Nagy Katalin: Fél 8 múlt három és fél perccel. Mostanában az operatív törzsben kezdődik a nap, és végződik is késő este. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Ma milyen döntés született reggel?
Jó reggelt kívánok! Valóban, különböző variációkban különböző testületek üléseznek egész nap. Vannak az akciócsoportjaink, van az operatív törzs, és időnként meg szoktam hívni orvosprofesszorokat, kutatókat, kórházigazgatókat, hogy az ő véleményüket is megismerhessem. Tegnap is ezt tettem, és ma pedig az operatív törzs ülésével nyitottam, 6 órakor szoktunk összejönni mindennap. És egy fontos döntést is hoztunk, az erről szóló rendeletet alá is írtam. Úgyhogy most szó szerint ezt a két mondatot szeretném elmondani a rádión keresztül minden kedves hallgatónknak. A döntésünk az, hogy kijárási korlátozást vezetünk be Magyarország egész területére március 28. és április 11. között. Két héten keresztül mindannyian az otthonunkat vagy a lakóhelyünket csak munkavégzés vagy az alapvető szükségletek ellátása céljából hagyhatjuk el. Ez a rendelet pillanatokon belül megjelenik. Fölsorolja ez a rendelet, hogy melyek azok az alapos okok, amelyek miatt elhagyhatók a lakóhelyek és a tartózkodási helyek. Igyekeztünk alapos okokat, vagyis a kivételeket úgy meghatározni, hogy ez a korlátozás is kibírható legyen az emberek számára, hogy az élet azért élhető maradjon. Minden korlátozásnak az az értelme, hogy egyfelől világosan célra tartson, másfelől pedig csak annyi terhet tegyen az emberekre, amit azok valóban el is tudnak hordozni. Ezért nem kijárási tilalomról beszélünk, mert a kijárási tilalomnál aztán a légy sem repülhet ki, tehát akkor megáll, kalap, kabát, minden, mozdulni is alig lehet, de ez nem kijárási tilalom, hanem kijárási korlátozás. Nagyon szeretném elkerülni, hogy olyan helyzet legyen Magyarországon, amikor már valóban az életet szinte elviselhetetlenné tevő korlátozásokat kelljen bevezetni. Ez ésszerű, arányos, nemzetközi példák alapján állítottuk, állítottam össze, tehát áttanulmányoztuk az elmúlt napokban a bajor megoldást, az osztrák megoldást, a csehekét, a szlovénokét meg persze mindenki másét, de ezek vannak hozzánk a legközelebb, és az ő életük jár hasonló rugóra, mint a miénk. Alapvetően a bajor megoldásból indulunk ki. Ez egy kicsit szigorúbb, mint a bajor, mert van egy olyan szakasza, ha majd erről beszélünk, szívesen elmondom, van egy olyan szakasza ennek a rendeletnek, amely azzal próbálkozik, hogy elviselhető módon válassza el az időseket a fiatalabbaktól, és mivel a rendeletben szerepel az is, hogy az élelmiszerboltokban, drogériákban, patikákban, amik egyébként nyitva tarthatnak, egy olyan speciális szabály lép életbe, hogy a 65 év felettiek napközben 9 és 12 óra között látogathatják ezeket a boltokat, viszont ebben az időszakban mások nem mehetnek be oda. Tehát ki is tudnak jönni a nyugdíjasok, levegőn is vannak, egyébként lehetővé tettük az egészségügyi okból való sétát, park és így tovább, a szociális távolság megtartásával – ez 1,5 méter –, de amikor bemennek boltokba, ahol nagyobb zsúfoltság van, ott időben különválasztjuk a veszélyeztetett legidősebbeket a fiatalabbaktól, akik valószínűleg nem betegek, de hordozók viszont lehetnek. Ugye, nagyon sokan vannak, akik hordozzák a vírust, de nem betegednek meg tőle. Ha ők találkoznak idősekkel, akkor az idős viszont nemcsak megbetegszik, hanem nagyon beteg is lehet, sőt meg is halhat, ezért érdemes egy ilyen korlátozást még beiktatni. Ez a bajor rendeletben nem szerepel. Tehát azt hiszem, hogy mindent ismerünk, ami Európában történt, sőt az ázsiai korlátozásokat is, és ebből állítottuk össze azt, ami a magyar fej, magyar életmód számára még elviselhető, de egyúttal célszerű. Azt várom, hogy a kontaktusok száma lecsökken, és ha az lecsökken, akkor a járvány terjedési sebessége is lelassul.
