Mélyen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm a kiállítókat, és tisztelettel köszöntöm a szerb politika helyi vezetőit is. Normális esetben most mindketten a mézesheteinket kellene, hogy éljük, hiszen az elnök úr is megnyerte a választását, és én is megnyertem a magamét, és ilyenkor gondtalan pihenés jár az embernek. So I said it was our honeymoon not exactly what we had expected. De sajnos ezek a mézeshetek nem úgy néznek ki, ahogy kellene. Látják a vágtató inflációt, növekvő árakat, fenyegető éhínséget a világ számos pontján, és látják a katonai összecsapásokat Ukrajna területén. Jó hír azonban, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az előbb folytatott tárgyalások alapján az Önök elnökével azt mondhatom, hogy Magyarország számíthat Szerbiára. Mind a ketten erősek vagyunk mezőgazdaságban. Tulajdonképpen Európa fontos élelmiszertartalékát jelenti Szerbia és Magyarország is, és az elnök úr arról biztosított bennünket, hogyha gondok lennének Magyarországon, akkor számíthatunk Szerbiára, és én is vállaltam azt a kötelezettséget, hogyha itt lennének gondok, akkor Önök pedig számíthatnak Magyarországra. Tehát az biztos, hogy ez a két ország biztonságban van – legyen szó gázról vagy éppen élelmiszeripari termékekről. Hálás vagyok az elnök úrnak ezért a megállapodásért!
Kedves Szerb Házigazdák!
Azt is látom, hogy Szerbia fölkészült a télre. A tél nehéz lesz, talán nehezebb, mint azt sokan gondolják. Alaposan fel kell készülnünk, és úgy látom, hogy Önöknek ez sikerült. Mi is jó úton vagyunk, de nekünk még van néhány döntés, amit meg kell hoznunk a következő héten. Ráadásul ez a katonai konfliktus Ukrajna területén is nehéz helyzetbe hoz mindkettőnket.
Kedves Elnök Úr!
Nektek azért nehéz, mert nem vagytok tagjai az Európai Uniónak, nekünk meg azért nehéz, mert a tagjai vagyunk. Nehéz itt okosnak lenni, kedves Barátaim, de akárhogy is alakul, egy dolog biztos, hogy a két ország számíthat egymásra, és akármilyen viták lesznek unión belül vagy kívül, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy egyeztessük az álláspontjainkat, és segítsük egymást nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi fórumokon is. Ha jól látom a számokat, soha ilyen jól a szerb–magyar gazdasági együttműködés még nem állt. Köszönjük a lehetőséget Önöknek, és várjuk is Önöket egyébként Magyarországon, várjuk a szerb kereskedőket és a szerb befektetőket. Jól haladnak a nagy programjaink. Elnök úr megtisztelt azzal, hogy meghívott a Budapest–Belgrád vasútvonal első szakaszának átadására. Érdemes Önöknek elgondolkodni azon, hogy hányan kritizálták ezt a beruházást, hogy van-e értelme, és most, hogy az Ukrajnán keresztüli szállítás teljesen bizonytalanná vált, fölértékelődik az a korábbi döntésünk, hogy a görög kikötőkből Európa felé haladó vasútvonal a legfontosabb útvonallá vált egész Európa számára. Ilyen a politika. Vannak döntések, amelyek az adott pillanatban dubiózusak, aztán eltelik egy-két év, és hirtelen kiderül, hogy azoknak igenis megvolt a maguk értelme. Ilyen a mi legnagyobb zászlóshajó, közös beruházásunk is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm, hogy meghívtak ide, maguk közé. Fontos kiállítás ez a számunkra. Föllapoztam a régi történelemkönyveket, és azt láttam, hogy 1923-ban élt itt, Újvidéken egy Hajós Gyula nevű ember, aki az újvidéki ponyva-, kötél- és zsákgyár igazgatója volt itt, Újvidéken, és ő javasolta azt, hogy a helyi dimenzióból ez a vásár lépjen ki egy nemzeti és egy nemzetközi dimenzióba. Úgyhogy örülünk, hogy nemcsak kiállíthatunk