Nagy Katalin: Az őszödi beszéd kiszivárogtatásának 15. évfordulója van. Hallva ezeket a szavakat az ember arra gondol, hogy volt ennek az országnak olyan felelős miniszterelnöke is, mint gróf Batthyány Lajos vagy Bethlen István. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Mit gondol erről a beszédről, változott-e a véleménye 15 év alatt?
Azok közé tartozom – jó reggelt kívánok! –, akiknek nem volt oka, hogy megváltoztassák a véleményüket. Akkor is egy dermesztő pillanat volt ez a magyar politikában, és akárhányszor hallja az ember, még ma is dermesztő. De a legdermesztőbb, azt nem mondom, hogy félelmetes, mert ezen talán már túl vagyunk, de azért ijesztő dolog, hogy aki ezt az egész helyzetet előidézte, a beszédet elmondta, becsapta az embereket, utána hazugsággal került kormányra, utána elvette az emberek pénzét, utána csődbe vitte az országot, még ma is ugyanez az ember a baloldal vezetője. Tehát ez nem a múlt, amiről beszélünk, hanem a velünk élő múlt, amelyik itt van, és állandóan vissza akart érni. Amikor a saját munkámról gondolkodom, aminek a középpontjában persze nem az őszödi beszéd meg a baloldal áll, hanem az ország meg az emberek, és hozzuk azokat a döntéseket, amelyekkel próbáljuk helyrehozni azt, amit az őszödi beszéd környékén meg utána elrontottak. Tehát ne felejtsük el, hogy nemcsak arról van szó, hogy véresre verték az embereket, meg becsapták őket, és az emberek ellenében kormányoztak – amiről kiderült, hogy nem lehetséges, mert annak súlyos következményei vannak –, hanem gazdasági lépések is követték, vagy megelőzték mindezt. Elvették a 13. havi nyugdíjat, elvettek egyhavi fizetést az emberektől, elvették a családtámogatási rendszert, Európában a fizetésekhez képest itt volt legmagasabb a gáz meg a villany ára, mert kétszeresére-háromszorosára emelték az árakat. Azért ennek a beszédnek ma a politikai emlékezete él leginkább velünk, de ennek volt egy gazdaságpolitikai, nagyon súlyos következménye az ország számára. Éveket vettek el az emberek életéből csak azért, hogy egy hazugsággal megszerzett hatalmat megpróbáljanak megtartani, és a végén csődbe vitték az országot. Ez az a történet, így együtt, ami mind a mai napig szívbe markolóan idézi fel azokat az éveket a számunkra. És az ember csak arra gondol, hogy milyen jó, hogy ez már a múlt, és milyen jó, hogy talán még egy év, és az utolsó rossz emlék is eltűnik majd az életünkből, amikor a 13. havi nyugdíjat sikerül visszaadni a nyugdíjasoknak, most már a második hetit tudjuk jövőre visszaadni, talán még többet is, akkor azt tudjuk mondani, hogy megvan a családtámogatási rendszer, újraindítottuk a lakástámogatást, amit ők elvettek, azt mind visszaadtuk, a béreket megnöveljük, a minimálbér 200 ezerre megy, és a nyugdíjasok is visszakapják azt, amit Gyurcsány Ferencék elvettek tőlük, akkor azt tudjuk mondani, hogy teljes egészében magunk mögött hagytuk az őszödi beszédet.
Gyurcsány Ferenc hazudott, provokált, megverette a választókat, az Orbán-kormány pedig azt gondolja, hogy a választások között lehet úgy kommunikálni a választókkal, amikor egyetértési pontokra törekednek, hogy konzultációt indít. Most a legutóbbit lezárták, megvannak a részletes eredmények, hogy hogyan vélekednek a polgárok arról, azokról a legfontosabb feladatokról, amelyek most Magyarország előtt állnak. Ugye, benne van, lehet emelni 200 ezer forintra most már a minimálbért, hiszen ez volt az egyik kérdés. Csak fölmerül az emberben az, hogy a gazdaság újraindításához is pénz kell. Brüsszel viszont visszatartja még mindig az újraindításhoz szükséges forrásokat. Azért kellett kötvényt kiadni, úgynevezett hitelt fölvenni, hogy megelőlegezzék ezt a pénzt?
