Good morning Ladies and Gentlemen.
May I just welcome all of you wholeheartedly here in Budapest. The regulation is that the Prime Minister first must speak Hungarian. Sorry for that. Then, if I understand correctly, there is a second part of our meeting, which is a kind of question and answer section. If you’ll allow me, that part of our meeting could be directed in English. But now, let me turn to the Hungarian language.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Eckart, köszönöm szépen, hogy itt lehetek. Megtisztelő ez számomra. Bár nem munkásgyűlésen vagyunk, mégis fontos magyar szempontból annak aláhúzása, hogy az Önök magyarországi beruházása, tőkéje és technológiai tudása szerencsésen találkozott össze a magyar munkások képzettségével, szorgalmával és elkötelezettségével. És azt gondolom, hogyha az Önök kecskeméti beruházása nem lenne olyan sikeres, mint amilyen, vagyis a mi munkásaink ott nem lettek volna képesek hozni azokat az eredményeket és sztenderdeket, amiket Önök elvárnak, akkor ma nem Budapesten lenne ez a találkozó. Úgyhogy ennek a találkozónak az érdeme tekintélyes részben a kecskeméti gyárban dolgozó magyar munkásoknál található meg, akiknek ezt tisztelettel meg is köszönöm.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor Budapestet választották, akkor szerintem jól döntöttek. Ez egy divatos hely, ráadásul van is benne némi izgalom. Az ember kinyitja a nemzetközi sajtót, akkor nehezen tudja eldönteni, ha Magyarországról olvas, hogy most akkor itt feketebárányról van szó vagy egy kiemelkedő gazdasági sikerről. Ez egyfajta intellektuális izgalmat gerjeszt Magyarország körül, úgyhogy örülünk, hogy eljöttek ide, hogy saját szemükkel lássák, mi történik Magyarországon. Ráadásul Budapest egy speciális hely. Az itt élőknek, a budapestieknek az otthona, ezzel egyszerre egy nagyon sajátságos kultúrával rendelkező nemzetnek, a magyar nemzetnek a fővárosa és egy Magyarország határain is túlnyúló régiónak, a Kárpát-medencének a központja. A három dolgot egyszerre látja el, ezért is egyszerre otthonos, egyszerre van egy nemzeti autentitás benne, és egyszerre van benne egy nemzetköziség, ami a regionális központ jellegének köszönhető.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Mercedes egy romantikus dolog Magyarországon, a Mercedes nem egy autó, a Mercedes valami más. A Mercedest, amikor mi gyerekek voltunk, akkor a Balaton-parton lehetett látni, nyugat-német rendszámmal, mondjuk, harminc évvel ezelőtt. Mind nyugat-német volt, akkor még ilyen ország létezett, és a szabadságot szimbolizálta. Azt, hogy a Nyugat, a szabadság meg a jólét szinonimája egymásnak, a Balaton-parti Mercedesekből tudhatta meg az ember, amikor még fiatal volt. Ha azt mondták volna harminc évvel ezelőtt, hogy Budapesten ülésezik majd a Mercedest képviselők igen tisztelt gyülekezete, és ennek az az oka, hogy Mercedest Magyarországon is gyártanak, sőt Mercedest lehet vásárolni csak úgy, hogy az ember bemegy a boltba, és vesz egy autót, akkor azt gondoltuk volna, hogy aki így látja a jövőt, az nyilvánvalóan idióta, vagy nincs ki a négy kereke.