Nagy Katalin: Több mint nyolcszáz új vírusfertőzött egy nap alatt, és még csak 5,9 millióan vették fel az első oltást Magyarországon. Egyébként minden országban küzdenek azért, hogy rávegyék az embereket az oltásra. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! Mi a véleménye arról a bár lehet, hogy morálisan kissé problémás javaslatról, amit az egyik uniós országban felvetettek, hogy száz eurót fizetnek annak az embernek, aki hajlandó beoltatni magát?
Jó reggelt kívánok! Ősz van, ráadásul ilyen esős, szomorkás ősz. Ezt mi nem nagyon szeretjük, de a vírusnak ez a kedvenc időjárása. Ezt az előző évben is megtapasztaltuk, ilyen időjárási körülmények között valahogy ősszel gyorsabban terjed a vírus is. Csak az oltás segít! Persze lehet védekezni bezárkózással, maszkkal, egyebekkel, de ez nem fog bennünket megvédeni. Ez egy olyan vírus, ezt mondják nekem a járványügyi szakemberek, amely ellen csak az oltás segít. Aki nem veszi fel az oltást, veszélyben van, sőt van olyan professzor, aki ennél tovább is ment a konzultációkon, és azt mondta, hogy aki nem veszi föl az oltást, azt mind meg fogja találni a vírus. Tehát veszélyben vagyunk, vigyáznunk kell magunkra. Én a magyarokat egy komoly népnek tartom, egy komoly ország vagyunk, tehát az, hogy fizessünk azért, hogy valaki megvédje saját magát, az a magyar fülnek valahogy szokatlanul hangzik. Egy komoly ember pontosan tudja, hogy veszélyben van, fölméri ennek a veszélynek a mértékét, és utána hoz egy személyes döntést: beoltatja magát, vagy nem, vállalja a veszélyt, vagy védekezik. Itt arra kell figyelni mindenkinek, hogy persze nemcsak magát sodorja veszélybe, ha nem veszi föl az oltást, hanem másokat is, mert akit még nem oltottak be, azt ő meg tudja majd fertőzni. Tehát a felelősségteljes magatartás az, hogyha az ember felveszi az oltást. Ugyanakkor Magyarországon sokan agitálnak az oltás ellen, terjesztenek mindenfajta rémhíreket, és ez nem marad hatástalan, ezért sajnos sokan nem vették föl az oltást. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy a harmadikat is vegye föl. Most már 800 ezer körül van azon honfitársaink száma, akik ezt megtették. Én is föl fogom venni a jövő héten, úgy érzem, hogy eljött az ideje, bár nem vagyok félős típus, de most valahogy úgy érzem, hogy szükségem van erre a harmadik oltásra, fel is fogom venni, és mindenkinek azt tanácsolom, hogy kövesse a példámat.
A szakemberek egyértelműen azt állítják, hogy a harmadik, a megerősítő oltás kell ahhoz, hogy ahogy múlik az idő, ne vesszen el a védettségünk?
Senki nem tud semmi biztosat, mert nagyon fiatal vírus ez még. Ennek ellenére már, a Jóisten tudja, hogy hányadik variáns tombol a világban, és lesznek újak is. Amit biztosan tudnak mondani az orvosok, az, hogy az oltás működik. És az is biztos, hogy a harmadik jobb, ha van, mintha nincs. Lehet, hogy a kettő is elég lenne, én is eddig így lavíroztam, hogy az ember nem örül annak, hogyha be kell oltatnia magát, a kettőt tudtam, hogy szükséges, a harmadikban nem voltam biztos, de úgy látom a számokból, nézem a környező országoknak az adatait, az itthoni számokat, szóval úgy látom, hogy jobb, hogyha van harmadik oltás, mintha nem volna. Lehet, hogy éppen ez fog engem megvédeni a betegségtől, az idősebbeket meg talán attól is, hogy idő előtt távozzanak közülünk.
Azt írja a sajtó, hogy rezsipánik van Nyugat-Európában. Önök most találkoztak Szlovéniában, és Ön úgy fogalmazott, hogy ezért a helyzetért, ezért az elképesztő energiaár-robbanásért többek között Brüsszel a felelős. Ez mit jelent?
