Nagy Katalin: Nyugvószakaszba érkezett a járvány – jelentette ki tegnap az országos tiszti főorvos. Kevesebb az új fertőzött és kevesebb az áldozat. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Csütörtökön délután három óráig kérték a fővárosi polgármesterek és a főpolgármester véleményét arról, hogy vajon elkezdődhet az enyhítés a fővárosban vagy sem. Megérkeztek-e a javaslatok?
Valóban kértünk tőlük véleményt – jó reggelt kívánok! –, ennek az az oka, hogy most már többen gyógyulnak meg, mint ahányan megbetegednek, vagyis a fertőzöttek száma csökken. Vannak országok, ahol ilyenkor már örömtüzeket gyújtanak, én csak annyit mondok, hogy az élet újraindításának a feltételei megvannak, de a védekezést nem hagyhatjuk abba. A védekezést térben tagolnunk kell, ugye, két héttel ezelőtt vidéken már enyhíteni tudtunk a korlátozásokon, most úgy látjuk, hogy Pest megye is a vidék sorsára juthat, ha így fogalmazhatok. A nagy kérdés Budapest. Budapest nemcsak azért nagy kérdés, mert itt fertőződtek meg a legtöbben, és itt halnak meg a legtöbben – bár ez is fontos dolog –, hanem mert óriási a népsűrűség, és a rossz döntések korrigálásának a lehetősége itt a legnehezebb. Tehát ha, mondjuk, egy lazítás visszahozza a fertőzést, akkor egy faluban, egy városban vagy még egy járásban is aránylag könnyen tudunk korrigálni, mert azt körül lehet zárni, az fizikailag izolálható, tehát ott azt meg lehet oldani, de ha Budapesten nem vagyunk elég fegyelmezettek, és az enyhítés után ismét nőni kezd a fertőzés, akkor nem tudunk fizikailag kerületeket leválasztani, tehát akkor egész Budapesten korrigálni kell. Tehát vissza fog jutni Budapest oda, ahonnan éppen el akarunk indulni. Ezért kell Budapestről mindig másképpen gondolkodni, az ország egyetlen metropoliszáról van szó. De kétségkívül a fertőzések számának alakulása azt mutatja, hogy az élet újraindításának a feltételei Budapesten is megvannak, csak mindannyiunknak felelősen kell viselkednünk és bizonyos dolgokat be kell tartanunk. Úgy látom, hogy most már nem az otthonmaradás a felelős viselkedés, hanem a védőtávolság megtartása és a tömegközlekedési eszközökön és a vendéglátóipari helyeken az arc eltakarása, illetve a maszk viselése. Ha ez sikerül, akkor Budapesten sem lesz baj.
Mikorra várható döntés ebben a kérdésben? Nagyon bizakodtunk már, hogy most ezen a hétvégén lesz valami kis enyhítés.
Igen, higgye el nekem, miután emberéletekről van szó, ezért kellő gondossággal és felelősséggel kell eljárni. Az operatív törzs véleményét ismerem, a polgármesterek urak és asszonyok véleményét is megismerhettem. Szombat délelőtt még szeretnék futni egy kört a kormányon kívüli szakemberekkel. A kormányon belüliekét értelemszerűen percre pontosan ismeri az ember, de szombat délelőttre hívtam meg azokat a tanácsadókat, szakembereket, virológusokat, orvosokat, professzorokat, akiknek a véleményét még mankóként szeretném használni. Ők szombat reggel jönnek hozzám, a véleményüket utána megismertetem az operatív törzzsel, és az azt jelenti, hogy szombat kora délután születik majd döntés.
A pedagógus kar vezetője az oktatásra vonatkozóan azt mondta, hogy júniustól akár az alsó évfolyamon, tehát elsőtől negyedikig vissza lehetne engedni a gyerekeket az iskolába. Erről mikor dönt majd a kormány?
