Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm Excellenciás Nagykövet urat, a japán állam képviselőjét. Tisztelettel köszöntöm a Bridgestone nemzetközi vezérkarának képviselőit. Köszöntöm a Bridgestone helyi vezetőit, különösképpen is házigazdánkat, és tisztelettel köszöntöm a gyár vezetőit és munkásait.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Olyan időket élünk, amikor Magyarországon hetente kinő a földből egy újabb gyár. Ez az üzem azonban az újonnan létrejövő vagy bővülő gyárak között méretével és technológiai színvonalával is kiemelkedik. Jól emlékszem, hogy négy évvel ezelőtt raktuk le ennek az üzemnek az alapkövét; ez éppen akkor történt, amikor Magyarország egy rekordméretű dunai árvízzel harcolt. Azért is emlékszem jól erre, mert gumicsizmában érkeztem ide, Önökhöz én is éppen a gátakról abban az időszakban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ráadásul 2013 nemcsak azért emlékezetes, mert gátakkal kellett megvédeni Magyarországot, hanem, talán még emlékeznek rá, hogy viták voltak, komoly nemzetközi viták arról, hogy a gazdasági válságkezelésnek és a gazdaságépítésnek, a gazdaságfejlesztésnek az az útja, amit akkor nyitottunk meg 2011-2012-ben eredményes lesz-e vagy sem. Vita volt arról, hogy mindenkinek mindent ugyanúgy kell-e csinálnia a világban, vagy vannak nemzeti sajátosságok, nemzeti érdekek, nemzeti különbözőségek, és ezért minden országnak meg kell találnia azt az utat, amely saját sikeréhez vezet. Mi, magyarok akkor egy magyar modell felépítése mellett döntöttünk, de 2013-ban ez a vita még nem dőlt el. Be kellett bizonyítanunk, hogy az út, amit választottunk, ésszerű, kiszámítható és hosszú távon is sikeres lesz. Valóban, egy járatlan úton indultunk el, amikor a magyar gazdasági modellt kezdtük építeni. A Bridgestone egy olyan cég volt akkor is, amely bátorítást jelentett a számunkra. Általában igaz a japán barátainkra, akikkel időtlen idők óta szövetségben vagyunk, hogy bármilyen nehézségekkel is küzdött Magyarország, a japánok bizalma soha, egyetlen pillanatra sem ingott meg Magyarországban. Ha visszaemlékeznek – vannak itt azért velemkorúak, akik vissza tudnak emlékezni –, hogy volt ez 1989-90-ben, amikor nemzetközileg sokan egy fabatkát sem adtak volna a volt kommunista országok gazdasági jövőjéért. Akkor is elsők között voltak a japán vállalatok, amelyek bíztak Magyarországban: idejöttek, beruháztak, gyárakat építettek, és azt mondták a magyaroknak, hogy a magyarnál sokkal nehezebb helyzetből is talpra álltak, és ha nekik sikerült, akkor nekünk is sikerülni fog.
A Bridgestone is hasonlóképpen járt el. 2013-ban a viták közepén döntött úgy, hogy bízik Magyarországban, és megépíti ezt az új üzemet. Persze a japánok kicsit szerényebbek, mint mi, magyarok, ezt mindannyian tudjuk. Például itt van ez az üzem, amit a japánok egész egyszerűen – nézem a hivatalos megnevezést – bővítésnek neveznek. Azt mondják, hogy ez egy bővítés. Lehet, hogy a szerénység meg a siker között van összefüggés – ez nem témája a mai köszöntőbeszédemnek –, mindenesetre azért szeretném elmondani, hogy egy magyar számára, hogyha létrejön egy beruházás, amely 85 milliárd forintból valósul meg, kétszer akkora alapterületű, mint az előző gyár volt, olyan technológiai fejlesztést tartalmaz, amit korábban itt nem ismertünk, 500 új munkahelyet teremt, akkor mi, magyarok ezt nem bővítésnek nevezzük, hanem egész egyszerűen egy új gyárnak. És új gyárként is ünnepeljük.
