Nagy Katalin: Ma október elseje van, az idősek világnapja. Ilyenkor nagyobb figyelem fordul a nyugdíjasok felé, akik jelentős részét foglalják el mai társadalmunknak. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. A gondoskodásnak része az, hogyha a gazdaság úgy teljesít, akkor akár nyugdíjprémiumot is fizetnek a nyugdíjasoknak? És mennyi lesz ez? Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok! Szerencsére valóban, ahogy Ön is mondta, Magyarországon sok nyugdíjas van. Ez azt jelenti, hogy még élnek a szüleink, esetleg még a nagyszüleink is, és ez jó dolog. Minél többen vagyunk meg a családból, az annál nagyobb örömöt jelent. Meg persze van egy pénzügyi része is mindennek. Erről gyakrabban beszélünk, mint a dolog lelki vonatkozásáról, hogy a nyugdíjakat ki kell fizetni. Magyarországon olyan nyugdíjrendszer van, ami a beszedett adókból fizeti ki a nyugdíjat. Ez nem minden országban van így. Ahol nem volt kommunizmus, ott úgy van, hogy hosszú békeévek alatt fölhalmoztak egy tőkét, és annak a tőkének a hozamát osztják szét a nyugdíjasok között. Magyarország nem ilyen szerencsés ország, itt az országot rendszeresen kifosztották. Hol a németek szálltak meg bennünket, azok fosztottak ki, aztán meg a szovjetek, akkor azok fosztottak ki, aztán jöttek a kommunisták, akik lesöpörték még a padlást is, tehát itt fölhalmozni valami közösségi tőkét, aminek a hozamából lehetne fizetni a nyugdíjakat, erre sosem volt lehetőség. Tehát nekünk olyan nyugdíjrendszerünk van, hogy a ma élő dolgozó, kereső emberek adójából fizetjük ki a nyugdíjat. Ez nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, és az a képzet alakuljon ki, mintha egyébként mi tartanánk el a nyugdíjasokat, ez egy teljes félreértés, ugyanis ők tartottak el bennünket, amíg iskoláztak, amíg fölneveltek, amíg munkaképes állapotba hoztak bennünket, tehát a dolog tulajdonképpen egy utólagos elismerése a nyugdíj, utólagos elismerése a szüleink és a nagyszüleink munkájának. Idősek világnapja van, ilyenkor szoktak a kormányok hosszabb időt szentelni arra, hogy a nyugdíjasok helyzetével foglalkozzanak. Idén jó híreink vannak, mert a gazdaság, azt kell mondanom, hogy csak a legmerészebbek álmát teljesítő módon dolgozik. Sokan nem mertek volna arról álmodni, hogy amit a kormány vállalt, vagyis hogy föllöki, fölemeli, fölhúzza 5,5 százalékos szint fölé az éves gazdasági növekedést, ez megtörténhet. Ez megtörtént. Van egy törvény Magyarországon, amely azt mondja, hogyha a gazdasági növekedés egy bizonyos szintet meghalad, és idén ez sikerült, akkor a nyugdíjasok is kell, hogy részesüljenek ebből a gazdasági eredményből, ezt hívjuk nyugdíjprémiumnak. A kormány is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Nyugdíjprémiumot fogunk fizetni november hónapban. A nyugdíjprémium összege 80 ezer forint lesz. Lett volna 435 ezer olyan ember, aki a nyugdíjtörvény szerint ennél kevesebbet kapott volna, ők a fogyatékkal élők, régen nyugdíjba ment tsz-nyugdíjasok, tehát van egy ilyen csoport, ez 435 ezer ember lett volna, de úgy láttuk, láttam a gazdaság teljesítményét, hogy mindenkinek ki tudjuk fizetni a 80 ezer forintot, tehát egységesen fogjuk ezt odaadni. És miután az infláció meg magasabb annál, mint amit józan ésszel az év elején még várhattunk, és az infláció kompenzálásának csak a felét adtuk oda július elsejéig, helyes és érthető módon, most az év második felére eső, várakozásnál magasabb inflációhoz is korrigálni kell a nyugdíjakat. Tehát lesznek olyan nyugdíjasok szép számmal, akik a 80 ezer forintos nyugdíjprémiumon felül, a korrekcióval együtt 100 ezer forint körüli egyszeri kiegészítést is kaphatnak.