Ettől félek a legjobban. Ez egy nehéz, nagyon nehéz döntés lesz, és ahány emberrel beszéltem, annyi véleményt hallottam. Haladjunk inkább fordítva, tehát a játszótereket most vidéken kinyitjuk, tehát azt gondolom, hogy a szülők a gyerekeket ki tudják vinni a játszóterekre, ez már nagy segítség az asszonyoknak. Én úgy látom, hogy az ügyeletet a bölcsődékben és az óvodákban alakítanunk kell, mert most az a helyzet, hogyha be akarják adni az asszonyok a gyerekeket az óvodákba és a bölcsődékbe, akkor kijelölt óvodákba és bölcsődékbe kell őket vinni, nem pedig a megszokott helyre, vagy ha a megszokott helyre, akkor nem a megszokott dadus vagy óvónő kezei közé kell adni őket, ezért mindenki óvatos. Tehát az lenne a jó, de itt azért vagyok óvatos, mert ezek az intézmények, különösen az óvodák az önkormányzatokhoz tartoznak, és ez az ő döntési felelősségük, tehát ezt nem vehetjük el tőlük, tehát ezért az lenne jó, hogyha mindenki oda vihetné beadni a gyerekét, ha így gondolja, ahová egyébként óvodába és bölcsődébe szokta vinni. Arra kértem Maruzsa államtitkár urat, aki az oktatásügyekkel foglalkozik, hogy ebbe az irányba tegyen lépéseket, és próbáljunk megegyezni a polgármesterekkel. Nem kötelező beadni a gyerekeket, de aki akarja, az oda adhassa be, ahová az élet megszokott rendje szerint szokta; ez nagy segítség lenne. Ezután következik csak szerintem az iskola, ott is először az alsó tagozat, aztán a felső tagozat és aztán a középiskola, de szerintem amíg az óvodák és a bölcsődék dolga nincsen rendben, addig nem ugorhatunk át fölöttük, és kezdhetjük ezt az iskolákkal. Tehát ha megoldottuk a bölcsődét, óvodát, akkor jöhetnek az iskolák, hogy ez idén sorra kerül-e még, erre ma élő ember választ adni nem tud. A helyzet néhány nap alatt is megváltozhat, itt inkább döntésképességet kérek mindenkitől, tehát hogy legyünk képesek arra, hogy ha kell, akkor egy-két napon belül is álláspontot tudjunk kialakítani. Készenlétre van szükség, nem lehetetlen, de azért itt nagyon óvatos vagyok, mert a gyerekeknek ugyan valószínűleg nem lesz bajuk, tehát amit eddig láttunk a fertőzésből, az ezt mutatja. Persze egy szülőnek a valószínűleg az nem elég, én is így vagyok vele, tehát biztosra akar menni az ember, hogyha a gyerekéről van szó, hogy nehogy baj legyen, de azt biztosan tudjuk mondani, hogyha nincs valami alapbetegsége a gyereknek, akkor valószínűleg nem lesz baja. De hazaviheti a fertőzést, és ha hazaviszi, akkor ott vannak a szülők, esetleg a nagyszülők, és a nagyszülők bajba kerülhetnek. Tehát most azért kell a gyerekekkel is óvatosan bánunk, hogy nehogy a nagyszüleinkkel, vagy a szüleinkkel legyen baj.
Vidéken az élet egyre inkább hasonlít már ahhoz, ami a járvány előtt volt. Bár mindenki óvatos, és igyekeznek betartani ezt a bizonyos távolságot, a másfél-két métert. Arról már örömmel számoltak be a vidéki turizmusban, a falusi turizmusban szereplők, hogy most már érkeznek a foglalások, és akkor már itt vagyunk a gazdaság visszaállításánál vagy a kezdeti lépéseinél. Ön hogyan látja? Éppen arról hallottunk, hogy a héten a következő évi költségvetésről tárgyaltak már.
De még maradjunk akkor a vidéki döntéseknél. Tehát jövő héten már a vidéki vendéglátó üzleteknek a belső részeiben is lehet tartózkodni, de a védőtávolságot kötelező lesz betartani, június 1-jétől 200 főnél kisebb létszámmal lehet már esküvőt tartani, és a szállodák és a panziók is fogadhatnak majd vendégeket. Tehát úgy kell elképzelnünk, hogy Budapest lényegében kéthetes késéssel követi majd a vidéki változásokat, tehát ami vidéken megtörténik, az körülbelül két héttel később történhet meg Budapesten. De még egyszer itt szeretném aláhúzni minden gazdasági megfontolást megelőzően, hogyha mindenki felelősen viselkedik, akkor tudunk áttérni a védekezés második szakaszára. Ez a polgármesterekre is igaz, meg a főpolgármester úrra is igaz, mert az idősotthonok működtetésével mégiscsak óriási felelősség nyomja a vállát. Nincs könnyű helyzetben. Ön is ismeri ezt a típust, tehát vannak a valahogy születetten elméleti emberek, és vannak a születetten gyakorlati emberek. Hogy is fejezzem ki magam? Tehát ha egy ilyen ember benősül a családba, akkor biztos lehetsz abban, hogy neked kell majd átmenned, hogy összeszereld a bútort, amit vásároltak. Vagy – hogy a vidékiek is értsék, hogy miről beszélek, tehát – ha disznóvágás van, ez a típus a vacsorára jön, de ezt senki sem bánja, mert legalább nincs láb alatt, amíg a többiek dolgoznak. Tehát az elméleti emberek kiváló tanulmányokat írnak, a főpolgármester úr is kiváló tanulmányt fog írni a Pesti úti idősotthonban történt fertőzésekről, kétség sincs e felől, de meghalt közben több mint 40 ember. Tehát ha, mondjuk, Tarlós István-típusú ember a polgármester, az odamegy, beleáll, kézbe veszi a védekezést, és rendet tesz. Tehát azt kérem mindenkitől, az elméleti típusú polgármestereinktől is azt szeretném kérni, hogy most legyenek gyakorlatiasak, és vállaljanak gyakorlati felelősséget, mert ez a nyitás sikerességének az előfeltétele. Senki sem veheti félvállról a felelősséget.