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A világ nagyot fordult, de nem fordult akkorát, hogy a Mercedes elveszíthesse ezt a különleges státuszát. Az az igazság, hogy a Mercedes nagyon sok magyarnak még mindig a nyugati autó. Ez azért van, mert a Mercedes mind a mai napig erőt, lendületet és magabiztosságot sugároz, pont azokat a dolgokat közvetíti felénk, amikre nekünk, európaiaknak is szükségünk van. Szeretném az Önök számára fölidézni azt is, hogy mi érzelmileg a mostani Mercedes gyárhoz is kötődünk. A Mercedes a kecskeméti gyárát a pénzügyi válság idején építette föl, és a pénzügyi válság idején nem dobálóztak a beruházásokkal Európában. Minden konszern tízszer megnézte, hogy hova ruház be, és az a tény, hogy a pénzügyi válság idején, amely bennünket, magyarokat nagyon meggyötört – ugye, mi hamarabb omlottunk össze pénzügyileg, mint a görögök, erre ma már senki nem emlékszik, de az első ország, amelyik pénzügyileg összeomlott, nem Görögország volt, hanem Magyarország, amelynek a trojka hiteléből sikerült csak egyáltalán életben maradnia, tehát mi rosszabb helyzetben voltunk, mint Görögország 2008-ban és 2009-ben –, és ebben a nagyon nehéz helyzetben a Mercedes úgy döntött, hogy a legjobb hely a gyára számára Magyarország. És ez a döntés ebben a nagyon nehéz időszakban nekünk, magyaroknak nem egyszerűen egy pénzügyi döntést jelentett, hanem azt jelentette, hogy a Mercedes bízik Magyarországban, úgy látják, hogy van jövőnk. Lehet, hogy ők még jobban látják úgy, hogy van jövőnk, mint saját magunk. Ezért a Mercedesnek a kecskeméti beruházása a magyaroknak nem egy gyár a sok közül, hanem a Magyarországba vetett bizalomnak a szimbóluma. Ezért ez a gyár különösen is értékes a mi számunkra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagyon remélem, hogy nem bánták meg a beruházásukat. A számok elég jól néznek ki. Úgy tűnik, hogy a befektetett 1,3 milliárd euró megérte. Mi úgy tudjuk, hogy a konszern egyik legjobb gyára éppen a kecskeméti gyár. Barátomnak, Klaeden úrnak is szeretném megköszönni, hogy végig kitartott Magyarország mellett, és azt kell mondanom, hogy erre a gyárra és ennek teljesítményére mi, magyarok büszkék vagyunk. Nyilván azért hívtak meg ide, hogy elmondjam, hogy milyen jövőt látok a Mercedes számára Magyarországon és Európában, ezért ha megengedik, először arról fogok beszélni, hogy most mit tudunk nyújtani a Mercedesnek. És a mondandóm második felében pedig arról szeretnék beszélni, hogyan kell megváltoztatnunk az Európai Uniót annak érdekében, hogy versenyképes lehessen, illetve maradhasson a világgazdasági versenyfutásban.
Ami a jelent illeti, tavaly Önök eladtak 3 millió járművet, 153 milliárd euró volt az árbevételük, majdnem 300 ezer, 282 ezer embernek munkát adtak, és kutatásra fordítottak 7,6 milliárd eurót. Ezek előtt a számok előtt megemeljük a kalapunkat. Magyarországon ez azt jelentette, hogy Önök több mint háromezer embernek adnak kereseti lehetőséget, oroszlánrészt vállaltak és vállalnak a jövő mérnökeinek képzésében. Önök támogatják a magyar kormánynak a duális képzés bevezetésére vonatkozó elképzeléseit, együttműködnek a szakközépiskolákkal, és részt vesznek a szakemberképzésben. 2016-ban 30 százalékra növelték a magyar beszállítóknak a részarányát, ezt tisztelettel megköszönjük. Ez azt jelenti, hogy a magyar beszállítók egymilliárd euró értékben kaptak megrendeléseket Önöktől. Önök építettek óvodát is. Ez egy olyan országban, mint Magyarország, amely a demográfiai politikát komolyan veszi, nagyon komoly gesztus. Részt vesznek a sportszponzorációban, amit tisztelettel köszönünk. És az egész város hangulata Kecskeméten arról szól, hogy a város, ha szükség van, akkor mindig támaszkodhat Önökre.