Múlt héten utalt arra, hogy küzdenek azért, hogy jövő év elején a nyugdíjasok a tizenharmadik, a visszaépítésre kerülő tizenharmadik havi nyugdíjnak ne csak a második hetét kapják meg, hanem esetleg többet. Van-e ebben előrelépés, vagy erre még várni kell?
Elszánt vagyok. Ugye, 2010-ben kaptam meg a bizalmat a választópolgároktól nyolc év ellenzékben töltött év után, hogy irányítsam a kormány működését. És akkor én azt vállaltam, nyíltan, mindenhol elmondva, hogy amit a Gyurcsány–Bajnai-kormány tönkretett, azt ki fogjuk javítani. Az egyik ilyen nagy bűn a magas munkanélküliség volt, azt kijavítottuk, hiszen ma már inkább munkaerőhiány van Magyarországon. A másik az volt, hogy a bérek alacsonyan voltak, mert elvettek egyhavi bért, és a minimálbér is nevetségesen alacsony szinten volt. Most a minimálbér emelésével ezt szinte meg tudjuk duplázni. Magasabb lesz a minimálbér január elsejétől Magyarországon, mint a Gyurcsány–Bajnai-kormány idén az átlagbér volt, úgyhogy ezt is teljesítettnek lehet gondolni, bár bérből sosem elég, azt mindig jó tovább-tovább emelni. És a harmadik dolog pedig a nyugdíjasoktól elvett tizenharmadik havi nyugdíj ügye volt. Ezzel birkóztam, birkóztunk meg a legnehezebben, de eljutott oda a magyar gazdaság, sikerült annyi energiát pumpálni a magyar gazdaságba, és úgy átszervezni a magyar gazdaságot, hogy két heti nyugdíjat, plusz nyugdíjat mindenképpen vissza tudunk adni a következő év elején. De, ha nem hibázzuk el, és a kormánynak ez a gazdasági növekedést pörgető, emelő, húzó politikája sikeres lesz a következő három hónapban úgy, ahogy eddig volt, akkor látok esélyt arra, hogy a következő év elején már ne csak kéthetit, hanem egy egész havi nyugdíjat tudjunk visszaadni, valamikor február elején. Ez még egyáltalán nem bizonyos, ezt, a hallgatókat kérem, hogy ne vegyék készpénznek, de látok rá esélyt, dolgozni kell érte, harcolni kell érte, nem lehetetlen.
A gazdaság állapotát és a gazdaság újraindításának a lendületét is értékelte a Moody’s akkor, amikor felminősítette Magyarországot, de néhány elemzőt is meglepett, mert nagyon nehezen szoktak felminősíteni országokat. Ez lehetővé teszi azt, hogy a gazdaság teljesítményéből – Ön már arra utalt, és már részleteket is hallottuk, hogy – az adóvisszatérítésre sor kerüljön. Erre még soha nem került sor Magyarországon, hogy a gyermeket nevelők visszakapják ezt a pénzt. Mikorra várható ez?
Valóban a kormány hozott egy döntést a héten, és meghallgatva közgazdász szakembereinket, arra jutottunk, hogy az 5,5 százalékos gazdasági növekedés, amelyet feltételül szabtunk az adóvisszatérítéshez, ez mindenképpen meglesz. Most lekopogom, jó órában legyen mondva. Nagy ramazurinak kellene ahhoz történnie az év hátralévő részében, hogy ne érjük el az 5,5 százalékot, a nyugdíjprémiumnál is 7,5 százalékkal számolunk. És volt egy nagy vita arról, hogyha valóban sikerül az, amit Matolcsy György jegybankelnök úr „kanyarban előzni” gazdasági stratégiának nevezett, akkor az így keletkező többletjövedelemmel mi legyen? És Magyarországon, ha pénzről van szó, mindenkinek van ezeregy ötlete, hogy hogy’ kéne azt igazságosan és jól elkölteni. Mi úgy láttuk, hogy a pandémia, a koronavírus-járvány az idősek mellett a gyermekeket nevelő családokat viselte meg a legjobban. Talán a hallgatók sem vitatkoznak ezzel az állítással. Ezért úgy döntöttünk, hogyha lesz ilyen nagyobb gazdasági teljesítményből fakadó állami bevétel, és úgy látjuk, hogy lesz, akkor ezt adjuk vissza azoknak, akik adót fizettek, és közben gyereket neveltek, hiszen ők viselték a legnagyobb terhet a járvány idején. A döntés megszületett, ez meg fog történni. Bonyolult számításokat kellett végrehajtani, van egy fölső határ azért, hogy mekkora összeget fizethetünk ki. Összességében, anélkül, hogy most itt elsüllyednék az adatok tengerében, összességében 1 millió 900 ezer ember, aki gyermeket nevel, vissza fogja kapni a befizetett adóját. Tehát mindenki csak azt az adót kapja vissza, de azt visszakapja, amit befizetett.