Gazdaság. Akkor ha ott tudjuk folytatni, hogy megindult a foglalások száma a vidéki turizmusban, ugye, meg lehet most már nyitni a szállodákat is, óvatosak, egyfolytában fertőtlenítenek, úgy alakítják ki az asztalokat az étteremben, hogy ne legyenek közel egymáshoz az emberek, ez már mind azt mutatja, hogy azok, akik elveszítették a munkájukat márciusban, most már ott vannak a szállodában, és visszavették őket.
Az ipari termelés Európában drámai mértékben esett vissza márciusban, a vendéglátóipar, turizmus, amiről Ön beszél, az pedig eltűnt. Az ipari termelés adja… A turizmus is fontos Magyarországon a nemzeti össztermék 10-12 százalékát tudja előállítani, és ráadásul szárnyaló terveink voltak, vannak, amelyek egészen 16 százalékig, tehát a nemzeti össztermék 16 százalékáig akarják fejleszteni a turizmust és a vendéglátást, de az ipari termelés azért mégis messze e fölött van, az huszon-egynéhány, majdnem 30 százalék Magyarországon. Európában második-harmadik helyen vagyunk egyébként arányát tekintve, tehát ez egy komoly dolog. Most az ipari teljesítményt nézem elsősorban, és ott azt látom, hogy az Európai Unió egészét tekintve az ipari teljesítmény csökkent 12 százalékot, mondjuk, Németországban, márciusban 14 százalékot, a franciáknál még ennél is többel, 17-tel, az olaszoknál 30-cal, de az ilyen kis tigriseknél, mint Szlovákia is, 20 százalék volt ez. Nálunk 10 százalékos, az is nagyon sok. Mínusz 10 százalékról beszélünk! Ez is sok, de úgy érzem, hogy valahogy jobban vettük eddig, legalábbis márciusban jobban vettük az akadályokat, mint mások. Az áprilisi számok szerintem borzalmasak lesznek, a májusiak némi reménykedésre adnak majd okot, és szerintem júniustól aztán kilövünk, és gyors léptekkel visszatérünk a korábbi növekedési pályára, ez a reményem. Na, most függetlenül, hogy melyik iparágról beszélünk, ugye, az a kérdés, hogy ki mit tart a legnagyobb bajnak. Ugye, vannak olyan miniszterelnökök, kormányok és közgazdászok, akik általában a gazdasági növekedés visszaesését tartják a legnagyobb bajnak, és az nem is kis baj, de én ennek egy részletkérdését teszem az első helyre, ez pedig a munkahelyek elvesztése. Én mániákusan ismételgetem, hogy Magyarország egy olyan ország kell, hogy legyen, amely képes arra, hogy a vírus által tönkretett minden munkahely helyett egy újat hoz létre. Most ennek a munkanélküliséggel való feladatoknak a teendőit kétfajta módon lehet a politikában összerendezni. Ugye, vannak országok, amelyek a munka nélküli, hosszú távú segélyezésben hisznek. Például ilyenkor meghosszabbítják a munkanélküli-segély időtartamát. Ez idegen a magyar gondolkodástól, Magyarországon a gazdaság alapja a munka, munkaalapú gazdaságunk és társadalmunk van, ezért mi a munkahelyteremtés felé fordulunk. Tehát ez igaz a turizmusra, a vendéglátóiparra, az ipari termelésre általában, de a mezőgazdaságra is, hogy mi szektoroktól függetlenül mindenhol azt keressük, hogy hogyan lesz az embereknek munkája. Ilyen intézkedéseket is hoztunk, és miután én már láttam ilyen gazdasági válságot, amelyet a munkaalapú gazdaság megteremtésével orvosoltunk, biztos vagyok benne, hogy ez most is működni fog.
