Nagy Katalin: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökjelöltje folyamatosan tárgyal és egyeztet az Európai Parlament frakcióival, hiszen a képviselők hamarosan szavaznak majd a személyéről. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt!
Jó reggelt kívánok!
Négy héttel ezelőtt, amikor itt járt, azt mondta, hogy a V4-eknek két listája van. Az egyik az, hogy ki nem, a másik pedig az, hogy ki igen. Annyit elárult, hogy a „nem” listán ott szerepel mindjárt az első két helyen Weber úr és Timmermans úr, de, ugye, az, hogy ki igen, arról nem árult el nevet. Most már tudjuk, hogy Leyen asszonyt jelöltté választották. Ő hányadik volt ezen a listán?
Harmadik.
A harmadik.
Az történt most Brüsszelben, hogy a magyar kormánynak sikerült érvényt szereznie a magyar emberek azon akaratának, amit az európai parlamenti választáson nyilvánítottak ki, vagyis hogy olyan vezetőket válasszunk az uniós intézmények élére, akik tisztelik a nemzeteket, így a magyarokat is, és ellenzik a bevándorlást. Tehát semmiképpen ne kerüljenek bevándorláspárti politikusok vezető pozícióba. Hiszen az elmúlt néhány évben a legtöbb nyavalyája Európának abból fakadt, hogy olyan vezetők álltak az unió élén, amelyek egyértelműen bevándorláspártiak voltak. Először még büszkék is voltak erre, utána ezt később már tagadták, de a tényeken ez nem változtat. Nagyon fontos volt, hogy Soros Györgynek a jelöltjét sikerült megtorpedózni. Ugye, Timmermans úr sohasem titkolta, hogy ez itt a helyzet. Szélsőségesen bevándorláspárti, baloldali politikusról beszélünk, és nem lehetett elnök Manfred Weber sem azért, mert tiszteletlenül beszélt több ország, közöttük Magyarország polgárairól is. Eddig rendben is lettünk volna. Miután sikerült mindezt kibekkelnünk, elővettük a pozitív listánkat, és megegyeztünk, mondjuk úgy, hogy a nyugatiak és a közép-európaiak egymással. Fontosnak érzem, hogy a V4-ek együtt 63 millió embert képvisel, és most már a gazdasági teljesítménye és a politikai stabilitása a V4-eknek olyan nyilvánvaló, hogy kellő súllyal tudjuk 63 millió ember érdekét megjeleníteni, ezt egész egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni az unióban. Ha hozzászámolom, hogy a nehéz pillanatokban, mert azért itt egy több éjszakás, több napos, maratoni, zűrzavaros diplomáciai krimi részesei voltunk, amelynek voltak nehéz pillanatai, és ott azért a horvátokra és a románokra is lehetett számítani Közép-Európából, tehát így sikerült egy elfogadható megoldást kialakítani. Én fontosnak tartom azért azt is, hogy ne dobáljuk a kalapunkat azért még az égre, mert sok hiba történt az elmúlt öt évben Brüsszelben és az Európai Unióban, ezeket a hibákat ki kell javítani. Akkor lesz okunk örömre, hogyha sikerült ezeket a hibákat kijavítani, ide értve a terrorizmus, a közbiztonság kérdését, ideértve a migrációt, ideértve az elkövetett gazdasági hibákat is.
Visszatérve még azért Timmermans úrra. Hogyan sikerült meggyőzni Macron elnököt, hogy álljon el az oszakai hátsó lépcsőn történt megállapodástól, ugye, és ne támogassa őt? Mert ezt mondta nagyon sok német politikus is, hogy Önök győztek, Orbán Viktor és Macron győzött.
Hadd kérjem Öntől azt, hogy ez maradjon az én titkom.
Erről ne beszéljünk?
Erről ne.
Rendben van. Azt mondta, hogy kalapunkat ne dobáljuk az égre egyelőre. Ez azt jelenti, hogy azért nem lehetünk biztosak abban, hogy von der Leyen asszony valóban migrációellenes politikus? Bár arról Rogán Antal beszámolt a múlt hét végén, hogy Önök egyeztettek telefonon, és ígéretet kapott arra Orbán Viktor, hogy figyelembe fogja venni a bizottsági elnök a közép-európai országok véleményét, és tiszteletben fogja azt tartani.