Februárban?
Február közepéig kellene ennek megtörténnie. Nem kell tudni ezt az embereknek, mert miért törődnének a közigazgatás kacifántos ügyeivel, de ez egy hatalmas erőfeszítést igényel az adóhivataltól, hogy mindenkire nézve személyre szólóan megállapítsa, hogy mennyi adót fizetett be, miközben gyermeket nevelt. Dolgoznak rajta már hetek óta, és úgy látom, hogy van esély arra a digitalizációs fejlesztésre és extra munkára, illetve annak a sikeres elvégzésére, amely lehetővé teszi, hogy kifizessük legkésőbb február 15-én. Én mindenesetre ezt a tiszteletteljes kérést nyújtottam be az adóhivatalhoz.
Az emberek és a családok élethelyzetét erősen meghatározza az, hogy mennyi rezsit kell havonta befizetni. Azért került sor erre a hosszú távú gázszállítási megállapodásra Magyarország és Oroszország között, hogy biztosítani lehessen azt, hogy a rezsiárak ne emelkedjenek az égbe? Ez persze azért is érdekes, mert Nyugaton meg azt látjuk, hogy ott egyrészt magasabbak is, mert most elkezdték emelni őket.
Nincs ok viccelődni, de mondhatná azt is, a magyar nyelv tehetsége okán mondhatnánk azt, hogy a gáz van. Gáz van, mert nincs gáz. Ez azt jelenti, hogy a tározók Nyugat-Európában nincsenek föltöltve, a gáz ára az egekben van, és óriási pénzügyi tehernövekedés történt Nyugat-Európában a családok költségvetésében. Ilyenkor jó egy kicsit megállni és visszagondolni arra, hogy mi is közöttük voltunk. Tehát 2002 és 2010 között én mindig ezért ostoroztam a Gyurcsány–Bajnai-kormányt, többszörösére emelték a gáznak is meg az áramnak is az árát. Az áramét körülbelül kétszeresére, a gázét meg körülbelül háromszorosára úgy, hogy a 2002-es választási kampányban, amikor én mondtam, hogy ez fog történni, akkor Lendvai Ildikó a saját szájával azt mondta, hogy lassan mondja, hogy mindenki, még én is értsem, nem lesz gázáremelés, aztán háromszorosára emelték, az áramot meg kétszeresre. Tehát Magyarországnak van egy rossz története. Itt az embereket átverték ebben az ügyben, és a baloldali kormányok azt csinálták, hogy a nagy multinacionális cégek profitját növelték, meg az emberek terhét is növelték. A nagy nemzetközi cégek jól jártak, a családok meg rosszul jártak. 2010-ben ezzel is szakítani kellett. Hatalmas csata volt, nem tudom, a hallgatók emlékeznek-e még erre, nemzetközi cégekkel kellett vívni egy csatát meg Brüsszellel, hiszen mi azt mondtuk, hogy akkor a rezsiárakat most befagyasztjuk, rögzítjük, ezért a piaci mozgások nem fogják érinteni a rezsi árát. Van egy ár, ezzel mindenki hosszú távon számolhat. Így jutottunk el oda, hogy ma Magyarországon a háztartások számára a gáz a legolcsóbb Európában, és az áram a második legolcsóbb. És azt is tessék figyelembe venni, hogy ezt úgy éri el Magyarország, hogy nekünk nincs saját energiaforrásunk. Tehát könnyű úgy olcsó árat csinálni, bár ez se nagyon sikerül Nyugaton, hogy jön ki a földből a gáz meg az olaj, vagy vízi erőműveket lehet működtetni. Magyarországnak erre nincsenek lehetőségei. Tehát mi vesszük az energiát, a gázt is, és utána továbbadjuk az embereknek. És úgy, hogy a piaci áron kell vennünk, és piaci ár alatt tudjuk továbbadni az embereknek, ehhez kell némi közgazdasági tudás. A magyar energetikai szakemberek a legjobbak között vannak a világon, nemcsak a mérnöki tudásuk szempontjából, hanem az egész gázkereskedelem okos kigondolása szempontjából is. Tehát büszkék lehetünk rájuk, nélkülük nem is menne. Van