Nagy Katalin: Megvan az unió következő hétéves költségvetése, és hamarosan indulhat a helyreállítási alap kifizetése is. Egy héttel ezelőtt, az uniós csúcs után a magyar miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy győzött a józan ész. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktort! Hogy sikerült 0:1-ről hozni a mérkőzést?
Úgy, mint a válogatottnak Izland ellen, tehát a meccs közbeni eredmény nem túl izgalmas a végeredményhez képest, azt kell mindig nézni, és a közvélemény erről valószínűleg kevesebbet tud, s talán ez nem is baj, de hát hónapok óta zajlottak késhegyre menő tárgyalások leginkább a németekkel, hiszen ők adták az Európai Unió soros elnökségét, arról, hogy milyen megoldást találjunk arra a helyzetre, hogy az Európai Parlament és néhány tagállam, köztük Magyarország véleménye szöges ellentétben áll egymással az unió jövőjét illetően. Ennek a véleménykülönbségnek a kifejeződése éppen a költségvetési kérdésekben történt meg, de valójában egy mélyebb összefüggésről van szó, az Európai Parlament folyamatosan szeretné átvenni az Európai Unió irányítását az állam- és kormányfőktől. Ezt a brüsszeli bükkfanyelvben intézményi konfliktusnak nevezik, mert a miniszterelnököknek van egy tanácsa, ezt hívják Európai Tanácsnak, és van az Európai Parlament és a kettő között korábban is voltak véleménykülönbségek, de most fontosabb kérdésekben is véleménykülönbségek alakultak ki. Úgyhogy ez volt az egésznek a mondjuk úgy, hogy az európai dimenziója. A magyar dimenziója pedig az volt, hogy össze akarta kötni az Európai Parlament a pénzügyi kérdéseket, a költségvetési kérdéseket mindenfajta, kétségkívül nehéz és bonyolult politikai kérdésekkel, és az a veszély fenyegetett, hogy miután mi nem fogadjuk el az összekapcsolást, ezért az Európai Parlament makacssága magával fogja rántani a költségvetést is és magával fogja rántani a gazdasági válságkezelő alapnak a jövőjét is, és egyik sem fog megszületni. Ezt az elválasztást kellett a németekkel kitárgyalnunk, hogy ők az Európai Parlamenttel is beszélő viszonyban maradjanak, de közben a politikai kérdések nyilvánvalóan legyenek elválasztva a gazdasági kérdésektől. Fából vaskarikának tűnt néhány hónappal ezelőtt, de ettől szép szakma a miénk, hogyha az ember sokat gondolkodik, sokat tárgyal, akkor megtalálhatja a megoldást, és végül is itt a lengyeleknek is köszönhetően ez megtörtént. A lengyel bajtársaknak külön köszönetet kell mondani, mert – lehet, hogy egyedül is elevickéltünk volna valahogy idáig, ahol most vagyunk, de – azért egy ilyen nagy országgal, egy 40 milliós Lengyelországgal együtt azért sokkal könnyebben értünk célt. És a végén azért a közép-európaiak is felbátorodtak, a szlovénok is saját hangot hallattak, és a cseh elnök is világosan megmondta, hogy az lenne helyes, hogyha a közép-európai országok együtt képviselnék a lengyel–magyar álláspontot, és a végén elegen lettünk ahhoz az uniós csúcs utolsó napjára, hogy érvényt tudjunk szerezni a közép-európai érdekeknek. Én nagy sikernek tartom ezt, az az igazság, hogy visszafogottan ünnepeltem, vagy visszafogottan beszélek erről, mert nem szeretném, ha akár a németek, akár a nyugat-európai, Magyarországtól különböző gondolkodású országok úgy éreznék, hogy ő rajtuk, ő fölöttük arattunk győzelmet, mert a cél nem ez volt, hanem hogy egy közös, hasznos, jó, ésszerű európai álláspont jöjjön létre. Ez megszületett, úgyhogy ebben benne van vastagon a magyar álláspont, de ezt nem a többiekkel szemben szeretném értelmezni, hanem inkább egy közös európai sikerként.
