Nagy Katalin: Az Európai Bizottság megválasztott elnöke Ursula von der Leyen a szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős posztra jelölte Trócsányi László magyar jelöltet. A szirénhangok korábban esélytelennek tartották erre a posztra, de mégis megkapta ezt a posztot Trócsányi László. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Miért fontos az, hogy megkapta ezt a posztot Trócsányi László?
Jó reggelt kívánok, köszöntöm a hallgatókat! Nem kapta meg, jelölték rá. Először ejtsük el a medvét, és utána tárgyaljunk a szűccsel – mondja a politikai bölcsesség. Tehát jelölte a bizottság elnöke őt erre a pozícióra, de egy küzdelem még hátra van, mert az Európai Parlament meghallgatja a jelölteket, és utána véleményt mond róluk, és csak ezután véglegesítik a fölkérést. Én arra számítok, hogy itt azért még lesznek forró pillanataink. Ezt a magyar ellenzék is kilátásba helyezte, aki egyébként gőzerővel vagy teljes tűzerővel támadja és lövi Trócsányi László volt miniszterünket és Magyarország képviselőjét. Mindenesetre a közbülső siker is siker, tehát ne hárítsuk el magunktól ezt teljesen, és mondjuk ki nyugodtan, hogy egy nagyszerű embert delegált Magyarország. Itt a személyes alkalmasság kulcskérdés, és azért ez mutatja a magyar politikának meg általában Magyarországnak az intellektuális és szellemi képességét és erejét, amire szerintem kellő szerénységgel, de nyugodtan legyünk büszkék, hogy egy olyan embert ajánlottunk mi, túl azon, hogy 53 százaléka a választóknak támogatta őt, hiszen ő vezette az Európai Parlamenti választáson a listát, de ezen túl azért mégiscsak egy professzorról beszélünk, egy frankofón műveltségű professzorról, akinek több kötete, tudományos munkája jelent meg külföldön is, aki alkotmánybíró is volt, aki tapasztalt nemzetközi diplomata, hiszen nagykövetként is dolgozott, és egyébként a Velencei Bizottságban, Magyarországgal szemben igen kritikus Velence Bizottságban is eltöltött hosszú-hosszú éveket. Tehát akárhonnan nézzük ezt az embert, fogást találni nem lehet rajta, itt egyetlen dolgot lehet felhozni vele szemben, hogy az ő nézőpontjukból, a támadók nézőpontjából rossz helyről jött, mert hát magyar, de hát annyian vagyunk magyarok, vagy tízmilliónyian, hogy ezt az ellenvetést nem tudjuk elfogadni.
Csak a magyar diplomácia vagy érdekérvényesítésének a sikere ez, vagy az is látszik, hogy a V4-ek is megerősödtek az Európai Unióban?
Ha csinálunk egy kasszát az elmúlt két-három hónap diplomáciai küzdelmeiről és arról a kérdésről, hogy az európai választások után milyen erőviszonyok alakultak ki az európai politikában, akkor a következőt látjuk. A visegrádi országok két alelnöki pozíciót kaptak, van egy, illetve lesz egy szlovák, és lesz egy cseh alelnökünk. A lengyelek megkapták a mezőgazdasági portfóliót, amely az egész Európai Unió egyik legfontosabb politikája, a legtöbb pénz is van benne, és a legtöbb embert is érinti. Magyarország pedig megkapta a bővítést és a szomszédságpolitikát. Ugye, ez jelenti az egész Nyugat-Balkánt, jelenti Ukrajnát – ez nekünk különösen fontos –, a kaukázusi országokkal fönntartott kapcsolatot, és jelenti – és ez a migráció miatt különösen fontos –, az észak-afrikai országokat, akik a tenger túlsó oldalán szintén szomszédjai Európának. Tehát nagyon jelentős pozíciókat és portfóliókat kaptak a visegrádi négyek, ha ezt hozzátesszük az általában a nyilvánosságban ide nem kapcsolt, de az egyezkedésnek ehhez a szövevényes világához tartozó tényt, hogy változás történik az IMF, a Nemzetközi Valutaalap élén is, ahonnan egy francia hölgy távozik, és nagy csatát vívtunk, hogy ki legyen az utódja, európai jelölt lesz az utódja, ki legyen Európa jelöltje, ott pedig egy bulgár hölgyet sikerült jól megtámogatnunk, és valószínűleg ő el is foglalhatja majd ezt a pozíciót, erről hamarosan döntés lesz. És a V4-ek küzdöttek ezért elsősorban, akkor azt kell mondanunk, hogy az egész régiónk, élén a V4-ekkel egy folyamatos felértékelődés alatt van, egyre fontosabb és súlyosabb az, amit mondtunk, teszünk, gondolunk, ez a magyar érdekek érvényesítése előtt is szélesebbre tárja az ajtót. Csak a fölsorolt országokkal való kapcsolataink problémái mutatják, hogy ez milyen fontos nekünk, Ukrajnával is vannak rendezendő kérdéseink, az egész Nyugat-Balkán jövője a mi biztonságunkat érinti elsősorban, a migráció miatt is mi vagyunk elsősorban érintettek. Tehát azt hiszem, hogy mindaz, ami történt, az a magyar nemzeti érdekek szempontjából kedvező folyamat és jó hír.
