Nagy Katalin: Tegnap kezdődött Budapesten a demográfiai csúcs, amelyre 19 országból jönnek előadók és vendégek. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt, aki tegnap felszólalt ezen a demográfiai csúcson. Hogy’ látja, mi az oka annak, hogy társadalomtudósokon, demográfusokon kívül ilyen sok vezető politikus is elfogadta a meghívást?
Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat! Nagy forgalom van Budapesten, nemcsak a közutakon, hanem most a politikában is. Valóban eljöttek a barátaink. Itt volt, sőt, talán még most is itt van a volt amerikai alelnök, a szerb elnök, a csehek miniszterelnöke, szóval nagy forgalom van, egymásnak adják a kilincset tudósok és politikusok. Izgalmas a téma, ráadásul a francia elnök kezdeményezésére, akivel majd V4-találkozónk lesz még az év során, megindult egy vita Európa jövőjéről, és mi fontosabb kérdés lehetne, ha Európa jövőjéről gondolkodunk, mint az, hogy lesz-e Európának jövője. Ez pedig azon múlik, hogy lesz-e gyerek. Vagyis, hogy mi, szülők elkötelezettek vagyunk-e a saját életünk folytatása mellett, mert az egyetlen módon lehetséges; úgy, hogyha gyermekeink vannak, elkötelezettek vagyunk-e amellett, hogy ne érjen véget a földi életünk se a halálunkkal, hanem legyen, aki azt folytatja, akiben mi magunk is tovább élünk. Ha ez a hit elvész az emberekből, akkor nem lesznek gyerekek, nincsenek családok, nem érdemes beszélni Európa jövőjéről. Európa jövője nem az iparban, nem a zöldítésben, nem a digitalizációban van, ezek persze mind fontos dolgok, a jövő a gyermekekben van. Ezért nem szabad elfogadni, hogy saját gyermekek helyett Európa migrációval és migránsokkal akarja pótolni a hiányzó gyermekeket. Lehet munkaerőt behozni, sokan próbálkoznak ezzel, lehet migránsokat beengedni, de az az ország többé már nem az lesz, mint ami korábban volt. Vagyis ha a saját országunkat és a saját világunkat akarjuk látni Európa jövőjeként is, akkor család és gyermekek kellenek, ezért izgalmas és népszerű a téma, hiszen a Nyugat ebben a pillanatban nem képes saját magát fönntartani. Mindenkit érdekel, mit lehet tenni ez ellen. Mi, magyarok próbálkozunk. Azért jönnek ide hozzánk, mert a magyar családpolitika unortodox, különleges, kilóg a sorból, példátlan Európában, a legtöbbet költjük a költségvetésünkből családpolitikára, olyasmivel próbálkozunk, amivel más nem, és mindenkit érdekel, hogy vajon működik-e. Nem tudtam nekik egyértelmű igenlő választ adni, mert a családpolitika sikerességéhez kell egy, de inkább kettő évtized folyamatos, állandó kormányzati, családpolitikai rendszer. Ha az megtörik, ha nincs, ha változás van, akkor sajnos ez nem működik, és nekünk csak tíz évünk volt eddig. Az abortuszok száma 41 százalékkal csökkent, a házasságok száma nőtt, az ilyen szaporodási vagy létfenntartási…
…termékenységi mutató ugye?
…termékenységi mutató 1,25, ami katasztrófa volt, az fölment most már egy-ötven-valahányra, 2,1-nek kéne lennie, ezért mondom, hogy még csak félúton vagyunk, de a jelek biztatóak.
Sokan támogatják, de sokan támadják is ezt a politikát, és nyilván nemcsak ideológiai okokból, merthogy a családot helyezik középpontba, hanem azért is, mert gazdasági előnyöket remélnek sokan attól, hogyha nagyon messziről, más kultúrából, állítólag munkaerőhiány pótlására idehoznak egy csomó embert Magyarországra, illetve, bocsánat, Európába, vagy arra a területre, ahol a népesség nem megfelelő számú.
Nézze, azt mondom, hogy ez egy matematikai megközelítés. Az elfogadhatatlan a számunkra, hogy azt mondjuk, hogy egy hiányzó magyar gyerek helyett idehozunk valakit valahonnan Afrika belsejéből! Az lehet, hogy matematikailag kijön, na de micsoda különbség! Tehát ezt Magyarország ki is mondja, ezt Nyugaton nem szabad ma így mondani. Tehát ha ezt most egy nyugati rádióműsorban mondtam volna, akkor megfeszítettek volna még a délelőtt során, bepereltek volna, és azt mondták volna, hogy ez gyűlöletbeszéd, de én nem gyűlölök senkit, csak szeretem a sajátjaimat.
