Nagy Katalin: A legjobb hír az utóbbi időben az, hogy nem volt a koronavírusnak áldozata szerdán. Ilyen eset talán tíz hónappal ezelőtt, tavaly szeptemberben fordult elő. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Most akkor ez már a végleges jó hír, vagy figyeljünk arra, ami külföldön történik, hogy például Törökországban és Oroszországban elkezdték a harmadik oltások beadását, mert félnek a negyedik hullámtól. Hogy’ látja?
Úgy látom, hogy a ma hajnali jelentésemben az áll – jó reggelt kívánok mindenkinek! –, hogy az elmúlt 24 órában nem volt halálos áldozata a vírusnak Magyarországon.
Akkor már második napja.
Ez a jó szám, ez a nulla. Lélegeztetés nélkül van kórházban hetvenhat honfitársunk, és lélegeztető gépen vannak huszonketten. A beoltott személyek száma a mai napon el fogja érni az öt és félmilliót, úgyhogy újabb korlátozásokat fogunk megszüntetni, és a második oltást is megkapott honfitársaink száma az ma, holnap eléri az ötmilliót. Tehát ez egy óriási teljesítmény. Most volt Semmelweis-nap, az egészségügyi dolgozóknak ezúton is szeretném a védekezésben és az oltási kampányban mutatott munkájukért is kifejezni az elismerésünket és a köszönetünket, talán mindannyiunk nevében is tehetem ezt. Most a negyedik hullámot, ha kérdezi, ugye, nagyon fontos, hogy a politikusok ne képezzék át magukat járványügyi szakembereknek, mert a legnagyobb bajt azzal tudják a politikusok tenni, hogyha össze-vissza beszélnek járványügyi szakkérdésekben. Úgyhogy én is konzultálok, figyelek, beszélek, kérdezek. Ma azt mondhatom a hallgatóknak, hogy a világ nagy részében a negyedik hullámot készpénznek veszik, tehát hogy olyan lesz. Ezt valamikor szeptember–október környékére teszik. Ugyanakkor az is közmegegyezésnek látszik, hogy aki be van oltva, az jó eséllyel kimaradhat ebből a negyedik hullámból. Érdemes figyelni a gyógyszergyárak saját önminősítését; azt mondják, hogy az oltásaik olyan 90 százalékban hasznosak, eredményesek, sikeresek, a magyarországi kontrollmérések is hasonló számokat mutatnak, tehát ez azt jelenti azért, hogy százból tíz ember még a legjobb oltóanyag esetén is újrafertőződhet. De az újrafertőződésnek a mértéke, ereje, esetleges életveszélyt okozó volta nagyban függ attól, hogy valaki beadatta-e magának az első két oltást. Tehát aki be van oltva, az nagy valószínűséggel ki tud maradni a negyedik hullámból, de ha mégis elérné a negyedik hullám, annak a gyötrő, súlyos, lesújtó jellege is sokkal enyhébb lesz, tehát könnyebben lábal majd ki a betegségből. Ez ma a világ virológiai szakembereinek zanzásítva összefoglalható véleménye. A kormány foglalkozott tegnap ezzel a kérdéssel, és megnéztük, hogy a legrosszabb esetben mennyi ágyra lehet szükség, mennyi lélegeztető készülékre, mennyi orvosságra, mennyi vakcinára, és azt állapítottuk meg, hogy Magyarország teljes egészében fölkészült arra, hogyha újabb, negyedik hullám lenne. Mi a tanulság? – mondanám a gyerekeimnek egy hosszabb beszélgetés után: hogy az oltás életet ment! Tehát mindenkit arra kérek, hogy oltassa be magát. Ha beoltatta magát, akkor jó esélye van, hogy nem betegszik meg a negyedik hullámban sem; ha nem olthatja be magát, rá fog jönni arra, hogy csalfa remény, hogy elbújhat oltatlanul a vírus elől. Ez egy olyan vírus, amelyik meg fogja őt találni. Mindenkit arra kérek, és sokan vannak még ilyenek, több millió magyarról beszélünk, akik nem oltatták be magukat, ne higgyenek, vagy ne a mostani számokból induljanak ki, hogy nem halt meg senki, kevesen vannak kórházban, hanem abból induljanak ki, amit a legnehezebb pillanatokban élt át Magyarország, az alapján hozzák meg a döntésüket.