A rezsi egy rendkívül érzékeny dolog az olyan országok számára, mint Magyarország. Vannak nálunk gazdagabb országok, amelyek számára a rezsi nem olyan fontos kérdés, mint Magyarországon, de a magyar családokat a rezsiár meg tudja gyötörni. Ha az fölmegy, a háziasszonyok ezt jobban tudják, mint én, amikor kiszámolják a havi családi kasszát, akkor pontosan látják, hogy mekkora összeget kell rezsire fizetni. Ráadásul ez egy közvetlen politikai kérdés is volt Magyarországon az elmúlt húsz évben, aminek az az oka – a fiatalok talán nem emlékeznek már erre, vagy még meg sem születtek –, 2002-ben volt egy nagy választási csata, amit elvesztettünk egyébként, és a szocialisták nyerték meg. És mi akkor is figyelmeztettük a magyar embereket arra, hogyha baloldali kormány van, az mindig megadja az engedélyt a nagy nemzetközi szolgáltatóknak, mert akkor még szinte kivétel nélkül az ő kezükben volt minden áram- és gázszolgáltató, mindig megadja az engedélyt, hogy ők árakat emeljenek, mert ők általában a nemzetközi cégek oldalán állnak, és piaci árat követelnek. Akkor tagadták ezt, hogy lenne ilyen szándék, aztán később tizen-egynéhányszor emelték a gáznak meg az áramnak az árát; a gáz ára fölment több mint kétszeresére, talán háromszorosára is, az áram ára meg kétszeresére. Tehát Magyarországon a politikai táborok között is egy harci kérdés, egy vita, hogy mi legyen a rezsiárral. Most a parlamentben is ezelőtt egy-két héttel vagy hónappal még jól hallottam, jól hallhattam azt, amikor azt mondták a baloldaliak, pontosan úgy, mint a Gyurcsány–Bajnai-kormány tette, hogy piaci energiaárak legyenek. Ha piaci energiaárak lennének, ezt én nem fogadtam el, a kormány ezt elutasította, megvédtük az alacsony rezsiszintet a parlamentben is, ha elfogadtuk volna, hogy visszatérjünk oda, ahol a Gyurcsány–Bajnai-korszakban voltunk, akkor több mint 360-370 ezer forinttal kellene többet fizetnie egy átlagos magyar családnak, havi 32 ezer forinttal több hiányozna a családi kasszából. Ezért szerintem ki kell tartanunk a mostani helyzet mellett, meg kell védenünk a rezsicsökkentést, és világossá kell tenni, hogy Magyarországon van egy fix ár, ez nem változik, és a családok ezzel biztosan számolhatnak. Milyen jó, hogy így van! Számos nyugat-európai országban most kitört a pánik az áremelkedések miatt. Magyarországot sem hagyja ez érintetlenül, mert azért az üzemanyagárak, amelyek nem szabályozott árak, hanem piaci alapon változnak, na, ott pontosan lehet érezni, hogy mekkorát nőttek a világban az energiaárak, a magyarok is látják ezt, amikor tankolnak. De nem lenne helyes, hogyha a háztartások energiaellátását világpiaci áron oldanánk meg, mert az nagyon sok családot sodorna reménytelen helyzetbe, ezért nem engedünk ebből. Hogy jön ide Brüsszel, ugye? Brüsszel úgy jön ide, hogy ezek a derék bürokraták kitalálták azt, hogy a klímaváltozás ellen úgy kell harcolni, hogy folyamatosan emelik az energia árát. Annak az energiának az árát, amely egyébként szénből vagy gázból keletkezik, a kettő húzza is egymást egyébként, és miután a gáz ára most a világpiacon fölment, bekövetkezett egy magas áremelés. Ők szándékosan emelik az árakat, tehát ők pont az ellenkezőjét gondolják, mint mi, magyarok. Mi azt mondjuk, hogy a rezsit csökkenteni kell, meg kell védeni a családok szociális helyzetét, ők pedig azt gondolják, hogy akkor lehet rákényszeríteni a gazdaságokat arra, hogy átálljanak egy kevésbé szennyező energiarendszerre, hogyha jól fölemeljük az árat, mert ha magas lesz a gázból származó áramnak az ára, akkor majd valami más fajtát fognak venni az emberek. Ha van, mondom én. De ha nincs, akkor nem tudnak mást venni szegények, akkor fölmegy a gázár, és ki kell fizetnünk mindannyiunknak a magasabb gázárat. Nos, ezért mondom én azt, hogy a brüsszeli döntés döntő szerepet játszott abban, hogy a világban rezsiválság alakult ki. Spanyolországban 400 százalékkal nőttek az árak. És van még jó néhány ország, nálunk erősebb és gazdagabb ország, amely igencsak szenved. Tehát vissza kell vonni ezeket a döntéseket, meg kell ezt változtatni. Egy Timmermans nevű biztos fenyeget bennünket leginkább, ő fenyegeti az európai embereket a magas energiaárakkal. Csináltak egy kalkulációt arra, hogy hogyan alakul majd az ár a következő időszakban egészen 2050-ig, és ahol most vannak a gázárak meg az energiaárak, ott valamikor majd 2035-ben kellene lennünk.