Ha megengedi, én úgy fogalmaznék, ismerve a miniszter asszonyt, hiszen ő a német kormány védelmi minisztere, hogy kaptunk egy esélyt, tehát Európa kapott egy esélyt, Közép-Európa is kapott egy esélyt. Erős Európára van szükségünk, ebben nincs vita, de mi, közép-európaiak úgy akarunk erős Európát, hogy közben tiszteletben tartják a nemzeti érdekeinket. A német miniszter asszony esetében erre van esély, majd nyugtával dicsérjük a napot, de van esély. Önmagában az a tény, hogy egy hétgyermekes német családanyát választottunk meg, jól mutatja, hogy másfajta szelek fújnak majd Brüsszelben.
A V4-es együttműködésre, ami esetleg időnként kibővülhet a horvátokkal és a románokkal, lehet számítani a következő öt évben is?
Tegnap volt vendége Magyarországnak az újonnan megválasztott szlovák elnök asszony. Szlovákia fontos tagja a V4-ek együttműködésének, a legfontosabb témánk ez volt, hogy hogyan gondolkodik, hogyan viszonyul az elnök asszony a magyarokhoz és a V4-es együttműködéshez. Azt jó érzéssel láttam és állapíthatjuk meg, hogy szereti, becsüli és tiszteli a magyarokat a szlovákok új köztársasági elnöke, az elismerés és tisztelet hangján beszélt a magyarokról, a Szlovákia területén élő magyarokról is. Abban is egyértelmű volt, hogy a V4-ek együttműködése fontos, és azt folytatni kell a jövőben is.
Ez azért érdekes, mert én emlékszem, hogy amikor a választások előtt rákérdeztek, lehet, hogy újságírói kérdés volt, hogy ő fontosnak tartja-e a V4-együttműködést, akkor azért azt mondta, hogy fontos, igen, de azért az Európai Unió mindenek előtt. Akkor lehet, hogy változott egy kicsit a véleménye, vagy látja az eredményét annak, hogy a V4-összefogásnak van értelme?
Erre a kérdésre ő tudna válaszolni. Annyit azért így kívülről is jól láthatunk mi, magyarok, hogy Szlovákia helyzete sajátos, hiszen ők föladták a gazdasági függetlenségük néhány nagyon fontos elemét. Ezt a csehek, a lengyelek és a magyarok nem tették meg. Ez úgy történt, hogy a szlovákok csatlakoztak az eurózónához, nincs saját pénzük, a saját pénzüknek az árfolyamát sem ők határozzák meg, általában a pénzügyi eszközök bevetése a gazdaságpolitikájuk érdekében sem az ő kezükben van, hanem a frankfurti Európai Központi Bankban. Tehát az ő beillesztettségük az európai szerkezetbe más minőségű, mint a lengyel, a cseh vagy a magyar. Ezért a szlovákoknak mindig egyszerre kell V4-es együttműködést támogatni és közben a másik három országnál erőteljesebben tekintettel lenni arra, hogy mit döntenek Frankfurtban és Brüsszelben.
Az Európai Parlament szavazni fog. Hogyan látja, meg fogják választani az Önök jelöltjét?
Senki sem tudhatja ezt. Mindenesetre kötöttünk egy megállapodást, tehát a miniszterelnökök, a 28 miniszterelnök kötött egy megállapodást. A megállapodás arról szól, hogy a megállapodásban szereplő személyeket mindenki, mindenhol támogatni fogja. Az Európai Parlamentben a megállapodást megkötő miniszterelnökök országainak a pártjai ülnek, és ha a miniszterelnökök vállalták, hogy támogatni fogják a német védelmi minisztert, akkor az a kötelességük, hogy ennek érvényt szerezzenek a saját parlamenti hátországukban is. Tehát a spanyoloknak hozni kell a spanyol voksokat, Magyarországnak hozni kell a magyar voksokat, vagy ha mindet nem is tudjuk hozni, legalább a voksok többségét. Én jó lelkiismerettel kötöttem meg ezt a megállapodást, mert a magyar parlamenti választások eredményeképpen az Európai Parlamentben lévő helyek többségét a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt tartja a kezében, és én be tudom tartani a megállapodást, mert ők támogatni fogják Ursula von der Leyent. Hogy a többi állam meg tudja-e ezt oldani, ez most derül ki. De hogy vállalták a feladat megoldását, az bizonyos, erre szavukat adták, meglátjuk, sikerül-e nekik.