Vegyük sorba a dolgokat! Tehát valóban a nemzeti konzultáció egy fontos intézménye lett, fontos gyakorlata lett a magyar politikának. Nem mondom, hogy az őszödi beszéd inspirálta, mert azért az erős lenne, mert az őszödi beszéd tényleg túl van minden normális emberi, erkölcsi megfontoláson, az, azt hiszem, hogy nem inspirálja az embert semmire, csak leveri a lábáról, meg rosszkedvet csinál, akárhányszor eszébe jut az embernek. Inkább azt mondanám, hogy valamikor a kilencvenes évek legelején, amikor a rendszerváltás volt Magyarországon, kicsit még idealistán mindenféléket, alapvetően jó dolgokat gondoltunk a demokráciáról, és törekedtünk arra, vagy azt gondoltuk, hogy majd sikerül olyan kormányt is alakítani egyszer Magyarországon, amely nemcsak négyévente kérdezi meg az emberek véleményét, ezt hívjuk választásnak, meg adja oda a döntés jogát az embereknek, hanem megpróbál módszereket találni arra, hogy a fontos kérdésekről két választás között is módja legyen az embereknek elmondani a véleményüket. És a nemzeti konzultáció egy ilyen eszköz. Ezt még az emlékeim szerint valamikor a 2010-es évek elején, amikor az új alkotmányt, az Alaptörvényt készültünk megalkotni, akkor vezettük be, és nagyon nagy sikerrel, több mint egymillió ember küldte vissza már akkor is a véleményét. És ezért van az, hogy az alkotmányunk olyan magabiztos lábakon áll, és állja az idők viharát, mint ahogy ezt mindannyian nap mint nap láthatjuk, hogy se kívülről, se belülről ezt az alkotmányos rendet szétfeszíteni vagy megdönteni nem lehet. Ez részben annak köszönhető, hogy az embereket bevontuk a megalkotásába. És aztán később volt nemzeti konzultációnk a gazdasági kérdésekről, szociális kérdésekről, nyugdíjról, aztán migrációról, szóval mindenki Magyarországon, aki úgy gondolta, hogy a két választás között el akarja mondani a véleményét egy-egy fontos, előttünk álló döntés ügyében, megtehette. Ez nagy vívmánya szerintem a mai politikai életnek. Azért éreztük és éreztem úgy, hogy most egy konzultációra lesz szükség, mert a járvány meg fogja változtatni az életünket. Tehát nem úgy folytatódik majd az európai ember élete, sőt az egész világgazdaságra igaz ez, mint ahogy az a válság, a járvány előtt volt. Egy nehéz évtized előtt állunk, aminek az egyik jellemzője a járványok visszatérő, újabb és újabb hulláma lesz, és ráadásul migrációs hullámokkal vegyítve. Tehát migrációk és járványok korát fogjuk élni, és erre föl kell készülni. És jó, hogyha az emberek tudják, hogy egy ilyen korszak előtt állunk, és van módjuk elmondani, hogy ebben az új korszakban mi az a néhány biztos pont, amihez ragaszkodnak. Ezért kellett beszélnünk a minimálbérről, arról, hogy legyen-e például saját magyar vakcinagyártási kapacitás, ami nem olcsó dolog, de végül is több mint 90 százalék szerint kell, hogy legyen. Ezért kellett beszélnünk a családokról, hiszen a következő években kihívások fognak bennünket érni. A nyugatiak, illetve az Európai Parlament folyamatosan azt akarja, hogy a gyermekek nevelése a szülőktől átkerüljön a politikai aktivisták kezébe. Ennek ellent kell állni. Ki kell majd állnunk Brüsszellel szemben a migráció ügyében, a saját szuverenitásunk és jogköreink mellett. Ezek mind nehéz és komoly következményekkel járó politikai döntések lesznek. És a nemzeti konzultációban azt az eszközt látom, amellyel létre tudunk hozni egyetértési pontokat. Tehát én nemcsak gondolom meg föltételezem meg vélelmezem, hogy az embereknek mi jár a fejükben