Az Önök teljesítménye benne van a magyar gazdaság éppen most újra fölívelő teljesítményében. A hét híre az, hogy az első negyedév gazdasági növekedése 4,1 százalék. Az elemzőket ez pozitívan lepte meg. Én nem vagyok ezzel azért elégedett, pénzügyminiszter úr, kérem. Azt gondolom, hogy a magyar gazdaságnak ennél még nagyobb növekedésre is szüksége lesz. A mi tervünk úgy nézett ki, hogy 2010-ben a pénzügyi összeomlástól meg kellett menteni az országot és stabilizálni kellett a pénzügyi helyzetet. Ezt 2012-re elvégeztük. 2012 és 2016 között az volt a feladat, hogy a növekedést az 1-3 százalékos sávba hozzuk föl, és most, 2017-től pedig az a terv, hogy a 3-5 százalékos növekedési sávba vigyük a növekedést, néhány évig ott tartsuk, és onnan majd még egy lépést tehessünk előre. Úgyhogy ez a 4,1 tulajdonképpen nem rossz, persze ha a többi európai uniós állam növekedési mutatójával vetem össze, akkor persze ez egészen jónak is látszik. Visszajelzése annak, hogy az elmúlt hét évben végrehajtott gazdasági reformok működnek. Magyarország másfajta gazdaságpolitikát folytat fontos elemeit tekintve, mint ami az Európai Unióban megszokott. Erről majd talán később még beszélhetünk. Most szeretnék néhány szót szólni arról, hogy mit tudunk a következő években nyújtani Önöknek.
Az első a politikai stabilitás. A politikai stabilitás előföltétele minden biztonságnak, ha nincs politikai stabilitás, akkor nincs biztonságos környezet, a szónak sem a jogi, sem a gazdaságpolitikai, sem a fizikai értelmében. Biztonságot egy ország számára csak a stabil kormányzatok tudnak adni. Azt tudom mondani Önöknek, hogyha ránéznek a politikai változásokra a különböző európai országokban, akkor nem tűnik nagyképűnek az a kijelentés, hogy Magyarország Európa politikailag egyik legstabilabb országa, és ahogy elnézem, még egy ideig az is marad.
A második dolog, amit tudunk Önöknek garantálni, a gazdaság stabilitását megalapozó, szigorú és ésszerű költségvetési politika. A költségvetési hiányunk a tavalyi évben az 1,7 százalék volt, idén is messze 3 százalék alatt fog maradni. Ez egy jó eredmény. Az igazság az, hogyha akarnánk, ha nagyon akarnánk, és a növekedés szempontjait teljesen negligálnánk, akkor a költségvetésünket nullára, sőt pozitív tartományba is át tudnánk fordítani. De nekünk egy kényes egyensúlyt kell létrehozni a költségvetési hiány kézben tartása és a fejlesztések és a gazdasági növekedést elősegítő kormányzati költekezések között. Egyszerre kell tehát a fejlesztést is támogatnunk meg kézben tartani a költségvetési hiányt. Az a mixtúra, ami most kialakult, az a gazdasági vegyület, működőképesnek látszik még hosszú évekig. Ráadásul, mint elmondhattam az előbb itt az Önök vezetőinek, Magyarországon az a szokás, hogy július 1-jére megvan a következő évi költségvetés is, tehát például ha valaki tudni akarja, hogy mi lesz a magyar gazdaság költségvetésében 2018-ban, akkor azt 2017 június 15-én tudni fogja, mert a parlament addigra elfogadja a következő évi költségvetést. Ez a tervezhetőség szempontjából fontos.
A harmadik dolog, amit nyújtani tudunk Önöknek, egy olyan oktatási rendszer, amelyik figyelembe veszi az Önök igényeit. Ez egy duális képzési rendszer, ebbe az irányba toljuk most a magyar gazdaságot. Nem egyszerű, régi beidegződéseket kell legyőzni, le kell számolni azzal az illúzióval, hogy egy idő után minden ember fehér köpenyben, laboratóriumban fog dolgozni, és a munkások meg fognak szűnni. Van egy ilyen álom, amely rendszeresen visszaköszön a politikusoknak a beszédjéből, és a duális képzés szembemegy ezzel az illúzióval. A duális képzés arról szól, hogy dolgozni kell: valóságos helyeken, gyárakban, gépeket kell irányítani, időnként kézzel is fizikai munkát kell végezni, érteni kell egy szakmához, nemcsak három-négy gomb megnyomásához. A duális képzés egy tradicionális megközelítése a munkának. Miközben fejlődik a technológia, nagyon nehéz egyszerre modernnek is lenni meg a tradicionális szakképzési jó hagyományokat is megőrizni. Ennek a kombinációja nagyon nehéz a modern világban, de úgy érzem, hogy a magyar gazdaság jó irányba változik.