Az ingyenes informatikai képzésre néhány nap alatt több mint 30 ezer ember jelentkezett. Hallottunk arról, hogy beindult az a pályázat, ami a kis- és középvállalkozások számára biztosítja a túlélést, a nagy vállalatok, amelyek azt vállalták, hogy fejlesztenek, éppen azért, hogy meg tudják tartani a munkaerőt. Hallottunk arról is, hogy egyre-másra próbálkoznak akár új munkahelyek létrehozásával úgy, hogy a külügyminiszter is egy héten kétszer bejelent egy új beruházást.
Igen, vannak eszközeink. Erről nekem van egy listám, ezt minden kormányülésen végigvesszük, és nézem, hogy melyik eszköz mennyi eredményt hozott. Fussunk ezen végig! Tehát van egy állami munkahelyteremtő programunk. Ennek az egyik eleme a közfoglalkoztatás, itt 100 ezer új közfoglalkoztatottat tudunk, ha kell, holnap reggel már foglalkoztatni, tehát 200 ezer főig jók vagyunk, és ha az elfogy, akkor tudunk nyitni ott újabb kereteket. A honvédség megkezdte az előkészítését annak, hogy fiatal, toborzáson részt venni hajlandó, munkaképes, jó fizikai állapotban lévő fiatalokat fogadjon. Bevezettük a bértámogatási rendszert. Ennek két fajtája van. Van a kutatás-fejlesztési bértámogatás, és van egy általános munkahelyvédelmi bértámogatás is. Most a legutóbbi adat emlékeim szerint úgy nézett ki, hogy 5.400 vállalkozás már nyújtott be ilyen kérelmet. Ezek javarészben kis- és középvállalkozások, és ez körülbelül 72 ezer ember bérének a megtámogatását jelenti. Tehát ennyi ember fizetését támogatja meg az állam. Aztán bevezetjük ilyenkor az adócsökkentést mindig, most július 1-től a szocho, a szociális hozzájárulási adó megint csökken, úgy emlékszem, hogy 2 százalékkal: 15,5 százalék lesz. Kevesen adják össze az éves adócsökkentési számokat, pedig izgalmas eredményre juthatnának. 2016. december óta ezt az adót 11,5 százalékkal csökkentettük. S ezen kívül munkahelyteremtő eszköz még az, hogy több tízezer, nehéz helyzetbe került vállalkozónak alig kell közterhet fizetnie a bérek után. A turizmusban, a vendéglátóiparban és a mezőgazdaságban pedig 4 havi adókönnyítés is igénybe vehető. Ez a mi eszköztárunk. Ezt minden héten ellenőrzöm, hogy ezeken a területeken milyen eredményeket sikerült elérni, melyik eszköz bizonyult a leghatékonyabbnak. Ennek elégnek kell lennie. Tehát az én fölfogásom szerint a beruházások támogatásával együtt, tehát az új munkahelyek létrehozásával együtt ezek a munkahelyvédelmi eszközök, amiket fölsoroltam, együtt képessé tesznek bennünket arra, hogy a vírus által megrongált munkahelyeket kijavítsuk, illetve újra létrehozzunk. S én fontosnak tartom, mert a nemzeti egység, az összetartozás-érzés, az „egyetlen magyar sincs egyedül” gondolat állandó megerősítésre szorul, ezért a nyugdíjasokat sem szabad kihagyni: családvédelmi és nyugdíjasvédelmi terv is kell. Négy részletben a 13. havi nyugdíjat is vissza fogjuk építeni a válság ellenére is. Ez így együtt szerintem esélyt ad arra, hogy a második csatát is megnyerjük. Az első csata a járvány megfékezéséről szól. Azt megnyertük. Merkely Béla professzor egy országos tesztprogramot hajt végre, ami pontos képet ad egy reprezentatív minta segítségével a tényleges átfertőzöttségről, vagyis hogy hogyan védekeztünk. Részadatokat ismerünk – ezek már, mondjuk, komoly részadatok –, és úgy látom, hogy megkockáztatható az a kijelentés, hogy az első csatát megnyertük, a járványt megfékeztük. A második csata a munkahelyek megmentése és visszaépítése. Mindazzal, amit elmondtam, ezzel az eszközrendszerrel szerintem ez sikerülni fog.
