Nagy Katalin: A héten megkezdődött a 12 és 15 év közöttiek oltása, a fiatalok Pfizert kapnak, de a felnőttek választhatnak az oltások között. Érdekes a kép Európában. Németországban a 40 évesek még sorban állnak, mert azt mondják, nincs elég vakcina. Keleti szomszédunknál, Romániában pedig úgy tűnik, hogy el fogják adni az oltóanyag mennyiséget, mert nagyon kevesen jelentkeznek az oltakozásra. A stúdióban köszöntöm Orbán Viktor miniszterelnököt! Ezek szerint mi a középen jó helyen vagyunk? Jól állunk?
Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat! Itt az oltások tekintetében van egy másfél-két hónapnyi előnyünk az Európai Unió összes többi országával szemben, mert hamarabb szereztünk vakcinát, és ezért gyorsabban is oltottunk. Az élet újraindításában is, azt hiszem, talán az elsők vagyunk, de ott nagyon elöl mindenképpen. Ezért most mindenki Magyarországon, úgy érzem, hogy megkönnyebbült. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen kivétel, mert engem azért nagyon aggaszt, hogy van 3 millió ember továbbra is, aki nem oltatta be magát. És ha innen nézzük, akkor valahol a németek és a románok között helyezkedünk el, földrajzilag is így van ez. Németországban mint hogyha az állampolgárok inkább felvennék az oltásokat. Beszéltem erről Merkel kancellár asszonnyal, aki nagyon reménykedik, hogy szemben Magyarországgal és néhány más országgal, úgy 50-55 százalék környékén nem apad el az oltási hajlandóság. Ők azt gondolják, hogy németek, ezért fegyelmezettebben fölé tudnak majd menni a magyar tapasztalatoknak, a románoknál pedig az van, ami van, azt talán kommentálni sem kell, az egy másik világ. És mi, magyarok pedig úgy nézünk ki, ahogy, amiként a közvetlen veszély enyhül, akkor a magyar azt gondolja, hogy már túl is vagyunk rajta. És hiába mondom, pedig most is mondom, kérek mindenkit, aki nem oltatta be magát, hogy meg fogja találni a vírus, tehát most jól néznek ki a számok, a halálozási adatokból persze egy emberre nézve is, egy ember elvesztése is nagy baj meg veszteség, de most már sokkal kevesebben halnak meg, kevés az új fertőzött, a kórházakon nincsen nyomás, de ez egy olyan vírus, amely nem múlik el, hanem itt lesz közöttünk, cirkulálni fog, és aki nincs beoltva, azt meg fogja találni. Tehát van potenciálisan 3 millió beteg emberünk Magyarországon, aki ma még egészséges, el sem tudja magáról képzelni, hogy el fogja kapni ezt a vírust, hiszen éppen vége van már a járványnak, de valójában potenciálisan fertőzésre váró ember, akit szerintem a vírus meg fog találni. Mindenkit nagyon kérek, hogy ne üljön fel ennek a szép nyári hangulatnak meg a szép adatoknak; aki nem oltatta be magát, regisztráljon, és oltassa be magát.
Ha csak az angolokat nézzük, Nagy-Britanniát nézzük, akkor a veszély valóban nem múlt el, hiszen ott nagyon jó az átoltottság, de mégis megjelent ez a bizonyos indiai vagy delta variáns, ami sokkal fertőzőbb, mint a korábbiak voltak, és azt mondják, hogy nagyon óvatosnak kell lenni.
Akik be vannak oltva…
…azokat nem fenyegeti.
Ott van Amerika, ott nyaralás, áció, káció, vakáció, futballmeccs, szóval az ott boldog élet, happység, ahogy mondják ezt Pesten. Tehát aki be van oltva, a mostani tudásunk szerint az eddigi vírusvariánsokkal szemben is védett. Nem is várunk, a szakembereink egyelőre nem jelzik előre azt, hogy horizonton lenne olyan variáns, amellyel szemben az eddig alkalmazott oltásaink ne védenének. Tehát ez rendben van. A probléma az, hogy jönnek újabb és újabb variánsok, amelyek olyan mutációk, amelyek már a ritkábban föllelhető betegeket fogják megcélozni, mint ahogy most látjuk Angliában, magas átoltottság, mégis nő a fertőzöttek száma, de más országokat is tudnék példaként hozni. Van olyan ország, ahol a főváros környékén vesztegzárat rendeltek el, ha jól láttam a hajnali híreket. Tehát mindenkit arra kérek, hogy béküljünk meg azzal a gondolattal, hogy a vírussal szemben egyedül az oltás jelent védelmet. Aki beoltatja magát, védett, aki nem oltatja be magát, még egyszer mondom, potenciális, súlyos beteg.