A negyedik dolog, amit tudunk Önöknek nyújtani, az adórendszerünk. A magyar adórendszer nagyon különleges dolog, két évet evett meg az életemből, amíg a magyar adórendszert meg tudtam védeni Brüsszellel szemben, akik a maguk mindent egy kaptafára módszerét próbálták ránk erőszakolni. Nagy szerencse, hogy nem fogadtuk meg a tanácsaikat, mert akkor ma úgy néznénk ki, mint Görögország. A különbség Görögország és Magyarország között ma azért van, mert a görögök azt csinálták, amit a trojka mondott nekik, mi meg az ellenkezőjét csináltuk annak, mint amit a trojka mondott nekünk. És az idő azt igazolta, hogy minden országnak vannak adottságai, és ezeket az adottságokat nem lehet teljesen mellőzni. Egy ország adórendszerének, gazdaságának az ország adottságaira kell épülni, amely adottság magában foglalja a munkakultúrát, a civilizációt, a történelmi hagyományokat, sok mindent – a konkrét számokon túl. Nyilvánvalóan nem lehet sikeres európai gazdaságot csinálni úgy, ahogy a kínaiak csinálják a saját országukban, mert a kínai gazdaság sikeréhez kínai emberek kellenek, Európában most még nincsenek annyian, hogy ráépíthessük a gazdaságpolitikánkat. Tehát nekünk az európai emberre kell, mint kulturális jelenségre építeni a saját gazdaságpolitikánkat. Annak a belátása, hogy minden országnak a kulturális identitása valamilyen guideline-t ad a gazdaságpolitikához, ma egy unorthodox gondolatnak számít, pedig szerintem teljesen természetes. Úgyhogy a magyar adórendszer a magyar emberek karakteréhez van igazítva. Mondok néhány furcsaságot. Például munkanélküli segélyt csak három hónapig fizetünk, utána nem, három hónap után, ha valakinek nincs munkája, akkor közmunkát tudunk fölajánlani. A magyar adórendszernek az a lényege, hogyha pénzt akarsz, akkor dolgoznod kell érte, hogyha a piac nem tud neked munkát adni, akkor majd megszervezzük a helyi kormányzattal meg a központtal, de valami munkát kell végezned. A magyar embernek olyan a karaktere, hogy nagyon könnyen hozzászokik ahhoz, hogy munka nélkül is pénzhez lehet jutni. Ezért Magyarországon fontos, hogy világos legyen, hogy munka nélkül nem lehet pénzhez jutni, és ha ezt nem tesszük világossá, akkor az adórendszerünk szét fog csúszni. Vagy hasonlóképpen: Magyarországon nincs örökösödési adó. Itt negyven évig kommunizmus volt, a családi vagyonokat konfiskálták, nem maradt semmi. Nagyon erős motiváció az emberekben az, hogy amiért megdolgoztak, utána át tudják adni a gyerekeiknek. Ez ma egy fölhajtó pozitív erő a magyar gazdaságban, mert tőkehiány és tulajdonhiány van. Egy örökösödési adó ezt a motivációt visszafogná, és ez a teljesítményben is meglátszana. Tehát ma, hogy nincs örökösödési adó, egy negyvenéves történelmi lemaradását célzó, nagy munkaenergiát szabadít fel Magyarországon. Vagy például egykulcsos az adórendszerünk. Ez egy nagyon nehéz ügy. Mi azt gondoltuk, hogy a gazdasági válság nemcsak baj, hanem egyben egy nagy reformlehetőség is, mert akkor az emberek hajlandóak kipróbálni olyan megoldásokat, amiket egy jól menő gazdaságban inkább elutasítanának. És miután a magyar gazdaság összeomlott 2009-ben, azt tudtam ajánlani a magyar választóknak, hogy próbáljuk meg az egykulcsos adót, higgyék el, hogy az többletteljesítményt fog mozgósítani Magyarországon, és miután válság volt, jobb híján a magyar emberek ráálltak erre a kísérletre. Megpróbáltuk, és nézzék meg, a magyar egykulcsos adó hasít. A gazdasági eredményeink nagy része éppen ebből fakad, kitisztult a gazdaság, a feketegazdaság mértéke radikálisan lecsökkent, és minden ember úgy érzi, hogy