Nyugaton nem szeretik azt, hogyha a bővítésről beszélnek, főleg nem a nyugat-balkáni bővítésről. Az elmúlt öt évben szinte nem lépett előre semmit az Európai Unió, az Európai Bizottság ebben a kérdésben. Bízik abban, hogy az elkövetkező öt évben akár Trócsányi László vezetésével sikerül előrelépni, mondjuk, a szerbek vagy a macedónok ügyében?
Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor kiálltunk a bővítés mellett, mert valóban van egy jelenség, ezt úgy hívják az európai blablában, vagy tolvajnyelven, hogy „bővítési fáradtság”. Belefáradtak szegények a bővítésbe, ez a nyugatiakat jelenti. Ugyanis Nyugaton van egy olyan értelmezése az európai gazdaság problémáinak, hogyha nem történt volna meg a bővítés, az azzal járó viták nem vittek volna el sok energiát, akkor a kontinens nyugati fele sokkal jobban teljesítene. Először is ez nem igaz, természetesen nem igaz, hiszen az Európai Unió növekedésének tekintélyes része Közép-Európából jön, és egy piacnak a megnövelése – márpedig a mi csatlakozásunk ezt jelentette – mindig plusz gazdasági energiát jelent, tehát nem elvesz, hanem mindig hozzáad. De ettől még… Tudja, hogyan van ez, ha valaki sikertelen, akkor rá kell mutatni valakire, hogy ki a felelős, és ha ugyan én vagyok az oka valaminek, de nem akarom, hogy engem nevezzenek meg felelősnek, akkor valaki másra rá kell mutatnom, ezért tér vissza nagyon gyakran Közép-Európa magyarázatként a gyengébb nyugat-európai politikai teljesítményre. De az én logikám épp az ellenkezője, mert ha jól megnézzük, hogy mi történt az elmúlt években, akkor biztosan mondhatom azt, hogyha nem hezitált volna az unió, ha folytatta volna a bővítést, és, mondjuk, Macedónia, Montenegró és Szerbia már bent lett volna az unióban, akkor egészen biztos, hogy a migránsok, az illegális migránsok 2015-ben nem jutottak volna el Németországig. Mert akkor Görögország után nem egy senki földjére érkeztek volna abban az értelemben, hogy ott csak nemzeti hatóságok voltak, ott az Európai Uniónak nem voltak sem lehetőségei, sem jogai, hiszen olyan országokba érkeztek a migránsok, akik egyébként nem voltak tagjai az Európai Uniónak. Ezért nem is tudtuk őket számon kérni, segítséget is csak felemás módon tudtunk nyújtani. Tehát ha a balkáni térségben nem lett volna ez a fehér folt, hanem az ki lett volna töltve, és ott is európai uniós tagállamok lettek volna, akkor a Görögországon való keresztüljutást követően, mármint hogy a migránsok átjutottak Görögországon, akkor nem Magyarország lett volna a következő hely, ahol meg tudjuk őket állítani, hanem Montenegró, Macedónia és Szerbia. Tehát én pont fordítva látom, mint a nyugatiak, én majd meg is próbálom őket erről győzni, mert persze ez Trócsányi miniszter úrnak a feladata, hogy a bizottságban ezt a politikát képviselje, de közben lesz egy vita a miniszterelnökök között, hogy legyen-e bővítés és mikor legyen. Ezért találkoztunk tegnap Prágában a V4-ek a nyugat-balkáni országok vezetőivel, ott voltak az ő miniszterelnökeik, és egy közös nyilatkozatban nemcsak Magyarország, hanem a többi közép-európai ország is egyértelműen kiállt a bővítés mellett, mert Európának több piacra, több munkaerőre, nagyobb gazdasági potenciálra, nagyobb növekedésre és nagyobb biztonságra van szükségre, és ezt mind megkaphatjuk a Nyugat-Balkántól.