egy-egy kérdés kapcsán, mondjuk, amikor Brüsszelben időnként húsz miniszterelnökkel meg a teljes brüsszeli bürokráciával kell szembefordulni, hanem én a konzultáció miatt pontosan tudom, hogy az emberek egyébként erről a kérdésről mit gondolnak. És akinek fontos az ország, fontos a közélet, és el akarta mondani, hogy mit gondol, az meg is tette. És amikor beszélek, akkor nemcsak a saját álláspontomat, hanem bizton tudhatom, hogy az egész ország álláspontját képviselem, ezért nagy jelentőségű a nemzeti konzultáció. Mindig törekedtünk, törekedtem arra is, hogy konzultáció után következmények legyenek, tehát a konzultációban elmondott véleményekből politikai, kormányzati döntések következzenek. Az egyik ilyen döntést már meg is hoztuk. Kérdeztük az embereket a hitelmoratórium fönntartásáról, és az volt a 90 százalék fölötti vélemény, hogy a rászorulók számára ezt fönn kell tartani, a rászoruló kis- és középvállalkozók számára is ott, ahol a járvány miatt a bevétel 25 százalékkal leesett, és a családok esetében is, akik rászorulóak, azoknak legyen lehetőségük, hogy folytatódjon a hitelmoratórium, ha úgy számolnak, hogy az nekik jobb, mintha megkezdenék a törlesztést. Erről már döntöttünk is, de lesz majd még néhány ilyen döntésünk hétfőn a parlamentben, mikor az idény, az őszi ülésszak megkezdődik, erről tudok is majd beszélni. És ezek után a forrásokról. Ugye, kitűztünk egy grandiózus célt magunk elé a járvány kellős közepén. Pénzügyminiszter úrral, aki a gazdaságpolitika egy fontos szegmensért, szeletért felel, ezt hosszan vitattuk, hogy hogyan tudunk kijönni majd gazdasági értelemben ebből a válságból úgy, hogy közben látjuk, hogy a negyedik hullám is készülődik. És azt a vállalást tettük, hogy egy gyorsító pályán jövünk ki, hozunk olyan döntéseket, amellyel már az idén, 2021-ben 5,5 százalék fölé tudjuk emelni a gazdasági növekedést. Ez magától nem ment volna, meg sem közelítette volna, ha csak úgy magára hagyjuk a gazdaságot, és bedobjuk a lovak közé a gyeplőt, akkor ez a növekedés meg sem közelítette volna az 5,5 százalékot. Bizonyos kormányzati intézkedésekkel, van ennek csínja-bínja, úgy éreztük, hogy meg tudjuk célozni az 5,5 százalékot. Most jól látható, hogy ez minden emberi számítás szerint, messze még az év vége ugyan, ez sikerülni is fog. És akkor nagy dolgokat tudunk csinálni, akkor valóban vissza tudjuk adni a 13. havi nyugdíj következő, egy heti részét, akkor valóban a fiataloknak 25 év alatt adómentessé tudjuk tenni a jövedelmét, akkor valóban vissza tudjuk adni a járvány alatt leginkább meggyötört családok számára az általuk ténylegesen befizetett személyi jövedelemadót egy bizonyos határig, akkor szép évünk lesz 2022-ben; dacára annak, hogy meggyötört bennünket a járvány. Most honnan van a pénz? A pénz munkából van. Lehet, hogy ez rossz hír így, kora reggel, de azt minden magyarnak tudnia kell, és sajnos nem mondhatok ennél jobb hírt a számukra: csak abból tudunk megélni, amiért megdolgoztunk. Itt az I. világháború után elvették tőlünk azokat a lehetőségeket, területeket és erőforrásokat, ahol egyébként ásványi kincsek, tengerpart, épületfa, tehát egyáltalán olyan erőforrások voltak találhatók, amelyeket úgy hívnak, hogy természeti adottság. A mostani Magyarország is fantasztikus, mezőgazdaságra kiválóan alkalmas, vizeink is vannak, de azok az energiaforrások és nyersanyagforrások, amelyek számos országnak rendelkezésére állnak, mert ők például nem vesztették el, vagy mindig is