lehet a világ nem úgy igazságos, ahogy mindannyian szeretnénk, de az biztos, hogyha valaki dolgozik, akkor előrébb fog jutni. Lehet, hogy nem az álmai munkahelyén dolgozik, és lehet, hogy nem annyit keres, amennyit szeretne, de van hol dolgoznia, és ha többet dolgozik, többet is fog keresni, és több is marad nála. Ezt a gondolkodásmódot, ezt az egész, az adórendszer által leírt berendezkedést mi úgy hívjuk, hogy munkaalapú gazdaság: workfare society. Wellfare society helyett – amit a nyugatiak használnak – mi workfare societyről beszélünk, és az intézkedéseink is ebbe az irányba mennek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A negyedik dolog, amit nyújtani tudunk Önöknek, az most egy kiszámítható, és a munkát támogató, befektetéseket és teljesítményt támogató adórendszer.
És az ötödik dolog, amit ma tudunk Önöknek nyújtani, pedig az, hogy Magyarországot továbbra is megpróbáljuk Közép-Európa egyik járműipari központjává tenni. Van egy sajátos iparpolitikánk, amely kifejezetten kedvező a járműipar számára. 25 nagy nemzetközi céggel van a kormánynak úgynevezett stratégiai megállapodása, amellyel próbáljuk bevonni Önöket a magyar járműipar-politika kialakításába. Van három nagy járműipari központunk, termelési központunk, mindegyik jól működik. Az egyiket a japánok, a másikat az amerikaiak, a harmadikat pedig a németek dominálják. A célunk az, hogy Magyarország olyan járműipari központ legyen, ahol nemcsak összeszerelik, hanem megtervezik, fejlesztik és tesztelik is a jövő autóit. Ezért Magyarország a járműipari fejlesztéseket különösen is támogatja. 2015-ben – ez a statisztika áll most rendelkezésemre – 37 járműipari kutatóhely működött Magyarországon. A 37 járműipari kutató helyben 2.265 ember dolgozott, java részük mérnök. És az Európai Unió mostani 2014-től 2020-ig tartó hét éves költségvetési ciklusában 800 milliárd forintot, tehát majdnem 3 milliárd eurónyi forrást használunk föl járműipari kutatóközpontok működtetésére és fejlesztésére. Holnap pedig egy különleges nap lesz a magyar járműgyártás történetében, mert az egyik vidéki városunkban, Zalaegerszegen letesszük annak a tesztpályának az alapkövét, ahol a jövő autonóm járműveit is ki lehet majd próbálni és tesztelni. Ez lesz Európa legmodernebb tesztpályája a következő év során.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennyit a jelenről. Most ha megengedik, beszélnék egy kicsit európai összefüggésben a jövőről is. Magyarország az Európai Unió tagja, ráadásul megingathatatlan tagja. Ott voltunk az elmúlt évtizedben, és még nagyon sokáig ott is leszünk, ezért Magyarországnak a sorsa össze van kötve az Európai Unió fejlődésével. Mi úgy látjuk, hogy az Európai Uniónak a korábban megkérdőjelezhetetlen versenyképessége veszélybe került. Úgy látjuk, hogy az Európai Unió mind gazdasági teljesítményét, mind pedig demográfiáját tekintve folyamatosan veszít a korábbi súlyából. Az a veszély fenyeget ma bennünket, hogy egy korábbi globális szereplőből lassan regionális szereplővé válunk. Ez külpolitikailag már ma is így van. Itt, Európa szomszédságában van egy konfliktus, mondjuk, Ukrajna és Oroszország között, és ennek a konfliktusnak a megoldásában Európa nem játszik szerepet. Vagy itt van a Balkán, ahol konfliktustenger alakult ki az elmúlt néhány évben. Azt látjuk, hogy az amerikaiak, az oroszok meg a törökök befolyása nő a Balkánon, az Európai Unióé meg csökken. Az Európai Unió lassan már a saját közvetlen környezetének fontos történéseit sem képes befolyásolni, vagy nem képes úgy befolyásolni, mint ahogy befolyásolta néhány