Az országgyűlés most egyelőre befejezte a munkáját, zárószavazásokat tartottak a parlamentben. A pedofiltörvényt nemcsak a kormánypárti képviselők szavazták meg, hanem a jobbikosok és néhány független képviselő is. Ezzel szemben az ellenzék nagyobbik része azt mondta, hogy ez a törvény melegellenessé vált, és nagyon úgy tűnik, hogy már a törvény elfogadásának másnapján az Európai Bizottság elnöke is úgy nyilatkozott, hogy aggasztja őt ez a törvény, mert ez melegellenes törvény lett. Melegellenes ez a törvény?
Először is legyünk annyiban megengedők, hogy ebben leginkább a melegek véleménye számít, tehát nekünk nem tűnik annak. Valamilyen okból nekik annak tűnik. Szerintem érdemes elolvasniuk. És ha elolvassák, akkor az első dolog, ami föltűnik majd nekik, hogy a 18 év fölöttiekre nem vonatkozik. Tehát ez a törvény a gyermekeink védelméről szóló törvény. Aki 18 év fölötti, arra ez a törvény nem vonatkozik, és nem is akarunk olyan törvényt elfogadni, ami rájuk vonatkozik. Vannak hatályos jogszabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartani, de egyébként ez egy szabad ország. Úgy élnek, ahogy akarnak. Hogy milyen orientációjuk, életvezetésük és fölfogásuk van, az kizárólag rájuk tartozik, felnőtt emberek. De akik nem felnőtt emberek, hanem gyerekek, ráadásul a mi gyerekeink, nem úgy általában, hanem mindenki valakinek a gyereke, ugye, őket védeni kell. És ez a törvény erről szól, hogy őket hogyan védjük. És ha tovább olvassák a meleg közösségnek a tagjai ezt a törvényt, akkor azt is látni fogják, hogy ennek a kiindulópontja az, hogy a gyermekek szexuális nevelése, mert a gyerekeinket azért valahogy föl kell készíteni a felnőtt életre, ezt minden szülő tudja, tehát nevelnünk kell őket ilyen értelemben, tehát a gyermekek szexuális nevelése kizárólag a szülőkre tartozik. Ezt semmilyen intézmény nem veheti el és át, tehát az nem fordulhat elő Magyarországon, hogy egy szülő egyszer csak azzal szembesül, hogy őneki van egy elgondolása a saját gyermeke helyes szexuális neveléséről, és egyszer csak azt tapasztalja, hogy az iskolában valami mást mondanak a gyereknek, vagy más történik. Mert ez kizárt. A gyerek a szülőé. Nem az iskoláé, nem az államé, és így tovább. Van gyermekvédelmi kötelezettségünk, mint állam, mint kormányzat, de a gyerek mégis az apjáé és az anyjáé. Tehát ők döntenek a neveléséről. És ezen az alapon áll ez a törvény, amely azt mondja, hogy meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy valóban a szülő dönthessen ezekről a kérdésekről, illetve az iskolai szexuális nevelésnek a korlátait nagyon világosan föl kell állítani, a szülő jogait garantálni kell, és meg kell védeni a kiskorú gyermekeket attól, hogy olyan tartalmak legyenek elérhetők a számukra bármilyen felületen, amely egyébként ellentétes azzal a nevelési elgondolással, amely szerint a szüleik őket nevelik. Aztán majd felnőttek lesznek. Én is nehezen vártam ki, tehát mindenki szabadulna már 17-18 éves korától a szülők nevelési elképzelései alól, de azt ki kell várnunk, nem tudok mást mondani a fiataloknak, meg kell várni azt az életkort, amikor felnőttek leszünk, átlépjük, nem is leszünk felnőttek, ráadásul csak a 18 éves életkorhatárt érjük el, az ember persze 18 évesen azt gondolja, hogy már régen felnőtt, most, amikor visszagondolok az akkori önmagamra, egyáltalán nem így látom ezt, de mindegy, a 18. évet ki kell várni, és akkor a gyerekek, akkor már felnőtté vált gyermekeink döntenek arról, hogy mit meg hogyan akarnak csinálni, de addig a szülő felelősségét tiszteletben kell tartani mindenkinek. Az sem árt, hogyha a gyerekek tiszteletben tartják, de ez egy családi ügy, de az iskolának, az államnak a szülők jogait tiszteletben kell tartani.