Jó alkalom számomra, hogy előttem Bencsik képviselőtársam szólalt meg, hogy fölidézzem, hogy Tatabánya jövője egyáltalán nem volt olyan derűs és biztató, amikor az ipart megindítottuk vagy megkezdtük, mármint a saját politikai munkánk iparát. A kilencvenes évek elején Tatabánya az a térség volt, amelyre kevesen fogadtak volna, hogy 2017-18 tájékán azt mondhatjuk róla, hogy az ország egyik leggyorsabban fejlődő régiója lesz. Megszenvedte ez a város a régi szocialista iparnak a megszűnését, és sokat vajúdott, amíg megszülte azt az új és modern Tatabányát, amelyre ma mindannyian büszkék vagyunk egész Magyarországon. Fontosnak érzem azt, amit Bencsik képviselőtársam mondott a gyár társadalmi hasznosságáról. Ez összefügg azzal, hogy Magyarország és Tatabánya milyen üzleti modell mentén indult el. Ha Önök vetnek egy pillantást a modern világgazdaságra, akkor láthatják, hogy alapvetően kétfajta üzleti modell létezik ebben a kapitalistának mondott világgazdaságban. Az egyik modell egy spekuláns, kaszinókapitalista magatartás, amely abból csinál pénzt, hogy mások rosszul járnak, mások vesztenek, ami arra spekulál, hogy valaki majd elveszít valamit, majd valaminek csökkenni fog az értéke, a profitot magánzsebekbe tereli, a veszteséget pedig szétteríti a társadalomban. A másik üzleti modell pedig mindig hozzáadott értékben gondolkodik, megpróbál valamit előállítani, értéket létrehozni, és azt akarja, hogy mind a közösség, a társadalom, mind pedig a magántulajdonosok jól járjanak. Én örülök annak, hogy mind Magyarország – ezt Németországban szociális piacgazdaságnak nevezik, Magyarországon nincs ennek külön neve –, mind pedig Tatabánya végül is az utóbbi üzleti modell mellett kötelezte el magát. Itt olyan gazdasági tevékenységet végez mindenki, ami nemcsak a tulajdonosoknak, befektetőknek, hanem a teljes városi, falusi és teljes nemzeti közösségnek jó.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Négy év alatt készült el a csarnok. 2020-ra a gyár kapacitása négyszeresére fog nőni. Ez évi több mint hétmillió gumiabroncsot jelent. Itt készülnek a legkorszerűbb termékei ennek a gyárnak. Amit Önök itt előállítanak, azok a termékek megjelennek Mexikóban, az Egyesült Államokban, Németországban és Törökország útjain is.
Kedves Japán Vendégeink!
Ha a japán cégek magyarországi jelenlétére vetünk egy pillantást, akkor nehéz elhinnünk azt a tényt, hogy Japán nyolcezer kilométerre van Magyarországtól. Megnéztem a Japán Külkereskedelmi Hivatal 2016-os hivatalos adatait, ők azt mondják, hogy 151 japán érdekeltségű cég működik Magyarországon. És az a 151 japán cég itt, Magyarországon 30 ezer embernek ad munkát, vagyis a japán beruházások 30 ezer család kenyérkeresetének adnak lehetőséget. Japán ezzel Magyarországon az Európán kívüli országok sorában a második legnagyobb befektető.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szoros és mély kapcsolat jött létre az elmúlt harminc esztendőben Japán és Magyarország között. Az ember mindig elgondolkodik azon, hogy egy ilyen, tőlünk távol eső ország és Magyarország között hogyan alakulhatott ki ilyen mély és bizalmi kapcsolat. Ennek biztosan vannak nagyon mély gyökerei, amelyek a messzi múltba nyúlnak vissza. Nyilván megvannak a közelmúltbeli, XX. századi történései és gyökerei is, hiszen sohasem volt a két ország ellensége egymásnak, semmilyen nemzetközi konfliktusban nem kerültünk ellenkező oldalra. De talán van itt más is, amit érdemes megemlíteni. Én hiszem azt, hogy a japánoknak és a magyaroknak vannak közös elgondolásai a munkáról, a családról, meg ha a teljesítményről van szó. És mind a két ország büszkélkedhet azzal, hogy kiváló munkásai vannak, és a munkások nemzetközi versenyében is magasan jegyzik őket is és bennünket is. Mi a saját fajtánkat pontosan ismerjük, nem olyan egyszerű velünk azért. Meg kell bennünket győzni arról, hogy az utasítás, amiket kapunk, értelmes dolog, és a munkának, amit ránk bíznak, van értelme. De ha egyszer erről meggyőztek bennünket, és irányba álltunk, akkor a magyar munkások a világ bármely más munkásaival sikeresen veszik föl a versenyt. Erről a Magyarországon befektető cégek tudnának Önöknek sokat beszélni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán ez is egy alkalom arra, hogy a két ország barátságának megfelelően gratuláljak Japán miniszterelnökének, hiszen napokkal ezelőtt voltak választások Japánban, amelyet a magyar modellnek megfelelően kétharmados többséggel meg is nyertek. Ehhez szeretnék gratulálni, és sok sikert kívánok a miniszterelnök úrnak az előttünk álló időszakban. Van egy japán bölcsesség, amelyik azt mondja, hogy aki nem bújik be az oroszlán barlangjába, az nem szerezhet oroszlánkölyköt. A magyar egyszerűbben fogalmaz: „aki mer, az nyer”. Ebből az is következik, hogy aki nem mer, az sosem nyer.