Ennek a döntésnek most volt itt az értelme? Látva azt, hogy emberek megfogadták a jótanácsot, meg szembe jön a valóság is, mert látják a képeket Olaszországból meg Spanyolországból? Ez az elviselhetőség azt is jelenti, hogy azért, mondjuk, az idős hozzátartozóhoz elmehetek ebédet vinni például?
Most, ugye, próbáljuk megérteni, hogy mi történik az emberek fejében és a lelkében. Ez nem egyszerű. Tiszteletben is kell tartani a magánéletet, tehát nem szabad túlságosan sokat tudni az ilyesmiről, de bizonyos tudás meg kell ahhoz, hogy értsük, hogy egy-egy döntésünknek mi lesz a következménye. Ezért ilyen kérdőíves módszerekkel dolgozunk, tehát folyamatosan információkat gyűjtünk arról, hogy hogyan alakul az emberek élete. Ezek önkéntes kitöltésű kérdőívek. Volt olyan, amiből százezer is visszajött. Ezek ugyan nem reprezentatívak, tudományosan nem tudom azt mondani, hogy megvédhetők az ebből leszűrt következtetések, de azért egy nagyon erős támpontot adnak. S ebből azt állapítottuk meg, hogy az eddigi korlátozások eredményesek voltak. Tehát a járvány kitörése előtt az úgynevezett kontaktusszám, mondjuk, 500 ezer fölött volt, és az intézkedések hatására ez leesett egytizedére – egytizedére! –, tehát 50 ezerre. Tehát most az abszolút számok nem is érdekesek, ami érdekes, az arányváltozás. Tehát a magyarok fegyelmezetten a társadalmi érintkezéseiknek a méretét és mennyiségét egytizedére csökkentették, és ez folyamatosan haladt. És most megálltunk, tehát ha most nem hozunk egy újabb korlátozást, akkor ez nem fog tovább csökkenni. Ezért kellett most. Amikor magától is csökkent, addig rendben voltunk. Most kell egy kormányzati rendelet ahhoz, hogy ezt a csökkenést folytatni tudjuk, ezért van a kijárási korlátozás. Tehát szerintem, ha röviden kell válaszolnom az Ön kérdésére: igen, most volt itt az ideje.
Melyek ezek az alapos indokok? Azért egyet-kettőt mondjon, mert mindenki izgul most.
Ugye van az iskoláinkban az a szolgáltatás, hogy a gyerekeket be lehet vinni, és ott garantáljuk, hogy nem nagyobb, mint ötfős csoportokban vigyázunk rájuk, és az oktatást is megkapják. Tehát ez a szolgáltatás megmarad, tehát továbbra is lehet a gyereket, aki otthon nem tud vele mit kezdeni, a gyereket viheti az iskolába, és ott biztonságban töltheti el a tanóráit továbbra is, mert az iskolákat nem zártuk be, csak digitális rendre álltunk át, de az iskolaépületek is nyitva vannak, és be lehet vinni a gyerekeket. Hasonlóan az önkormányzatok is kijelöltek ilyen célra óvodákat, ezek is működhetnek ebben az időben. Ki lehet menni a szabadba, csak azt kérjük, hogy ne csoportosuljanak, és egymástól próbáljanak távolságot tartani. Megengedőbb szabályok vannak persze a hozzátartozókra, és kevésbé megengedők az egymással családi kapcsolatban nem állókra. Ma a rendőrökkel is reggel hosszan beszéltem. Ugye, ez szabálysértés, ha valaki nem tartja be, de mondtam a rendőröknek is, hogy most nem az a feladat, hogy dresszírozzuk az embereket, és hogy sarkosan mindent a legpontosabban betartassunk velük, mert ez úgysem lehetséges, hanem azt kell elnyernünk, hogy meglegyen az együttműködés. Tehát a rendőröknek sem kikényszeríteni kell a szabályokat, hanem segíteni kell az embereknek, hogy betartsák a szabályokat. Persze, hogyha valaki nagyon nem akarja betartani, meg láthatóan már veszélyes az, amit csinál, nemcsak magára, hanem a többi emberre is, akkor ott határozottan kell föllépni, de itt a rendőröknek is együtt kell működni inkább az emberekkel, és csak végső esetben kell az egyébként törvényes erőszakot alkalmazniuk. Kifejezetten kértem őket, hogy az együttműködés felé haladjunk.