Az LMBTQ-lobbi is támadja ezt a politizálást, elsősorban azért, mert relativizálja a család fogalmát. Lehet ez ellen védekezni? Azt látjuk, hogy nem könnyű, hiszen Brüsszel mindent elkövet annak érdekében, hogy Magyarországot kötelezettségszegési eljárás elé állítsa.
Én megértem azokat az embereket, akik más életformát választanak, mint a hagyományos. Tehát az LMBTQ-életformát választó embereket is én megértem, és nekik is kell hely a nap alatt. Na de azt nem követelhetik, hogy ők legyenek az általános szabályozás kiindulási pontjai, ők a kivételek. Gondoskodni kell arról, hogy emberhez méltó életük legyen, hogy ne legyen részük megkülönböztetésben, egyáltalán, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek. Eddig rendben van. Eddig talán egyet is értünk. Na, de innen kezdődik a különbség! Azt nem fogadjuk el, hogy ők akarják a mi gyerekeinket nevelni, hát azokat majd mi neveljük. Nem akarjuk elfogadni, hogy ők mondják meg, hogy mi legyen az iskolában, hát azt majd mi, szülők meg fogjuk mondani. Tehát nagyon világossá kell tennünk, hogy a csekély számú kivétel nem lehet az általános szabályozás alapja, és ezt meg kell érteni a tőlünk, hagyományos családmodelltől eltérő életformát választó embereknek is. Kérem őket, hogy elégedjenek meg azzal, hogy emberhez méltó, elfogadó, őket semmilyen hátrányban nem részesítő politikában és lehetőségekben van részük Magyarországon. De ne akarják nekünk megmondani, hogy mi hogy éljünk, és hogy hogyan neveljük a gyerekeinket.
Elég az az öt pillér, amire Ön felsorolásában azt mondta, hogy erre épül a magyar családpolitika?
Öt pillér elég, ha jó nagy házat építünk rá. A legfontosabb azonban, mondjuk úgy, hogy a mestergerenda vagy a főpillér, az a gondolat, hogyha gyereked van, akkor jobban élj. Ez régen így volt: akinek több gyereke volt, az jobban élt. Ez még azelőtt volt, hogy a modern világ kitalálta volna az államilag garantált egészségügyet, kitalálta volna az államilag garantált nyugdíjat, tehát az állam átvette a biztonságos élet megteremtésének számos lépését és munkáját. Ez korábban nem így volt, ezt korábban csak a család tudta megadni az embernek. Minél több gyereked volt, annál nagyobb biztonságban voltál, és annál inkább volt esélyed arra, hogy összességében a családod majd gazdagabb lesz, vagy jobban fog élni. Ma nem ez a helyzet. Ezért nagyon sok ember azt gondolja, hogy a gyermek vállalása nem biztonságot ad neki, az nem hozzáad anyagilag az életéhez, hanem inkább elvesz belőle, mert a gyerek bizony gond, költséggel is jár, erőfeszítést is igényel, nem lehet egyszerre otthon is lenni a gyerekkel meg dolgozni is, vagy legalábbis ez nagyon nehéz. A nők próbálkoznak ezzel, de nem sikerül mindenkinek. Szóval gyereknevelés mellett jól megfizetett munkahelyet találni, összeegyeztetni karrierszempontokat a családdal rendkívül nehéz dolog. Én csodálattal nézem a hölgyeket, akik ezzel próbálkoznak. Minden elismerését a férfiaknak szerintem ezek a kemény nők – és a magyarok azok – kivívják. De ha a kormány nem segít, és nem hozunk létre egy olyan adórendszert, egy olyan támogatási rendszert, egy olyan munkaerő-piaci szabályozást, hogy a gyermeket vállaló nők csak azért, mert egy többletterhet, egy többletmunkát, egy többletfeladatot vállaltak, ne tudjanak jobban élni, akkor bizony a család és a gyermekvállalás mögötti gazdasági motívum el fog tűnni. Erre persze sokan mondják, különösen a keresztény testvérek, hogy ez egy lelketlen érvelés, mert a gyerek több, mint pénz. És igazuk van, természetesen sokkal több, nekem is van néhány, én ezt pontosan tudom, de azt is be kell látnunk, hogy kenyérrel is él az ember. Tehát kell gazdasági motiváció is ahhoz, hogy a fiatalok korán, kellő komolysággal elkötelezzék magukat a családi élet mellett. Ehhez a kormánynak kell segítséget adnia, és még ezt nem értük el, mármint azt még nem értük el, hogy akinek gyermeke van, az jobban éljen ahhoz képest, mint aki nem vállal gyereket. Ide kell majd eljutnunk. Korábban nagyon nagy volt az anyagi különbség azok között, akik nem vállaltak gyereket, és azok között, akik vállaltak – az utóbbiaknak a rovására. Én nem akarok elvenni semmit azoktól, akik nem vállalnak gyereket, de nagyon szeretnék sokat adni azoknak, akik vállalnak. Én harcolok a családokért, hogy eljuthassunk oda, hogy a végén azt lehessen mondani, ha gyereket vállalok, könnyebben jutok lakáshoz, olcsóbb lesz a lakásom, előnyben leszek a munkahelyemen, többet fogok keresni. Tehát szeretném, hogyha összekapcsolódna a család mögötti, mély, emberi és szent meggyőződés egy gazdasági előnnyel. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor meg vagyunk mentve, akkor Magyarország jövője biztosítva van. E felé megyünk, de még nem értünk el ide, még harcolnunk kell ezért.