De nyilván majd Brüsszel talál olyan szempontot, ami szerint el tudja indítani a kötelezettségszegési eljárást.
Szerintem nem tud. Most indul az Európai Unió jövőjéről szóló vita. Ennek egyik fontos kérdése az, hogy vajon ki dönt a gyermekek neveléséről az Európai Unióban, és Magyarország ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy a gyerekeink neveléséről a szülőknek kell dönteniük.
Zárószavazás volt a költségvetés ügyében is, elfogadta az Országgyűlés a 2022-es törvényt. Nos, itt, ugye, az is egy nagyon fontos kérdés, hogy hogyan tudjuk újraindítani a gazdaságot, de ott van egy másik fontos szempont, amire Varga Mihály pénzügyminiszter utalt, hogy versenyképességi listán, egy ilyen nemzetközi listán Magyarország egy év alatt öt helyet lépett előre. Ez nagyon szépnek tűnik, de nem veszélyezteti ezt, mármint a versenyképességünk növekedését az a törekvés, ami Brüsszelből érződik, hogy legyen egy minimumadó az egész unióban?
Általában minden olyan törekvés, amely a gazdaság rugalmasságát korlátozza, illetve csökkenti, az rossz, és rontja a versenyképességet. Ugye, a versenyképesség egy elvont kifejezés, de valójában arról van szó, hogy vannak országok, mint például Magyarország, amelynek a lélekszáma a mostani államhatárokon belül 10 millió. És ha csak 10 millió ember számára gyártanánk termékeket az élelmiszertől az ipari termékekig, akkor Magyarországon az életszínvonal sokkal alacsonyabb lenne, mint most, mert ma a pénzünk nagy részét, Magyarország pénzének nagy részét abból állítja elő, hogy képesek vagyunk nemcsak a tízmillió magyar, hanem mások számára is olcsóbban, mint a versenytársaink és időnként jobb minőségben is élelmiszert és ipari terméket előállítani. Ideértve a kenyérhez szükséges búzát és ideértve, mondjuk, a gépjárműveket. És ezért el tudjuk adni ezeket a termékeket, ezen nekünk hasznunk van, ezt hívják exportorientált országnak. Tehát mi abból élünk, hogy mi a világ más, velünk versenyző termelési helyszíneivel szemben olcsóbban, jobban, jobb minőségben és gyorsabban és pontosabban, megbízhatóbban tudunk termelni. És minden, ami ezt a képességünket csökkenti, mondjuk, magas adókat raknak a nyakunkba Brüsszelből, ami ellen tiltakozunk, az lerontja a versenyképességet, nem fogjuk tudni eladni a termékeinket, hiszen drágábban fogunk termelni, és ha nem adjuk el a termékeinket, akkor kevesebb lesz a pénzünk, és rosszabbul fogunk élni. Ez elég logikus és egyszerű dolog, ezért Magyarországnak az a nemzeti érdeke, hogy ne fogadjon el kívülről ráerőltetett adószabályokat. A második állításom pedig az, hogy a mostani gazdasági növekedés, siker, egyáltalán az előttünk álló, biztató jövő kiindulópontja az az adórendszer, amely Magyarországot versenyképessé teszi. Ezt az adórendszert bármelyik pontján megváltoztatni, az adónövekedés irányába elmozdítani az életszínvonal csökkenéshez fog vezetni, vagy azonnal vagy áttételesen, középtávon Magyarország számára. Ezért az adóemelés a magyar gazdasági rendszer számára egy méreg.
Az, hogy a költségvetés hiánya magasabb lesz idén is meg jövőre is, mint a 3 százalék, az nem jelent gondot?