Esetleg szankciók lesznek?
Szabálysértésnek minősül, helyszíni bírság kiszabható. Ugye pénzt nem vehet el a rendőr senkitől, de a csekket kiállíthatja, és emlékeim szerint ötezertől fölfelé indul a tétel talán 50 ezerig, vagy még följebb is, ezt már nem tudom pontosan megmondani Önnek. De lesz természetesen szankció, mert nincs olyan szabály, ami működne szankció nélkül. Az ember már csak ilyen.
Arról hallunk, hogy például a veszprémi kézilabdások jelentkeztek árufeltöltőnek az egyik hipermarketbe, mert nincs ember. Hallunk arról, hogy taxisok felajánlják, hogy Budapesten ingyen hazaviszik a nővéreket, pizzát sütnek a pizzériákban, és több ezren jelentkeztek önkéntesnek. Tehát látszik, hogy van összefogás a magyar társadalomban.
Van összefogás meg intelligencia is, ha szabad használnom ezt a kifejezést. Én azt tanultam meg –, ez nem az első válság, amit közelről látok –, hogy egy nagyobb válságot, ez esetben egy nagyobb járványt csak intelligensen lehet kezelni. S az intelligencia nem azonos az iskolázottsággal. Mert az embernek van természetes veleszületett intelligenciája, ez mindenkinek meglehet, függetlenül attól, hogy éppen hány iskolát vagy hány osztályt járt ki. És szerintem a született intelligenciával a magyarok mindig is jól álltak, jól álltunk, mert a fegyelmezettséghez is egy született intelligencia kell. Meg kell érteni, hogy miről van szó, mi a helyzet, és be kell látni, hogy egyébként az, amit szabályként előírunk, értelmes. És ha megvan a megértés meg a belátás, akkor az ember fegyelmezi magát. Tehát a fegyelem mögött nem egy nyájszellem húzódik meg Magyarországon, a fegyelem mögött egy természetes intelligencia, egy komoly nép természetes intelligenciája húzódik meg, és ezért pontosan tudjuk, hogy mit lehet, mit nem, hogyan kell egymásnak segíteni, s hogyan nem. Tehát azt gondolom, hogy minden válságban mindig meg is lepődünk saját magunkon, mikor ránézünk az országra, mert a válság idején az országunk mindig a jobbik, szebbik arcát mutatja.
Hogyan látja akkor, nemzeti összefogás ügyében jól állunk? Akár a politikában is?
A politika egy másik dolog, mert, ugye, a politika mégis egy hatalmi küzdelem, és, ugye, van kormánypárt meg ellenzék, és, ugye, az ellenzéknek nem lehet fölróni, hogy hatalmat akar, meg kormányra akar kerülni, de ott mindig van valaki más. Ez esetben éppen mi vagyunk ott, és akkor azt támadni kell ahhoz, hogy oda tudjanak kerülni a helyünkre. Ezt én megértem. Ezt hívják politikának. De most nem politikára van szükség. Vannak időszakok, amikor nem, határozottan nem politikára van szüksége egy országnak, hanem összefogásra van szüksége, mert minél többen fogunk össze, annál több emberéletet tudunk megmenteni. Ez most nem a hatalomról meg a kormányzásról szól, hanem emberéletekről szól, és nagyon remélem, hogy a politika is fölveszi az együttműködéshez szükséges lelkiállapotot, és bár most éppen nem állunk jól, de majd kijövünk ebből a helyzetből. Ugye, nem kaptam meg a fölhatalmazást, nem kapta meg a kormány a szükséges felhatalmazást, kellő gyorsasággal a legutóbbi parlamenti ülésen. Ez sajnálatos, s ezért most néhány intézkedésünk jogilag bizonytalanná vált. A határszabályok, de azokat más jogi alapon, de meghosszabbítottam a határátlépési tilalmakat, nem lehet az országot védtelenül hagyni akkor se, hogyha az ellenzék nem méltóztatik hozzájárulni a gyors döntéshez. S, mondjuk, hatályát vesztették az egyetemek bezárása vonatkozó