Ön a parlamenti ülésszak, őszi ülésszak első napján beszélt arról, és utalt itt, a tegnapi csúcson is arra, hogy a nemzeti konzultációban az egyetértési pontok, amelyek kialakultak, lehetővé teszik azt, hogy megszülethessenek azok a kormányzati döntések, amelyek ahhoz kellenek, hogy a családok jobban éljenek. Itt most a gyermekes családoknak visszautalt személyi jövedelemadóról van szó, hogyha a gazdaság eléri a megfelelő szintet. De egy új elem is bejött itt, amiről még eddig nem hallottunk hétfőn, illetve kedden, hogy a gyermeket nevelő kisvállalkozók is visszakapják a személyi jövedelemadójukat.
Miről van itt szó? Arról van szó, hogy 2021 egy nagyon nehéz év volt. Mindenkinek nehéz volt. Mindenkit meggyötört a pandémia, de szerintem a legnehezebb azoknak volt, akik gyermeket is neveltek. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni azokról az édesanyákról, akik otthon maradtak a bezárt iskolák idején a gyerekeikkel, és próbáltak átállni velük együtt a digitális oktatásra. Megpróbálták átvállalni, visszavállalni az iskoláktól azokat a terheket, amelyeket a bezárt iskolák miatt nekik kellett viselniük, és fantasztikusan helytálltak. Tehát le a kalappal a családok előtt! De hát mindannyian tudjuk, hogy amikor családot mondunk, akkor elsősorban az édesanyákra gondolunk, mert a magyar életben a család az asszony körül rendeződik el, tehát előbb-utóbb mindenki a konyhában köt ki, ha vacsorát készít az ember édesanyja, ez szerintem mindenkinél, nemcsak nálunk van így, vagy a felesége. Tehát nagyon nagy terheket viseltek. És most, hogy az újraindítás minden várakozást felülmúlóan sikerült, és hogy a Szijjártó Péter, Varga Mihály, sőt a jegybank is benne van ebben, nevével fémjelzett gazdaságpolitika a növekedést képes lesz az 5,5 százalék fölé emelni, és ma úgy látom, hogy erre komoly esélyünk van, vagyishogy sikerült annyi fejlesztést és beruházást végrehajtanunk a pandémia ellenére, hogy annak megjön az eredménye, akkor döntést kell hozni arról, hogy mi legyen ezzel a többletbevétellel. És persze mindenkinek van ötlete, hogy hova tegyük a pénzt, tehát olyat még nem láttam, hogy magyar embernek erre ne lett volna elképzelése, de mi azt gondoltuk, hogy miután a legnagyobb terhet a családok vitték, az volna mégiscsak a legigazságosabb, hogyha a gyermeket nevelő családoknak visszaadnánk azt az adót, személyi jövedelemadót, amit ők befizettek, bizonyos korlátok mellett, de lényegében aki befizetett adót, annak azt mind visszaadni. Aki meg nem fizette be, mert eleve olyan adókedvezmény volt, arra ez nem vonatkozik. Amiről most beszélek, azokra vonatkozik, akik ténylegesen befizettek adót, és gyermeket nevelnek. Na, nekik fogjuk visszaadni ezt az összeget. Örülök, hogy a nemzeti konzultáció ezt megtámogatta. Ez egyszerű technikailag akkor, ha csak azokat vesszük figyelembe, akik egyébként alkalmazottak. Nagyon nehéz ugyanezt megtenni a kisvállalkozók esetében, ezért gyakran van úgy, én is érzem ennek a problémáját, hogy a kisvállalkozók kimaradnak a családtámogatási rendszerből, holott egyébként a kisvállalkozók rendkívül értékes munkát végeznek Magyarország számára. Most végre sikerült egy olyan módszert, jogi eljárást, matematikai modellt találunk, ami most igazságos, és a gyermeküket nevelő kisvállalkozók is a befizetett adójuk egy részét vissza tudják majd kapni. Ez egy új elem valóban, azt hittem, nem tudjuk megoldani, de szerencsére Magyarországon sok okos ember van és kitalálták, hogy hogy’ kell ezt kiszámolni és jogilag lehetségessé tenni.