egy energiahivatal Magyarországon, ott a legjobb szakemberek ülnek, és segítenek nekünk a rezsiárakat alacsonyan tartani. Tehát ez a múlt. A jelen pedig az, hogy nincs elég gáz Európában. Ennek számos oka van, de akárhogy is, egy következménnyel: mindenhol agyonnyomja a családok költségvetését a megnövekedett energiaár. Olyan áremelések vannak Nyugat-Európában, amit mi el sem tudunk képzelni, mert mi elszoktunk attól, hogy Lendvai Ildikó fölemelje az ígérete ellenére a gázárakat, de Nyugaton ez történik, úgyhogy örüljünk annak, hogy ebből ki tudtunk maradni. Nagy nyomás van persze rajtunk, hogy mi is alkalmazkodjunk a mindig változó árakhoz, de nekünk van egy jó tapasztalatunk, egy jó gyakorlatunk, ehhez fogunk ragaszkodni. Most persze ehhez gáz kell. Hogy a gáz ára alacsonyan legyen, ahhoz kell gáz, és ezt Európa leginkább az oroszoktól kapja. Most az oroszokkal szemben mindenfajta politikai támadások meg kritikák vannak. Énszerintem a politikai kritikákat, meg az energiaellátást és az energiabiztonság kérdését nem lehet összekeverni, mert ahogy Szijjártó Pétertől is hallhattuk: ideológiai frázisokkal nem lehet begyújtani a kályhába meg kifűteni a lakást. Tehát gáz kell, ez a realitás. Az oroszokkal meg kell egyezni, és mi megegyeztünk megint tizenöt évre. Valamivel alacsonyabb áron állapodtunk meg tizenöt évre, mint az előző, hosszú távú szerződés ára volt úgy, hogy közben az egész világon felfele mennek az árak. Ez megint egy bravúr, ez a külügyminisztériumot, illetve a tárgyalódelegációt dicséri, és az oroszok is korrektek voltak, és sikerült egy megbízható partnerekhez méltó, kölcsönös szempontokat is tiszteletben tartó megállapodást kötni.
Nem szokták összekeverni a gazdaságot meg a politikai okokat akkor, hogyha Északi Áramlatnak hívják a gázvezetéket, akkor senkinek nincs baja azzal. Most még Ukrajna is egészen érthetetlen módon fölszólalt a magyar–orosz gázszerződés ellen, mondván, hogy az ő érdekeit sérti, nyilván, akkor, ha nem az ő vezetékükön jön a gáz, akkor a tranzitdíjtól el fognak esni, csak az a kérdés, hogy van-e joguk erre. A németeket nem hívták akkor ki, amikor az Északi Áramlat megépült?
Könnyű a magyarokkal legénykedni, gondolják az ukránok, én ezt az ő helyükben felülvizsgálnám, de a németekkel nehezebb, úgyhogy velük inkább nem legénykedtek. De a dolog lényege, hogy sajnos az ukránok szempontjait nem tudjuk figyelembe venni. Tehát én tisztelem Ukrajnát, és sok sikert kívánok az ukrán embereknek, de gázügyben nem az ukrán emberek érdekéhez, hanem a magyar emberek érdekéhez kell igazodni. És nekünk kellenek ezek a szerződések, és kell, hogy biztosan megérkezzen Magyarországra a gáz. Ez Ukrajna felől nincs biztosítva, ezért délről fogjuk hozni most majd a következő tizenöt évben ezt a gázt. Én értem – még egyszer – az ukrán szempontokat, de ha nem tudnánk ezt a rezsipolitikát folytatni Magyarországon, akkor egy átlagos magyar család egy évben 386 ezer forinttal fizetne többet, havi 32 ezer forinttal többet költenének a családok átlagosan energiára. Úgyhogy én értem az ukrán szempontokat, de engem a magyar választók választottak meg, és én őket szolgálom.
Érdekes módon az ellenzék számokat nem mondott, csak mindig arra hivatkoznak, mármint a jelöltek itt, az ellenzéki előválasztáson, hogy a világpiaci árakhoz kell alkalmazkodni. Bár hogyha így a számokat halljuk, akkor lehet, hogy nem ragaszkodnánk mi, fogyasztók ehhez.