Az Európai Bizottság vezetője, mikor elosztotta a biztosi posztokat, akkor egy kicsit átnevezte ezeket, van egy érdekes, nem azt mondta, hogy a migrációért felelős biztos, hanem az európai életmód védelméért felelős biztos. Ez már kivágta a biztosítékot a liberálisoknál. Ön hogyan értékeli?
Szomorú történet ez, és bevilágít abba a sötétségbe, ami némely fejben uralkodik ma Európában, sajnos politikusok fejében is. Az életforma védelme minden politikusnak, függetlenül, hogy liberális, kereszténydemokrata vagy szocialista, mégiscsak az első számú feladata, mert az emberek élnek valahogy, kialakítottak egy életformát, az nem véletlenül van úgy, hanem az emberek berendezték a maguk életét, nyilván azért így rendezték be, mert így akarnak élni. Na, most, ha így akarnak élni, akkor nekünk az a dolgunk, hogy a külső kényszerek, amelyek ezt meg akarják változtatni, azoknak a hatását csökkentsük, vagy akár zéróra visszanyessük. Tehát ha van egyáltalán szép és fontos feladat a politikában, az éppen az, hogy az emberek által szabadon kialakított saját életformájukat megpróbáljuk megvédeni. Miért tartanak bennünket? Végül is ezért tartják a politikusokat, az emberek teszik a dolgukat, élik az életüket, dolgoznak, de vannak közös ügyek, például az életformánk kérdése, amivel valakinek foglalkoznia kell. Ezek volnánk mi, akiket megválasztanak. Nem is értem, hogy hogyan mondhat valaki olyat, hogy neki nem dolga egy bizonyos életforma, a saját választópolgárai életformájának a védelme. A vita inkább valószínűleg a körül forog, hogy a migrációt minek tekintjük. Az életformánk természetes, szerves és kívánatos változásának, tündérmesének, amiből valami szép és jó kerekedik ki, vagy pedig veszélynek tekintjük. Az európai emberek többsége saját bőrén is gyűjtve tapasztalatokat ezt veszélynek tekinti. Tehát én helyesnek tartom, hogy a migrációval szemben védekezik az Európai Unió. A bevándorláspártiak, köztük egyébként több magyar európai képviselő is, az ellenzékiek általában idetartoznak, támogatják a bevándorlást. Ez a vita tárgya. Most, ha persze magyar lenne a bizottság elnöke, és nem egy német hölgy, akkor nem így neveztük volna el, hogy az európai életforma védelme, azt mondtuk volna, hogy a keresztény kultúra védelme, ami aztán végképp beszakította volna a mennyezetet. Még az életforma szó is sok. Ez jól mutatja, hogy baj van, tehát az európai politikában a szükséges konszenzus a legalapvetőbb kérdésekben is hiányzik. Ezzel együtt kell élnünk a következő években, de nem keseregni kell ezen, hanem arra kell törekedni, hogy mi legyünk többségben.