Ha a minimálbér 200 ezer forintra emelkedik, akkor az áttételesen a családokat is segíti és a gyermeknevelést is, hiszen például a gyednek az összege is megemelkedik, mert minden juttatás, ugye, ehhez van kötve, a minimálbérhez.
Nézze, én úgy gondoltam mindig is, hogy két nagy célunk van, két nagy adósságunk van. Igaz, hogy más helyett fizetjük, de a kormánynak van két nagy adóssága. Csődbe vitték az országot 2010-re a Gyurcsány–Bajnai-kormányok, és elvettek az emberektől fizetést, és elvettek nyugdíjat. És azt gondoltam, hogy persze lehet beszélni nemzetépítésről, fontos a család, de a legfontosabb, hogy világossá tegyük az emberek számára, hogy na, annak a korszaknak vége van. És a mi kormányunk, ami egy polgári, nemzeti, kereszténydemokrata kormány, jóvá fogja tenni azokat a hibákat, amiket a Gyurcsány–Bajnai-kormány elkövetett. Végül is ezért szavaztak ránk az emberek. Tehát vissza kell adni legalább egyhavi fizetést, és vissza kell adni legalább egyhavi nyugdíjat. Fizetést úgy lehet visszaadni, ha béremelések vannak. A minimálbérről Magyarországon nem a kormány dönt, hanem a munkaadók egyeznek meg a munkavállalókkal, tehát a szakszervezetek meg a munkaadók. Ha nem tudnak megállapodni, akkor jön a kormány, és akkor maga állapítja meg a minimálbért. Eddig ez jól működött, megegyeztek egymással. Az igaz, zárójelben mondom, hogy leginkább a kormány kontójára egyeztek meg, mindig azt kérték cserébe, hogyha magasabb a minimálbér, akkor a kormány csökkentse az adókat, de ezt Varga Mihály eddig mindig meg tudta oldani. Van egy több évre szóló megállapodásunk, amit minden évben betartottak a szakszervezetek, a munkaadók és a kormány is. Csökkent az adó, és nőtt a minimálbér. Most egy nagyot akarunk lépni. Itt majdnem 20 százalékos minimálbér-emelésről beszélünk, ami elég példátlan a modern nyugati gazdaságokban, és ami terhet jelent a kisvállalkozóknak elsősorban. Tehát ez nem úgy van, hogy akkora a minimálbér, amekkorát akarunk, mert azt valakinek meg kell termelnie, elő kell állítania. Olyan munkahelyeket kell létrehozni és működtetni, amely képes kifizetni a megemelt összegű minimálbért. Ez a kis- és középvállalkozóknak gondot okoz, ha nem segít a kormány. Itt jövünk mi, és le fogjuk csökkenteni a minimálbér emeléséért cserébe az őket terhelő adót, és akkor ki tudják majd termelni ezt a magasabb bért, nem kell bezárni az üzemet, nem kell elbocsátani embereket. Ha rosszul emelsz minimálbért, annak a vége munkanélküliség lehet, ezért kell mindig megegyezni a munkaadókkal, hogy hogy’ is kell ezt jól csinálni, de úgy látom, hogy ebben haladunk, sőt a garantált bérminimum, ami a szakképzettséggel rendelkező embereknek a minimálbérét jelenti, az is jelentősen meg fog nőni. Egyébként a legtöbb ember ebben a sávban van. Ez azt jelenti, hogy azt a jóvátételt a Gyurcsány–Bajnai-kormány rombolása után, amit vállaltunk, azt elvégezzük. Magasabb lesz a minimálbér Magyarországon, most úgy látom, 2022. január 1-jén, mint a Gyurcsány–Bajnai-korszakban volt az átlagkereset, ma a minimálbér lesz magasabb. Tehát ezt teljesítettük. Még a nyugdíjasoknak tartozom, tartozunk, mert egyelőre csak olyan gazdaságpolitikát tudtunk folytatni, amivel tavaly egyheti bért, egyheti nyugdíjat a rendes nyugdíjon fölül vissza tudtunk adni. Január 1-től vissza akarjuk adni a másodikat. Most még talán korai erről beszélni, de