Erről van szó. A parlamentben én mindig mondom nekik, én értem ezt a tankönyv ízű, egyébként a nagy nemzetközi cégek által kifejlesztett elméleteket visszaigazoló hozzászólásaikat, hogy igazítsuk a világpiaci árakhoz, de ez azt jelenti, hogy visszacsinálnák a rezsicsökkentést. Tehát amit a baloldal mond, az azt jelentené, hogy Magyarországon az olcsó rezsinek vége, és a rezsicsökkentést visszacsinálják. Visszamegyünk oda, ahol 2010 előtt voltunk. Általában ez a baj a magyar politikában, hogy nem a jövőről vitatkozunk, hanem arról, hogy visszajöjjön-e a múlt, mert a Gyurcsány–Bajnai-kormány ismert alakjai jönnek vissza, vagy szeretnének visszatérni a magyar politika élére. Erről szól most a magyar politika, és ez a helyzet a rezsicsökkentéssel is. Ha visszajönnek, visszajönnek a magas árak.
Hadgyakorlatot tartottak Magyarországon, de nem szoktak ott, a hadgyakorlat helyszínén kormányülést tartani. Most erre miért került sor?
Nehéz helyzetben van a magyar hadsereg. Az elmúlt húsz-harminc évben valahogy az a nézet kerekedett fölül, hogy ha a NATO tagjai vagyunk, akkor spórolhatunk a saját haderőn, akkor kisebb hadseregre van szükség. Kiderült erről a gondolatról, hogy ez teljes tévedés. A szomszédaink egyébként nagyon komoly haderőfejlesztéseket hajtanak végre. És én is meg vagyok arról győződve, hogyha nincs magyar hadsereg, és ha baj van, akkor bizony nem fogunk kapni külföldi segítséget, mert ki az, aki a saját nemzetének a fiait, illetve az ő életüket kockáztatná a mi érdekünkben, miközben mi nem teszünk meg mindent a saját védelmünkért? Ezt senki sem várhatná el egy idegentől, mint ahogy tőlünk sem várhatnák el. Én nem szívesen segítenék egy olyan bajba jutott NATO-tagot sem, amely egyébként saját maga nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy megóvja a saját biztonságát. Ez az életnek a normális rendje, ezért nekünk kell hadsereg. Ráadásul a veszélyek korát éljük. A migrációban is szükségünk van egy ütőképes, jól működő hadseregre, a határvédelmet ma a katonák nélkül nem tudnánk megoldani, és ki tudja még, hogy a következő évtized mi mindent hoz majd a világpolitikában. Erre föl kell készülnünk, de egy hadsereget nem lehet egyik napról a másikra hadrendbe állítani, azt hosszú évek munkájával föl kell építeni. Most nem is csak a vasakról meg az eszközökről beszélek, persze az is hatalmas pénz, azt egyszerre nem lehet beszerezni, hosszú, tízéves terv keretében kell a hadsereg technikai hátországát fölépíteni, de leginkább az emberekről beszélek, a katonákról, akiket ki kell képezni, akiknek meg kell legyen a szellemisége, a bajtársiassága, a hazaszeretete, ők fölesküdtek arra, hogy életük árán is megvédik a hazát. Ez nem egy üres lózung, nekik a kiképzés alatt rá kell ébredniük arra, hogy ez akár be is következhet, tehát ők egy nagyon komoly fogadalomban vannak. Szóval ki kell épülnie egy ilyen kultúrának, és be kell gyakorolni magát a szakmát is, aminek egy hadgyakorlat formájában mi is láttuk a színvonalát, és ez elég megnyugtatónak látszott. Igaz, ez csak egyetlen zászlóalj volt, és nekünk nem egy zászlóaljra lesz szükségünk a jövőben. Tehát a kormány azért vett részt a hadgyakorlat elején egy kormányülésen, hogy áttekintsük a hadiipar építését, mert közben hadiipart is építünk, áttekintsük a haderő fejlesztésének technológiai aspektusát, és megnézzük, hogy hol tartunk a katonák toborzásában, kiképzésében és felszerelésében. És hoztunk döntéseket a következő év fejlesztési lépéseiről. A Magyar Honvédség történetében ez egy fontos kormányülésként marad majd meg.
Utalt a migrációra, csak röviden hadd kérdezzem. Varga Mihály beszélt arról, hogy Magyarország az elmúlt időszakban 590 milliárd forintot költött arra, hogy védje a határt. Ebből Brüsszel mennyit adott, mennyit fizetett ki?