Az Európai Parlamentben is vannak íratlan szabályok arra vonatkozóan, hogy a tisztségviselőket hogyan szavazzák meg. Most itt a két alelnökválasztásnál azt láttuk, hogy Járóka Lívia megszavazta Dobrev Klárát és örült annak, hogy két magyar alelnöke van az Európai Parlamentnek, Dobrev Klára pedig nem is tagadta, hogy ő nem szavazott Járóka Líviára, és nem is gratulált neki.
Ahány ház, annyi szokás. Baloldalon más szokások járnak, mint a jobboldalon. A jobboldal mégiscsak nemzeti erő, a baloldal pedig internacionalista. Ezért a hazához való viszony, a haza érdekének képviselete, a haza mellett és a hazáért való kiállás jobboldalon erkölcsi parancs, baloldalon pedig láthatóan nem. Úgyhogy ez a szavazás egy nagyon fontos különbségre mutatott rá. Magyarországon egymással versenyző politikai erők vannak, jobb és baloldaliak, a KDNP, a Fidesz egyik oldalon, DK-sok, MSZP-sek a másik oldalon. Van közöttünk egy döntő különbség, ami most, mint cseppben a tenger, meg is mutatkozott ennél a szavazásnál. Én nem állítom, hogy mi rajongunk az ellenfeleinkért, szerelmesek lennénk a baloldalba, ezzel nem lehet bennünket megvádolni, de azért vannak a dolgoknak határai. Tehát az egy ökölszabály a jobboldalon, hogy soha sem utálhatjuk jobban az ellenfeleinket, mint amennyire szeretjük a hazánkat. Ez a szabály nincs a baloldalon. Mi úgy gondolkodunk, hogy a hazával nem szabad szembefordulni csak azért, hogy ártsunk a rivális pártnak. A baloldalon meg az a szabály, hogy a mi gyengítésünkért, a jobboldal gyengítéséért még az sem nagy ár, hogy közben ártanak Magyarországnak, vagy az sem nagy ár, amivel ártanak Magyarországnak. Ez egy nagy különbség. Ezt jó, ha a magyar emberek tudják. Negyven-egynéhány kommunizmus után, akinek még van emléke, ezt a különbséget pontosan ismeri, és ennek modern megnyilvánulási formáját láthatta most az európai parlamenti szavazáskor.
Milyen kár, hogy a fiatalok erről keveset tudnak.
De mi vagyunk a szüleik, majd elmagyarázzuk nekik.
Az elkövetkező öt évben mit vár az Európai Uniótól, az európai uniós intézményektől? Folytatódnak-e azok a viták, amelyek az elmúlt öt évet jellemezték? Lesz-e megoldás a migráció kérdésére vagy a keresztény értékek védelmében?
Ma csak annyit mondhatok ez ügyben, hogy kaptunk egy esélyt, hogy ez így legyen. Hosszú menetelés áll előttünk, sűrű programja van az európai politikának, ugye, most személyi kérdéseket kell eldönteni. Ha ez megtörtént, akkor utána a bizottságnak fel kell majd állnia, itt Magyarországnak is méltó és kellő súllyal kell képviselnie magát. Utána megkezdődik a következő hét évre szóló európai uniós költségvetés végtárgyalási szakasza. Most is zajlanak már megbeszélések, de az igazán komoly, mondjuk úgy, hogy végső szakasza a tárgyalásoknak a következő egy-másfél évben áll előttünk. Ez meghatározhatja az Európai Unió gazdasági sikerességét vagy sikertelenségét, és persze hatással lesz az egyes tagállamoknak a lehetőségeire is, így Magyarországéra is. Magyarország nem függ az európai uniós pénzektől, tehát mi a saját lábunkon állunk. Pénzügyeink rendben vannak, a gazdaságunk nő, tehát mi az európai uniós pénzek nélkül is tudunk sikeres gazdaságpolitikát folytatni, de könnyebb úgy sikeresnek lenni, hogyha egyébként az Európai Unió gazdaságpolitikája és költségvetése is támogatja a magyar célokat. Ennek az elérése lesz a következő másfél évnek a legfontosabb feladata. Közben együtt kell élnünk hosszú-hosszú évekig, de lehet, hogy évtizedekig azzal a jelenséggel, hogy a migrációs nyomás Európa felé folyamatosan nőni fog. Ez matematikai kérdés. Mind az ázsiai, mind az afrikai térségben olyan gyors népességnövekedés zajlik, Európán belül pedig olyan gyors népességfogyás zajlik, hogy a két erő együtt egy állandó nyomást eredményez az Európai Unió határaira. Jönni fognak, milliószám fognak jönni vagy akarnak majd jönni a migránsok, és Európa megvédése, ezzel együtt az európai emberek biztonságának a megvédése napirenden marad, a legfontosabb kérdések közé tartozik a következő tíz-húsz esztendőben is.