Csak röviden arról, hogy úgy tűnik, hogy ezt a fajta gondolkodásmódot a leköszönő Európai Bizottság elnöke soha nem értette, soha nem vallotta magáénak. Most készült egy interjú Jean-Claude Junkerrel, és természetesen rákérdeztek az Önnel való kapcsolatára is. Azt mondta, hogy tulajdonképpen a személyes kapcsolatuk nem rossz, szoktak néha viccelődni, de Orbán Viktor nem európai politikus, mert neki csak Magyarország fontos. Ő úgy nevezte, hogy „vak nemzeti politikus”.
Nehéz elképzelni a világot egy luxemburgi fejével. A bizottság volt elnöke egy luxemburgi ember. Szoktam ott tárgyalások közben gondolkodni azon, hogy a másik fél, a partnerem vajon hogyan látja a világot. Tehát mit mond egy luxemburgi, amikor büszke akar lenni magára vagy a nemzetére, vagy egyáltalán hogyan van ez az egész? Egy magyar számára nyilvánvaló, hogyha valamit akarunk, akkor azt szeretnénk a leginkább, hogy Magyarországot tiszteljék, megbecsüljék, és bennünket is magyarnak lássanak. Tehát mi nem levakarni akarjuk magukról azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy magyarok vagyunk, hanem én személyesen, de sokan vagyunk így, életünk legfontosabb pillanatának azt tartjuk, hogy magyarnak születtünk. Ebből következnek dolgok, egy fantasztikus kultúrának vagyunk a részei, egy fantasztikus nyelvet beszélünk, sajnálom a világ azon részét, amelyik nem beszél magyarul, mert el van zárva attól a fantasztikus irodalomtól, amit Máraitól, mondjuk, Móriczig itten megalkottak. Akkor van egy fantasztikus történelmünk, aminek a lényege mégiscsak a helytállás a legnehezebb időkben, a legnehezebb körülmények között, óriási túlerővel szemben helytállni, kiállni, megvédeni valamit. Akkor itt van az országunk, ami egy gyönyörű ország, tehát magyarnak lenni egy fantasztikus dolog. Mi lehetne ennél fontosabb? Tehát ezért én nem tudom beleképzelni magam Juncker barátomnak a helyébe, aki valószínűleg nem ugyanígy gondolkodik az ő saját luxemburgiságáról, mint ahogy én gondolkodom a saját magyarságomról. Én azért vagyok európai, mert magyar vagyok; ha nem lennék magyar, nem is tudnék európai lenni. Ezért gondolom azt, hogy az Európai Uniónak a nemzetekből, a nemzetek identitásából és a nemzeti büszkeségből kell fölépülnie, mint egy közös otthonnak. Ekkor fogják a magamfajta nemzeti érzelmű emberek is otthon érezni magukat Európában, és tudják majd elfogadni az Európai Unió intézményeit is.
A V4-ekkel való együttműködés úgy tűnik, hogy töretlen és tovább folytatható, és jó a kapcsolat, de mi van a többi nemzetközi szövetségesünkkel, az olaszokkal és az osztrákokkal? Salvini már nincs a kormányban, Ausztriában is, ugye, lemondott, illetve megbuktatták a kormányt, lesznek új választások. A mi szövetségi politikánk változik ezen a téren?
