormányzati, Soros György által finanszírozott nem kormányzati szervek folyamatosan tanácsokkal, segítséggel látták el azokat az embereket, akik törvénysértő módon, illegálisan lépték át a magyar határt – ezt biztosan mondhatjuk. Hogy ennek mi volt a valódi motívuma, hogy itt egy emberbaráti segítségről van szó, vagy pénzről is szó van, most én Magyarország esetében Önnek még nem tudom megválaszolni, de biztos vagyok abban, hogy amikor felfejtjük ennek a Soros-féle hálózatnak a teljes magyarországi kiterjedését, akkor majd választ tudunk adni erre a kérdésre is.
– Azt mondják szakemberek, hogy egyrészt ott, a líbiai partoknál egymillióan várakoznak, hogy Európába jussanak, és azt is mondják, hogy a balkáni útvonalon is meg fog erősödni a migráció. Az, hogy elkészült a második kerítés a teljes szerb–magyar határon, ez már tulajdonképpen, vagy hogy ez gyorsított ütemben készült el, már azért van, mert arra számítanak, hogy a törökökkel kötött egyezség felbomlik? Tegnap este beszélt a török elnökkel. Szóba került?
– Igen, Törökország is egy érdekes ügy. Engem megvádoltattam most az Európai Parlamentben is, hogy túl barátságos vagyok a törökökkel. Ott mégiscsak a török nép döntött egy népszavazáson, és annak az eredményét illendő elfogadni. Másfelől mi a józan ész politikáját folytatjuk, és azt mégsem tartom helyes politikának vagy józan dolognak, hogy először adunk egy jó nagy baltát a török elnök kezébe, hogy védjen meg bennünket, majd utána hátul egy gombostűvel folyamatosan szurkáljuk, mert nem tetszik a kinézete, ez így nem egy ésszerű politika. Tehát én azt gondolom, hogy most akkor vagy együttműködünk Törökországgal, vagy nem működünk együtt. Én annak látom értelmét, hogy működjünk együtt, de közben ne tegyük magunkat kiszolgáltatottá. Ezért nekünk kell egy kerítésrendszer, és az valóban elkészült, a mai napon át is fogjuk adni: ez 155 kilométer hosszú, 3 méter magas, ez bármilyen embertömeg feltartóztatására alkalmas. Van rajta egy biztonságtechnikai jelzőrendszer, amely a védekezést jelentős mértékben megkönnyíti. Tehát itt az „átvágom a drótkerítést” típusú, buher, sufniban kitalált módszerekkel Magyarországra való bejutás korszakának vége van. Tehát most egy olyan kerítésünk áll, amelyen gyakorlatilag nem lehet áthatolni. Ez nem egy rövidtávú megoldás. És a török elnökkel való vita is inkább egy rövid távú vita, mármint az unió és Törökország között. Nekünk, magyaroknak hosszú távon kell gondolkodunk, és hosszú távon azt tudjuk mondani, tehát amikor másfél-két évtized távlatában próbáljuk megérteni a jövőt, akkor azt tudjuk mondani, hogy a balkáni útvonal felől bennünket fenyegető népvándorlási, illegális migránsnyomás velünk fog élni. Ezzel szemben nekünk a következő években védekeznünk kell. Úgy kell védekeznünk, hogy az a magyar embereknek ne okozzon biztonsági problémát, ne rontsa le a közbiztonságot, ne fogja vissza a gazdasági teljesítményünket, és a nyugodt, kiegyensúlyozott, derűs magyar életet ne akadályozza meg. Ehhez pedig kerítés és védekezés kell. Úgy érzem, hogy hosszú időre előre a magyar emberek biztonságát megteremtettük.
– Ötven vagy attól nagyobb százaléka az esélye annak, hogy ez a török egyezség ez kútba dől…
– Nem tudja senki, de még egyszer mondom: Törökország a NATO tagja, ezért Törökország a szövetségesünk. Tehát nem szabad és nem lehet Törökországgal úgy bánni, mint hogyha egy idegen, velünk szövetségi viszonyban nem álló állam lenne, az elnökének és a török népnek is meg kell adni a tiszteletet. Ráadásul van egy közös célunk, hogy Törökország állítsa meg az abból az irányból jövő migránshullámot, mielőtt az rázúdulna a Balkánra, Magyarországra és Európára. Ezért érdemes vele együttműködni, és az együttműködés hangját, tónusát megütni, testtartását felvenni.
– Május 2-án fogják a 2018-as költségvetésre vonatkozó javaslatot benyújtani. Mondjon három olyan pontot, ami a legmeghatározóbb lesz!
– Ez a munkából élő emberek költségvetése, a minimálbéremelés, amely jelentős volt most, 2017-ben, folytatódni fog, a szakmunkás minimálbér emelése is folytatódni fog, a két gyermek után járó családi adókedvezmény mértéke nőni fog, az éttermi szolgáltatások és az internet, valamint a halhús áfája 5 százalékra csökken majd. Fontosnak tartom, hogy a munkát terhelő adók is csökkennek, tehát a vállalkozók, ha alkalmaznak munkavállalót, utánuk kisebb mértékű adót fizetnek be a költségvetésbe. A teljes foglalkoztatottságot meg fogjuk közelíteni mindennek eredményeképpen a következő évben, és a korábban meghirdetett életpályamodelleket is végigvisszük az egészségügyben, az oktatásban, a közrendvédelemben dolgozók esetében. Fontos eleme ennek a költségvetésnek a határok biztonsága és általában a biztonság kérdése, a magyar emberek és a magyar családok biztonsága, ezért sokkal többet fogunk költeni a biztonságunk garantálására, mint a korábbi években.
– Holnap visszamegy Brüsszelbe, az Európai Néppárt elnökségével találkozik. Baráti vagy dorgálós lesz a hangulat?
– Az egy párttalálkozó, ennek nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok. Inkább az lesz izgalmas, hogy akkor milyen döntéseket hozunk a britek kiválásáról szóló miniszterelnöki csúcson, ami szombat délelőtt lesz majd.
– Folytatjuk ezt a részt. Orbán Viktor miniszterelnököt hallották az előző fél órában.
– Köszönöm, hogy itt lehettem.