Gondolja, hogy a határvédelemre eddig költött pénzünkből végre valamit majd kifizet az Európai Unió bizottsága?
Ez is része a nagy csatának. Ugye, érdekes módon határvédelemre fordít összegeket az Európai Unió, csak nem úgy, ahogy kellene. Valójában ők a migránsok bejövetelét elősegítő módon fordítják az összegeket a határvédelemre, valójában nem határvédelmet, hanem határbeeresztést finanszíroznak. Nekünk meg arra volna szükségünk, hogy a határőreinket, a rendőreinket, a katonáinkat, a kerítésünket, a technikai működtetését a határzárunknak, ezt kellene, hogy támogassák, és költségeink egy részét fedezzék. Nagy vita lesz majd a következő egy-két évben, hogy ezt lehet-e vagy nem. Eddig bevándorláspárti politikusok voltak az Európai Unió élén, és csak olyan határkiadásokat támogattak, amelyek inkább a migrációt elősegítették. Tulajdonképpen legalizálni próbálták az illegális bevándorlást, ők azt gondolják, hogy a bevándorlás jó, akarják, hogy ez történjen. Szerintük Európának és a saját hazájuknak is jót tesz, hogyha jönnek migránsok Ázsiából és Afrikából. Nekik csak egyetlen céljuk van, hogy akik jönnek, azok ne illegálisak legyenek, hanem legális migránsok legyenek. Mi meg azt mondjuk, hogy nem a migrációval kell megoldani Európa népességfogyásának problémáját, hanem a családok támogatásával. Erről Magyarországon mi szerveztünk egy nemzeti konzultációt, ott egymillió háromszáz-egynéhány ezer ember mondta el a véleményét. 99 százalék azt mondta, hogy nem bevándorlással, hanem a családok támogatásával kell úrrá lenni a bajainkon. De Magyarország ebben az ügyben, ebben a gondolatban, ebben a megközelítésben ma még kisebbségben van. Nő a táborunk, de még nem vagyunk többségben. Tehát a következő években nyílt küzdelem lesz a tekintetben, hogy a határvédelmi pénzeket, mert ilyen rovat lesz majd a közös költségvetésben, azt mire kell fordítani. Arra, hogy besegítsük a migránsokat, törvényes módon az unió területére, vagy arra, hogy a katonáinkat vagy a rendőreinket rendesen meg tudjuk fizetni, és a határvédelem költségeit is közösen álljuk. Majd, ha legközelebb, a következő egy-két évben jövök, akkor rendszeresen beszámolók Önnek szívesen erről a kérdésről.
Az európai döntéshozatalból ki lehet szorítani, vagy kijjebb lehet szorítani az NGO-kat?