Természetesen gondot jelent, mert a jó az lenne, hogyha olyan sok pénzt tudnánk előállítani, hogy több lenne a költségvetés bevétele alacsony adók mellett is, mint a kiadása. És akkor nem hiány lenne, hanem többlet, és akkor a többlet elköltéséről kéne döntenünk, és nem hitelt vennénk föl, hanem mi adnánk kölcsön másoknak, és szednénk utána kamatot, mert a kamat az jó, ha az embernek fizetik, és nem ő fizeti. Tehát jó lenne, ha hitelezők lennénk. Ma, ebben a pillanatban Magyarország még itt nem tart, ez a tíz év, ami mögöttünk van, az kevés volt, de az én célom változatlan. Oda szeretném eljuttatni Magyarországot, hogy ne hitelfelvevők, hanem hitelnyújtók lehessünk majd. Ezért az lenne a jó, hogyha a hiány nulla lenne, vagy többletes lenne a költségvetés, és az államadósság pedig szintén a nulla közelében lehetne. De ez a következő egy-két évben nem reális. Ráadásul most egy világjárványt is megszenvedtünk. Ez megrángatta az embereket. Egyenként is, családonként is, vállalatonként is, falu- és városközösségekként is. Tehát most egy nehéz helyzetben vagyunk, ahol vissza kell állítanunk az élet korábbi, derűs, biztató, gyarapodó karakterét. Nem ez volt az elmúlt 16 hónapban, a jellemző. És azért van egy nagy vita ma Magyarországon. Az egyik oldalon vannak a liberális közgazdászok és a baloldali ellenzék, a másik oldalon pedig vannak a konzervatív közgazdászok és a kormányzópártok. A liberális közgazdászok azt mondják, hogy ez az a pillanat, amikor nagy ütemben kell csökkenteni az államadósságot, most kell fölhalmozni tartalékokat a későbbi nehezebb időkre. Ebben van logika, ennek ellenére én nem osztom ezt az álláspontot, mert én meg azt gondolom, hogy a következő egy évet arra kell használni – a 2022-es évről is beszélek –, hogy visszaerősítsük az országot is meg a családokat is. Tehát most nem tartalékolni kell, hanem most oda kell adni a 13. havi nyugdíj következő heti szakaszát, a második heti nyugdíjrészt is, most kell bevezetni a fiataloknak az adómentességet, ha dolgoznak, most kell visszaadni, ha a gazdasági növekedés eléri az 5,5 százalékot, ha föl tudjuk emelni a gazdasági növekedést erre a szintre, most kell visszaadni a befizetett adót, és így tovább. Most kell megállapodnunk a vállalkozókkal, hogy milyen feltételek mellett tudnak 200 ezer forintos minimálbért adni. Tehát szerintem most nem a tartalékolás időszaka van, hanem pontosan a helyreállításnak az időszaka. Igaz, hogy az államadósságnak közben valamelyest csökkennie kell, tehát vissza kell térnünk a csökkenő pályára, de nem most van itt annak az időszaka, hogy azt radikálisan csökkentsük. Tehát én az elfogadott költségvetést, amely nem a liberális közgazdászok és nem a baloldali ellenzék, hanem a konzervatív közgazdászok és a kormányzópártok elképzelését tükrözi, helyesnek tartottam, ezért meg is szavaztam.
A konzultációban is szerepelnek ezek a kérdések, amelyeket Ön most említett, ugye? Azt a Fidesz régóta tartja, a Fidesz-kormány, hogy nem elég négyévente egyetértési pontokat keresni a választókkal, hanem időről időre ezeket az egyetértési pontokat meg kell újra fogalmazni. Van olyan újabb kérdés vagy olyan veszélyforrás, ami miatt ez most nagyon aktuálissá válik?