döntéseink is. Itt meg kéréssel fordultunk a rektorokhoz, hogy most mindegy, hogy van jogszabály vagy nincs, de arra kérjük őket, hogy tartsák zárva továbbra is az egyetemeket. Ezen a nehezebb szakaszon túl fogunk majd jutni jövő hét kedd-szerdán, amikor a kormánypárti képviselők is elegen lesznek már ahhoz, mert most már nem kell 4/5, csak 2/3, elegen leszünk ahhoz, hogy megszavazzuk azokat a döntéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy gyorsan cselekedjünk. A dolog lényege a gyorsaság. Ha viták vannak, hosszú törvénykezés, hosszú rendeletalkotási folyamat, akkor nem tudunk gyorsan reagálni. És a válság idején meg a járvány idején a gyors reagáláson múlhatnak az életek. A kormány nem rendkívüli dolgot kér, azt kéri, hogy gyorsan hozhasson meg bizonyos intézkedéseket. Nem akarunk meghozni olyanokat, amihez nincsen joga általában a kormánynak, csak gyorsan akarjuk azokat meghozni. Szerintem kedden-szerdán egy egyértelmű jogi helyzet lesz, és akkor szerintem visszatérhet a magyar politika az együttműködés ösvényére.
És az Európai Unió? Segíti ezt a gyors reagálást? Arról olvastunk a héten, hogy az Európai Unió különböző intézményei szeretnék megvizsgálni ezt a bizonyos törvényjavaslatot, amit a kormány beterjesztett.
Nézze, tőlem aztán vizsgálhatják, megmondom őszintén, sok sikert hozzá, meg jó egészséget. Én udvarias embernek tartom magam, meg igyekszem is úgy viselkedni, különösen hölgyekkel, ahogy kell, de vannak helyzetek, amikor nem lehet udvariaskodni. Tehát világosan megmondtam az európai uniós kekeckedőknek, ha szabad így fogalmaznom, hogy ez most nem annak az ideje, hogy okoskodjanak itt nekem, mindenfajta jogi, kétségkívül izgalmas elméleti kérdésekkel. Mert most itt válság van, itt járvány van, itt életeket kell menteni, majd megvitatjuk utána, amit meg kell vitatnunk. és ha már segíteni nem tudnak – mert azt nem tudnak –, akkor legalább ne akadályozzák a magyarokat a védekezésben. Én ezt nagyon nyersen és világosan megmondtam.
A virtuális uniós csúcson sikerült-e megállapodni valamiben?
Nézze, mi az Európai Unió tagjai vagyunk, s mindent meg kell tennünk, hogy ez a közösség, amihez tartozunk, minél erősebb legyen. Tehát mi erős Európát akarunk, de azt is be kell látni, hogy ennek a szövetségnek, az Európai Uniónak vannak gyengeségei. Most, amikor például itt ez a járványhelyzet, akkor ezek különösképpen is megmutatkoznak, és persze együttműködünk, különösképpen a szomszédainkkal, a V4-ekkel külön tárgyaltam tegnap. De látni kell, hogy segítség innen nem nagyon jön. Segítséget a kínaiaktól kaptunk, és a Türk Tanács tagjaihoz fordultam, ahol Magyarország is tag, hogy adjanak segítséget, és onnan kaptunk is. Így áll ebben a pillanatban a helyzet. Ettől még mi maradunk az Európai Unió tagjai. Mi ebbe a nyugati szövetségbe tartozunk, itt van a mi otthonunk, itt kell egymást kölcsönösen segíteni, de látni kell, hogy most nem innen, belülről jön a segítség. Azt a vitát meg most nem akarom megnyitni, mert ráérünk majd a válság után, hogy hol voltak az Európai Unió egyébként több százával alkalmazott, sok pénzért alkalmazott járványügyi hivatalban, európai járványügyi hivatalban dolgozó emberei, és miket mondtak erről az egész koronavírusról, mondjuk, január-februárban. Ezt majd akkor vegyük elő, hogyha túl vagyunk a járványon, mert most védekeznünk kell. De jó, ha tudjuk, jó, ha látjuk, és tisztában vagyunk az egész európai uniós struktúra gyengeségeivel is.