Újabb nagy csatakérdés, vagy csataterep, amit Ön most szóba hozott. Ugye, a bevándorláspárti politikusoknak a legfőbb támaszuk a hálózatszerűen és átláthatatlan módon szervezett és finanszírozott, mondjuk úgy, hogy civil vagy álcivil szervezetek, ezeket nevezzük NGO-knak. Ugyanis a legtöbb országban a választópolgárok nem támogatják a bevándorlást segítő európai politikát. Tehát az igazság az, hogy a bevándorláspárti európai politikusok nem támaszkodhatnak az európai polgárokra. Mert ők ezzel nem értenek egyet. De vannak olyan szervezett bevándorláspárti, tehát az egész népesség szempontjából kisebbségi csoportok, kisebbségi véleményt képviselő csoportok, akikre viszont támaszkodhatnak. És ezek néha azt a benyomást keltik, tévesen, mintha egyébként a nyugat-európai országokban a nép támogatná a bevándorlást, de ez nem így van. A nép egy kicsi, szervezett része bevándorláspárti, viszont nagyon agresszív, nagyon erőszakos, ki van tömve pénzzel, nemzetközi hálózatok vannak mögöttük. Soros György ennek az egyik emblematikus figurája. És ők azt a képzetet akarják kelteni Európában, így akarván nyomást gyakorolni a politikusokra, mintha Európa nyugati felében az emberek tárt karokkal várnák a bevándorlókat. Az európai vezetők, a bevándorláspártiak azt csinálták eddig, hogy kitömték őket pénzzel. Tehát szemérmetlen módon az unió költségvetéséből ezeknek a többségi akarattal szemben tevékenykedő szervezeteknek nagy pénzösszegeket juttattak. Ezt mi szeretnénk megszüntetni. Tehát én szeretném, ha majd az előttünk álló időszakban világosan kimondanák az európai intézmények, hogy NGO-knak pénzt az európai uniós költségvetésből nem lehet adni. Ha akarunk támogatni civil szervezeteket, az legyen minden nemzeti kormánynak és minden tagállamnak a saját kérdése. Az nem fogadható el, hogy valahonnan Brüsszelből támogatnak olyan szervezeteket, akik egyébként Magyarországban, Lengyelországban vagy éppen Franciaországban dolgoznak, azt majd döntsék el a franciák, a magyarok meg a lengyelek, hogy egyébként kívánják-e támogatni ezeket a szervezeteket. Vajon francia, lengyel vagy magyar nemzeti érdekből ezek a szervezetek hasznosak-e vagy sem, de az, hogy idegen hatalmak finanszírozzák őket átláthatatlanul európai uniós pénzből, szerintem ez nem lehetséges. Ennek véget kellene vetni. De ez egy harci kérdés a következő időszakban.
Az Európai Unió költségvetése után a hazai 2020-as magyar költségvetés. A nemzeti bank szakértői is úgy fogalmaznak, hogy az a történelmi 1 százalékos hiánycél elérhető, hogyha a tartalékokat sikerül megóvnia ennek a költségvetésnek.
Nézze, nekem nagyobb ambícióim vannak, és szeretném, ha az ország is ambiciózusabb lenne, és a mostani célt csak egy közbülső állomásnak tekintenénk. A nemzeti banknak igaza van, hogy ha 2020-as költségvetésben, amit ma délután fogunk elfogadni a parlamentben, szereplő célokat el tudjuk érni, az komoly teljesítmény, de nem a végcél. Mert most egy olyan költségvetést alkotunk meg, amely 1 százalékos hiánnyal számol. Na, de a hiány az hiány, akkor is, ha 1 százalékos. Tehát az én célom az, hogy eljusson Magyarország oda, hogy ne hiánnyal fogadjuk el költségvetést, hanem meg tudjunk termelni annyi jövedelmet, ami az ország normális működéséhez szükséges, és ne kelljen hiányt termelnünk, vagyis a hiányt hitelfölvétellel kell pótolni. Tehát én azt szeretném, ha elérnénk először az egyensúlyt, és utána pedig elkezdenénk többet termelni, és nagyobb gazdasági eredményt elérni, mint amennyit elköltünk. És ezzel megkezdődhetne Magyarországnak egy új történelmi korszaka, amikor hitelfölvevőből szépen lassan átmegyünk hitelnyújtóvá. Tehát az kevés, hogy nem kell már hitelt fölvennünk külföldről vagy a saját állampolgárainktól. Azt a célt kéne elérnünk, hogy annyi pénzünk legyen, hogy mi adjunk kölcsön. Ez ambiciózus cél, kicsit furcsán is hangzik a magyar fülnek, de sok ország van a világban, ami az erejét részben annak köszönheti, hogy olyan jól szervezi a gazdaságát és a pénzügyeit, hogy ő ad kölcsön másoknak. És a magánéletünkből tudjuk, hogy mindig jobb kölcsönt adni, mint kölcsönt fölvenni. Mert aki kölcsönt ad, az kamatot szed, aki kölcsönt vesz föl, az meg kamatot fizet. Szeretném, ha átkerülnénk a bot jó oldalára.
Ilyen régen volt Magyarországon, az biztos. A családok költségvetése, így fogalmazott a pénzügyminiszter, amikor benyújtotta a költségvetést. Most látjuk, hogy a családok kiemelt szerepet foglalnak el a magyar költségvetésben és a magyar honvédség is soha nem látott mennyiségű pénzhez jut a fejlesztéseihez. Ez a cél, hogy a biztonságot a dolog két végén erősítsük meg?
Valóban, ez két fontos pillére a magyar élet biztonságának, a családok és a védelmi képességünk. Most úgy látom összességében, hogy az elmúlt tíz évben a magyarok nagyon sokat dolgoztak. Szerintem mi is a korábbi kormányokhoz képest jobban végeztük a munkánkat, és a két tényező együtt azt eredményezte, hogy úgy fogalmazok, hogy elkaptuk a fonalat. Tehát most azt csináljuk, amit csinálni kell. Ez nem azt jelenti, hogy rendben lennénk már. Tehát ebben az országban azért még sok elmaradás van, és ezeket pótolni kell, sok területen. Tehát hátra nem dőlhetünk, de a fonalat elkaptuk, és hogyha tudjuk ezt a fonalat követni a jövőben is, akkor szép gazdasági eredményeink lesznek, és lesz elegendő pénzünk, hogy támogassuk a családokat, és lesz elegendő pénzünk, hogy gondoskodjunk a saját védelmünkről. Ugye, ingyenes étkezés az iskolában. Magyarországon nincs éhező gyerek, mert mindenki, aki óvodába vagy iskolába jár, szóval a gyermekek több, mint 95százaléka kap ingyen a magyar állam által biztosított ételt. A tankönyveket teljes egészében ingyenessé tudjuk tenni a következő évben, tehát nem lehet akadálya a gyerekek tanulásának az, hogy nincs megfelelő eszközük, mert a tankönyvet ingyen meg fogják kapni. Összességében azt mondhatom, hogy a családok támogatására fordított összeget 2010 óta sikerült a kétszeresére emelni, ami komoly teljesítmény a magyar emberek részéről. A hadsereget is fontosnak tartom, ugye. Méltatlanul háttérbe szorult a hadsereg és a nemzetvédelem kérdése, de ha az ember csóró, és gazdasági összeomlásba vezeti a kormány, mint ahogy az előző, szocialista kormány odakormányozta, odavezette Magyarországot, akkor az egészségügy, a szociális kiadások, az adósság kérdésének rendezéséhez képest, a belbiztonság kérdéséhez képest a külső védelem általában háttérbe szokott szorulni, és a honvédelem ennek megfizeti az árát. Most végre azonban ott vagyunk, hogy kiegyensúlyozottan tudunk fejlődni, kiegyensúlyozottan tudunk gondolkodni, és nem kell sajnálnunk a pénzt sem azokra a kiadásokra, amelyek Magyarország katonai védelmét teremtik meg. Azért Magyarországnak képesnek kell lennie arra, hogyha két irányból egyszerre támadják meg Magyarországot, akkor katonai képességünk, eszközünk és jó katonáink legyenek, tisztjeink és honvédjeink, akik ezt a támadást meg tudják akasztani, és el tudják hárítani. Tehát van egy világos katona-politikai stratégiánk, van célkitűzésünk, ehhez eszközök vannak rendelve, tudjuk, hogy miből mennyi kell, milyen légierőt akarunk, milyen szárazföldi erőt akarunk, tudjuk, hogy milyen tisztekre van szükségünk, tudjuk, hogy mire kell őket kiképezni, tudjuk, hogy hány katonára van szükségünk, milyen földrajzi elosztásban, és milyen felkészítési struktúrában kell nekik dolgozniuk, tudjuk, hogy mit akarunk csinálni a katonáinkkal, amikor már a katonaképes kort elhagyták, tudjuk, hogyan akarunk tartalékos rendszert szervezni, tudjuk, hogyan akarjuk a gyerekeink fejébe is világossá tenni, hogy a haza védelme egy feladat, amiben mindannyiunknak szerepet kell vállalni, még akkor is, hogyha Magyarországon ma nem sorköteles, hanem profi hadsereg van, de mindenkinek kell alapvető képességekkel rendelkezni, fizikai, szellemi és lelki képességekkel, hogyha a hazát meg kell védeni, akkor erre készen álljon, ez a fiatalok nevelésében is egy fontos szempont, a Nemzeti Alaptantervnek is elemi része, feladata lesz, hogy ebben segítséget nyújtson. Tehát én úgy érzem, hogy a költségvetésünk mind a családok, mind pedig a honvédelem tekintetében a legerősebb kritikát is kiállja.
12 nappal ezelőtt indult a Családvédelmi Akcióterv 4 eleme. Arról számolnak be, hogy igen nagy az érdeklődés a babaváró támogatásról is, és a családi autóvásárlásáról is. Érdekes módon tegnap egy ingatlanszakértő azt mondta, hogy megfigyelhető volt az, hogy júniusban egy kicsit visszafogták az érdeklődést az ingatlanok után az érdeklődők, mert kivártak. Júliust várták, július 1-jét várták, és ez alatt a tíz nap alatt látható, hogy megerősödött az érdeklődés. Van értelme ezek szerint ilyen akciótervet indítani?
Magyarok vagyunk, megvan a magunkhoz való eszünk. Dörzsöltek vagyunk, tudjuk, hogy mikor mit kell csinálni. Tehát ha ki kell várni, akkor kivárunk. Ha meg azonnal költeni kell vagy vásárolni, akkor meg azonnal megtesszük ezt. Tehát a magyaroknak helyén van az eszük, ha gazdasági ésszerűségről van szó, és logikusan igazgatják a saját és a családjaik lépéseit ilyenkor. Valóban többen kivártak. Miért is ne vártak volna ki? Ha egyszer kis várakozás után több pénzhez lehet jutni, mint ha hirtelen hoznának döntéseket, akkor az ember vár. Mi is tudtuk, hogy ez így lesz, mert nemcsak ők a magyarok, akik igénybe veszik a kedvezményeket, hanem mi is azok vagyunk, akik terveztük, tehát ismerjük egymást elég jól, és pontosan ismerjük, hogy hogyan működik ez a rendszer. Szerintem egy vonzó rendszert hoztunk létre. Akik most belelépnek, azok tapasztalni fogják, hogy segítőkész emberekkel találják magukat szembe, tehát a hivatalokban is, szerintem az államkincstár részéről is olyan emberek nyújtják a hiteleket, olyan emberekkel kell tárgyalni, szerződést kötni, akik jó szándékú emberek, és szolgálatnak tekintik a munkájukat, és segíteni akarnak a családoknak. Általában azt kell mondanom, hogy az elmúlt évek eredményeképpen magára talál Magyarország lelki értelemben is, mert Magyarország mindig is Európában egy kiemelkedően családcentrikus ország volt. Szóval történelmünk során – ha valaki szeret ilyeneket olvasni, akkor ennek könnyen utána járhat – a család, a haza, a nemzet, a család, ezek összekapcsolódó dolgok voltak, és nagyon fontosak voltak mindig a magyar embereknek. Nem véletlen, hogy a mi költségvetésünkben van a legnagyobb arányban családokat támogató összeg európai összevetésben is. Ez nem egy politikai döntés, ez a magyar természetes észjárásból és lelki alkatból következik. A gyerek a legfontosabb, a család a legfontosabb. Ilyenek vagyunk, és ez a tulajdonságunk most visszaköszön a költségvetésben. Az a jó gazdasági rendszer és az a jó költségvetés, amit az ember nem kölcsönkapott ruhaként visel, hanem érzi, hogy a sajátja, a saját bőrében van, rászabták. Nem mondom, hogy ilyen már a költségvetésünk, de hogy egyre kevésbé kényelmetlen, annyit azért vállalok.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.