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A bátorság előtt is kalapot emelünk, hiszen ennek a cégnek a története a bátorságról szól, hiszen az alapító egy olyan időszakban vágott ebbe az iparágba, amikor egy rendkívül erős amerikai konkurencia uralkodott az egész világon, és senki sem gondolta, hogy egy olyan gyár, amelynek nincs ebben az iparágban előélete, világméretekben versenyképes lehet majd. A tények azt mutatják, hogy 26 országban több mint 180 gyáregységgel és kutatóközponttal rendelkezik már ez a gyár, 140 ezer embernek ad munkát világszerte, és az éves árbevétele, ha átszámolom forintra, akkor 8.600 milliárd forint, vagyis aki bemegy az oroszlánbarlangba, az a végén csak megszerzi az oroszlánkölyköt. Gratulálok a cégnek ehhez a történelmi tetthez!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A bátorság belőlünk sem hiányzik. Ha például valaki azt mondta volna 2010-ben, amikor a munkanélküliség 12 és 13 százalék között volt, hogy el tudjuk érni, hét, nyolc, kilenc év alatt azt, hogy Magyarországon minden ember, aki dolgozni akar, munkát találhat, akkor biztosan sokan kinevettek és ki is nevettek bennünket. Mégis, amikor jöttem ide ma reggel Önökhöz, megnéztem a munkaerő-statisztikákat és kimutatásokat, megnéztem, mit mond ez Tatabányáról, és azt kell mondanom, hogy Tatabányán a szeptemberi adatok szerint a munkanélküliség aránya 2,7 százalék, ami a közgazdasági gondolkodás logikájában lényegében teljes foglalkoztatást jelent. Szeretnék ehhez gratulálni a polgármester úrnak, akit külön is köszöntök, és egyúttal hálámat fejezem ki neki, hogy a magyar kormánynak mindig jó partnere volt, hogyha a város fejlesztéséről vagy a város iparának fejlesztéséről volt szó. Sok sikert kívánok a polgármester úrnak a Modern Városok Program végrehajtásához is! Szerényen meg kell említenem, mondanám japános szerénységgel: meg kell említenem azt is, hogy mi is odatettük a magunk részéről azt, amit oda kellett tenni ehhez a beruházáshoz, mert a magyar állam odatett 2,37, vagyis kétmilliárd-háromszázhetvenmillió forintot ehhez a beruházáshoz. Ilyen értelemben ez a beruházás egy erőteljes kormányzati támogatással jött létre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha Magyarországról beszélek, kell egy szót ejtenem Közép-Európáról is, hogy növeljem a saját magunk önbizalmát, mert az ránk fér. Ha vetnek egy pillantást Európa gazdasági térképére, akkor azt fogják látni, hogy Európa legbiztonságosabb és leggyorsabban fejlődő térsége ma Közép-Európa. Nem azt akarom mondani, hogy már olyan gazdag lenne, mint a kontinens nyugati fele, erről még egy ideig nem lesz szó, de arról szó van, hogy a gazdasági növekedés és teljesítmény, a versenyképesség Közép-Európában kiemelkedő, és reményeink szerint ez így is marad majd. Tegnap Németországban jártam, ahol nagyon nehéz vitákat kellett, nyilvános vitákat kellett folytatnom. Az egyik döntő érv a mi országaink és teljesítményeink mellett az volt, hogyha valaki megnézi Közép-Európa gazdasági súlyát Európában, akkor azt látja, hogyha a négy visegrádi ország gazdasági növekedése nem volna, akkor az Európai Unióban szinte nem lenne kimutatható gazdasági növekedés. És odajutottunk, hogy ennek a négy országnak a külkereskedelmi forgalma például a legerősebb európai országgal, Németországgal 55 százalékkal haladja meg a franciákét. A németek magasabb összegben kereskednek velünk, mint az USA-val vagy éppen Kínával. Ez jól mutatja, hogy a visegrádi négyek történelmileg is jó pályán vannak, és hosszabb távon is egy fejlődő régióként képzelhetjük el Magyarországot. Nem sziget, nem egy sikersziget vagyunk, hanem van egy egész régió Közép-Európában, aminek mi részei vagyunk, és amely velünk együtt emelkedik éppen föl, és reményeink szerint ér majd el szép sikereket a jövőben is.
Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, meg kell említenem azt is, hogy Tatabányára nemcsak azért vagyunk büszkék, mert most már Tatabánya is büszke saját magára. Mert ha valaki nem büszke saját magára, nem várhatja el, hogy bárki más tisztelje, de Tatabányába visszatért ez a régi, iparvárosi büszkeség. Ez egy modern iparváros lett, amire jó okkal büszkék az itt élők, de mi azért is büszkék vagyunk erre a városra, mert itt olyan cégek vannak – ezek közül a Bridgestone kiemelkedik –, amelyek kiveszik a részüket a város kulturális és sportéletének a támogatásából is. Sőt, az én följegyzéseimben szerepel például a helyi tűzoltóság támogatása is, amit ezúttal is szeretnék megköszönni a gyár vezetőinek.
Az mind fontos dolog, hogy a gyár nem idegen testként, hanem a város életének részeként létezik itt, ebben a földrajzi medencében, és akkor valóban végezetül a dolgozókhoz, a munkásokhoz is szeretnék azért intézni egy gondolatot. Mert természetesen kellett ehhez a beruházáshoz kormányzati támogatás, kellett egy kiváló történelmi kapcsolat Japán és Magyarország között, kellett hozzá a Bridgestone-nak egy bátor iparpolitikája és fejlesztéspolitikája. Kétségkívül Tatabánya jó helyen van. Ha ránéznek Magyarország térképére, láthatják, hogy előnyös a földrajzi fekvése, de úgy, ahogyan ezt talán éppen a spanyol vendégünk mondta, mindez semmit sem ért volna, hogyha nem lenne olyan képzett munkaerő, amely ezeket az esélyeket be tudná váltani. Ha annak az okát keressük, hogy miért éppen itt fejleszt a Bridgestone, akkor azt kell mondanom, hogy azért, mert itt vannak Magyarország talán legjobb munkásai, de mindenesetre sokan vannak itt Magyarország legjobb munkásai közül. A fejlesztéseket kétségkívül a tőketulajdonosok hajtják végre, de hogy hol mikor és kikkel fejlesztenek, azt elsősorban az elérhető munkaerő minősége, annak a munkaerőnek az elkötelezettsége, becsületessége és munkaszeretete határozza meg. Az, hogy a Bridgestone ezt éppen itt, Tatabányán valósította meg, az itt dolgozó munkásokat, gyári munkásokat meg az ő vezetőiket is dicséri. Szeretnék gratulálni, hogy a munkájukkal megteremtették ennek a gyárnak tatabányai lehetőségét.
Azt kívánom Önöknek, hogy ez a gyár hozzon sok örömet, a tulajdonosnak hozzon sok üzleti hasznot, a munkásoknak adjon biztos kenyérkeresetet és megélhetési lehetőséget, és a gyár vezetői is legyenek nemzetközileg jegyzett, sikeres menedzserek. Köszönöm szépen hogy meghallgattak. Isten éltesse Tatabánya polgárait!