Akkor azt elszámolták.
Azt elbaltázták, nem tudok ennél udvariasabban fogalmazni. Ez egy komoly szakmai, politikai hiba. Brüsszel ma a probléma. Tehát ő nem a megoldás, hanem maga a probléma. Ezért a lengyelek és a csehek – ritka dolog ez, de – még a magyaroknál is sokkal erőteljesebben tették világossá, hogy számukra ez elfogadhatatlan. Úgyhogy hárman vagyunk, a csehek, a lengyelek és a magyarok, akik nagyon világossá tettük, hogy követeljük, hogy vonják vissza azokat a szabályokat, amelyek hozzájárultak a mostani magas árakhoz.
Lesznek új javaslataik is a következő, két héttel ezután következő csúcsra?
Több javaslatot is tettünk már. Bizonyos szabályoknak a megváltoztatását, bizonyos rendeleteknek a visszavonását, az Európai Unióban létező válságok idején megmozdítható pénzügyi alapoknak a bevetését, tehát mi nemcsak nemet mondunk, nemcsak vétózni akarunk, hanem javaslatokat is tettünk arra nézvést, hogy hogyan kellene ezt a helyzetet kezelni. Nagy csata volt. A legjobb szó talán az, hogy óriási volt a felháborodás. Brüsszel ahelyett, hogy segítene, tovább súlyosbítja, rontja a helyzetet. Ez kiverte a biztosítékot. Olyan volt a hangulat, amit ritkán tapasztalok, és nem tudtunk dűlőre jutni egymással. Abban maradtunk, hogy a két hét múlva esedékes következő miniszterelnöki csúcstalálkozón a rezsikérdést napirendre kell tűzni, és ott a lengyel–cseh–magyar front tartani fogja magát.
Magyarországon módosították a gazdasági bővülési előrejelzést. Nagyon úgy tűnik, hogy nem 7,5, hanem 8 százalékos lesz ez az éves bővülés. Mire ad ez lehetőséget a kormánynak azon túl, hogy az ígéretét betartja, amikor azt mondja, hogy visszafizeti a gyermekes családoknak a befizetett szja-t, vagy odaadja a 80 ezer forintos nyugdíjprémiumot, illetve küzd azért, hogy a teljes tizenharmadik havi nyugdíjat vissza tudja vezetni a nyugdíjasok számára?