Egyébként a szakemberek is azt mondják, hogy a delta variáns nagyon gyorsan fertőz, és azok között elsősorban, akik nincsenek beoltva. Hogyha valaki, illetve nem az, hogy valaki, mert nyilván ez nem egyéni kérés, de hogyha kialakul egy olyan vélemény a szakmában az orvosok között, hogy lehetséges, hogy van, akinek szüksége van a harmadik oltásra, akkor arra lesz lehetőség?
Egyelőre nem oltunk harmadszorra. Ugye, felnőtt emberek vagyunk, tehát most, hogy már lehet választani a vakcinák közül, mindenkinek a saját, személyes, egyéni felelőssége, hogy beoltatja-e magát, és ha nem, akkor ami azután következik, az is az ő személyes felelőssége, mi csak ellátást tudunk neki adni, de nem tudjuk őt megmenteni a megfertőzéstől. Arra nincs lehetőség, ő maga tud, mindenki saját maga tud gondoskodni saját magáról. A harmadik oltással azért vagyunk óvatosak, mert nem tudjuk, hogy annak milyen hatása lenne. Itt ismét tízezerszám vannak Magyarországon virológusok, ilyen önkéntesek, akiknek határozott véleménye van ebben a kérdésben, én pedig csak egyetlen dolgot nézek, ez pedig az, hogy a gyógyszergyártó cégek, akik kikísérletezték ezeket a vakcinákat, és akik a legtöbb információval rendelkeznek, vállalják-e a felelősséget azért, hogyha harmadik oltást adunk be, és az eredmény nem kívánatos. Amíg a gyógyszergyártó cégek ez ügyben nem egyértelműek, addig a virológus szakembereink szerint nekünk is óvatosnak kell lennünk. Lehet, hogy elérkezik az a pillanat, amikor a szakemberek véleménye az lesz, hogy lehet harmadik oltást adni, de ez ma egy nem lezárt vita. Van, aki ezt, és van, aki azt mondja, bizonytalan a helyzet, ezért inkább türelmesnek kell lennünk.
A héten a Nemzetközi Valutaalap is módosította, felfelé javította Magyarország gazdasági kilátását. Úgy tűnik, hogy az első adatok itt az újraindulás során is kedvezőek, de Ön úgy fogalmazott, hogy azért magától nem fog menni ez az 5,5 százalékos növekedés. Mi kell ahhoz? Vannak-e azon túl, amit eddig hoztak, megszületett döntés, azon túl is vannak-e még tervek erről?
Először is, ha elérjük az 5,5 milliós számot, és ennyi beoltottunk talán ma délutánra, estére már lesz, akkor további korlátozásokat fogunk feloldani, a szociális intézmények és a kórházak kivételével nem lesz kötelező a maszkviselés, üzletekben sem, tömegközlekedési eszközökön sem. Persze ha valaki úgy gondolja, hogy ő nagyobb biztonságot szeretne magának, akkor hordhat maszkot, de ez nem lesz kötelező. Védettségi igazolvány nélkül lehet belépni a vendéglátó üzletekbe, szálláshelyekre, szabadidős létesítményekbe és az előre váltott, ülőhelyes nézőtéren megrendezett kulturális rendezvényekre. Az üzletekre vonatkozó korlátozások megszűnnek. Magánrendezvények esetén 50 helyett a létszám, ami engedélyezett, 100, lakodalom esetén pedig 200-ról 400-ra emelkedik. Három helyen tartjuk fönn, szigorúan és erélyesen a belépés védettségi igazolványhoz kötöttségét. Ilyenek a sportrendezvények, a zenés-táncos, tehát mulató rendezvények, illetve a zárt térben tartott – hát, mondjuk úgy, hogy – ilyen koncertszerű rendezvények, de ezeknek is inkább a testi közelség a lényege. Tehát ez a zenés, táncos, most bulik, vagy nem tudom, hogy kell ezt mondani, tehát ott van egy korlátozás, mert az még azért idő előttinek tűnik, ide csak védettségi igazolvánnyal lehet bemenni. Na, most a nyitás önmagában is segíti a gazdasági teljesítményt, de valóban a fogaskerekek azért csikorognak. Nem tudom, a hallgatóknak milyen tapasztalatai vannak, de nem olyan gyorsan indul újra az élet, mint az ember ezt gondolta volna. Azért 16 hónap nagy idő, ez reflexeket alakít ki az emberekben. Nem tudják, pontosan mi jön. Ugye, sokan mondják, én is osztom ezt az álláspontot, hogy veszélyesebb korszakába lép a világ, jobban oda kell figyelni magunkra, megfontoltabbnak kell lenni, tehát a gazdasághoz szükséges gyorsaság, tempó, érintkezés, aktivitás, csere, szóval ez lassabban indul meg. Ezért van szükség arra, hogy hozzunk időnként váratlannak és erőteljesnek tűnő kormányzati döntéseket is, mert ha csak magától hagyjuk a gazdaságot újraindulni, akkor az lassú lesz, a növekedés is alacsony lesz, a pénz is kevesebb lesz, meg a szétosztható összegek is kevesebbek lesznek, és a jövedelem is kevesebb lesz az embereknek a zsebében. Ezért kellenek határozott, a gazdaságba beavatkozó, aktív, kezdeményező kormányzati döntések, ezekből egyébként a tegnapi napon is hoztunk néhányat.