Nagy volt a nyomás a nyugati sajtóban, az volt a legkevesebb, hogy a magyarok és a lengyelek zsarolják az Európai Uniót, hogy politikai bűn az, amit elkövetnek. Aztán ezen a héten azt láttuk, hogy az Európai Parlament ugyan elfogadta a döntést, de hoztak egy külön határozatot, hogy nem hagyják azt jóvá, amit az Európai Tanács eldöntött, és megfogalmazták ők is, amire Ön is utalt, hogy azért nem oda Buda, az Európai Parlamentnek igenis nagy szerepe van.
Az Európai Parlament lényegében át akarta venni az Európai Unió irányítását. E mögött a vita mögött van egy fontos kérdés: miből is áll Európa? Mi is Európa? Ugye, az Európai Parlament képviselői azt gondolják, hogy Brüsszelből áll, és a Brüsszelben létező intézmények, mint például a Parlament fejezi ki leginkább az európai jövőnek a lényegét, ott kell megfogalmazni, hogy mi is legyen a mi kontinensünkkel. A mi fölfogásunk, a kormányfők fölfogása szerint pedig az Európai Unió a nemzeti fővárosokban van. Brüsszelben azért jövünk össze, mert ott egyeztetünk, de az nem központja az uniónak, az egy egyeztetési helyszín. Mert az Európai Unió Varsóban, Bukarestben, Zágrábban, Budapesten, Párizsban, Rómában meg Berlinben van, tehát a nemzeti fővárosokban van, és ennek ki kell fejeződnie az irányítási jogosultságokban. Az Alapszerződés egyébként egyértelműen kimondja, hogy az Európai Unió fejlődésének vagy haladásának az irányát és a stratégiai kérdésekben elfoglalt álláspontját az állam- és kormányfők képviselik és fejezik ki. Ez ellen zajlik állandóan egy harc, amit az Európai Parlament szokott vívni, de az Európai Parlament mögött valójában egy hálózat található. Itt jönnek be a képbe Sorosék, akik folyamatosan az NGO-ikon, tehát a civil szervezeteiken, kutatóintézeteken, mindenfajta nemzetközi minősítő, sajtószabadságot, demokráciát minősítő háttérintézményeken keresztül, a média befolyásolásán keresztül erős pozíciókat építettek ki az Európai Parlamentben. Ezt nevezzük úgy, hogy a globális elit, tehát a nagy nemzetközi pénzügyi csoportoknak az érdekeit képviselő hátország ez, és az Európai Parlamentbe ez bevette magát, és az Európai Parlamenten belülről próbálják magukhoz ragadni a demokratikusan megválasztott állam- és kormányfőktől az Európa irányítására följogosító döntéseket. Ez egy folyamatos harc, ez nagyobb méretekben az unión kívül is megfigyelhető, hogy az emberek által megválasztott, közérdeket képviselő, annak képviseletére kötelezett nemzetállamokkal, a kormányokkal szemben mindenfajta globális szervezeteket, alapvetően politikai és gazdasági szervezeteket próbálnak hatalmi pozícióba juttatni, hogy ők döntsenek inkább a világ jövőjéről, ne pedig az emberek által választott szereplők. Ez a globalizmus egy új fejezete.
Na, de nincsen vége a harcnak. Ön is megfogalmazta ezt abban a levélben is, amiben másodjára is válaszolt Soros Györgynek, de a szereplők is úgy látszik, hogy ezt tartják, hiszen az Európai Bizottság letett egy újabb tervezetet, egy újabb migrációs paktumot. Egy kicsit átfazonírozták, de az eredeti célkitűzéseket, nem adták fel. Hogyan lehet ezzel, ha kell hétről hétre szembe menni?