volt nekik, az nekünk nincs. Tehát ebben az országban csak abból élhetünk meg, amiért megdolgoztunk. Itt mindent vagy a fizikai munka vagy a szellemi erő hozott létre, tehát ha dolgozunk, akkor van pénz, ha nem dolgozunk, nincs pénz. Ha segélyre építjük a gazdaságot, nincs pénz, és a végén csődbe megyünk. Ha munkára építjük, és jól szervezzük meg az ország életét, akkor van pénz. És ezért jó, ha mindenki tudja, hogy 2010 után erről a segélyalapú, Gyurcsány-féle szocialista típusú, munkáról lebeszélő gazdaságpolitika helyett egy munkaalapú gazdaságot építettünk föl. Magyarországon ma többen dolgoznak, mint bármikor 1990 után. Tehát ezért működik a gazdaság, ezért van pénz. Brüsszelből is egy év egészét tekintve több pénz jön, mint amit befizetünk, de ha ebből levonom azt, amit a nyugatiak kivisznek ebből az országból minden évben, akik a brüsszelieknek a kedvencei, akkor ez a mérleg már negatív. Ezért én mindig azt mondom, hogy az európai uniós tagság nem azért fontos, mert onnan most pénzt kapunk, mert valójában többet visznek ki tőlünk, mint amit kapunk, nem ez a lényeg, itt inkább van némi veszteségünk. Az Európai Unió azért fontos a számunkra, mert piacot ad Magyarországnak. Tehát a munkánkat, amivel árukat, termékeket, szolgáltatásokat állítunk elő, el tudjuk adni. Tehát akkor tudunk egy munkára épülő gazdaságot magas életszínvonallal párosítani Magyarországon, ha a munkánk gyümölcsét nemcsak ez a tízmillió ember fogyasztja el, mert ahhoz kevesen vagyunk, hogy ebből virágzó gazdaság legyen, hanem hozzáférünk a 400 milliós európai uniós piachoz, akkor van pénz. Tehát nekünk az Európai Unió mellett azért kell kiállnunk, és ezért kell benne maradnunk, és ezért mondom azt, hogy hiába recseg-ropog, az utolsók között leszünk, akik még ott lesznek az unióban, ha az egyszer befejezi a pályafutását. Nekünk azért kell ott lenni, mert csak így tudjuk eladni a munka révén előállított termékeinket, és ha el tudjuk adni, van pénz. Nem a brüsszeli pénzek az érdekesek. Ráadásul az újraépítési pénzek hitelek. Látom, hogy teljes zűrzavar van a magyar nyilvánosságban e felől, de szeretném világossá tenni, hogy az a pénz, amit Brüsszel újjáépítési forrásként bocsát a tagállamok rendelkezésére, mind hitel. És miután Brüsszel most politikai okokból ezt a pénzt nem akarja ideadni, mert az LMBTQ-közösséggel kapcsolatban vitánk van, meg nem akarjuk megengedni, hogy érvényesüljön az ő akaratuk, mármint hogy bemehessenek az iskolába, és a gyermekeink nevelésében bármilyen szerepet is játszanak. Itt a szülőket illeti meg a jog és a kizárólagos döntés joga a gyermekek neveléséről. Ők ezt el akarják tőlünk venni, ezért nem adják oda ezeket a pénzeket, de ezek hitelek. Ezeket majd vissza kell fizetnünk. Igaz, közösen vesszük föl az egész unióval, tehát az összes többi tagállammal, és közösen fizetjük vissza, de a ránk eső részt, ha ezt a hitelt fölvesszük, majd vissza kell adnunk. És valóban kell forrás egyébként a gazdaság fejlesztéséhez, különösen a járvány után, és ha nem jön a brüsszeli hitel, akkor kimegyünk egyedül a pénzpiacra, és onnan pótoljuk a hiányzó forrásokat. Ezt zseniálisan elvégezte a múlt héten a pénzügyminiszter, és egy bonyolult konstrukcióval minden idők talán legkedvezőbb feltételekkel elérhető hitelét hozta be Magyarországra, úgyhogy mindegy, hogy Brüsszel mit csinál, Magyarország pénzügyileg olyan biztos alapokon áll, hogy minden fontos, a válság után szükséges fejlesztésünket meg tudjuk indítani.