Megfogalmazták azt az építőiparban, hogy az építőanyagok ára nagyon elszaladt, és ennek több oka van, és Ön is utalt arra, hogy valahogy meg kellene ezt az áremelkedést állítani, mert így a kormányzati segítség, a lakásfelújításokhoz adott, polgároknak adott segítség bizony nagyon gyorsan elfolyik, és elsősorban a nemzetközi tulajdonú építőanyag-kereskedőkhöz, illetve -gyártókhoz kerül.
Igen, tehát a döntéseink, melyeket meghoztunk, egy része erre a kérdésre irányul. Októbertől elrendeltünk egy kiviteli korlátozást. Tehát részben azért szaladtak el az árak néhány termék esetében, mert megnőtt az országból kivitt mennyiség. De az Európai Unió részei vagyunk, tehát holnap reggeltől nem tudunk bevezetni, mondjuk, épületfa vagy vas és acél tekintetében kiviteli korlátozást, hanem először ezt be kell jelentenünk Brüsszelben. Ott ezt úgy hívják, hogy notifikálják, gyakorlatilag engedélyezni kell, ezt vagy megkapjuk, vagy nem. A folyamat hosszú, az unió egyik komoly baja ez a lassúság, négy hónap, tehát októberben tudunk korlátozást bevezetni, de addig is be fogunk vezetni kivitel esetében kötelező bejelentést, és megpróbálunk bevezetni egy állami elővásárlási jogot, és akkor mégiscsak megpróbáljuk Magyarországon tartani ezeket az építkezések szempontjából kulcsfontosságú anyagokat. De ezen kívül döntöttünk még a távmunkának a kiszélesítéséről, döntöttünk exporthitel-biztosításról, 17 városban döntöttünk munkahelyteremtő beruházások elindításáról, bértámogatást kötöttünk, 3 éves bértámogatást tudtunk kötni a MÁV-osokkal, a Volánnal, a postával, a nemzeti útdíj szolgáltatóval és a nemzeti vízközművek dolgozóival, ami azt jelenti, hogy az állami tulajdonban lévő cégeknél alkalmazottak számára egy három éves, kiszámítható béremelkedési pályát rajzoltunk föl, a szakszervezetekkel megállapodtunk, tehát nagyon-nagyon fontos lépése lesz ez a megnövekedett fizetés, bérkiáramlás a gazdaság újraindításának. És gondolkodunk azon, hogy az áremelkedések megfékezése érdekében úgy látjuk, hogy van néhány építőanyag, ahol olyan extraprofitot akarnak realizálni, ami nem fogadható el, ezért ha bizonyos árszint fölötti eladási árat tapasztalunk, akkor a szint fölötti árnak a 90 százalékát el fogjuk vonni, tehát egy extraprofit adót fogunk bevezetni kavicsnál, sódernél mindenképpen, de más termékeknél is nézzük ezt. És a bár művelési jogot szerzett, de meg nem indított bányák esetében, ami, ugye, a kínálat mértékét korlátozza, ott az engedélytől számított egy éven belül meg kell kezdeni a tevékenységet, ellenkező esetben a megnyert jogot, koncessziót is vissza fogjuk vonni, és másoknak fogjuk odaadni. Tehát a gazdaságba be kell avatkoznunk itt, egyébként az állami támogatások, melyeket a lakásokhoz adunk, valójában nem a kispénzű magyar állampolgárokhoz fognak eljutni, hanem azokhoz, akik az építőanyagipar-kereskedelmet tartják a kezükben. A célunk meg nem ez volt, nem őket akarjuk extraprofithoz juttatni, hanem a kisebb pénzű embereket szeretnénk lakásfelújítási lehetőséghez juttatni. Ugye, mindenki kap lehetőséget egy 3 millió forintos támogatásra, és egy másik 3 millió forintos, nagyon alacsony kamatozású vagy talán kamat nélküli kölcsönre. Ez együtt azért 6 millió forint, amivel mindenki valamit tud kezdeni, ha a lakását fel akarja újítani, de hogyha az árak elszaladnak, akkor ez nem hatot ér, hanem csak a felét vagy a negyedét. Ezért kell a kormánynak itt beavatkoznia.