Először is, ha már szóba tetszett hozni, akkor valóban Soros György több alkalommal is megtámadta Magyarországot nyilvánosságra hozott írásokban. Sokat gondolkodtam, hogy szabad-e egy ilyen, a világ kétségkívül legkorruptabb emberével, aki egy pénzügyi spekuláns, még ha jó is a sminkje, mert filantrópnak van maszkírozva, szabad-e egy ilyen emberrel Magyarország miniszterelnökének egyáltalán vitába szállni? De ha én nem szállok vitába, akkor nem száll senki, úgy döntöttem, hogy igen, tehát kell válaszolni. El is küldtem az írásomat ugyanoda, ahol az ő írását közölték, ahol megmondták, hogy nem hozzák le. Tehát így fest a nyugati sajtószabadság ma. Megtámad egy milliárdos spekuláns egy országot, annak a választott vezetője válaszolni akar, és nem hozzák le az írását. Úgyhogy indítottam egy kis európai szamizdatot, mint a régi kommunista időkben itt Magyarországon, amit nem engedtek leközölni, ugye, a nyilvánosságban, azt akkor stencilen meg fénymásolva kinyomtattuk, és terjesztettük egymás között. Most a világ előrébb van, mert most már van online meg elektronikus nyilvánosság, és így tovább, tehát az esélyeim is jobbak, de én ezeket rendszeresen szóvá fogom tenni, megírom, és egy ilyen egy-másfél oldalas, úgynevezett szamizdatírásban közzé fogom tenni. Nem szép dolog, ha az ember a saját írásművét propagálja, de biztatom a magyar embereket is, hogyha a nyugatiaknak adott válaszaimra kíváncsiak, akkor keressék a magyar nyilvánosságban is elérhető, rövid válaszokat. Kettőt is írtam a Soros Györggyel fenntartott vita kapcsán. Meg talán azt hiszem, hogy elérkeztünk egy vízválasztóhoz, még ezen gondolkodni szeretnék, hogy hogyan menjünk tovább, mert azért az, ami most történt Soros György részéről, egyébként a magyar baloldal támogatásával, az túlment azon a határon, amit egy ország egyszerűen csak vállrándítva tudomásul vehet, még hogyha mi is győztünk ebben az ügyben és nem ő. Az azért mégsem normális dolog Magyarország szempontjából, hogy van egy ember, aki ráadásul még a hazánk fia is, egy amerikai spekuláns, és azon dolgozik Brüsszelben, hogy ott ártson a magyaroknak, ahol csak tud. És az egész nemzetközi térben mást sem csinál, csak a lengyeleknek, de leginkább persze a magyaroknak próbál ártani. Ez szerintem nincsen jól, hogy mi meg itt ülünk, azt’ kivédjük ezeket az akciókat és úgy teszünk, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Tehát szerintem itt a magyar önérdeket, a magyar nemzeti érdeket az eddiginél hangsúlyosabban kell védeni ezzel az emberrel és az ő hálózatával szemben. Ezt komolyan kell venni, most is komoly bravúrokra volt szükségünk, szükségem ahhoz, hogy a Magyarországnak sok-sok-sok eurómilliárdnyi kárt okozó szándékát el tudjam hárítani.
Angliában meg máshol is nyomoztak már Soros György ügyei után, úgyhogy lehet, hogy nem lesz újdonság, amit majd kitalálnak. Na, de visszatérve még a migrációs csomaghoz, tervezethez, amit nagyon szeretne az Európai Bizottság a következő évben elfogadtatni. Azért ott van egy másik, a gender oktatását, illetve bevezetését célzó javaslat is. Éppen mostanában olvastam egy kutató véleményét, aki mondta, hogy Nyugat-Európában nem lehet másképpen pénzt szerezni kutatáshoz, csak ha beírja valaki, hogy gendert kutat. És most már nem 72 féle van ám, hanem 90!
Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy bár most néhány kérdésben sikerült jó megállapodást kötni az állam- és kormányfőknek egymással, és így a következő néhány év gazdasági tervezéséhez szükséges pénzügyi hátország atombiztos. Ez jó hír szerintem. Tehát lehet tervezni, mert értjük, hogy pontosan mi fog történni az európai gazdaságban, az Európai Központi Bank, az európai költségvetés és a magyar költségvetés meg a magyar jegybank munkájának az összehangolása lehetségessé válik, miután egy nagyobb egység részeként működik a magyar gazdaság, ez kulcskérdés a számunkra, hogy ne legyen egyetlen bizonytalan elem sem, amikor a jövőt tervezzük, és most ezek az elemek stabilaknak tűnnek. Holnap már – ma még hosszan dolgozom délután és este és holnap – délelőtt szeretnék is bejelentést tenni arról, hogy a vírus okozta gazdasági válság elhárítását célzó gazdaságvédelmi akciótervnek milyen újabb lépéseit vezetjük be január 1-jétől kezdődően, mert kimunkálás alatt van jó néhány fontos gazdasági döntés, és ezt a munkát talán ma délután be is tudjuk fejezni. Na, tehát visszatérve, de ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági kérdéseket stabilizáltuk, hogy közben a jövő nem gazdasági természetű kérdéseiről, amelyek legalább olyan fontosak az életünk szempontjából, mint a gazdaság, ott a véleménykülönbségek fönnmaradtak. És ezek a véleménykülönbségek, miután nem toleráns Európa nyugati része, tehát nem tolerálja, hogy mi itt, Közép-Európában másképp gondolkodunk bizonyos kérdésekről, hanem ránk akarja erőltetni a fölfogását, na, ebből a konfliktusból fakadóan lesznek még vitáink bőven. Ugye, az egyik ilyen, történelmileg legfontosabb kérdés szerintem az a migráció kérdése. Ők továbbra is egy bevándorlásra épülő Európát szeretnének, 34 millió bevándorlónak akarnak lakást adni, fizetést adni, segélyt adni, és így tovább, amit én egy őrült tervnek tartok. De nem vitatom el a jogukat, hogy ilyet tegyenek magukkal. Azt a jogukat elvitatom, hogy velünk is ezt akarják tenni. És lesz az asztalon ez a gender dolog, amit a normális magyar ember nem is ért, hogy micsoda, mert ezek olyan periférikus léthelyzeteknek a problémái, ami az emberek 99 százalékát nem érinti. Magyarország egy normális ország. Az a tény, hogy az apa egy férfi, az anya meg egy nő, ez olyasmi, amiről beszélni is nevetségesnek tűnik Magyarországon. Meg hogy a házasság arra való, azért vállal egy férfi és egy nő egy hosszú távú közös életet, mert közös utódokat akarnak, tehát azt akarják, hogy folytatódjon a gyerekeikben az ő életük. Tehát ezek evidenciák Magyarországon. Na, most az is igaz, hogy persze mindig van minden emberi közösségben bizonyos százaléknyi olyan ember, aki eltér az általában szokásos életviteltől, életmódtól, és így tovább, de ők a kivételek. Most Nyugat-Európában ezekre a kivételekre, akik – ahogy Ön mondta – már 90, jó ég tudja pontosan, hány együttélési formát határoznak meg, saját magukat is időként bizonytalanul identifikálva, vagy bizonytalanul definiálva. Szóval nem lehet száz ember életét egy ember, kivételt jelentő ember sajátosságaira építve szabályozni. Mert a 99-ből kell kiindulni. És van a helyzet, amit mi normálisnak vagy általánosnak tekintünk, és van a kivétel. Mi nem akarjuk elítélni azt, aki kivétel alá esik. Én nem gondolom, hogy nekünk nyilvánosan kellene minősítgetni őket, mert mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja, meg ahogy sikerül neki. De azt senki sem követelheti tőlünk, hogy 1 százaléknyi kivételnek a sajátos életvitelére alapozzuk a maradék 99 százalék embernek az életét. Ezt könnyű belátni, hogy ez nem lenne jó, ez nem vezetne sehova, illetve csak rosszra vezetne. Úgyhogy én az egész gender vita mögött azt az általános jelenséget látom, hogy miután megértőek akarnak lenni Nyugaton egy bizonyos, rendkívül kis százalékot képviselő embercsoport iránt ahelyett, hogy tolerálnák őket, a különbségüket megnevezve és elfogadva, úgy tesznek, mintha az lenne az élet normális rendje, és az általános emberi élet szabályaivá teszik a kivételre vonatkozó szabályokat. Így nem lehet megszervezni egy közösség életét. A magyar alkotmány most egész világosan rögzítette ezeket a kérdéseket, épp a legutóbbi parlamenti ülésen hoztunk erről fontos határozatokat.