itt, hanem hogy az ötletgazdához is nemcsak Önöknek, hanem nekünk is van közünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyiunkat ugyanaz a kérdés izgat: lesz-e üzemanyag, és ha igen, milyen áron, hol lesznek az árak néhány hónap múlva, és képesek leszünk-e ellátni a saját polgárainkat? Azzal biztatnám itt a szerb kiállítókat és házigazdáinkat, hogyha visszagondolnak, 2020-ban és 2021-ben a hősök az ápolónők meg az orvosok voltak. És ha jól nézem, hogy mi előtt állunk, akkor nyugodtan mondhatom, hogy ennek az évnek és a következő évnek a hősei a mezőgazdászok lesznek, akik nagyon nehéz körülmények között kell, hogy dolgozzanak, helytálljanak, gyorsan változó körülményekhez kell alkalmazkodniuk, és Önökön, a mezőgazdászokon múlik, hogy lesz-e kenyér az asztalon, lesz-e éhínség a világban, hogy képesek vagyunk-e ellátni az embereket. Az az érdekünk, szerintem a szerbeknek is, de a magyaroknak biztosan, hogy a világban mindenkit el tudjunk látni kenyérrel, mert ha ez nem sikerül, akkor óriási tömegek indulnak meg majd Európa felé – immáron nemcsak a jobb élet reményében, mint ahogy most tapasztaljuk, hanem a túlélés reményében. És akkor az a migráció, ami eddig volt, egy gyermekmese lesz ahhoz képest, ami ezután következik, és ez nem fogja kímélni sem Szerbiát, sem Magyarországot. Ha gyökerénél akarjuk orvosolni a bajt, akkor ezeket az országokat, az ott élő embereket helyben kell tartani, és annak első számú föltétele, hogy legyen mit enniük. Éppen ezért, láthatják, hogy Magyarország nem fogad el olyan brüsszeli döntéseket, amelyek gazdaságilag ésszerűtlenek, és amelyek olyan áremelkedéseket jelentenének például Magyarországon is, amelyek lehetetlenné tennék, hogy kihasználjuk a teljes mezőgazdasági kapacitásunkat. Magyarország egy tízmilliós ország, de ha jól gazdálkodunk, akkor húszmillió embert tudunk élelemmel ellátni, de ehhez az kell, hogy mindenfajta átgondolatlan intézkedésekkel, olyan szankciókkal Oroszország ellen, amelyek tönkreteszik a magyar gazdálkodást, egy atombombával érnek föl, ezekkel nem szabad megterhelni a magyar gazdaságot, mert akkor nemcsak Magyarországot nem tudjuk ellátni, de nem tudjuk ellátni azokat az embereket sem, akik később majd migránsként jelennek meg a határainkon. Szóval ésszerűség, ésszerűség, ésszerűség! A politika persze fontos, a háborút sem lehet figyelmen kívül hagyni, de a gazdaságban nekünk most ésszerű döntésekre van szükség, mert egyébként nagy baj lesz, és nem is Szerbiában és Magyarországon, hanem a világ más részein.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Én egy falusi ember vagyok. Nem akarom untatni Önöket a saját dolgommal, de én egy 1.800 lelkes faluból származom. Falvak ritkán adnak Magyarországon miniszterelnököt, de néha becsúszik, és nálunk az mindig törvény volt, és most is törvény, hogyha van föld, akkor azt meg kell művelni. Föld műveletlenül nem maradhat, gyümölcsös ápolatlanul nem maradhat: a munkát mindig el kell végezni. Azt kívánom az itt lévőknek, hogy ezt az ősi törvényt, akármilyen veszélyek is vannak, sose hagyják figyelmen kívül, ne szegjék meg, nekünk, vidékieknek az a dolgunk, hogy az ország, a föld meg legyen művelve. Biztosan így van ez nemcsak Magyarországon, hanem Szerbiában is. Kívánom magyaroknak és szerbeknek, hogy ezt az ősi törvényt be tudják tartani, sok erőt, sok sikert! Köszönöm, hogy itt lehetek Önök között, és még egyszer hálás vagyok az Önök elnökének, amit a szerb–magyar barátság érdekében tett, és reményeim szerint tenni is fog a következő években. Isten éltesse Szerbiát!