Általában is igaz, vagy egyetértek azzal, amit Ön mond, hogy keresni kell azokat a lehetőségeket egy összetartó társadalomban, és a magyar egy összetartó nemzet, ahol minél több kérdésben be tudjuk vonni az embereket a kérdés megvitatásába és az eldöntésébe is. Ez általában is igaz. Most ráadásul még egy különleges helyzetben vagyunk, mert közmeggyőződésnek látszik, majd persze a konzultáció ezt kiteríti, de úgy érzem, hogy van egy közhangulat, amely azt mondja, hogy azzal, hogy véget ért a járvány, nem zökken vissza az életünk a korábbi kerékvágásba. Tehát igaz, hogy legyűrtük a vírust, fantasztikus teljesítményt nyújtott az ország, harmadik hullám megfékezve, negyedik hullám kilátásai radikálisan beszűkítve, ez igaz, de ebből nem következik, hogy minden ugyanúgy megy majd, mint ahogy ment a válság előtt. Mindenképpen valamilyen változás lesz, mert úgy megrázta a világot ez a járvány, olyan veszélyérzetet épített ki, és az emberek figyelmét abba az irányba fordította, hogy kémleljék a jövőt, hogy nem fenyegetnek-e újabb hasonló megrázkódtatások. Na, most, ha másképpen kell elgondolnunk a jövőt, mint amilyen a járvány előtti életünk volt, fontos változásoknak kell megtörténni, mondjuk, a biztonságot előtérbe kell helyezni, új kihívások jönnek, és meg kell erősíteni az országot, tehát ha ilyen helyzetben van egy közösség, akkor különösen fontos, hogy ennek a válság, járvány utáni új életnek vagy megváltozott életnek néhány alapkérdését és közös célját együtt jelöljük ki. Tehát ez a nemzeti konzultáció különösen is fontos lesz, mert a célokban kell egyetérteni, a tekintetben kéne egyetértést kialakítani, hogy mik legyenek a pillérek, azok a tartóoszlopok, amelyek mentén szerveznünk kell az életünket a járvány után. Ez vonatkozik a migrációra, ez vonatkozik magára a járvány elleni védekezésre, és vonatkozik a gazdasági rendszerünkre is. Ez izgalmas konzultáció lesz.
Az, hogy újabb veszély van, illetve lehet, hogy azt mondjuk, hogy nem változott a migráció az elmúlt öt-hat évben, de újra felélénkült az a javaslat, újra az asztalra kerül Brüsszelben, hogy a kötelező kvótát vezesse be az Európai Unió. A NATO-csúcson szóba került a migráció kérdése? Az a kérdés, hogy fontos lenne az, hogy az Európai Unió külső határainál meg lehessen állítani azokat, akik a jobb élet reményében papírok nélkül érkeztek?
Először hadd válaszoljak a migrációs kérdésre és utána a NATO-ra. Tehát a jövő héten is van miniszterelnöki csúcs Brüsszelben. Két nagy kérdés van az asztalon. Az egyiket a déliek tették oda. Óriási mértékben megnőtt a migrációs nyomás. Mi is tapasztaljuk ezt szárazföldön, de a tengeren még inkább, és ezért előkerült az, hogy vegyék át a többiek a déliek által beengedett migránsokat. Magyarország sziklaszilárdan ellenezte eddig ezt az üdvözlő kultúrát, tehát hogy úgy teszünk, mint hogyha a migrációnak örülnénk, nem, a migráció rossz dolog, a migráció alapeszméje is egy rossz dolog. Ez nem egy filozófiai okfejtéseket szolgáló műsor, de röviden azért hadd mondjam azt, hogy a Jóisten nem véletlenül oda teremtette az embert, ahova született, és nem véletlenül ruházta föl azzal a kötelességgel, hogy ott próbáljon boldogulni, ahova született, a világnak azt a pontját próbálja élhetővé, boldoggá, derűssé tenni, ott rendezze be az életét. És ha onnan el kell jönni bármilyen okból, az önmagában nem jó, hanem rossz dolog. Tehát a migráció definíciószerűen egy rossz dolog, mert arról szól, hogy az ember nem tud boldogulni ott, ahova született. Ezért mi a migrációt sosem tekintettük valami áldásnak. Vannak, akik ezt gondolják erről, hogy micsoda szép dolog, hogy az emberek csak úgy migrálnak jobbról balra, balról jobbra az egész világon. Szerintünk ez nem az a rend, amiben biztonságosan, derűsen és mindenki a saját