Úgy látszik, akkor szegény lukácsista Heller Ágnes hiába írta le azt 24 évvel ezelőtt, hogy a gender nem tudomány, úgy tűnik, hogy Nyugat-Európában ennek az ellenkezőjét látják.
Nehéz dolog ez, hogy mi a tudomány, meg mi nem. Én csak azt akarom mondani, hogy még egyszer, tehát mindig van az állatvilágban, az embervilágban, az élővilágban, a növények világában is mindig van olyasmi, ami eltér a nagy általánostól. És annak, ha az emberekről van szó, meg is kell adni a megfelelő tiszteletet, meg a szabadságot, és így tovább. Tehát azt gondolom, hogy nem az a dolgunk, hogy nehezítsük egymás életét, hanem hogy könnyebbé tegyük, és a tőlünk különböző módon élő emberekre is igaz ez az állítás, hogy inkább segítenünk kell az életüket. De nem követelhetik, nem kérhetik tőlünk, hogy az ő életfölfogásuk legyen a 99 százaléknyi többség szabályrendszerének az alapja. Én ebbe nem is annyira a gendert látom bele, hanem a tolerancia problémáját. Nem az a feladat, hogy a többség átvegye a kisebbség gondolkodásmódját, hanem hogy a többség megőrizve saját magát, a saját álláspontját, tolerálja a kisebbségnek, mint kisebbségnek az álláspontját, és adja meg neki, ami jár. De azt sohasem fogadhatja el, hogy a kisebbségi életmód-fölfogások váljanak a többségi élet alapjává.
Lépjünk akkor tovább ezen. Hála Istennek most már az elmúlt napokban talán, egy bő egy héten is, mintha megfeleződött volna az új fertőzöttek száma. Kórházban is olyan 7500 körülien vannak, lélegeztetőgépen is 5-600 között. Tehát tényleg igaz volt az, hogy a platón vagyunk. Ön hogyan számít? Valóban lesz itt lefelé menetel a második hullámban? És a vakcina a legfontosabb, ugye?
Nehezet tetszik kérdezni. Ugye, én most az operatív törzs üléséről jövök. Ma reggel, hajnalban ott kezdtünk. S nincsenek fölszabadító erejű jó híreim. Tehát nem tudom azt mondani, hogy csökken, visszaszorul, ilyesmi. Azt tudom mondani, hogy a számok nem romlanak. Ez nem egy nagy vigasz, de ugyanakkor azt látom, hogy számos nyugat-európai országban pedig folyamatosan szigorítanak. Most ma reggel éppen azt néztem – mert ilyenkor mindig áttekintjük a legtöbb európai országnak az aznapra esedékes új intézkedéseit –, most például a németek teljesen zárni fognak, úgy látom vagy két-három hétre. Én azt gondolom, hogy jól fölkészültünk a nyáron, megcsináltuk a konzultációt, bemértük, hogy az emberek körülbelül hogyan viszonyulnak a vírushoz, melyik kérdést milyen súlyúnak látják. Beszereztük a szükséges védőeszközöket, fölkészítettük az orvosokat meg az ápolónőket, úgyhogy én úgy látom, hogy az egészségügyi rendszer el tudja látni azt a nagy mennyiségű beteget, amit most a koronavírus állít elő. Ma is rákérdeztem, hogy mennyi emberünk van, mennyi ápolónőnk van, mennyi orvosunk, és azt a választ kaptam, hogy a fáradtság a legnagyobb ellenfél most. Ugyanis elfáradtak. Iszonyatos munkát végeznek, emberfelettit az ápolónők meg az orvosok, és azért most már ezt hónapok óta csinálják. És a fáradtság ilyenkor