Múlt héten az Európai Unióban csúcsot tartottak a kormány- és államfők. Ön is részt vett ezen, és érdekes volt az, hogy még meg sem jelent a magyar gyermekvédelmi törvény a közlönyben, tehát még magyarul sem lehetett olvasni, de már a németül, angolul vagy egyéb más nyugati nyelven beszélő politikusok ott, az Európai Unióban, úgy tűnik, hogy meglehetősen jól szervezett és összehangolt támadást indítottak Magyarország ellen, és valami olyasmivel vádolják az országot, illetve ezt a törvényt, ami nincsen benne. Ön számított ilyen egészen elképesztő ellenállásra?
A nyelvészek nem örülnek annak a formának, amit választok, de a magyar használja ezt: szokva vagyunk. Így szokott ez történni. A migrációban is így volt, a bankadónál is így volt, a rezsicsökkentésnél is így volt, a nagy multicégekre kivetett extraadóknál is, tehát szokva vagyunk.
Na, de odáig…?
Kétség kívül erős estém volt, és durva támadások is voltak, de mindenkit megnyugtathatok, hogy senkinek nem maradtam adósa. Ugyan fokost bevinni nem lehet, de mindenki pontosan megkapta azt, ami járt neki.
Mi a baja az LMBTQ-lobbinak ezzel a törvénnyel, hiszen a gyermekeket védi ez a törvény?
Először is van egy übermensch tempó. Ez egy ilyen gyarmattartó tempó. Ennek a mintapéldánya a holland miniszterelnök. Azt hiszem, hogy nem gondolják át, hogy mit lehet, és mit nem lehet mondani egy másik ország népéről, egy másik ország törvényeiről. Úgy viselkednek, mint régen a gyarmattartók viselkedtek, akik megmondják, hogy egy másik országban milyen törvények lehetnek, meg hogy’ kell élni, meg hogy’ kell viselkedni. És az egész mögött egy ilyen morális felhatalmazást is látok, tehát egy ilyen übermensch, aki meg van győződve róla, hogy ő jobban tudja, mint a másik. A holland miniszterelnök szerintem személyesen meg van győződve arról, hogy ő erkölcsileg magasabb szinten áll, mint mi, magyarok, és ezért neki joga van megmondani azt, hogy a magyarok hogyan éljenek, hogyan gondolkodjanak, hogyan neveljék a gyereket, mit lehet, mit nem lehet az iskolában, majd ő onnan, Amszterdamból vagy Hágából akarja megmondani nekünk. És ez a magatartás nem egyedi. Most csak itt az iskolapéldáról beszélek, de ott vannak még néhányan, akik valahogyan az európai gyarmattartó múltból magukkal hozták ezeket a rossz reflexeket, és ez találkozik össze velünk, Közép-Európából érkezettek szabadságszeretetével, akik nem nagyon szeretjük az ilyesmit, mert negyven évig éltünk olyan világban, ahol pontosan ez történt, és ezt rosszul viseljük, még pontosabban civilizáltan viseljük, de nem maradunk adósak, mint említettem. Van egy nagy vita. A vita arról szól Európában, hogy a gyerekek nevelésének, ideértve a gyerekek szexuális nevelésének az ügye kire tartozik. Most Nyugat-Európában úgy döntöttek – és én ezt a jogukat egyébként nem vitatom, mert az ő gyerekeik, majd ők nevelik, ők úgy döntöttek –, hogy NGO-k, civil szervezetfélék, ilyen LMBTQ, tehát a hagyományos családmodelltől eltérő együttélési formát népszerűsítő szervezetek, érzékenyítő és felvilágosító kampányokat csinálhatnak már az óvodákban, az iskolákban meg végképp. És azt gondolják, hogy az államnak az a dolga, hogy a szülők kizárólagos jogát korlátozza, és államilag szervezett módon engedje, hogy a gyerekek már nagyon kiskorukban is megismerkedhessenek ilyen szexuális nevelési tartalmakkal. A világ másik fele, ugye Európa másik fele a mienk, az pedig azt mondja, hogy ez az ő dolguk, de nálunk másképpen van. A gyerek nem magánügy. Tehát az, hogy hogyan él