Mi itt a kulcsmomentum? A kulcspillanat az az, hogy a magyar gazdaság képes volt arra, hogy elérje azt a teljesítményt, amit a járvány előtt mutatott. Nem magától érte el, hanem azért érte el ezt a színvonalat, mert a magyar emberek dolgoztak. Tehát a magyar gazdaság egy olyan gazdaság, amelyben például az energiaárak változása a világban kedvezőtlen, mert nekünk nincs saját kitermelésű, vagy csak nagyon csekély mértékben létezik energiaforrásunk vagy nyersanyagunk. Tehát mi nem tudunk úgy védekezni, mint számos ország, amely nem veszítette el a területeit – szemben velünk –, vagy eleve jobb gazdasági adottságaik voltak, hogyha baj van, akkor több vagyont vesz ki a földből, több gázt, több olajat vagy több ércet. Nekünk ez mind nincs. Tehát nekünk csak egy munkából működtetett gazdaságra van lehetőségünk. Ezért a gazdaság teljesítménye mindig azon múlik, hogy hogyan teljesítenek az emberek, hogyan dolgozik, hogyan dolgoznak, beleértve ebbe egyébként a munkásokat, ideértve a segédmunkásokat és a szakmunkásokat, a mérnököket, a cégvezetőket és ideértve a kormány gazdaságpolitikusait is. Ha a gazdasággal foglalkozó emberek jól teljesítenek, akkor jól működik a magyar gazdaság. Ha a teljesítményük leromlik, bármelyiknek ezek közül, ideértve a segédmunkást meg a gazdasági minisztert is, tehát bármelyikük hibázik, pillanatok alatt látható lesz a gazdaság teljesítményén. Például, amikor rossz szabályzók voltak a Gyurcsány–Bajnai-kormány idején, és jobban megérte segélyből élni, mint munkából, az egy pillanat alatt meglátszódott a magyar gazdaság teljesítményén, mert mi csak munkából tudunk megélni. Tehát most, amikor azt mondjuk, hogy elérte a gazdaság teljesítménye azt a szintet, ahol a járvány előtt voltunk, ez kifejezetten egy közös, nagy sikere egész Magyarországnak. És ezért van lehetőségünk arra, hogy olyan dolgokat tegyünk meg, amire korábban gondolni sem mertünk. Egyébként csak tíz olyan európai uniós ország van a 27-ből, akinek sikerült az, ami nekünk, vagyis hogy elérte a válság előtti gazdasági teljesítmény színvonalát. Most olyan dolgok történnek, amire korábban nem volt példa. A nyugdíjasoknak például tudunk fizetni nyugdíjprémiumot, ez a gazdasági növekedéssel van összekötve, ami a következő hónapban, novemberben kerül kifizetésre, és 80 ezer forintot jelent majd. Az inflációt is korrigáljuk, mert az magasabb lett, mint korábban terveztük, azt is odaadjuk a nyugdíjasoknak. Vagy: soha nem adott vissza Magyarországon senki az embereknek már befizetett adót. Az emberek úgy szokták gondolni, hogyha egyszer elvitte az adóhivatal, arra keresztet lehet vetni. Az adóhivatalból pénzt kiszedni, na, annál reménytelenebb vállalkozás nem nagyon van, ha megkérdezünk bárkit. És ebben sok igazság is van, az adóhivatal nem arra való, hogy visszaadja a pénzt, hanem hogy elvegye, hiszen az adót neki kell beszednie. Ezzel szemben most az fog történni, hogy az adóhivatal vissza fog adni 600 milliárd forintot. Ez egy hatalmas szám! Ezt úgy kell elképzelni, hogy 1,9 millió családnak visszaadják azt az adót, amit egyébként a 2021-es évben befizetett, tehát levonta a családi adókedvezményt, és ezen fölül adót fizetett, akkor azt vissza fogja kapni, egy fölső limitet természetesen beiktatva, de ez majdnem kétmillió embert érint. És most döntöttünk béremelésekről is. 2022. január 1-jétől megemeljük az ápolónők bérét 21 százalékkal, a bölcsődei dolgozókét 20-szal, a szociális világban dolgozókét 20 százalékkal, és a kultúrában dolgozókét is megemeljük 20 százalékkal. És bár nagy csatákban vagyunk – a következő évről beszélek már, a következő év gazdasági teljesítményéről –, de én nem adtam föl a reményt, hogy sikerül kiharcolni, sikerül elérni, megteremteni a feltételeit annak, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjnak ne csak a második heti részét, hanem akár az egészet is vissza tudjuk adni. Ennek a feltételei most még nincsenek meg, de ha jól csináljuk a dolgunkat a következő három-négy hónapban, és mindenki jól teszi a dolgát az országban, akkor ez lehetségessé válik. Fontosnak tartom, hogy az sem volt még Magyarországon soha, hogy, mondjuk, a fiatalok, a 25 év alatti fiatalok ne fizessenek jövedelemadót. Ez egymillió fiatalt érint, akik úgy tudják kezdeni az életüket, hogy az első néhány évben megtarthatják a keresetük teljes egészét, nem fog az adóhivatal elvenni belőle semmit. Szerintem ezek mind nagyszerű dolgok Magyarország esetében. És ha még azt is sikerül – ez a következő hetek tárgyalásainak a függvénye –, hogy a minimálbért valóban fel tudjuk emelni 200 ezer forintra, ami azt jelentené, hogy a minimálbér most, 2021-22-ben magasabb lesz, mint a Gyurcsány–Bajnai-kormány idején az átlagbér volt, ha ezt sikerül elérni, akkor egy szép évet zárhatunk majd. Ennek vannak föltételei, mert a vállalkozók azt mondják, hogy a túl gyors minimálbér-emelés számukra kigazdálkodhatatlan, és inkább embereket fognak elbocsátani, nem pedig bért fognak emelni. Erre egy megoldást kell találni, aminek az a szokásos útja, hogy adót fogunk csökkenteni, tehát a vállalkozókat terhelő adót lecsökkentjük akkor, hogyha ők hajlandóak megemelni a minimálbért. Itt a számokról folyik most a vita. Nem vagyunk messze a megállapodástól: egy-két hét, egy hónap, és a megállapodás létrejöhet. A nemzeti konzultáció egyébként egyértelművé tette a kormány számára, hogy küzdjön a 200 ezer forintos minimálbérért.