elkerülhetetlenül jön, és könnyen csap át fásultságba. És ha fásultság van, akkor lankad a figyelem, tehát akkor jöhetnek a bajok. Úgyhogy le a kalappal az orvosaink meg az ápolónőink meg a kórházvezetőink előtt, akik harcban tartják, küzdelemben tartják az egészségügyi rendszert, és nem eredménytelenül, mert a helyzet nem romlik. Most persze mindenki azt kérdezi, hogy na, jó, nem romlik, de mikor fog javulni? A nyugat-európai országokat figyelve, onnan nagy javulást nem látok. Tehát csak magunkban bízhatunk. Továbbra is fönn kell tartani a határőrizetet, a síelést, továbbra is azt szeretném kérni, hogy ne tervezzék, ne gondolkodjanak ebben, mert hogyha most megindul egy téli turizmus, és a határokat ismét átjárhatóvá tesszük – amit nyilván nem fogunk megengedni –, akkor nagy baj lenne. Tehát továbbra is tartani kell a határzárat, és a vakcina, mint végső megoldás az, amire mindenki vár és figyel. Ma kaptunk erről már információkat. December 27-én esély van arra, ha 27-én nem, akkor 28-án bekövetkeznek az első vakcinaoltások. Most úgy látom, hogy 35 ezer ember számára elégséges mennyiség érkezik ott, december utolsó napjaiban.
Ide, Magyarországra?
Igen, Magyarországra, és meg is kezdjük az oltást. Mondom, 27-én vagy 28-án. A megyei kórházakban fogunk oltani, illetve első helyen a Dél-pesti Centrumkórházban oltunk majd, és az egészségügyi dolgozókat fogjuk oltani, és aztán a többi egészségügyi dolgozót pedig a megyei kórházakban oltjuk. Ingyenes az oltás és önkéntes. Én majd kérni fogom persze az egészségügyi dolgozókat, hogy minél nagyobb számban oltassák át magukat, de meg kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem általános vágy ebben a pillanatban. Tehát erről még komolyan beszélnünk kell az orvosokkal meg az ápolónőkkel, hogy akarják-e, mennyien, hogyan és miképpen. Nem szeretném föladni az oltásnak az önkéntes jellegét, tehát senkit nem szeretnénk arra kényszeríteni, hogy beoltassa magát, de az egészségügyben dolgozóktól meg azt szeretném kérni, hogy azért védjék le magukat, védjék meg magukat saját maguk érdekében is, meg azért is, mert ők harcolnak az első vonalban, és aki onnan kiesik, azt nagyon nehezen tudjuk pótolni. Tehát itt szeretném, ha az egészségügyben dolgozók nagyobb arányban kérnék az ingyenes és önkéntes oltást, mint amit általában a társadalomtól megfigyelhetünk.
A regisztráció hogyan áll?
Fut fölfele. Ugye, mint mondtam, most jön egy olyan 35 ezer ember számára elégséges oltás, és utána majd érkeznek további mennyiségű vakcinák, és a regisztrációnak lesz jelentősége, mert egész addig, amíg persze korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre vakcina, egy az operatív törzs által kijelölt sorrendben történik az oltás. De amikor már tömeges lesz, és itt lesz a vakcina mindenki számára elérhető módon, akkor a regisztráció szerint fogunk haladni. Úgyhogy mindenkit kérek, hogy aki készen áll, hogy beoltassa magát, az regisztráljon a megfelelő honlapon.
Oltópontok alakulnak?