Volt nekem egy stratégiám és tervem, amiben persze nem az az érdekes, hogy az én fejemben született meg, hanem hogy hosszas viták alapján érleltük ki, én csak inkább összegeztem ezt. Tehát a kormánynak a külpolitikai szakértői, külügyminisztere, az én tanácsadóim, szóval az a világ, amelyik a mostani kormányzat mellett, mögött alakítja Magyarország külpolitikáját, mi összeraktunk egy stratégiát, amelyet szeretnénk végrehajtani, meggyőződvén arról, hogy ez szolgálja Magyarország érdekét. Ennek a kiindulópontja Magyarország stabilitása, tehát nincs értelme külföldi kapcsolatokról beszélni, amíg itthon a dolgok nincsenek rendben, pénzügyi stabilitás, gazdasági növekedés, munkahelyek, és így tovább. Tehát ez a kiindulópontja a stratégiának. A második eleme az volt, hogy a V4-ekkel való szövetségünket erősítsük meg, a szolidaritás legyen minél nagyobb, ez adva van. A harmadik eleme, hogy bővítsük a V4-hez nem tartozó szomszédokkal kiépített jó kapcsolatokat, például Szerbiával. Ez többé-kevésbé meg is valósult, a románokkal most várok minőségi előrelépést a korábbiakhoz képest, és az ukránokkal is talán rendezni tudjuk a nyitott kérdéseinket, hiszen ott új elnök és új parlament van, tehát ez az elem is megvan. A harmadik elképzelésem az volt, a stratégiánk harmadik vagy negyedik eleme az volt, hogy találjunk a régi európai uniós tagok között olyan országokat, amelyek a számunkra legfontosabb kérdésben – és ez a migráció kérdése – egy követ fújnak velünk, tehát egyetértenek velünk, szövetségeseink lehetnek, közösen léphetünk föl velük a nekünk hátrányos követelések, például menekültek, migránsok szétosztása, befogadása, kvóta és hasonló ügyekben. Tehát akik meg akarják védeni az uniót, van határvédelmi képességük, és egyébként nem akarnak beengedni migránsokat. Ilyen potenciális partner volt Ausztria, akit kilőttek és semlegesítettek homályos körülmények között – ezzel most nem untatnám a hallgatókat – még az európai választás előtt. De most ott választás lesz hamarosan, még ebben a hónapban, és ha a Jóisten megsegít bennünket, akkor visszaáll az a helyzet, ami a kormány megbuktatása előtt fönnállt, tehát a Szabadságpárt és az Osztrák Néppárt közösen alakíthat ismét kormányt, és akkor ismét, úgy, mint ahogy a kormány bukása előtt, szoros kapcsolatokat tudunk kialakítani. Ezért jött hozzám a Szabadságpárt elnöke a napokban, és fogadom ma egyébként a burgenlandi tartományfőnököt is, akinek a migrációs, bevándorláspolitikai álláspontja egybeesik a magyarral. A kulcsország Olaszország. Olaszország azért fontos, mert neki kellene megvédeni Európát, és így Magyarországot is a migránsoktól a tengeren, és hosszú ideig nem vállalta Olaszország ezt a feladatot, hanem inkább beengedte a migránsokat, hol gyorsabban, hol lassabban, de végül is beengedte, pozitívan viszonyult ehhez a jelenséghez, majd utána persze továbbküldte őket, vagy szerette volna továbbküldeni és szétosztani őket Európában. Ekkor jött Salvini barátunk, aki Magyarországnak nagy barátja, egy bátor ember, egy komoly férfi, az első az olaszok között, aki azt mondta, hogy Olaszországot és Európát a tengeri határoknál is meg lehet védeni. Az elmúlt időszakban – egy-két évben, másfél évben – biztonságban is voltunk, amíg ő volt a belügyminiszter, de most ott zűrzavar alakult ki, és ő távozott a kormányból. Már hiányzik, még egy hete sincs talán, hogy távozott, és már hiányzik, mert engedik be a hajókat, fogadják be a migránsokat, visszatértek a régi baloldali olasz bevándorláspolitikához, ami veszedelmes egész Európa és Magyarország számára is. És most már megint kezdik követelni az olaszok, hogy osszák szét a náluk lévő migránsokat, jusson belőlük nekünk is, tehát előáll az egész régi vircsaft. Úgyhogy én nem vagyok optimista ebben a pillanatban, bár sok sikert kívánok az olasz kormánynak, de nagyon remélem, hogy az olasz kormány végül is bevándorlásellenes pozíciót foglal el, habár erre ma a remény kicsi, viszont Salvini még él.
Augusztusban – kicsit régebbi a történet, de nem járt itt az óta – Merkel kancellárral találkozott a páneurópai piknik harmincadik évfordulóján. Volt egy nagyon fontos, erős mondata Angela Merkelnek, aki azt mondta, hogy Magyarország jól használja fel az uniós forrásokat. Ez azért lehet fontos, mert Magyarországon az ellenzék és a liberális sajtó naponta mondja el, hogy a magyar kormány ellopja az uniós pénzeket.