A kijárási korlátozások, amelyeket most eldöntöttek és bejelentett miniszterelnök úr, érintik a gazdaság fellendítésére szolgáló intézkedéseket vagy a gazdaságot magát? Akár, mondjuk, az üzletek nyitvatartását?
Mindig érinti a gazdaságot. Persze, az összes gasztronómiai találkozóhelyet, intézményt, be kell zárni, de most nem a gazdaság az első, hanem az emberek. Közben már dolgozunk persze a gazdaságvédelmi akcióterven, a gazdaság újraindításának akciótervén, dolgozunk azon, hogy megsegítsük azokat, akiknek a munkahelyét már elérte a válság, és elvesztették az állásukat, vagy közel vannak hozzá. Tehát van gazdasági gondolkodás is, de a legfontosabb most mégis az embereknek a mentése, és ezért persze sokra tartjuk a gazdasági szakembereket, de most elsősorban az orvosoknak, az ápolóknak, a mentősöknek, a járványügyi szakembereknek meg a rendvédelmi dolgozóknak kell az elismerésünket és a köszönetünket kifejezni. Mert ők dolgoznak a frontvonalban. Én nagyra tartom és tisztelem azokat, akik az ország mindennapi működését teszik lehetővé a munkájukkal, élelmiszerüzletben, gyógyszertárban, gyárakban, árufuvarozóként. És az igazság az, hogy minden magyar embernek is köszönettel tartozom, mert a háborúban – ez egy háborús helyzet – nemcsak a frontvonal számít, persze az a legfontosabb, hanem a hátország is. Rendezetlen hátországgal nagyon nehéz a frontvonalban helytállni, mondjuk, az orvosainknak. De úgy látom, hogy a hátország is rendezettséget mutat, ezért az ország miniszterelnökeként szeretnék köszönetet mondani minden magyar embernek, aki az együttműködésével segítette és segíti a védekezést.
A gazdaság hogyan fog kilábalni ebből a több hónapig tartó válságból?
Úgy, hogy megfogjuk a hajánál fogva az üstökét és kirántjuk. Ez fog történni majd. Ezt tervezzük, a jegybank elnöke részt vesz ebben a munkában, a pénzügyminiszter is részt vesz ebben, és a kormánynak a gazdasággal foglalkozó egyéb miniszterei is szépen dolgoznak. Jó terveink vannak, egy másik alkalommal majd érdemes lesz erről beszélni. Én úgy látom, hogy valamikor április első-második hetében tudok a nyilvánosság elé lépni a gazdaság újraindítását szolgáló akciótervvel, de addig is most a védekezésre összpontosítsunk. Nagyon fontos, hogy ne kergessünk illúziókat sem. Tehát, ez a vírus ez itt van. Most nem tudjuk megakadályozni, hogy itt legyen. Ez itt van. Vakcina nincs. Tehát megölni, megsemmisíteni most még nem tudjuk. Ezért miután itt van, ez terjed is. Nem tudunk tízmillió embert tízmillió külön szobába bezárni, hogy a vírus ne terjedhessen, ez lehetetlen. Tehát ezért valamilyen mértékig a kontaktusok, a kapcsolatok számának erejéig a vírus terjedni fog. Most mi azon dolgozunk, hogy a terjedést lelassítsuk, a célunk ez, nem az, hogy megöljük, mert ahhoz vakcina kellene, a terjedését kell lassítanunk. Most azért kell lassítanunk a terjedését, mert az emberek ettől a vírustól megbetegszenek. Egy nagy részük persze nem, őket nevezzük hordozónak, ez mintegy 80 százaléka az embereknek, szinte észre sem veszi, hogy egyébként ez a vírus benne volt. Ők a hordozók, de van 15-20 százalék, aki ettől megbetegszik, tehát tünetei lesznek. Nekik, ennek a sok embernek egy része, Magyarország esetében mintegy kétmillió ember az egész népességre kivetítve, kórházi ellátásra is szorul. És egy bizonyos részük, minél idősebbek, annál inkább, minél inkább van már egy