kultúrájának megfelelő körülmények között le tudja élni az életét, ezért mi eleve nem támogatjuk a migrációt. Az igaz, hogy néha megölik az embereket, meg fölégetik a városaikat, meg éhínség tör ki, meg elnyomástól szenvednek, és akkor el kell menekülni egy adott helyről, ilyen van, tehát a migráció nem iktatható ki. De ilyen esetben sem az a cél, hogy idehozzuk őket, mármint Európába, és itt egy új életet adjunk nekik, hanem az a cél, hogy minél hamarabb vissza tudjanak menni, és a baj minél hamarabb onnan elmenjen. Ebben kell szerepet vállalnia az Európai Uniónak. Oda kell menni, ahol a baj van, ha van katonai erőnk – most nincs –, ott rendet kell teremteni, konszolidálni kell az állapotokat, segíteni kell az embereknek, hogy újjáépítsék a településeiket, hogy ott ismét meginduljon a gazdasági élet, és mindenki hazamehessen oda, ahova egyébként született, mert ott tud igazából teljes életet élni. Ez a mi fölfogásunk. Na, most az Európai Unió más eszméket vall, ezért a jövő héten erről egy komoly vita lesz. A másik nagy vita a klímavédelem költségeiről fog szólni, hiszen van az asztalon javaslat, amely arról szól, hogy adóztassuk meg a gépjármű-tulajdonosokat meg a háztulajdonosokat, tegyünk a nyakukba egy klímaadót, és abból csökkentsük valahogyan a környezetrombolást. Minekünk az a véleményünk, hogy a klímavédelem költségeit a klímarombolóknak kell megfizetni és nem a magyar családoknak. Ami a NATO-t illeti, a kulcsszó – ott elfogadtunk egy közös stratégiát 2030-ig – a nemzeti ellenállóképességek növelése ebben a dokumentumban, ezt kell megtenni. Ennek van egy katonai lába, és van egy migrációval szembeni lába. Most a kettő összetalálkozik. Most, ha Magyarország szempontjából nézzük ezt a dolgot, akkor azt látjuk, hogy nekünk négy migrációs védvonalunk van. Tehát négy olyan pont van, ahol meg tudjuk állítani a migrációt. Ugye, keleti irányban ez Afganisztánban van, déli irányban meg Malinál, tehát oda érkeznek azok a nagy tömegek, akiket elsőként ott kéne föltartóztatni. Ezért nekünk nem jó, ha káosz van Afganisztánban, és olyan állapotok vannak Maliban, mint most, mert akkor ezeken az országokon át fognak rohanni, onnan is jönnek, meg átmennek rajtuk a migránsok, és megérkeznek a következő védvonalhoz, ami a Földközi-tenger, illetve Törökország. Ez a kettes számú védelmi vonal. Ha ezen is túljutnak, akkor van a hármas számú védelmi vonalunk, ez Szerbia déli határai. Ezért kell a szerbekkel stratégiai szövetséget kötnünk, és együtt megállítani az Európa belseje felé irányuló migrációt, ha az eljutott Szerbia déli határáig. És van a negyedik védelmi vonalunk, ez a szerb–magyar határ, ahol a kerítéssel kell megfognunk a migrációs tömegeket.
És ez a négy védelmi pont, akkor tehát ez így le van cövekelve.
Azért vállaltunk szerepet Afganisztánban is a nemzetközi katonai akció keretében, mert magunkat védtük. Nemcsak arról van szó, hogy egy közös NATO-akcióban vettünk részt, hanem arról is szól, hogy a saját érdekeinket védtük. Maliban csehek, lengyelek meg más, közép-európai országok is jelen vannak katonailag, nem azért, mert nincs jobb dolguk, hanem azért, mert pontosan tudják, hogy az Afrika belsejéből fölfele áramló migrációt valahol meg kell fogni, és a franciák, akik elég erősek, Malit jelölték ki erre a célra, és ehhez csatlakozhattak a közép-európai országok. Mi még ebben nem veszünk részt, ott most éppen fölfordulás van, nem is tudjuk, mi lesz annak a védelmi vonalnak a jövője, de folyamatosan vizsgáljuk a katonai részvétel lehetőségét, mert ott Magyarországot védjük. Ott mi nem kalandozunk, nem illetéktelenül tűnünk föl a világ távoli pontjain, hanem a magyar nemzeti érdekeket védjük, különösképpen a migráció nézőpontjából érthető módon.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.