Nézze, én a magyar belpolitikai viták eldöntését nem külföldi politikusoktól várom, azt majd eldöntjük mi, meg majd eldöntik a magyar emberek, hogy ők hogyan látják, meg hogyan gondolják. Ebben az ügyben csak azt tudom mondani, hogy egy olyan, a tankönyvek szerint is meg a tapasztalat szerint is egy olyan országban, ahol folyamatosan nő a dolgozó emberek száma, ahol fejlődés van, ahol beruházások vannak, ahol magas a gazdasági növekedés, ott biztos probléma a korrupció, mert az mindenhol probléma, de hogy nem meghatározó probléma, az bizonyos, mert akkor nem fejlődne az ország. Onnan lehet megismerni a korrupciótól szenvedő országokat, hogy nem fejlődnek, hiszen ellopják a pénzt. Tudnék mondani, csak nem lenne elegáns, ha visszanyúlnék a mi kormányzati időszakunk mögé, de tudnék mondani olyan időszakokat Magyarország legújabb kori történelméből, amikor nem fejlődtünk, és ez összefüggésben állt ezzel a kérdéssel, mármint a korrupcióval. De most éppen fejlődünk. Tehát szerintem ez az egész kérdés egészen másképpen van, mint ahogy a magyar ellenzék mondja, de még egyszer mondom, majd a magyar választók eldöntik, hogyan látják, hogyan értik. A német vélemény ebből a szempontból fontos, de nem a magyar vita eldöntése szempontjából, hanem azért, mert a németek befektetők, és hogyha azt mondja, jelentős országok vezetői azt mondják, és nemcsak a németek mondják egyébként, hanem ezt mondta Trump elnök úr is, amikor találkoztam vele, hogy az amerikai meg a német befektetők számára Magyarország egy kívánatos hely, ott jól mennek a dolgok, ott jól élnek a lehetőséggel, jól használják fel az uniós meg a saját forrásokat is, ez biztatást jelent az ő országaik vállalkozói számára. Magyarország egy érdekes ország, érdemes idejönni, megnézni, megvizsgálni és lehetőséget keresni. A németek élnek is ezzel, hiszen Magyarország első számú külföldi befektetői éppen a németek, százezerszám keresik meg magyar emberek a családjuknak szükséges kenyeret német üzemekben és gyárakban Magyarországon. Magyar emberek működtetik ezeket a gyárakat, nemcsak munkásként, ami nem egyszerű dolog, ha valaki járt már ilyen modern német gyárban, akkor munkásként sem egyszerű ott helytállni, hanem a gyárak vezetését is magyarok végzik. Tehát mi nemcsak gazdasági lehetőséget kapunk a német beruházásoktól, hanem egy olyan lehetőséget is, hogy a tehetséges magyar emberek a világ legmodernebb gyárait, technológiáit tanulhatják meg és működtethetik sikeresen. Ez emel bennünket, ez növeli a mi színvonalunkat, és növeli a mi erőnket is. Úgyhogy nagyon fontos, hogy a német kancellár hogyan látja a magyar–német kapcsolatokat, és örülök annak, hogy bár ez egy hepehupás göröngyös út, de most éppen hupa van, nem hepe, tehát éppen jobban állnak ezek a kapcsolatok, mint korábban. A vitánk Németországgal nem gazdasági természetű szokott lenni, hanem politikai, és ennek a középpontjában pedig a migráció, a bevándorlás kérdése áll. Németország egy bevándorláspárti politikát folytat és egy bevándorló társadalmat épít, Magyarország pedig bevándorlásellenes politikát épít, és meg akarja védeni a saját keresztény kultúráját és életformáját. Ez a különbség okoz időnként vitákat a két fél között, de ettől még a gazdasági életben bátran és szélesen működhetünk együtt.
Ha a befektetőknek jó egy stabil gazdaság, akkor biztos, hogy alkalmas a stabil gazdaság arra, hogy megfelelő családpolitikát folytasson egy kormány. Erre tud építeni most is magyar kormány? Erre kíván építeni a jövőben is?