két 18 év fölötti ember egymással, meg mit csinál, erről ugyan mindenkinek lehet véleménye, de ezt magánügynek tekintjük, a személyes szabadság kérdésének. Ezért is van, hogy a homoszexuális embereknek például az életformáját, az ehhez fűződő szabadságjogait Magyarország megvédi. A törvény sem szól a tizennyolc év fölöttiekről, a törvénymódosítások csak a 18 évnél fiatalabbakról szólnak. Ott azonban azt gondoljuk, hogy a gyerekek mit látnak, mivel találkoznak, milyen hatások érik őket, erről a szülőnek először is tudnia kell, neki kell dönteni arról, hogy a gyerekét kiteszi-e ilyesminek, és az államnak az a dolga, hogy a neveléshez szükséges feltételeket biztosítsa. Mondjuk, fölhívja a figyelmét a szülőnek arra, hogy itt olyan tartalmak lesznek mindjárt a tömegkommunikációban, amely ilyen típusú információkat tartalmaz. És a szülő majd eldönti, hogy a gyerek nézze, ne nézze. Vagy ugyanez: hogyha be akar menni egy szivárványos aktivista az iskolába – ahogy ők mondják –, érzékenyíteni a gyerekeinket, akkor először is az államnak joga van erre igent vagy nemet mondani; leginkább nemet, mert csak megfelelően kiképzett személy foglalkozhat a gyerekekkel, másfelől a szülőnek meg ahhoz van joga, hogy még az állami jóváhagyás esetén is azt mondja, hogy köszönöm, kedves állam, én ezt nem kérem. Lehet, hogy te ehhez hozzájárulsz, de nekem, mint szülőnek jogom van ahhoz, hogy a gyereket nem teszem ki ilyennek. És ezt az elsőbbséget, a szülőnek ezt a jogát az iskolával szemben, az állammal szemben mi elismerjük. Van olyan közép-európai ország, amelynek az alkotmányában is benne van ez. És egyébként az Európai Unió dokumentumai között is találtam olyat, ami világosan kimondja, hogy a gyerek nevelése a szülőre tartozik, és a szülő az ő saját személyes világlátásának, vallási meggyőződésének és pedagógiai meggyőződésének megfelelően jogosult arra, hogy nevelje a saját gyerekét. Na, ez a vita lényege. Most persze az ellenfeleink, és itt a Soros-hálózatnak a szervezőire kell gondolnunk, ők nem az ügyben érdekeltek mindösszesen, hanem ők abban érdekeltek, hogy Magyarországot folyamatosan próbálják a lehető legnegatívabb színben föltüntetni. Nem tudjuk, hogy e mögött kizárólag a Soros-hálózat személyes világlátása, gazdasági érdekei vagy egy nagy vizen túli országnak is állami érdekei mutatkoznak meg, ez egy nehéz kérdés, hogy hogyan kötődnek ezek a hatalmas, gigantikus amerikai pénzösszegek és alapítványok az amerikai államhoz, ez egy folyamatos figyelmet érdemlő kérdés, de akárhogy’ is van, mindegy, hogy ők hogy’ vannak megszervezve, mi biztos, hogy jobban meg vagyunk szervezve, mint ők. Mi itt vagyunk, ez a mi otthonunk, ez a mi hazánk, itt a magyar emberek fogják eldönteni, hogy hogy’ s miképpen neveljük föl a gyerekeinket. Nehéz kérdés gyereket nevelni. Nyilván Ön is találkozott ezzel, nekem is van néhány, én is tudom, ráadásul pubertáskorban a legnehezebb, amikor ez a szexuális viselkedésmód, társadalmi viselkedés kialakul. Még a saját életünkre is emlékezhetünk, hogy az egy bonyolult helyzet volt, kell hozzá idő, az ember nem tetszik mindenkinek, időnként csalódások érik, de arra nem az a válasz, hogy akkor arra agitáljuk őket, hogy változtassanak nemet, hanem arra, hogy hogyan próbáljanak együtt élni azzal az adottsággal, fizikai, szellemi adottsággal, amivel rendelkeznek, és így megtalálni a helyüket a felnőtt világban. Ez nagy kihívás nekünk, szülőknek, az iskoláknak is nagy kihívás, nem akarjuk, hogy bárki ebbe beleszóljon rajtunk kívül.