A számok azt mutatják, hogy fölfelé ível a járvány negyedik hulláma. 458 ember fertőződött meg a tegnapi napon egy nap alatt, és elég sokan vannak már kórházban is. Nem gondolkodnak azon, hogy esetleg a maszk használatot újra kötelezővé teszik? Látjuk egyébként a tömegközlekedésen vagy a nagy bevásárló csarnokokban, sokan maguk is viselik maguktól, nem kötelező, de viselik ez a maszkot.
Persze, aki szükségét látja, meg úgy gondolja, hogy ez őt védi, vagy leginkább abban segít, hogy ő ne fertőzzön meg másokat, mert a maszk inkább arra jó, hogyha valaki fertőző, akkor ezt ne adja tovább, az hordja. Én biztatom is őket, hogy ezt tegyék. De hozzá kell tennem, hogy a megoldás nem ez. De lebeszélni sem akarok senkit erről, mert ha úgy érzi, hogy ezzel személyesen is hozzájárul a saját maga meg az ország biztonságához, akkor tegye meg, legyen óvatos. A kiindulópont az, hogy lesz negyedik hullám, ezt hónapok óta mondjuk. Nem hiszem, hogy az a negyedik hullám, amely elérte Európa számos országát, majd megáll a mi államhatárainknál. A kérdés nem is az, hogy lesz-e, hanem, hogy milyen súlyos lesz. Ez pedig attól függ, hogy mennyien oltatják be magukat. Mi joggal vagyunk büszkék arra, hogy a leggyorsabb oltási program vagy az egyik leggyorsabb oltási program Európában éppen Magyarországé volt, és arra is büszkék vagyunk, hogy a harmadik oltást elsőként teljes körűen Magyarországon lehet megkapni, lehet hozzáférni. Azt tudjuk mondani, hogy a harmadik oltás jobb, ha van, mintha nincs. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez szükséges, és jelentkezik, akkor két héten belül meg fogja kapni, bármelyik pontján is él az országnak, a harmadik oltást. A cselekvőképességet a védekezéshez mindenképpen fönn kell tartani, az egészségügyi és a kormányzati cselekvőképességet. Gyorsabb cselekvőképességre van szükségünk, mint a normális, parlamentáris működési rendben az egyébként adott, ezért a vészhelyzet és a rendkívüli jogrend állapotát az év végéig meg fogjuk hosszabbítani. Az elszigetelés, karantén, maszk, és így tovább, még egyszer mondom, nem oldja meg a problémánkat. Ez egy olyan vírus, amely mindenkit megtalál. Csak az oltás segít. Az idősek veszélyben vannak, tehát aki nem veszi föl az oltást, az kockáztat. Minden járványügyi szakember egyetért abban, hogy az oltás működik, és ha az oltás működik, az ország is működik, és aki felveszi az oltást, annak az esélye még az idős embereknél is, hogy elkapja a vírust újra vagy először, rendkívül alacsony, ahhoz képest, mintha nem oltaná be magát. Mindenfajta számokat mondanak. Van, aki tízszeres, meg még ennél nagyobb szorzókat is mond, hogy mennyivel kisebb a kockázat akkor, ha az ember beoltatta magát. Tehát biztatom az összes magyar állampolgárt, az időseket különösen, mert ők vannak veszélyben. Akinek krónikus betegsége van, őket külön is biztatom, akinek daganatos betegsége van, különösen, akinek szervátültetése volt, őket is biztatom, hogy oltassák be magukat, mert ők a negyedik hullám során közvetlen veszélyben vannak. Nem tudom őket rákényszeríteni, a kormány nem tudja őket rákényszeríteni, hogy beoltassák magukat. Magyarország egy olyan ország, ahol egy ilyen helyzetben a kötelező oltást az emberek nagy része nem fogadja el. Bizonyos helyeken, az egészségügyben, például az egészségügyi ellátásban dolgozók esetében ilyet elő lehet írni. Beszélünk arról, hogy egyes munkaadók előírhatják-e a dolgozóik számára, vagy sem, ez egy nagy vita, ezt most még nem tudjuk lezárni, de nem tudunk kötelező oltást elrendelni általánosan mindenkire nézve Magyarországon, ezt a magyar ember gyomra nem veszi be, de biztatni kell mindenkit, hogy oltassa be magát, minden egyes oltás csökkenti a negyedik járvány súlyosságának a kockázatát. A fiatalok azt hiszik, mert ettől fiatalok, hogy ide nekik az oroszlánt is, meg őket nem fogja a golyó. Ez nem így van, ez egy olyan vírus, ami őket is eltalálja, és az oltás egy golyóálló mellény a fiataloknak is. A fiatalokat is kérem, hogy oltassák be magukat. Minél többen leszünk beoltva, annál kevésbé lesz súlyos a negyedik hullám.
Igen, csak olyan nehezen mennek fölfelé a számok azoknál, akik az első oltást sem kérték, mert az tényleg látszik, hogy a harmadik oltásra egyre-másra jelentkeznek a 60 éven felüliek és a betegek, de az egész világon nagyon nehezen ment.
Nézze, mi meg magyarok vagyunk ráadásul. Ugye, én nap mint nap találkozom valamilyen formában azzal, hogy hogyan viselkednek a magyar emberek, hogyan viselkedünk. Például, amikor adóbefizetés van. Mindenki tudja, hogy adóbefizetés lesz. Kinyílik a lehetőség, van rá több mint egy hónap. Mikor fizetjük be?
Az utolsó pillanatban?
A végén fizetjük be. Tehát a magyar ember is úgy van, amíg nincs baj, addig nem csinál olyasmit, ami nem része az életének. Amikor meg beüt a baj, akkor elkezd kapkodni, ez egy karakterjegye a magyaroknak. De ha nagy baj van, akkor az embernek le kell győzni a rossz szokásait. És mindenkit arra kérek, hogy semmit ne hagyjon az utolsó pillanatra, mert ha már elkapta a vírust, akkor a kockázat előállt, és hogy megmarad, vagy nem, túléli, vagy nem, károsodással éli túl, vagy nem, hogy hosszú ideig leveri-e a lábáról, vagy sem, azt már csak a Jóisten döntheti el utána. Addig kell tennünk, addig kell védekeznünk, mielőtt megkapnánk a vakcinát, ne várjanak, hanem vegyék föl az oltást.
Magyarországon járt I. Ferenc pápa. Ő tartotta a zárómisét az eucharisztikus kongresszuson. Negyven percig beszélgettek Önök Áder János társaságában a pápával. Miről beszélgettek, Miniszterelnök úr?
Óriási esemény volt az eucharisztikus kongresszus. Nyolcvan éve történt ilyen Magyarországon, és könnyen lehet, hogy az én életemben ilyen már még egyszer nem is lesz. Ennek a tudatában éltem meg ezt a fantasztikus kongresszust, amit egyébként megemelt a Szentatya látogatása. Rossz vita, hogy hány órát volt itt, és így tovább, nemcsak azért, mert rossz ízlésről tanúskodik, hanem mert félreérti a helyzetet az, aki ezen a szemüvegen keresztül nézi a pápalátogatást, ugyanis talán harminc éve történt meg utoljára, hogy a hivatalban lévő pápa elment az eucharisztikus kongresszusra. De itt volt. Semmilyen protokolláris vagy egyéb kényszer nem állt fönn, hogy eljöjjön. Azért jött el Magyarországra, mert el akart jönni. És szerintem azért jött el erre a kongresszusra, mert ez a kongresszus Magyarországon volt, meg akart bennünket látogatni. Azt is mondhatnám, bár én kálvinista vagyok, hogy fontosak vagyunk neki, ezért jött ide hozzánk, és ez nagy dolog szerintem, ez fölértékeli Magyarországot. Engem személyesen még meg is erősített ez a megbeszélés, amit folytathattunk a köztársasági elnök úr által vezetett delegáció tagjaként a Szentatyával. Kerültük azokat a témákat, ahol nem értünk egyet. Vasárnap reggel volt, a viták nem erre az időpontra valók, például a migráció kérdését sem ő, sem én nem hoztuk szóba. Nem biztos, hogy mást gondolunk, de máshonnan közelítünk ehhez a problémához, és ezért jobb ezt nem feszegetni ilyenkor. Viszont egyetértettünk, ez kiderült, sokkal mélyebben, mint azt én reméltem volna, vagy reméltem, a családok kérdésében, és személyesen nekem nagy megerősítést adott ez a találkozó. A Szentatya világossá tette, hogy az a harc, amit folytatunk a családok védelmében, az európai jövője szempontjából a legfontosabb küzdelem. Ő is látja, hogy nagy erők dolgoznak, különösen Brüsszelben, ott, a brüsszeli bürokráciában, hogy relativizálják a családot, és olyan keményen fogalmazott, mint ahogy nekem ez még sose sikerült, ahol azt mondta, hogy nem lehet engedni, hogy relativizálják a családokat. A család az apa, anya, gyerek, és pont. Nem azt mondta, hogy vitatkozzunk, hogy vitassuk meg, legyenek erős érvek, azt mondta, hogy pont, nincsen róla vita. Sőt, azt mondta, hogy go ahead, ami azt jelenti, hogy csak csináljátok, hajrá, előre. És csinálni is fogjuk. Azt hiszem, hogy összességében ez a látogatás Magyarországot fölértékelte, és személyesen nagyon sokunkat pedig megerősített. Áradt a Szentlélek, ezt mindenki érezhette, aki részt vett a zárómisén vagy bármelyik eseményén az eucharisztikus kongresszusnak.
Csak azért kérdeztem röviden, merthogy a BBC olyan címmel jelentetett meg híreket, hogy a pápa az antiszemitizmus veszélyére hívta fel a figyelmet Magyarországon, minthogyha ez lett volna a célja látogatásának.
Szerintem mindenhol fölhívja a figyelmet erre a veszélyre, de ő is láthatta, hiszen a zsidó közösségek képviselői is jelen voltak az eseményeken, hogy Magyarországon – szemben Nyugat-Európával – szabad zsidó élet történik. Ha valaki megpróbálna úgy élni Berlinben, Párizsban meg jó néhány más európai nagyvárosban zsidóként, mint ahogy Budapesten él, vállalva az identitását az utcán is nyilvánvaló módon, akkor folyamatos atrocitásokra kellene számítani. Ott azért nagyon súlyos terrorista merényleteket követnek el a zsidó közösségekkel szemben. Tehát össze sem lehet vetni a magyarországi biztonságot meg a nyugat-európai biztonságot ebből a szempontból sem, és ezt mindenki tudja. De ettől még fontos, hogy a Szentatya bármerre jár, mindenhol figyelmeztessen bennünket arra, hogy a gyűlölet, a származás és a faji alapon való kirekesztés olyasmi, amit egy keresztény ember nem vállalhat.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.