én harcolok azért, hogy ez gyorsabban menjen. Tehát ne csak a másodikat, hanem a harmadikat, esetleg a negyedik hetit is megkaphassák, és én úgy tudjak odaállni a következő választáson az emberek elé, hogy amit a Gyurcsány–Bajnai-kormány elvett a nyugdíjasoktól, azt mi maradéktalanul, az utolsó fillérig visszaadtuk. Ezért harcolni kell, mert hitelből, meg hozomra nem szabad sem bért, sem nyugdíjat emelni, amögött teljesítménynek kell lenni, azt ki kell termelni. Harcolok azért, hogy legyenek beruházások, fejlesztések, amelyek meghozzák azokat a forrásokat, amikből gyorsabban tudjuk visszaadni a korábban elvett 13. havi nyugdíjat.
Az elmúlt napokban 500 körül van az új fertőzöttek száma, a koronavírus negyedik hullámában vagyunk. És itt lehet figyelmeztető példa a szerb példa, merthogy ők nagyon ügyesen, az elején viszonylag gyorsan el tudták kezdeni az oltások beadását, ügyesek voltak a beszerzésnél, négyféle vakcina közül lehetett választani, és aztán valahogy lemaradtak, elment az oltakozási kedv, vagy a hajlandóság csökkent, és most nincsenek jó helyzetben ott már, pedig hát kisebb Szerbia, mint Magyarország, de napi 1.000-1.500 fertőzött van. Nem tartanak ettől, hogy nálunk is előáll ez a helyzet?
Előállhat, és lesz is negyedik hullám, az a kérdés, hogy mit tehetünk. Ugye, ha van egy ellenfeled – ez igaz a politikában, szerintem a gazdasági versenyben is, a sportban meg biztosan –, akkor az a kérdés, a kulcskérdés, hogy ki ismeri jobban a másikat? És most az a helyzet, hogy hosszú ideig a vírus jobban ismert bennünket, mint mi a vírust, ezért állt nyerésre. De most már kezdjük kiismerni, és majdnem olyan jól ismerjük, még nem egészen, de majdnem olyan jól ismerjük a vírust, mint amilyen jól ismer ő bennünket. És azt már megtanultuk, hogy csak az oltás segít. A probléma az, hogy van olyan magyar, aki ezt elhiszi, és van, aki nem. Akik elhiszik, azok beoltatják magukat, ők biztonságban is vannak. Őket a negyedik hullám, ha el is éri, sokkal kevésbé fogja meggyötörni, mintha nem lettek volna beoltva, és kisebb veszélyt jelent az életükre, mert ebbe bele lehet halni, mintha nem oltották volna be magukat. A baj azokkal van – ha szabad így fogalmaznom –, akik nem oltották be magukat, mert ők életveszélyben vannak, vagy legalábbis egy súlyos betegségnek vannak kitéve. De a magyar egy bátor fajta, és egész addig, amíg be nem kopogtat a baj az ajtón, addig nem veszi komolyan. Én mindenkit arra kérek, hogy vegye komolyan ezt a dolgot, higgye el, hogy életveszélyben van, kockáztat egy súlyos, kórházi ellátással járó betegséget, kockáztatja a körülötte élőknek egészségét is. Oltassa be magát! De itt véget ér az én lehetőségem, mert már csak egy lépés maradna, hogy kötelezővé tesszük az oltást, de erről már korábban is mondtam, hogy szerintem ez Magyarországon ellenállásba ütközik. Azt talán elfogadják az emberek, sőt úgy látom, hogy támogatják, hogy, mondjuk, az egészségügyben dolgozóknak legyen kötelező az oltás, hiszen ők minden nap beteg vagy potenciális beteg emberekkel találkoznak, és nem lehet, hogy ők legyenek a kockázat, miközben ők kéne, hogy legyenek a segítség. Tehát ezt még talán elfogadják. Úgy látom, még azt is elfogadják a magyarok, hogy a munkahelyeken a munkaadóknak legyen valami joga, ami az oltás felé tereli az embereket, akár kötelezően előírhatja egy-egy munkaadó, hogy