Ha már a gyermekeknél tartunk, beszámolt arról brüsszeli tudósítónk, hogy a migráció kérdésére körülbelül 8 percet fordítottak most, a múlt heti európai uniós csúcson, azóta pedig történt, ami történt. Németországban egy szomáliai migráns, aki 2015-ben érkezett, megkéselt embereket, hárman meghaltak, többen megsérültek, és egy 13 éves osztrák kislányt pedig afgánok bedrogoztak, megerőszakoltak, majd megöltek brutálisan. Ez újra és újra fel kell, hogy hívja a figyelmet az Európai Unióban arra, hogy biztos, hogy jó az, amit csinálnak 2015 óta? Vajon tisztában vannak azzal, hogy milyen következményekkel jár az ellenőrizetlen bevándorlás?
Először is az együttérzésünket fejezzük ki az osztrák barátainknak, akiket valóban mélyen, lelkileg megrendített az, ami történt, egész Ausztria talpon van, és fel van háborodva. A kancellár egyébként Ausztriában példamutató küzdelmet folytat az illegálisan oda beengedett migránsok kitoloncolása ügyében, ami egy nehéz helyzet, mert éppen Afganisztánból érkeztek most az elkövetők. És Afganisztánból most vonul ki az Egyesült Államok, illetve a NATO, és ha ott egy összeomlás lesz, akkor Afganisztán felől nagyon nagy tömegben indulnak meg migránsok Európa felé. Ezért Magyarországnak is érdemes szerepet vállalnia az afgán helyzet stabilizálásában, azt is mondhatnám, hogy a magyar nemzet első védvonala a migráció ügyében ott van, ahonnan a migránsok elindulnak. Ez itt Afrika esetében Malit jelenti, aztán föl Szíriát, és úgy pedig föl egész Afganisztánig húzhatjuk meg ezt az ívet. Ez a mi első védvonalunk. Nos, tehát a magyar helyzetet elemezve abból kell kiindulnunk, hogy tavaly összesen mintegy tízezer illegális migráns betörési kísérlet volt Magyarországra, az év eddigi hónapjaiban – a számot próbálom pontosan mondani – pedig 38 ezer. Tehát ez azt jelenti, hogy többszörösére nőtt a nyomás a határainkon, és ez folytatódni fog. Tehát föl kell készülnünk arra, hogy egy nagyobb migrációs nyomással élünk együtt, mint a pandémia idején, az elmúlt 16 hónapban éltünk. Azért is indítottunk nemzeti konzultációt, mert valahogy egyetértést kellene létrehozni a magyarok között a tekintetben, hogy mire készüljünk föl. Ugye, kétfajta megközelítés létezik a világban. Az egyik azt mondja, hogy a világ visszatér oda, ahol volt. Volt az a 16 hónapnyi pandémia, ez megviselt bennünket, de mint a kutya a vizet, lerázzuk magunkról, és lassan, de biztosan az élet visszajut oda, ahol volt. Egy másik fölfogás pedig azt mondja, hogy a világ nem lesz olyan, mint korábban volt, veszélyes korszakába lépett az európai élet, járványok, migrációs hullámok korszaka, népvándorlások időszaka következik el. Ha az egyik igaz, akkor aszerint kell cselekednünk, ha a másik, akkor meg aszerint. Tehát az, hogy mit fogunk csinálni, hogyan rendezzük be, hogyan erősítjük meg Magyarországot a következő években, attól függ, hogy milyen választ adunk erre a kérdésre. Ez a nemzeti konzultáció első kérdése. És én azt gondolom, hogy veszélyesebb világ jön, mint ami volt. Ezt tudomásul kell venni, nem dughatjuk homokba a fejünket, föl kell készülnünk a veszélyek korszakára, és meg kell erősíteni Magyarországot azokon a pontokon, ahol egyébként a nemzeti konzultáció kérdéseit megfogalmazza, ideértve egyébként a migráció kérdését is, ahol szeretném, ha megerősítést kapnék a tekintetben, hogy Magyarország továbbra is szilárdan tartson ki a migránsok befogadását elutasító álláspontja mellett. Nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni, az Európai Uniónak ezt kellene tennie. Én ezt képviselem. Szeretném, ha az egyetértés e mögött az álláspont mögött fönnmaradva.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.