A béremelésnek nagyon sokan örülhetnek, de tudjuk, hogy sokan sorban is állnak, ott vannak a pedagógusok, ott vannak az önkormányzati dolgozók. Ők mikor számíthatnak béremelésre?
Minden a gazdaság teljesítményétől függ. Van egy szabály, amit mi nem lépünk át, tehát a polgári kormány sosem lépi át – bár a baloldaliak se lépnék át sose! –, amely azt mondja, hogy hitelből nem lehet bért emelni. Tehát ha az következik be, hogy gazdasági teljesítmény nélkül emelünk bért vagy nyugdíjat, akkor az ország tönkre fog menni. Erre már többször volt példa, így vitték csődbe Magyarországot egyébként a Gyurcsány–Bajnai-kormány idején is. Tehát nekünk teljesítmény kell. Ha van gazdasági teljesítmény, akkor van fedezete a bér- és a nyugdíjemeléseknek. Ráadásul a gazdasági teljesítménynek tartósnak kell lennie, tehát több éven keresztül is kalkulálhatónak, előreláthatónak, tervezhetőnek kell lenni, mert ha egyszer megemeltünk egy bért, utána abból elvenni többet nem lehet. És ha elvenni nem lehet, teljesítmény nincs, akkor jön a hitelfelvétel, eladósodás, csődbe megy az ország. Tehát a gazdaságpolitikának az fontos eleme, hogy a gazdasági növekedés és a bérek emelkedésének üteme szinkronban legyen. Ezért nem tudunk egyszerre mindenkinek emelni, nem a szándék hiányzik, mindenki boldogabb lenne, én is, ha mindenki kétszer annyit keresne, mint amennyit most keresünk, de ehhez kell teljesítmény. A pedagógusoknak igazuk van, mert ők voltak az elsők, akiknek bérrendezést hajtottunk végre valamikor 2013-14 környékén. Akkor egy nagyarányú emelés történt, ők megelőztek minden más foglalkozási csoportot, őket előre vettük, de időközben azonban a többi bér emelkedett, meg infláció is volt, és ezért ők hátrább sorolódtak. Ez nem igazságos, tehát a pedagógusoknak igazuk van, hogy ők is bérrendezést akarnak. Én úgy látom, hogy a következő évben lehetséges egy 10 százalékos emelés a pedagógusoknál, és 2023 januárjában, hogyha így megy tovább a gazdaság teljesítménye, akkor ott lehet nagyobb bérrendezést is csinálni. Most éppen sztrájkra készülődnek, ha jól látom, tehát van mozgolódás azon az oldalon, tárgyalni fogunk egymással, és megpróbálunk valami hosszabb távú megállapodást tető alá hozni, hogy ők is megkapják azt, ami a munkájuk alapján jár nekik.
Ha a gazdaság ilyen jó állapotban van, és beindult, és ahogy Ön is említette, tíz ilyen ország van az Európai Unióban, elérte azt a szintet, amit a járvány előtt el tudott érni, akkor lehet, hogy nincs is szükség arra az európai uniós hitelkeretre, amiért még küzdünk, tárgyalunk, és nagyon nehezen akarják odaadni?
Az a mondat, amivel a kérdését kezdte, egy nagyon veszélyes mondat, tehát hogy a magyar gazdaság jó állapotban van. Valóban mondhatjuk ezt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy amin állunk, amin a magyar gazdaság áll, az egy vékony jég. Mert közben azért a magyar államadósság magas. Mindig is magas volt, amikor a kommunizmus összeomlott, akkor már magasabb volt nálunk, mint Lengyelországban vagy Csehszlovákiában. És ugyan sikerült időközben többször is levinni, egyszer a polgári kormány 1998 és 2002 közötti időszakában sikerült levinni 60 százalék alá, de a rákövetkező Gyurcsány–Bajnai-kormány idején ez visszaemelkedett 82 százalékig. Aztán megint sikerült levinni hatvan-egynéhány százalékra, már úgy voltam vele, hogy mindjárt elérjük az ötvenet, akkor beesett a pandémia, és hogy kezelni tudjuk a bajt, pénzre volt szükség, akkor megint megnőtt az államadósság, ezért olyan 75 és 80 százalék közötti sávban mozog az államadósság. Amikor egy országnak van 75-80 százaléknyi államadóssága, akkor lehet, hogy a gazdaság jól teljesít, de a jég a talpa alatt vékony. Tehát itt nagyon észnél kell lenni. Itt egy elhibázott gazdaságpolitikai döntés, egy rossz ütemezés beszakítja alattunk a jeget. Sohase láttam még olyat, hogy például Ausztria államadósságban előttünk legyen, hogy magasabb legyen náluk, mint nálunk, mindjárt 90 százalékon vannak. És vannak a reménytelen helyzetben lévő országok 150-160 százalékos államadóssággal. Az már bejárat, az már kapu az adósrabszolgasághoz, életük végéig fizetni fognak. Én nem akarom, hogy Magyarország belecsússzon ebbe a sávba, tehát muszáj a béremeléseket, a gazdasági teljesítményből fakadó bevételeket úgy felhasználni, hogy közben adósságot is tudjunk csökkenteni. Vissza kell vinni az államadósságot valahova az 50 százalék körüli szintre. Ez egy hatalmas munka lesz még a következő években. Tehát egyfelől jobban mennek a dolgok, mint szoktak menni, tudunk bért emelni, de másfelől a fundamentumok, az alapok, amiken állunk, még nem elég szilárdak, és azokat is egyidejűleg kell megerősíteni. Miközben csinosítjuk a házunkat, közben az alapokat is erősíteni kell. Ez nem látványos. A házcsinosítás látványos, a béremelés látványos, de hogy közben az alapokat is erősíteni kell, az kevésbé látványos, de ugyanolyan fontos, mint a bérek emelése. Az államadósság csökkentése, a bérek emelése, a fejlesztések egyszerre fontosak. Ami a brüsszeli pénzeket illeti, úgy döntöttünk Brüsszelben, hogy közösen fogunk pénzt fölvenni a világpiacról, és ezt a pénzt bizonyos célokat meghatározva oda fogjuk adni a tagállamoknak, hogy gyorsan ki tudjanak keveredni a válságból. Nagy vita volt, hogy kell-e ez, vagy nem, én sem láttam világosan, hogy kell, vagy nem, de végül is a közbölcsesség az volt, hogy inkább ezt próbáljuk meg. De ennek a döntésnek az volt a kiindulópontja, hogy minden ország gyorsan megkapja az ebből a pénzből rá eső részt. Most ehhez képest egyes országok megkapták júniusban, és néhányan, köztük Magyarország még mindig nem kapta meg. Ez nem fair! Ez azt jelenti, hogy nincs egyenlő verseny. Az unió maga az országok közötti gazdasági versenyt befolyásolja, hiszen akinek odaadja, az előnyre tesz szert, több hónaposra is azokkal szemben, akik nem kapják meg. Miért nem adják nekünk oda? E miatt az LMBTQ-lobbi miatt az Európai Unió azt mondja, hogy akkor adja oda Magyarországnak a pénzt, ha beengedjük az iskolába az LMBTQ…
…gender…
…ennek a nem hagyományos, nem tudom, hogy kell mondani, nem akarok senkit megbántani, tehát akik nem úgy élnek, mint mi, ahol nem lány szeret fiút és fiú lányt, hanem össze-vissza, tehát ennek a világnak a szószólóit, ha nem engedjük be az iskolába a gyerekeink közé, akkor nem fogják ideadni a pénzt. De kérdem én: mi köze van ennek a gazdasághoz? Tehát az unió visszaél a hatalmával, túlterjeszkedik azokon a jogkörökön, amelyek őt megilletik. Nem csoda, hogy egyre nő velük szemben az ellenállás szinte minden országban. Szerencsére a magyar gazdaság jól teljesít, és olyan áron nem akarjuk tőlük elfogadni a pénzt, hogy közben átengedjük a gyerekeink szexuális nevelését mindenfajta furcsa életmódokat népszerűsítő LMBTQ-aktivistáknak, erről szó sem lehet. És a végén ezt a pénzt meg is fogjuk kapni, mert ez jár nekünk, csak ez a vita időben sajnos egy csúszást eredményez, ezért a forrásokat máshonnan kell elővenni. Miután a magyar gazdaságnak működnie kell, ahhoz nem járulhattunk hozzá, hogy a magyar gazdaságba ne menjen be az a pénz, ami bemegy a többi országba is, mert akkor lemaradunk a versenyben, csak őnekik az uniós költségvetésből érkezett a pénz, nekünk magunknak kellett előteremteni. De mi megindítottuk az összes programot, amire egyébként a brüsszeli pénzeket költeni akartuk. Tehát a magyar gazdaság nem szenvedhet amiatt, hogy Brüsszelben összekeverik a gazdaságpolitikát a szexuálpolitikával.
És végül sokakat meglepett, hogy Karikó Katalin, ez a magyar tudós sem az orvosi, sem a kémiai Nobel-díjat nem kapta meg. Önt is meglepte a döntés?
Nem tudjuk pontosan, mi van a fejében azoknak az embereknek, akik a Nobel-díjakról dönteni szoktak. Ez a mi lelkesedésünket egyáltalán nem lohasztja le, mert Karikó Katalin a mi hősünk, és megmentette az emberiség sok millió tagjának az életét, tehát sok millió ember életét megmentette. Lehet, hogy ezért nem jár Nobel-díj, de hősiesnek azért tekinthetjük ezt a munkát, amit ő ennek érdekében sok-sok évtizeden keresztül végzett, és nagyon büszkék is vagyunk rá. Ugyanakkor a magyar szeret nemzetközi elismerést kapni, és a tudósok, a kultúrában dolgozók meg a sportolók mindig a rivaldafényben vannak, ha ott siker történik, akkor azonnal rájuk irányul a reflektorfény. De vannak másfajta versenyek is. Most lehet, hogy Nobel-díjat éppen nem kaptunk, de a fiatal szakmunkásaink egy nemzetközi versenyben taroltak. Van egy olyan nemzetközi verseny, ahol szakmunkások, fiatal szakmunkások mérik össze az erejüket. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, akinek elismerés jár egyébként, szokta szervezni az ebben való magyar részvételt, vannak magyar selejtezők, minősítők, és így tovább. Egy nagy szakmunkásvilág van Magyarországon. Ez nem látszik, mert nem olyan szenzációs, mint egy Nobel-díj meg mint egy fölfedezés, de létezik ez a világ, és ez egy sűrű, erős világ, és egymás után dobja ki, adja ki magából az egyre jobb magyar szakmunkásokat. Egyszer Magyarország is rendezett egy ilyen versenyt, ott is jól szerepeltünk. Ha jól látom, most világviszonylatban valahol az ötödik-hatodik helyen végeztünk, és ilyen klasszikus szakmákban bizonyulnak a magyarok a legjobbaknak: bútorasztalos, kertépítő, weboldal-szerkesztő, fodrász és így tovább. Majdnem húsz fiatalunk nyert vagy különdíjat vagy pedig valamilyen érmet. Úgyhogy ezúton is gratulálok nekik is meg a fölkészítő tanároknak is. Magyarország jövője nemcsak a Nobel-díjasokon múlik. Magyarország jövője azon múlik, hogy lesznek-e világszínvonalú szakmunkásaink. Sőt, a világ legjobb munkásai Magyarországon kell, hogy legyenek, mert másképp nem tudunk a világ legjobb gazdaságai közé tartozni. Tehát az ő munkájuk nélkül nem működik. Úgyhogy nagyon örülök annak, hogyha Nobel-díj nem is, de szakmunkás-díj azért beesett a magyarokhoz.
Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.