komoly alapbetegségük, annál inkább, intenzív kórházi ellátásra is szorulnak. Ha tömeges, ha nem tudjuk lelassítani a fertőzést, akkor ez a sok beteg ember egyszerre akar menni kórházba, és egyszerre akar intenzív ellátást kapni, és a magyar egészségügyi rendszer ezt nem fogja kibírni. Én úgy látom, hogy amikor a csúcsterhelés lesz – most még nem vagyunk itt –, tehát a járvány terjed, és a csúcs felé haladunk, a tetőpont felé haladunk, amikor oda el fogunk érni, akkor körülbelül a tízszeres terhelésnek lesz kitéve a magyar egészségügy, mint a normális, nem háborús, hanem békeállapotban szokott. Tehát egy tízszeres terhelést kell kibírnia az egészségügynek anyagban, ágyban, lélegeztetőkészülékben, orvosban, ápolónőben, és mindenkiből tízszeressel kell rendelkeznünk, tízszeresével kell rendelkeznünk, aki egyébként a kórház működtetéséhez normálisan hozzá szokott járulni. Ennek a megszervezése, a készletgazdálkodás, az emberek beosztása, a vezénylés. Az orvosainknak, ugye, óhatatlanul, miután találkoznak a betegekkel, egy bizonyos százaléka meg fog fertőződni, ma a legnagyobb feladat éppen az, hogy őket védjük, mert ők lesznek azok, akik a többieknek tudnak majd segíteni. Tehát a készletgazdálkodásban is az a legfontosabb, az orvos, ápolónő, utána a rendőr, tehát a közrend fenntartásában közreműködők megkapják a szükséges felszereléseket és védelmet, hogy tudjanak utána rajtunk segíteni. Ugye, ők ki fognak esni, akik megfertőződnek, ez Kínában 4 százalék volt, Olaszországban 10 az orvosok között. Ha két hétig kiállnak, a helyükre valakinek be kell lépni, ez egy katonai terv. Tehát ahogyan az ország most működik, az egy katonai harcászati akcióterv készletgazdálkodással, vezényléssel, ellátással, kijárási korlátozással. Ha ezt jól csináljuk a következő két hétben, akkor a kontaktusok száma nagyon visszaesik, és a járvány terjedése le tud lassulni. Úgy jutunk túl a csúcsponton, hogy az egészségügyi ellátórendszerünk ezt kibírja. Ehhez hősies orvosokra, ápolónőkre és fegyelmezett betegekre és családtagokra lesz szükségünk. Ezek adottak Magyarországon, ha jól szervezzük meg, működni fog.
A héten, ugye, több mint 60 tonna szállítmány érkezett védő-felszerelésekből Kínából. Azt mondta a kínai nagykövet, hogy további szállítmányok érkeznek majd. A Türk Tanácstól is kaptunk, beindult Magyarországon a maszkok gyártása, hallottunk arról, hogy a MOL átáll fertőtlenítő folyadék gyártására. Ön úgy látja, hogy mindez biztosítja majd az elhúzódó időszakra is azokat az eszközöket, amelyekre szükségük van az orvosoknak, a katonáknak, a rendőröknek és mindannyiunknak.
Mint mondtam, egy katonai terv szerinti készletgazdálkodást vezettünk be. Hétfőn reggeltől minden kórház élén megjelennek a kórházparancsnokok, ők egyenruhában lesznek, tehát egyenruhás embereket vezényeltem minden kórházba. Nem azért, hogy megmondják, hogy kit kell megműteni, és kit nem, mert az nem tűnik célszerűnek. Tehát az orvosok meg az orvosigazgató a helyén marad, az orvosszakmai kérdésekben neki kell döntenie, de a járványügyi előírások betartása, betartatása, a készletek rendelkezésre állása, a személyzettel való gazdálkodás folyamatos karbantartása, mind a kórházparancsnokok feladata lesz, és a következő néhány hétben, hónapban, ha jól működik ez a rendszer, akkor a kórházaink ki fogják bírni a terhelést.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.