Mi a véleménye arról, hogy az Európai Parlament elnöke nem vette figyelembe a magyar miniszterelnök kérését, és nem fogadta azt el, hogy Önt Varga Judit igazságügyi miniszter képviselje, és nem engedték meg Varga Juditnak, hogy elmondja, amit szeretett volna.
Nézze, egy magyart ez nem lep meg. Bacsó Péternek a „Tanú” című filmjén nőttünk föl, tehát az a mondat, hogy ez nem a vád, hanem ez már az ítélet, ez a mondat mindannyiunk által ismert. Az Európai Parlament is ilyen; hamarabb van meg az ítélet, minthogy egyébként meghallgatnák a feleket. Sőt, az Európai Unióban még az is előfordulhat, illetve Brüsszelben az is előfordulhat, hogy meg se hallgatják a tanút. Ennyivel a Bacsó-féle filmnél egy kicsit rosszabbul állunk. No, de az alaphelyzet az igazán izgalmas, mert most az, hogy az Európai Parlamentben ilyen szamárságok történnek, hát ezzel tudunk együtt élni, ennek nagy jelentősége nincs. Az, hogy néhány liberális, frusztrált képviselő valahol le kell, hogy vezesse az indulatait, hát, ha nem talál ennél jobb helyet, mint az Európai Parlament, és jobb apropót, mint Magyarország, hát ezt el fogjuk tudni viselni. Ami igazán aggasztó, a következő: mégiscsak egy világjárvány kellős közepén vagyunk, Európában szerintem 150 ezer körül lehet a halottaknak a száma. Mondjuk, Belgiumban a százezer főre jutó halottak száma több, mint 70. Olaszország, Spanyolország 50-60 – százezer főre számolva. Hollandiában, Svédországban 30, Ausztriában 7. Magyarországon meg valamivel több, mint 4. Tehát mi a legsikeresebben védekező országok közé tartozunk egy olyan időszakban, amikor igazi európai összefogásra van szükség, mert nem egy-egy országot érint a baj, hanem mindenkit. Az aggasztó jelenség, hogy az az intézmény, az a brüsszeli világ, a brüsszeli bürokraták, akiket mi fizetünk, s akiknek az a dolguk, hogy a fontos dolgokkal foglalkozzanak, járvány idején például, hogy megvédjük az emberek életét, ahelyett, hogy a mi pénzünkből, amit fizetésképpen kapnak, ezt tennék, segítenének az európai embereknek, azzal foglalkoznak, hogy az egyik legsikeresebben védekező Magyarországon köszörülik a nyelvüket. Ez biztosan nincs rendben. Most nem arról szól, hogy ez nekünk, magyaroknak rosszul esik-e, vagy sem, hanem arról szól, hogy nem erre hoztuk létre az európai uniós intézményeket, nem ezért alkalmazzuk a brüsszeli bürokratákat. Azt várjuk tőlük, hogy segítsenek, nem pedig azt, hogy hátráltassanak bennünket. Ez az igazi baj.
Gondolja, hogy véletlen az, hogy pont azon a napon jelent meg az Európai Bíróság döntése a röszkei tranzitzónáról, amikor ez a bizonyos plenáris vita volt a magyar jogállamiságról?
Sajnos nem vagyok már olyan fiatal, hogy ezt hihessem. Talán ha néhány évvel ezelőtt kérdezi ezt, általában a magyar emberekben van egy jóindulat az európai intézmények, Brüsszel felé, akkor azt válaszoltam volna, hogy persze, hát ne keressünk összeesküvés-elméleteket. De most már nem vagyok ilyen fiatal, és már sok mindent láttam, és kizártnak tartom, hogy a brüsszeli bürokraták időpontjai véletlenül esnének egybe egymással. Ez egy összehangolt támadás. Én mindig mondom, hogy most persze járványveszély van, meg van egy gazdasági verseny is az Európai Unióban, de a dolgoknak a mélyén, tehát az az ügy, ami mozgatja ma az európai politikát, az európai vezetőknek a gondolkodását, a brüsszeli bürokraták döntéseit, az továbbra is a migráció. Ahol a kérdés az, hogy el tudják-e érni a brüsszeli bürokraták, hogy rákényszerítsék a tagállamokat, így Magyarországot is arra, hogy akaratuk ellenére is be kelljen engedniük migránsokat. Most az Európai Bíróság ítélete erről szól, hogy megpróbálják kicselezni a magyar törvényeket meg a magyar alkotmányt azért, hogy a végén csak be tudják hozni a migránsokat Magyarországra is. Nem fognak tudni bennünket kicselezni. Magyarországon a csapatunk védekező hátvédsora erős lábakon áll, labdaszerzőink is erősek, tehát kizártnak tartom, hogy ki lehessen bennünket cselezni. S teljesen evidens, hogyha az Európai Bíróság olyan döntést hoz, amely összeütközik a magyar alkotmánnyal – és most ennek a helyzetnek a kibontakozása látszik a szemünk előtt –, akkor nyilvánvalóan a magyar alkotmánynak kell elsőbbséget adni.