Azt kitaláltuk már, tehát azt az operatív törzs már hónapokkal ezelőtt megalkotta, hogyha most egy hétvége alatt kellene mindenkit, aki szeretné beoltani, akkor arra képesek lennénk. Tehát ma egy általános országos, egy-két nap alatt történő teljes átoltásnak a föltételei megvannak, az oltási tervünk rendelkezésre áll. Az ehhez szükséges eszközökkel, számítógépes nyilvántartással, adatbázissal, helyszínkijelöléssel, mindennel készen vagyunk, a vakcina hiányzik. Most azért nem tudjuk ezt a rendszert megindítani, mert még nincs ennyi vakcina. Most az egészségügyi dolgozók számára elegendő vakcinánk lesz majd. Ezért most nem kell máshol, csak a kórházakban oltanunk.
Nem szabad lazítani – egyre másra fogalmazzák ezt meg az országok vezetői. Magyarországon azt mondta a miniszterelnök, ugye, azt mondta Ön, hogy karácsony előtt néhány nappal azért lesz valamifajta közlés arra vonatkozóan, hogy karácsony napjaiban vagy újév napjaiban mit szabad, és mit nem szabad.
Először is azt szeretném mondani, hogy idén kiskarácsony lesz. Mindenki a nagykarácsonyt szereti, mert a karácsony arra való, most túl a teljes személyes lelki megújulás lehetőségén, amit a Megváltó születése teremt a számunkra, de ezen túlmenően a karácsony egy családi ünnep, és a nagy karácsonyt szeretjük, mert akkor össze tudunk jönni. Ha pedig nem tudunk összejönni, akkor elmegyünk azokhoz, akik valamiért nem tudtak eljönni hozzánk. Ilyenkor az egész ország lábra kap, és jön-megy. 25-26-a a rokonlátogatásoknak az időszaka, és ez, mióta az eszemet tudom, így volt Magyarországon, és ma is így van. És most erről le kell mondanunk. Tehát ez egy nagy áldozat, amit meg kell hoznunk az egészségünk érdekében, de hogyha úgy viselkedünk, mint ahogy szoktunk minden évben, és nagykarácsonyozunk, akkor ártunk azoknak, akiket leginkább szeretünk. Elvisszük a rokonainkhoz, vagy elvihetjük a rokonainkhoz a fertőzést. Ezért most arra kérek mindenkit, hogy érjük be a kiskarácsonnyal, szűkebb körben. És talán húsvétkor, de ha akkor nem, hát akkor a következő karácsonykor megülhetjük a szokásos, nagy, családi ünnepeinket úgy, ahogy az Magyarországon szokás. A szenteste szabályozása még nem világos. Erről hétfőn, a hétfői kormányülésen szeretnénk döntést hozni. Az újévet és a szilvesztert elrendeztük, tehát ott a korlátozások fennmaradnak. Az egyetlen kérdés az, hogy van-e lehetőség arra, hogy valamivel szabadabban lélegezzünk, és szabadabb esténk legyen 24-én, vagyis szentestén. Mit lehet, mit nem, ezt a 21-i kormányülésen fogjuk majd eldönteni. Én örülnék a legjobban, hogyha a szakemberek azt mondanák, hogy azért legalább ez az egy éjszaka, ez az egy este belefér, és itt lazább szabályozások is megengedhetők. És azt is szeretném, hogyha a szakemberek azt meg tudnák támogatni, hogy a tízfős családi összejövetelek esetén ne számítsuk be a 14 év alatti gyerekeket ebbe a számba, és akkor mégiscsak többen tudunk egy asztal körül összegyűlni. De ehhez még konzultálni kell az egészségügyi szakemberekkel. Tehát a menetrend az, hogy ma volt operatívtörzs-ülés, holnap a gazdaságvédelmi akcióterv további lépéseit jelentjük be, és a hétfői kormányülés után pedig meg tudjuk mondani, hogy mit lehet, s mit nem szenteste.
Akkor az ünnepet így várjuk, óvatosan.
Kiskarácsony.
Kiskarácsony. Kívánok boldog karácsonyt Önnek! Köszönöm, hogy eljött! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották!