Nagy Katalin: Tegnap a tiszti főorvos úgy fogalmazott, hogy itt a járvány harmadik hulláma. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt, aki az operatív törzs ma reggeli üléséről érkezett.
Jó reggelt kívánok!
A mai adatok alátámasztják azt, hogy itt van valóban a harmadik hullám?
Alátámasztják. A ma reggeli 6 órai jelentéseket hallgattam meg, az 3.093 új fertőzöttről szól, elvesztettünk 110 embert, az átlagéletkora a meghaltaknak 75,6 év volt, a kórházban lévők száma folyamatosan emelkedik, 4.024-en voltak ma hajnalban, és lélegeztető készüléken is vannak 352-en. Ezek önmagukban sem jó számok, de ráadásul a tendenciájuk különösen rossz, mert meredeken emelkedik. Egy nagyon veszélyes pillanatban vagyunk. Gondolkodtam, hogy hogyan összegezzem a hallgatók számára mindazt, amit a ma reggeli operatív törzs ülésén hallottam, valahogy úgy formuláznám, hogy egy veszélyes pillanatban vagyunk, mert egyszerre van már vakcina, tehát oltunk, másfelől megkezdődött a konzultáció az újraindításról, meg már mindenki szabadulna is, és közben beesett a harmadik hullám. Tehát most két görbe fut versenyt egymással: az egyik a vakcinák, a beoltott emberek számának a görbéje, a másik pedig az újrafertőzésnek, a harmadik hullámnak a görbéje, és amelyik görbe gyorsabb lesz, az dönti el a sorsunkat. Ha az oltások gyorsabbak lesznek, ha többen jelentkeznek oltásra, ha többen kérnek oltást, ha többen regisztrálnak, akkor életeket nyerünk; hogyha a harmadik hullám görbéje lesz az erősebb, akkor pedig életeket vesztünk.
Nem tartanak attól, hogy az ellátórendszer, a kórházak nem fogják bírni a terhelést? Látjuk, hogy Csehországban gond van, Szlovákiában gond van…
De a magyar egészségügy kivételesen erős, az elmúlt egy évben egyetlen terület sem volt olyan folyamatos erőpróbának kitéve, mint éppen a magyar egészségügy, és a magyar egészségügy kiválóan vizsgázott. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy remek ápolónőink vannak. Ma az Ápolók Napja van. Innen is köszöntöm azokat, akik az életüket mások gyógyításának és ápolásának szentelték, hálásak vagyunk nekik, és köszönjük a munkájukat. Tehát kiválóak az ápolóink, világszínvonalúak az orvosaink, és a kórházaink is jók. Szokás leszólni a magyar egészségügyet, de ez indokolatlan. Az elmúlt egy évnek a fényében azt kell mondanom, hogy ott olyan emberek dolgoznak, ideértve a vezetőket is, az orvosokat és az ápolónőket és az egyébként nem az emberek közvetlen gyógyításával foglalkozó embereket, mint a portások, a fizikai személyzet és így tovább, összességében nyújtottak egy teljesítményt, azt meg lehet mérni. Tehát lehet mindenfélét gondolni a magyar egészségügyről, de itt van mögöttünk egy év folyamatos terheléses tesztelés, és láttuk, amit látunk: megmentettek rengeteg embert. Azt kell mondanom, hogy a magyar egészségügy bírni fogja. Na, most, ha a számok nyelvén beszélünk, akkor ma reggel 6 órakor azt jelentették nekem, hogyha 20 ezer embernek kellene most hirtelen COVID-os kórházi ellátást biztosítani, akkor erre képesek lennénk. Ehhez képest ma 4.024 ember van kórházban, tehát nagyok a tartalékaink.
A héten beszélgettem a Szent Imre Kórház főnővérével, aki a COVID-osztályon szervezi a munkát, és ő mesélte el azt, hogy az első hullám nagyon-nagyon nehéz volt, és mint a katonáknak, ők is azt csinálták, hogy próbálták, és időre mérték, hogy mennyi idő alatt sikerül beöltözni. Újra kellett azt tanulni, hogy akár két vagy három gumikesztyűben hogyan kell azt a kanült betenni. De most már, hogy tudják, és gyakorlatuk van, most már egy kicsit, de ő is úgy fogalmazott, hogy nem sokkal, csak egy kicsivel könnyebb.
Igen. Egyszerűnek tűnő dolgok ezek, de mégis nehezek. Ugye, tavasszal a védekezés irányításának azt a módját választottam, hogy egymás után jártam végig a kórházakat, mert én is látni akartam, hogy hogyan veszik fel a ritmust, az ütemet, a tempót, hogyan alkalmazkodnak a gyors veszélyhez az orvosok és az ápolónők, ezért néhányszor nekem is, sőt nem néhányszor, sokszor kellett beöltöznöm. Nem olyan egyszerű az, ha szakszerűen akarja az ember végrehajtani, hogy ne vigyen be egyébként az átöltözéskor magára fertőzést, ne vigye be a betegek közé, és így tovább. Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy jól képzettnek kell lenni, hanem valóban egy katonai precizitás is szükséges, és ez valóban más, ez a precizitási elvárás járvány idején, mint a normális egészségügyi ellátás során. Láttam, ahogy tanulták. Én 57 éves vagyok, minden nap tanulok, tanulni nem szégyen, új dolgok jönnek, új kihívások elé kerül az ember. Persze van tapasztalatunk, az időseknek előnye van, mert, ugye, mi már sok mindent láttunk, a fiatalok pedig frissebbek, tehát nekik is van valami előnyük, de a lényeg, hogy minden nap meg kell tanulni valami új dolgot. Vannak erről mindenfajta tudományos elméletek, hogy ez még inkább így lesz, olyan gyorsan változik majd körülöttünk minden nemcsak az egészségügyben, hogy meg kell őrizni 60-70 vagy afölött is a tanulási képességünket. Tehát a tanulás nem a fiatal életkorhoz tartozik, mint amikor még mi fiatalok voltunk, és ezt így gondoltuk, hanem ez velünk marad életünk végéig. A magyar egészségügy az újratanulásban, a rátanulásban szerintem jól vizsgázott.
Lesz-e annyi vakcina, hogy az kompenzálni tudja ezeket a romló adatokat? Tehát Ön is említette, hogy azért verseny van itt a két görbe között.
Ilyen haditervszerű hosszú papír táblázatokból dolgozom, azt tudom mondani Önnek, hogy 391.821 egyszer már beoltott, legalább egyszer beoltott személyünk van. Ez föl fog futni most hamarosan 441 ezerre, onnan egy nagy ugrás következik be, ma hosszan beszéltünk erről az operatív törzsön, hogy ez hogyan valósul meg. Ott hirtelen be fogunk oltani egy hét, nyolc nap alatt, tíz nap alatt több, mint 650 ezer embert. Akkor felugrunk egymillióegyszázharmincra, és március elején leszünk egymilliókétszázhuszonötezernél. Ennyi vakcina lesz az országban, ezt kell beoltani. György István államtitkár úr irányítja ezt a munkát, polgármester volt Kőbányán, alapos ember, és úgy látom, hogy ez az egész folyamat jól halad. Aztán el fogunk jutni március elejére oda, hogy egymilliókétszázhuszonötezer, és április elején pedig ott leszünk, hogy kétmillió-ötszáznyolcvankétezer, tehát húsvétkor közel leszünk ahhoz, sőt az be fog következni, hogy akik ma regisztráltak, vagy máig regisztráltak, azokat mind be is tudjuk oltani. Ez azt jelenti, hogy mindenkit – nem sürgetek, mert az udvariatlan, de – biztatok, hogy regisztráljon, aki nem regisztrál, arról nem tudunk, ha nem tudunk róla, nem tudjuk beoltani. Ugye, az oltás önkéntes, amikor bemegy valaki az oltásra, akkor közlik vele, hogy milyen vakcinával oltanak, ha jó neki az a vakcina, ha megfelel neki, akkor elfogadja, és beoltják, ha nem jó neki, akkor megnyugtatjuk, hogy ezzel nem esett ki a beoltandók sorából, és majd értesíteni fogjuk, ha lesz olyan vakcina, amilyet ő szeretne. Ez mindenkinek az egyéni felelősségi döntése, mert mindenki saját maga rendelkezik a saját életével, de most mindenkit fölhívnék arra, hogy figyelje, hogy a harmadik hullámba fölfutás van. Tehát ha valaki azt mondja, hogy ezt a vakcinát nem kérem, hazamegyek, eltelik néhány nap, a fölfutó harmadik hullám elérheti őt, ennek komoly kockázata van. Tehát mindenki egy átgondolt, megalapozott döntést hozzon, arra kérem, hogy ne indulatból, és ne felületesen döntsön, mert a döntésbe belekerülhet az élete, tehát megmaradhat, vagy elveszítheti. Tehát mindenkit arra kérek, hogy regisztráljon, jelentkezzen, menjen be, oltassa be magát, ha lehet, fogadja el azt, amit éppen kínálnak neki, és akkor eljutunk oda húsvétra, hogy mindenki, aki eddig regisztrált, az be is lesz oltva. Európai összevetésben azt tudom mondani, hogy ma Magyarországon a legtöbb, az Európai Unió országai közül Magyarországon van a legtöbb, oltásra alkalmas vakcina. Mi vezetjük ezt a rangsort, és egy Magyarország méretű országhoz képest, európai uniós országhoz képest májusra 3,5 millióval több embert fogunk beoltani, mint a többi európai uniós ország csak azért, mert mi nemcsak az uniós, egyébként akadozó vakcina-ellátásra támaszkodunk, hanem saját beszerzési forrásokat is működtetünk.
Mi lesz tehát akkor annak az oka, vagy mi az oka annak, hogy jövő héten így megugrik majd a beoltottak száma? Ugye, itt van egy jó adag Szputnyik vakcina.
Azzal már oltunk is.
Azzal már, ugye, oltanak. Egyébként azt lehetett olvasni a sajtóban, hogy már az olasz hatóság is elfogadta, és ők is szeretnének Szputnyikkal oltani, ha lenne nekik.
Nézze, én nem akarok okoskodni, meg a szerénység fontos dolog, de a saját munka alábecsülése is legalább akkora hiba, mint a nagyképűség. Azért mégis arról van szó, hogy mi gondolkodunk, és a magyaroknak elég gyors az észjárása. És novemberben látnivaló volt – ezt a külügyminiszter úr, Szijjártó Péter világosan elmondta a kormányülésen –, hogy ugyanolyan helyzet alakul majd ki, mint tavasszal, amikor kevesebb volt – ha emlékeznek még a tisztelt hallgatók – a védekezéshez szükséges eszköz a világpiacon, lélegeztetőgép, maszk, köpenyek és így tovább, mint amekkora az igény. Tehát verseny lesz. Novemberben mondta a külügyminiszter, hogy vakcinaverseny lesz. Mindegy, mit mond az Európai Unió, az vagy úgy lesz, vagy nem. Adja Isten, hogy úgy legyen! De ő mondta, hogy ne szolgáltassuk ki magunkat ennek, hanem indítsunk meg a világ minden pontján tárgyalásokat azért, hogy mikor föllép a vakcinahiány, nekünk biztosan jusson elegendő vakcina. Ezért kezdtünk tárgyalni novemberben az oroszokkal meg a kínaiakkal. S akkor előkerült ez a szempont, amit Ön most itt a kérdésében fölidézett, hogy de mit fognak szólni a többiek? Először is az olyan nagyon nem érdekel, megmondom őszintén, hogy mit szólnak a többiek. Most a magyar emberek életét kell megmenteni, és a magyar emberek élete csak nekünk fontos. A többieknek a sajátjuk fontos. Tehát ezért nekünk magunkra kell figyelni. Kettő: azt válaszoltam a külügyminiszternek, hogy vállaljuk ezt a kockázatot, elején majd megint az lesz, hogy kritizálnak, csipkednek, harapnak, rugdosnak, belekapdosnak a lábunk szárába meg a nadrágunk szárába. De aztán majd rájönnek, hogy nekik is kell. Úgyhogy egy lépéssel mindig előttük kell menni. És ennek van egy olyan következménye, hogy aki elől megy, azt gyakrabban kritizálják. De tudtuk akkor is, hogy ez be fog következni. Most már a németektől kezdve mindenki az orosz vakcina befogadásán dolgozik. Aztán majd eljön a pillanat, amikor majd a kínain is dolgozni fognak. Legyünk ebben biztosak, ne rendüljünk meg, tehát bízzanak a magyarok a saját eszükben, előrelátó képességükben, tervezési képességeikben, és a saját érdekeinket követve haladjunk előre.
Hogyan látják? Mikortól lehet a kínai vakcinát használni?
Mindannyian Müller Cecília kezében vagyunk. Ma megkérdeztem őt, azt mondta – okos asszony, biztos látják a tévében eleget –, sejtelmesen azt mondta, hogy jól haladok. Ezt mondta. A múltkor is kérdeztem, akkor kevésbé tűnt optimistának, mint most. Tehát úgy érzem, hogy valóban jól halad. Nem dolgom, hogy olyan kérdésekről nyilatkozzam, aminek a szakértője nem én vagyok, hanem ő, és ő még nem mert határozottan állást foglalni időpont ügyben. De úgy látom, hogy megfeszített munkával dolgoznak a járványügyi szakemberek azon, hogy minél hamarabb, minél több ember életét megmenthessük.
Szerdán elindult a konzultáció az újraindításról. Hét kérdésre kell válaszolni, online lehet megtenni a véleményalkotást. Egyébként az ellenzék egyik képviselője, ugye, úgy fogalmazott, hogy bohóckodás ez a konzultáció. Mit gondol, miért támadja az ellenzék a konzultációt?
Nézze, ez egy baloldali reflex. Az egy hatalmi iskola, a baloldal. Lenintől Rákosin át Kádár Jánoson keresztül jön ez a politikai hagyomány, aminek a formája mindig változik, de az sosem változik, hogy ők azért a hatalomnak mesterei. S nem ismernek kíméletet meg könyörületet. Tehát ha hatalomról van szó, a baloldal letapos, áttapos mindenkin, ideértve a betegeket meg a halálos betegséggel fenyegetett embereket is. Tehát ha úgy gondolja a baloldal, hogy ő könnyebben kerül hatalomra, hogyha sikertelen a jobboldali, nemzeti kormány oltási programja, ha sikertelen a járványkezelése, akkor ennek hangot is ad. Nem árulnak zsákbamacskát. Hétfőn kezdődött a parlament, ott álltam, sistergett a gyűlölet körülöttem. Láttam, hogy ők amellett érvelnek, hogy minél lassabban, minél… Szóval na, hát ilyenek… Tehát ne lepődjünk meg ezen. Én örültem, amikor három hónappal ezelőtt a baloldal megadta a felhatalmazást 90 napra a rendkívüli kormányzati intézkedésekre, mert akkor láttam egy esélyt arra, hogy baloldal ide, baloldal oda, azért mégis halál, emberélet, itt azért komoly dolgokról van szó, nem a hatalom meg a pénz, de most nem adják meg újra. Tehát azt látom, hogy eltelt a három hónap, és nyíltan megtagadták az együttműködést, a másik oldalra álltak. Ezt én nagyon sajnálom egyébként, és nem tudok mást mondani, én értem a politikának a logikáját, meg harminc éve vagyok ebben, láttam én már sok mindent, de szerintem itt most a baloldal túlságosan messzire ment. Emberéletekről van szó, a saját szüleinkről, a nagyszüleinkről. Mindenki, aki meghal, valakinek az apja, az anyja, vagy a fia, minimum a fia vagy a lánya. Tehát ezek sokkal mélyebb dolgok, mint a hatalom és a politika, itt emberi dimenziók vannak, s ebbe a dimenzióba kellene magát helyeznie a baloldalnak, és nem szabadna elmennie ilyen messzire.
Mikor összegzik a konzultáció eredményét? Meddig várnak? Miért fontos, hogy ezt minél többen kitöltsék?
Először is azt szeretném világossá tenni, hogy a döntés felelőssége a mienk, tehát a konzultáció nem azt a célt szolgálja, hogy mások hozzák meg a döntéseket, mert van a közösségi életnek egy rendje: a parlamenti választáson megválasztjuk a képviselőinket, azok megalakítják a kormányt, megválasztják a miniszterelnököt, és onnantól a döntési felelősség helye teljesen egyértelmű. Tehát ez alól nem lehet kibújni, mert ez a munkánk lényege, az én munkámnak is ez a lényege, hogy a legnehezebb ügyekben vállalni kell a döntés felelősségét. Most is így lesz. Tehát az újraindítás minden döntéséért a felelősséget a kormány vállalja. De én hiszek abban a megközelítésben – ami egy nemzeti politikai megközelítés –, hogy az a jó döntés, amibe minél több embert be tudunk vonni. És az a jó döntés, ha minél több egyetértési pont jön létre. Attól még a felelősség itt marad a kormányon, személyesen nálam is, meg is fogom hozni ezeket a döntéseket, de sokat segítenek nekem az emberek, és rajtam keresztül saját magukon is, hogyha elmondják a véleményüket. Ha világos, hogy miben értünk egyet, hogy hogy’ akarunk védekezni, hogy’ akarunk kijönni a limitáltságból, a bezártságból, a korlátozások világából. Segítenek bennünket, és nekik is jó, ha jobb döntések születnek. Igazából ez a konzultáció nem a kormány érdekében, hanem az emberek érdekében, a jó döntések érdekében van. És van annak valami szépsége, hogyha közösen tudunk jó döntéseket hozni, ezért a konzultáció hét fontos kérdést tartalmaz, lényegi kérdések. Én is ezeken a kérdéseken gondolkodom hetek, hónapok óta, ki is fogom tölteni egyébként a konzultációt, mert a böcsület ezt kívánja. Aztán ha a harmadik hullámot le tudjuk törni, akkor jöhet az újraindítás.
Mennyien töltötték ki eddig? Még nem telt el két nap az indulástól. Lehet tudni?
Azért is tartom bajnak, hogy ilyen sértő módon beszél a baloldal a nemzeti konzultációról, mert abban milliószám szoktak részt venni emberek. Ugye, nem egy új dolog a nemzeti konzultáció. Már 2010-ben, 2011-ben, amikor az új alkotmányt kellett megalkotni, akkor volt egy konzultáció, az új alkotmányról. A nyugdíjasokkal úgy kötöttünk egy megállapodást, én rendre használom ezt, a 13. havi nyugdíj visszaépítése is így történik, hogy kötöttünk egy megállapodást a nyugdíjasokkal, úgy egy nyolc-kilenc évvel ezelőtt egy nemzeti konzultáció formájában, hogy ők hogyan képzelik el a nyugdíjak értékének a megőrzését. Ahhoz tartjuk magunkat azóta is. Tehát a nemzeti konzultáció jó hagyománya a magyar politikának. Az emberek szeretnek benne részt venni. Most egy különleges konzultációban vagyunk, mert írásban is szokott ez zajlani, meg internet formájában, most a gyorsaság szükségessége és az időszűke miatt online konzultáció van. Egy nap alatt 120 ezren töltötték ki. A 120 ezer embert bohócnak nevezni, nem beszélve a még ezután kérdőíveket kitöltőkről, szerintem bántó, sértő, egyszerűen félreértése a politikusi feladatnak. Nem dolgunk, hogy így beszéljünk az emberekről.
A héten emlékeztünk arra, hogy harminc évvel ezelőtt újult meg, vagy alakult ki a visegrádi négyek együttműködése. Ön hogy látja, betölti-e hivatását ez a közösség, ez az együttműködés Európában?
Nem a reklám helye, de próbáltam írni erről egy cikket a Magyar Nemzetben, ez talán meg is jelent. Sőt, módot találtam arra, hogy Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában is megjelenjen ez, ahol valóban a közép-európai népeknek a hivatásáról beszéltem, illetve írtam. Találkoztunk Krakkóban két nappal ezelőtt, fantasztikus találkozó volt. Eleve Krakkó mégiscsak Krakkó. Az ember a fiatalkorát idézi, ha arra jár. A Wawel mégiscsak a lengyel királyoknak a székhelye, és ha az ember lemegy oda, a királysírokhoz, a Wawel aljába, altemplomába, akkor az első hely, ahol megáll, Báthory Istvánnak a szarkofágja és a sírhelye, aki mégiscsak a legnagyobb lengyel királyok közé is tartozott. És jól mutatja, hogy ez a közép-európai együttműködés nem egy új gondolat. Most harminc évről beszélünk, de az a XIV. században jött létre. Itt van mögöttünk 700-800 év. Tehát ez egy nagyon komoly dolog, és ez jól mutatja, hogy nem a vezetők mindenkori felismerésén múlik csak, hogy lesz-e közép-európai együttműködés, hanem ha 600-700 éve kikényszerítette a földrajz, a politika, az európai erőviszonyok világa, hogy legyen ilyen, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek a kényszerek nem tűntek el. A németek földje meg az oroszok földje között van egy terület. Ez Közép-Európa. Szlovákia egyébként stratégiai szerepet játszik, hiszen Magyarország az egyetlen olyan ország, amely nem szomszédos mindegyik visegrádi országgal. A lengyelek, a csehek és a szlovákok mindegyike mindegyikkel, de Magyarország csak Szlovákiával. Szlovákia köti össze egyébként Közép-Európának a déli részét, ahova mi is tartozunk, az északi részével. Tehát stratégiai szerepe Szlovákiának van, tőkesúlya meg Lengyelországnak. Az egy 40 milliós ország. Ezért baj, én dolgozom ezen, de eddig nem koronázta nagyobb siker az erőfeszítéseimet, hogy összekössük fizikailag minél nagyobb áteresztő képességű csővezetékekkel, villamosvezetékekkel és közlekedési útvonalakkal Lengyelországot és Magyarországot. Alapvető magyar gazdasági stratégiai érdek, hogy össze legyünk kötve közvetlenül Szlovákián keresztül Lengyelországgal. Ehhez nekünk autósztrádák kellenek. Most nagy nehezen el fogunk jutni Kassáig, az év végéig talán megvan az a szakasz, de Kassa még messze van Lengyelországtól, tehát azt a szakaszt is meg kellene építeni, ha kell közösen. Nyilván a szlovákok lehetőségei korlátozottak, de az közép-európai érdek, hogy az észak–déli összeköttetések létrejöjjenek. Nekünk, magyaroknak hozzá kell férnünk egy 40 milliós lengyel piachoz, és ők is hozzá akarnak férni Magyarországhoz, és innen le, délre, a Balkánhoz. Ezeknek az útvonalaknak a megépítése a gazdasági sikereink, ezen keresztül a magyarok üzleti lehetőségeinek és életszínvonalának is kérdése. Tehát a közép-európai együttműködésben van politika, van történelem, és van hivatásküldetés, de van egy nagyon erős gazdasági tartalom. Ha összefogunk, mindannyian jobban fogunk járni, mindannyian gazdagabbak leszünk, mindannyiunk előtt több gazdasági lehetőség nyílik. De ennek a föltétele, hogy Magyarországot Lengyelországgal minél gyorsabban, minél több ponton össze tudjuk kötni.
Említette a geopolitikát. Nyilván Nyugat-Európa nem feltétlenül örül annak, ha egy erős szövetség jön létre itt, Közép-Európában, ahogy nyilván nem örült a korábbi történelmi időkben sem. De az, hogy például most, ha meghívták, és el is jött Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, az azért azt jelenti, hogy odafigyel, oda kell figyelnie Nyugatnak vagy Brüsszelnek arra, hogy Kelet-Európa mit csinál.
Először is, ha a visegrádi, tehát közép-európai országok, a négy országnak a gazdasági erejét összeadom, akkor rögtön azt látom, hogy ez jóval meghaladja a nyugat-európai országokét. Németország legnagyobb kereskedelmi partnere mi négyen vagyunk. Külön-külön persze ez nem olyan nagy szám, de ha négyen összeadjuk, akkor mi vagyunk az első számú gazdasági partnere Németországnak, amely Európa gazdasági központja. Tehát a V4-eket már senki sem becsüli le. Régen volt az, amikor ilyen „be akarnak jönni az Európai Unióba, beengedjük-e őket?” típusú helyzet volt. Ezen már túl vagyunk, belül vagyunk, és elég magabiztosan állunk ott a lábunkon, és van teljesítményünk. A legalacsonyabb munkanélküliség Európában ezekben az országokban van, a leggyorsabb gazdasági növekedés itt van, a leggyorsabb technológiai fejlődés azt hiszem, itt van, vagy mostanság válik nyilvánvalóvá, hogy itt lesz. Tehát itt erő van, dinamika, az európai gazdaság lokomotívjáról beszélünk. Na, most, hogy ki mennyire lát előre Nyugaton, az mindig személyes képességek kérdése is. A lecke, a történelemlecke itt van. A nyugatiak biztonságban érezhették magukat hosszú időn keresztül, pár száz éven keresztül, mert a lengyelek, aztán Magyarország, pajzs és bástya voltunk. Tehát az Európai Unió területét – akkor még nem így hívták – fenyegető külső veszélyekkel szemben mi védtük Európát. Tehát egy erős Közép-Európa nagyobb biztonságot jelent Nyugat-Európának. Most megváltozott a helyzet, mert ők a migráció formájában beengedték a nem keresztény gyökérzetű kultúrákat is maguk közé. Tehát ez a fajta kulturális nyomás és kihívás nem Közép-Európán keresztül érkezik, mert mi megépítettük a kerítést, megállítottuk a migrációt, hanem máshonnan. Tehát a helyzet most megváltozott. Mi védjük az ő biztonságukat, de ez már nem olyan tökéletes biztonság, mint volt, mert ők a hátsó kapukat kinyitották, ami az ő dolguk természetesen. De egy okos nyugat-európai politikus pontosan tudja, hogy Nyugat-Európa biztonsága még így is nagymértékben múlik azon, hogy hogyan állunk helyt mi, szlovákok, lengyelek meg magyarok az unió külső határainak védelmében. De arra is emlékszünk, hogy amikor a török szorongatott bennünket, és az Oszmán Birodalom elérkezett Magyarországra, vagy elfoglalta az ország harmadát, akkor azért Nyugat-Európából csak azért, hogy meggyöngítsék a Habsburgokat meg Magyarországot, azért voltak nagy országok, most nevet nem is mondok, akik összeálltak a hátunk mögött a törökökkel. Tehát ez meg a rossz európai hagyomány. Tehát Európának nagy tárháza van tapasztalatból, amikor összetart Európa, akkor meg tudja magát védeni a külső fenyegetésekkel szemben, ha azonban nem tart össze, hanem a külső ellenséget is megtámogatja azért, hogy a belső erőviszonyokon javítson egy-egy ország a maga érdekében, akkor rossz úton jár Európa. Ezt is ismerjük. Tehát összességében azt kell mondanom, hogy egy okos európai politikus pontosan tudja, hogy egy erős Közép-Európa Nyugat-Európa stratégiai érdeke.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