Ha nem lenne mögöttünk egy zakatoló és egyre jobban teljesítő magyar gazdaság, akkor nem lennének erőforrásaink a családpolitikához sem, amit nem termelünk meg, azt nem tudjuk szétosztani, ez ilyen egyszerű. Tehát dolgoznunk kell, sikereket kell elérni, és a gazdaságnak rendben kell lennie, akkor tudunk beszélni minden másról. A minden más körében első helyen a családok vannak az én számomra. Különösképpen azért is, mert az egy fájdalmas dolog, persze nemzeti szinten és szempontból is, de magánemberként is fájdalmasnak tartom azt, hogy a magyar fiatalok több gyermeket szeretnének vállalni, mint amennyit végül vállalnak. Ami azt mutatja, hogy nem elszoktak, kiábrándultak vagy elfordultak a családi életformától, hiszen annak megvannak a maga vonzó szépségei, hanem az életük során olyan akadályokba ütköznek, hogy nem tudnak végül is annyi gyermeknek életet adni, mint amennyinek szerettek volna, itt tehát van egy akadály. Nem minden kormány gondolja úgy, hogy ehhez a kérdéshez van köze, ez egy érzékeny kérdés valóban. Lehet ezt úgy ábrázolni, hogy a kormány bele akar avatkozni a családok életébe, távol legyen tőlem, de itt látok egy akadályt, ami, ha nem volna, akkor boldogabbak lennének az emberek, és jobban boldogulnának a fiatalok, és én a kormány feladatai közé sorolom, hogy ezt az akadályt próbáljuk elhárítani, ezt hívjuk családtámogatásnak és családpolitikának. Nézze, sok minden történt Magyarországon ebben az ügyben, nem azért ülök itt, hogy a saját lovamat vagy lovunkat dicsérjem, de azt hiszem, hogy a mi kormányunk alatt történt a legtöbb jó dolog a családokkal, családvédelmi akcióterv, otthonteremtési támogatások. Szóval én azt hiszem, hogy a kormány itt sok mindent tett, talán meg is tett mindent, amit tehetett, de ez kevés, ennél többre van szükség, tehát én még többet szeretnék majd, újabb, második és harmadik családvédelmi akciótervet is, de most még az első sem futott ki, tehát ne legyünk türelmetlenek, de a fejekben már formálódnak a családokat segítő második és harmadik akcióterv részletei is.
Van még egy percünk. Október 13-án önkormányzati választások lesznek Magyarországon. Hogyan látja az esélyeket? Elég sok gondról számolnak be az ellenzékiek.
Az a kérdés, hogy mit tartunk a dolog, mármint az önkormányzati választás értelme felől, hogy az mire való. Én azok közé tartozom, aki szerint most alkalmas vezetőket kell találnunk arra, hogy a városaink és a falvaink életét jól tudjuk irányítani és megszervezni, tehát alkalmas embereket. Az én fejemben az alkalmatlanságnak az egyik bizonyítéka, hogyha valaki azt gondolja, hogy az önkormányzat arra való, hogy utána a kormánnyal harcoljon. Az ilyen ember alkalmatlan arra, hogy polgármester legyen vagy képviselő, mert egy jó polgármesternek és jó képviselőnek mindenkivel együtt kell működnie a település és az ott élő emberek érdekében. Tehát nem az a feladat, hogy összevesszünk egymással, meg ellenségeket gyűjtsünk, egy városnak meg egy falunak szövetségeseket, barátokat kell gyűjteni, együtt kell működni, például a kormánnyal is. Ha valaki az ellenkezőjét hirdeti meg, és látom, hogy Budapesten az ellenzék jelöltje az ellenkezőjét hirdette meg, az alkalmatlan, mert nem érti, hogy miről szól az önkormányzat, és miről szól az önkormányzati választás. Szemben Tarlós Istvánnal, aki egyébként évek óta jól irányítja és szervezi ennek a városnak az életét, és bár vitáink vannak szép számmal, és időnként mély vitáink is vannak, de mégiscsak együttműködni akar, mert ő a budapestiek érdekét nézi. Tehát ilyen típusú vezetőket javaslok, vagy szeretnék látni a településeknek az élén, mert akkor Magyarország is gyorsabban fog fejlődni.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