Gyöngyöspatáról, a kifizetésekről hozott ítéletet, döntést a Kúria, és azt mondta, hogy ki kell fizetni ezt a 100 millió forintot. Most itt van megint egy olyan helyzet, hogy ez a bizonyos szegregáció 2004 és 2011 között állt fönn, tehát jó részében egy előző kormányzat, egy szociálliberális kormányzat ideje alatt történt. Akkor ugyan nem kértek érte kártérítést, csak valamiért most vált fontossá, egy polgári kormányzat idején. Nyilván ennek másik oldala is van, mert vajon a békét meghozza-e ez a döntés Gyöngyöspatára?
Valóban így van, hogy az érintett időszak nagyobb részt az előző kormány mandátumára esett, de ennek most nem tulajdonítok jelentőséget, mert az ügy fontosabb ennél, mármint hogy melyik kormányhoz porciózzuk a felelősséget, és elvi természetű, tehát független attól, hogy milyen kormánya van Magyarországnak. Ezt a kérdést elvi alapon kell megközelíteni. S nagyon egyszerűen én úgy közelítem meg, hogy otthon érezhetik-e a magyarok saját magukat a saját hazájukban? Ideértve a saját városukat is meg a saját faluikat is. Hogy olyan világ van-e Magyarországon, ahol egy kisebbség képes olyan rendszert, hálózatot fölépíteni, amivel rendszeresen rákényszeríti az akaratát a többségre? Vagy egy olyan országban akarunk élni, ahol persze van kisebbség is meg többség is, tekintettel kell lenni egymásra, de azért mégis a többség a többség. S a többségnek is otthon kell magát éreznie. Az nem fordulhat elő, hogy annak érdekében, hogy a kisebbség otthon érezze magát, a többségnek meg idegennek kell éreznie magát a saját városában, falujában vagy hazájában. Ez nem fogadható el. S amíg én leszek a miniszterelnök, nem is lesz ilyen. Mert ez mégiscsak a bennszülöttek, tehát ez a mi országunk, és én látom, hogy a Soros-szervezetek indították meg az akciót, tehát ez az ügy nem leesett az égből. Ezt Soros György által finanszírozott szervezetek indították meg: jól képzett jogászok, sok pénzért. Pénzszerzési akciónak is elmegy ez, de van neki egy támadási éle is a többséggel szemben. Soros György-féle szervezetek indították, az Európai Unióból a Soros György-féle képviselők, akiket ő támogat, követik ezt figyelemmel, ők játszák föl, ők adnak ennek hangot. Na, most én is jogi végzettséggel rendelkező ember vagyok, és azt kell mondanom, hogy ez a bírói ítélet úgy, ahogy van, igazságtalan. Jogot szolgáltat, igazságot meg nem szolgáltat. S úgy látom, hogy innen, a budapesti V. kerületből, ahol a Legfelsőbb Bíróság van, nem látszik Gyöngyöspata igazsága, de mi meg fogjuk keresni azt.
Igen, mert ezt mondják az ott élők, hogy ott fönt, a fővárosban a Kúria nem tudja, hogy mi történik itt, lent.
Most a legfontosabb, amit tenni kell, és ennek a munkának a nagy részét el is végeztük, hogy olyan jogszabályváltozásokat fogunk előidézni, amelyek megakadályozzák, hogy ilyesmi még egyszer előforduljon. Talán már be is nyújtottuk, vagy ha nem, akkor hamarosan benyújtjuk az erre vonatkozó törvénymódosítást. Megvárjuk, míg a bírói, kúriai ítéletet leírják, azt alaposan tanulmányozni fogjuk, és utána döntünk arról, hogy hogyan teszünk annak eleget.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