évvel ezelőtt. Most jöttem vissza Kínából. Ha az ember látja a jövőt, és onnan néz rá újra Európára, akkor különösen sürgető, hogy Európát úgy reformáljuk meg, hogy visszanyerje versenyképességét. Ennek a legfontosabb intellektuális előföltétele az volna, hogy Európában elfogadottá váljon, hogy a 2008-as és 2009-es pénzügyi válság nem konjunkturális válság volt, hanem szerkezeti válság, de ebben nincs egyetértés Európában. Az európai vezetők egy része azt gondolja, hogy a konjunkturális válságok együtt járnak a modern piacgazdasággal. Volt már máskor is baj az Európai Unióban, a mutatók leesnek, a gazdaság korrigál, a mutatók ismét jobbak lesznek. Nem kell strukturális átalakításokat csinálni, mert a rendszer képes magát újra ösztönözni. Szerintem ez igaz volt negyven évig, de szerintem most már nem igaz. Az, amitől most szenvedünk, nem egy konjunkturális válság. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a világ más, föltörekvő részei versenyképesebbek, mint mi vagyunk, ezért ez versenyképességi, szerkezeti válság, és a válaszunknak is ebben a dimenzióban kellene megfogalmazódnia. Most meggyőződésem, hogy miután ez a paradigmaváltás a világgazdaságban most zajlik, ezért nekünk nem egy konjunkturális válságra, hanem egy paradigmaváltásra kell európai szintű választ adnunk. Az első dolog, amit talán be kéne látnunk, az, hogy az európai gazdaságot európai nemzetgazdaságok alkotják, vagyis ha a tagállamok nem sikeresek, akkor az Európai Unió sem lehet összességében sikeres. Ezért kifejezetten ostoba dolog például Magyarországot pellengérre állítani, amikor az Európai Unió első vagy második legnagyobb növekedését éppen a mi országunk produkálja, amikor itt csökken legjobban a munkanélküliség, amikor itt kétségkívül be van tartva az összes európai pénzügyi szabály, csökken az államadósság. Miközben versenyképességi problémától szenved az Európai Unió, a legsikeresebb országokat – itt a másik egyébként Lengyelország –nemhogy elismerné és támogatná, folyamatosan a kritikái kereszttüzébe állítja, pedig nincs sikeres európai gazdaság sikeres tagállami gazdaságok nélkül. Ma az európai versenyképességhez megvan néhány dolog, van egy sikeres Németországunk, van egy sikeres visegrádi négyünk, Közép-Európánk. Most szükségünk volna egy sikeres Franciaországra, és szükségünk volna egy sikeres Olaszországra, ez utóbbi kettő hiányzik. És fontos volna, hogy a britekkel való válóperünk jó eredménnyel záruljon, és a Brexit tárgyalások célja a win-win szituáció elérése legyen. A britek is hadd járjanak jól, meg mi is hadd járjunk jól. Ma azonban ezeknek a tárgyalásoknak az atmoszférája nem a win-win, hanem a lose-lose szituációra emlékeztet, és nem azt keressük, hogy hogy tudnánk úgy elválni, hogy mind a ketten boldogabbak legyünk, mint voltunk, hanem azt keressük, hogy ki lesz majd a vesztese a válásnak. Úgyhogy nekünk szükségünk lenne egy win-win szituációt kereső Brexitre, egy megreformált Franciaországra és egy újra erős politikai vezetéssel működő Olaszországra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az Egyesült Államok, Kína, India vagy Indonézia mind olyan gazdaságok, amelyek 5-6-7 százalékkal fognak növekedni a következő időszakban. Még az Egyesült Államok is, amely bonyolultabb politikai masinéria, mint az ázsiai országok, jól láthatóan arra törekszik, hogy visszanyerje a versenyképességét. Egy patrióta gazdaságpolitikára tér át, és egy erőteljes amerikai gazdaságot akar építeni. Ezzel szemben az elmúlt egy évtizedben az Európai Unió tagállamai összességében és átlagukban évente 1,1 