Mogyorónyit. Nagyon kevés pénzt kaptunk, szinte csak azt az összeget kaptuk meg, amit általában migráció nélküli békeidőben is minden ország a határ felügyeletére kap, mert ebből védeni nem lehet, felügyelni is nehezen. Tehát azt nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar határra nehezedő óriási nyomás elhárításához szükséges katonai, rendőri erő költségét, a kerítés fölépítésének a költségét Brüsszel teljes egészében figyelmen kívül hagyta. Többször is fordultam hozzájuk, hogy miután nemcsak Magyarországot védjük, hanem őket is, hogy ők kényelmesen és nyugodtan üldögélhessenek ott, Nyugat-Európában, ahhoz a magyar járőröknek kell jól teljesíteniük, katonáknak és rendőröknek a magyar határszakaszon, meg kerítést kell építeni, a fülük botját sem mozdították. Most más országoknak, úgy látom, mintha megígérték volna, hogy pénzt fognak adni, de ha más kap…
Litvániának például…
…ha más kap, akkor viszont a méltányos eljárás azt igényli, hogy mi is megkapjuk azt, ami a határvédelmi terhek miatt bennünket megillet. Még egyszer mondom: a kényelmes, nyugodt, jómódú nyugat-európai élet előföltétele, hogy a magyar katonák és rendőrök jól védjék a határt. Ez nem ismeretlen hivatás és küldetés a magyarok számára, mert a középkorban is így volt. Magyarországot ők ütközőzónának használták, mi harcoltunk a mongolokkal is meg a törökökkel is, és mi tartóztattuk föl őket azért, hogy ők folytathassák a kényelmes, nyugodt polgári életüket Nyugat-Európában. Tehát ez a helyzet nem ismeretlen, csak ennek a korszaknak vége van; most Európai Unió van, és most el kéne ismerni azokat a költségeket, amelyeket őmiattuk is vállal Magyarország.
Nem fejezhetjük be úgy a beszélgetést, hogy ne beszéljünk arról, hogy 630 új fertőzött volt egy nap alatt, és már az ötszáz-valahány kórházban lévő között 87-en vannak lélegeztetőgépen. Tehát látszik, hogy emelkednek a számok, és az is látszik, hogy az első oltások száma már nagyon-nagyon lassan és lépésről lépésre, viszont a harmadik oltásért jelentkezők száma szépen növekszik. Van itt egy kettősség.
Igen, aki már egyszer beoltatta magát, az megtapasztalta, hogy milyen jó védettnek lenni. És úgy látják nagyon sokan, több mint 600 ezren, hogy a harmadik oltás tovább erősíti, meghosszabbítja az ő védettségüket. A kormány is azt mondja, hogy jobb, ha van harmadik oltás, mintha nincs, ezért lehetővé tettük a fölvételét. Egész nyáron készültünk arra, hogy negyedik hullám lesz. Fölkerestük az időseket, megszerveztük és végrehajtottuk a fiatalok, iskolások beoltásának az akcióját, és fölhalmoztunk annyi vakcinát, összességében év végéig 17 millió vakcinát körülbelül, hogy akár kétszer is, de talán háromszor is be tudjuk oltani az egész országot. Tehát föl vagyunk készülve, a kórházaink is, a szakembereink is és a raktárkészleteink is. A vírus, nem győzöm elmondani – még hogyha, mint borsó a falról vissza is pereg, amit mondok –, ez egy olyan vírus, ami nem megy el. Tehát akik nem oltották be magukat, nem reménykedhetnek abban, hogy azért, mert a többiek már magas számban beoltották magukat, majd a vírus el fog tűnni. Korábban volt ilyen föltételezés, elég idétlen szóval ezt hívták nyájimmunitásnak, csak mi nem birkák vagyunk, de nem találtunk jobb magyar szót, úgyhogy maradjunk ennél, tehát volt egy olyan elképzelés, hogyha magas a beoltottak aránya, létrejön egy nyájimmunitás, és a nyáj azon tagjai sem fertőződnek meg, akik még nem estek át, illetve nem oltották be őket. De kiderült, hogy ez nem igaz. Ennél a vírusnál ez nem igaz. Nincs nyájimmunitás, ez a vírus nem megy el, mindenkit meg fog találni, aki nincs beoltva. Ezért csak azt tudom mondani, hogy az oltás működik. A korlátozások nem működnek, az oltás működik. Aki felveszi az oltást, az megkíméli magát egy kellemetlen, súlyos, időnként haláleseteket is magával hozó betegségtől. Nem érdemes kockáztatni. Nem az oltás a kockázat, hanem az oltatlanság. Az oltás működik, ezért mindenkit arra kérek, hogy vegye fel.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.