az ő munkahelyén kell lenni oltásnak. Ez már nehezebb ügy, erről vita van, ezt majd hamarosan le fogjuk zárni, talán még ez belefér, ebben sem vagyok biztos. De ezen túl a magyar nem tűri el, hogy beleavatkozzanak az életébe, és ezt a kormánynak tudomásul kell vennie. És még nem tartunk ott, hogy az emberek elfogadják, hogy a koronavírus ellen ugyanúgy kell kötelező oltás fiatalkorban, minthogy megkapjuk más betegségek ellen. Itt még nem tartunk. Tehát az az érzésem, hogy azon kívül, hogy próbálom rábeszélni az embereket, hogy vegyék föl az oltást, a kormányzatnak több eszköze már nincs. A döntés most már nem a mi kezünkben van, a döntés az emberek kezében van. Nekünk annyi felelősségünk volt és van, hogy legyen vakcina, legyen oltópont. Az év végéig körülbelül a raktáron lesz 17-18 millió adag oltóanyag, bárkit be tudunk oltani elsőre, másodjára, harmadjára. Vannak komoly emberek, akik már a harmadik oltást is fölvették, az meghaladta már a hatszázezret. Tehát ez egy színes ország. Van egy olyan része, amelyik nem oltatja be magát, és van, amelyik meg gondos, felelősségteljes, és már harmadjára is beoltatta magát. De Gaulle mondta, amikor panaszkodott arról, hogy milyen nehéz jó politikát csinálni Franciaországban, hogy hogy’ lehet egy országot jól kormányozni, ahol több mint háromszáz fajta sajt van. Magyarországon talán nincs háromszáz fajta sajt, de színességben meg akaratban legalább olyan összetett a mi világunk, mint a franciáké, és ez az oltásban is meglátszik.
Igen, de ugyanilyen összetett vagy ugyanilyen sok, ha nem több ember van, akár a környezetünkben is, aki szintén nem hiszi el, hogy az oltás a megoldás, és nem oltatja be magát, ott viszont korlátozásokat vezetnek be. Van olyan szám, napi fertőzésszám, aminél a kormány elgondolkodik ezen?
Nézze, honnan közelítek én a problémához? Szerintem méltányosnak kell lenni. Fairnek, ahogy mondják ezt nemzetköziül. Tehát nem szabad olyan korlátozást bevezetni, amit bárki igazságtalannak érez. És az mégsem lenne helyes, ha az országnak be van oltva a kétharmada, hatmillió ember, és őket kezdenénk el korlátozni azért, mert a kisebb része az országnak nem akarja magát beoltani. Tehát én azért nem vagyok híve a lezárásoknak meg a korlátozásoknak, mert ez igazságtalan azokkal szemben, akik mindent megtettek azért, hogy ők szabadon élhessenek. És néhányan meg ezt nem teszik meg. Akkor nem lehet, hogy azok legyenek a vesztesek, akik egyébként mindent megtettek, amit megtehettek. És a lezárás őket érintené elsősorban. Ezért én a lezárás ellen érvelek az utolsó pillanatig, ameddig csak lehet. Igaz, hogy ez egy járványügyi kérdés, nem a miniszterelnöknek kell eldönteni, hanem a szakembereknek. De egész addig, amíg nem alakul ki egy olyan helyzet, hogy a szakemberek számára egyértelmű, hogy most már lezárás meg korlátozás kell, addig nem is lesz. Sőt, ha lesz bármilyen korlátozás, akkor is inkább a védettségi igazolványhoz való visszatérést javaslom, amely különbséget tesz azok között, akik vállalták a felelősséget, és beoltatták magukat, és akik pedig nem vállaltak ilyen felelősséget. Tehát azokat kell inkább korlátozni, akik nem oltatták be magukat, és minél teljesebb szabad életet kell adni azoknak, akik meg beoltatták magukat. Azt hiszem, hogy a méltányosság elve ezt követeli meg.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.