százalékot tudtak nőni, az eurózónához tartozó országok pedig 0,85-öt. Tíz év átlagáról beszélek. Ráadásul a politikában az 1 százalékos növekedés szinte nem is érzékelhető. Abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy nem kétséges, legalábbis nekünk, európaiaknak nem kétséges, hogy még mindig Európa a legjobb hely a világon, ha azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy hol akarunk élni. Tehát a jelen fényes, de erre a jelenre a jövő vet egy árnyékot. És hogyha a politikai vezetőink ezt nem értik meg, és csak a jelenből indulnak ki ahelyett, hogy a jövő kihívásaiból vezetnék le, hogy mit kell tenni, akkor Európa nem marad a világ legjobb helye. A legutóbbi elemzés, amit olvastam és az Európai Bizottság bocsátott ki, is azt mondja, hogyha a dolgok így mennek tovább, akkor az előttünk álló tíz évben sem lesz az Európai Unió átlagos növekedése több, mint 1 és 2 százalék közötti. Ez pedig azt jelenti, hogy el fogunk maradni a legnagyobb riválisainktól, és Európa –mint mondtam – egy globális szereplőből egy regionális szereplővé minősül vissza.
Szóval nekünk egy erős, biztonságos és önbizalomtól duzzadó Európára volna szükségünk, amely olyan megbízható, biztonságos és gyors, mint egy Mercedes. Meggyőződésem, hogy ez a Mercedesnek is érdeke volna, mert hiába globális egy cég, nagyon nehéz azt elképzelni, hogy egy globális szinten operáló cég hosszú távon is versenyképes maradjon úgy, hogy az anyaországa közben otthon nem versenyképes. Az Európai Unió tagállamainak egyenkénti versenyképessége és jó teljesítménye, az onnan származó nemzetközi cégek sikerének is előföltétele. Ezért meggyőződésem, hogy az a vita, ami az Európai Unió jövőjéről szól, hogy megreformáljuk-e vagy nem, konjunkturális válságnak tekintsük-e, ami az elmúlt tíz évben történt, vagy strukturális reformokat hajtsunk-e végre, ennek a vitának a kimenetele az Önök cége szempontjából is fontos. Ugyanúgy fontos, mint a tagállamok, például Magyarország szempontjából. Ha azt a kérdést tesszük föl, hogy mit kellene tenni, akkor azt gondolom, hogy négy dolgot kellene tennünk annak érdekében, hogy a versenyképességünket visszanyerjük.
Először is hagyni kellene, hogy az Európai Unió minden tagállama bizonyos közös szabályok elfogadása mellett saját gazdaságpolitikát folytathasson, ezért nem szabad egyre több és több gazdasági szabályozási jogot a tagállamok szintjéről áthelyezni az Európai Unió szintjére. Ilyen törekvések vannak. Időnként szociális pillérnek hívják, máskor energiauniónak, ezek szerintem átgondolandó és lassítandó folyamatok. Hagyni kell, hogy a tagállamok saját nemzeti gazdaságpolitikát csináljanak. Nyilván aki nem tagja az eurózónának, annak nagyobb e tekintetben a mozgástere, mint aki az eurózóna tagja.
A második dolog, amire szükségünk van, az új ipari forradalom helyes megértése. Mert abban egyetértés van, és nem is bonyolult, hogy belássuk, hogy a németek indította „Industrie” 4.0-ra, ami lényegében egy új ipari forradalom, szükségünk is van. Ebben egyetértünk. Ami hiányzik, annak a belátása, hogy önmagában ez a mesterterv csak akkor működik, ez az ipari forradalom csak akkor tud fölpörögni, hogyha két dolgot még melléteszünk. Az egyik az alacsony adó, a másik a megfizethető energia. Nincs sikeres ipari forradalom magas adókkal és drága energia mellett. Európának ma adócsökkentésekre és olcsó energiára van szüksége az ipari forradalom mellé. Ez azt is jelenti, hogy össze kell kötni magunkat azokkal a térségekkel, ahol olcsó energiaforrások vannak, és nem elvágni kell magunkat ezektől a térségektől.
A harmadik dolog, amit csinálnunk kell, hogy még több pénzt kell fordítanunk innovációra. Meggyőződésem, hogy a kutatás-fejlesztés az a terület, ahol Európának versenyelőnye van. A futballban is, ami az én eredeti szakmám, fontos kérdés, hogy azokat a képességeket kell-e elsősorban fejleszteni, amelyben kiválóak vagyunk, vagy azokat a lemaradásokat kell-e inkább pótolni, ahol gyengébbek vagyunk. Az okos edző mindig a játékos kiváló képességének további növelésére helyezi a hangsúlyt, mert abból lesz aztán a pályán versenyelőny. Ez ugyanígy van a politikában is, ugyanígy van a gazdaságban is, és ez azt jelenti, hogy az innovációra kell még több pénzt fordítanunk. Magyarország a saját méreteihez képest nagyon sok pénzt fordít innovációra, ebben az évben is 2 milliárd eurót.
És a negyedik dolog, amire szükségünk van, pedig az, hogy új típusú együttműködéseket kössünk a világ fölemelkedő térségeivel. Nem szabad bunkerré változtatnunk, kereskedelempolitikai bunkerré változtatnunk az Európai Uniót. Nekünk új típusú megállapodásokat kell kötnünk a kínaiakkal, az indiaiakkal, az oroszokkal, és be kell szállnunk az új kereskedelmi útvonalak kialakításába, a konnektivitás, az összeköttetés új világpolitikai trendjének részévé kell válnunk, hogy kihasználjuk az ezekből a kapcsolatokból nyerhető erőket, energiát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A dolog úgy fest, hogy a közép-európai országok, a csehek, a lengyelek, a szlovákok és magyarok is – a románokat is említhetném, de az egy kicsit bonyolultabb világ –, ezek az országok azért sikeresek ma, és azért van 3-4-5 százalékos növekedés ezekben az országokban, mert a világnak ez a térsége a világgazdasági válságra más választ adott, mint Európa nyugati fele. Ebből pedig csak egyetlen dolog adódhat, hogy szemben a korábbi helyzettel, amikor csak mi tudtunk tanulni a nyugatiaktól, most érdemes volna az Európai Uniónak tanulmányozni a közép-európai sikereket, és amit lehet, innen beépíteni a reformra váró nyugati gazdaságok programjaiba is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagyon remélem, hogy amit most elmondtam egyfajta távlatos elméleti szinten, az Önök gyárának magyarországi egysége, az Önök vállalatának magyarországi gyára a mikrogazdaság szintjén visszaigazolja. Meggyőződésem, hogy aközött, amit helyzetértékelésként itt elmondtam, és aközött, amit Önök tapasztalnak a Mercedes kecskeméti gyárában, teljes összhang van. Meggyőződésem, hogy persze a mikrogazdaság meg a makrogazdaság két különböző világ, de valamilyen harmóniának a kettő között lenni kell. Nincs olyan, hogy rossz a makrogazdaság, és jól működik a mikrogazdaság, és olyan sincs, hogy rosszul megy a mikrogazdaságnak, a gyáraknak, miközben a makrogazdasági számok meg rendben vannak. Ilyen nincs. Meggyőződésem, hogy egyszerre kell sikeresnek lenni a mikrogazdaságban és a makrogazdaságban is. Számunkra az Önök beruházása ezt erősíti meg.
Végezetül szeretném megköszönni még egyszer, hogy itt lehetek Önök között, és szeretném Önöket biztosítani arról, hogy a Daimler úgy, ahogyan eddig, a jövőben is számíthat Magyarországra, számíthat a kormányra, és számíthat személyesen az én közreműködésemre is.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket!