Mélyen tisztelt Vučić Elnök Úr! Excellenciás Hölgyek és Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogy körbenéztem itt, az jutott eszembe, hogy valójában milyen csodálatos hely is Közép-Európa. A világnak ez a különös szeglete, ahol teljesen természetes dolog, hogy egy zsinagógát magyar népművészeti motívumok díszítenek, és ez éppoly természetes, minthogy a magyar nemzet himnusza műfaját tekintve jeremiád. Ennek a kulturális sokszínűségnek semmi köze a felszínes multikulturalizmushoz. Itt hosszú évszázadok csiszolták össze az együtt élő népeket, ahogy ezt visszatükrözik dalaink, balladáink és épületeink is. Egyetemista éveim egyik népszerű éneke volt a „Szól a kakas már” című nóta. Mondták, ez volt a nagykállói csodarabbi kedves dala, mások Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nótájaként tartották számon, megint mások a szláv dallamvilágot hallották ki belőle. Ma már aligha lehet pontosan felkutatni, hány forrásból táplálkozott, és hány nép ajkán fordult meg, amíg a közép-európai zsidó közösség közös éneke lett. Nekünk, a nyolcvanas évek egyetemistáinak nem is a dal eredete volt a fontos. Mi akkor azért énekeltük, mert arra vártunk, hogy a kommunista diktatúra után virradjon fel ránk egy olyan szabad világ, amelyben Közép-Európa népei ismét békében és szabadon élhetnek együtt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
2018. március 26. jó eséllyel vonul majd be azon jeles napok közé, amikor Közép-Európa a legszebb arcát mutatja a világnak. Mi is történik itt? Szerbia elnöke és Magyarország miniszterelnöke a mélyen tisztelt zsidó vallási vezetőkkel együtt eljött Szabadkára, hogy átadja Európa második legnagyobb, kívül-belül felújított zsinagógáját, közös kulturális örökségünket, egy egyedi stílusú zsidó szakrális épületet, Szabadka ékkövét, a közép-európai szecessziós építészet kiemelkedő alkotását. A zsinagóga szó azt jelenti, hogy a gyülekezés háza. Ma ennek jegyében vagyunk itt mi is. Egybegyűltünk, mert sikerült visszaadnunk régi fényét ennek a csodálatos épületnek. Egybegyűltünk, mert összeköt minket a zsidó kultúra és zsidó nép iránti tisztelet, amely saját számarányát meghaladva járult hozzá Szerbia, Magyarország és egész Európa gazdasági, kulturális és tudományos eredményeihez. És végül egybegyűltünk, hogy együtt tisztelegjünk egy bátor és összetartó közösség előtt. Egy gyülekezet előtt, melynek tagjai annak idején nemcsak maguknak emelték ezt az épületet, hanem azért is, ahogy az akkori főrabi mondta: „legyen becses emléke és díszítő szépsége a városnak.” Olyan erős és szilárd alapot vetettek, melynek köszönhetően az Önök zsinagógája a XX. század legviharosabb évtizedeit, majd pedig a teljes funkcióvesztést is át tudta vészelni. Amikor pedig a kommunizmus idején már az épület megmaradása volt a tét, a város soknemzetiségű és sokfelekezetű polgársága egy emberként állt ki a megóvásáért. A szabadkai zsinagóga megmentése és felújítása jól példázza, hogy szerbek, zsidók és magyarok mi mindenre képesek, ha egy nemes cél érdekében összefognak. Ahogy jól példázza azt is, hogy ma olyan időket élünk itt, Közép-Európában, amikor a múlt nem megterheli a jelent, hanem kaput nyit egy közös jövőnek. Annak a jövőnek, amelyben magyarok, szerbek és zsidók békében és biztonságban élnek és dolgoznak együtt. Köszönet ezért Szerbiának, köszönet Vučić elnök úrnak, és köszönet a vajdasági magyaroknak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a jövő már elkezdődött. Szerbek és magyarok közösen írják Szabadkán és többi néppel együtt egész Közép-Európában. A szabadkai zsinagóga átadása ma nemcsak egy különleges esemény, hanem üzenet is. Azt üzenjük, hogy ez az a világ, ilyen az az Európa, amelyben mi élni akarunk, amelyet képviselünk, amelyért dolgozunk, és amit meg is fogunk védeni. Miért van az, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a mai napon katolikusok, ortodoxok és protestánsok békében és biztonságban együtt ünnepelhetjük zsidó testvéreinkkel ennek az épületnek az újjászületését? Ennek egyetlen nyilvánvaló oka van. Mi még abban az Európában élünk, amely az Ószövetség és az Újszövetség, a zsidó és a keresztény vallási örökségen nyugszik. És amíg ezen az alapon állunk, addig minden ember szabadsága, saját vallásához, nyelvéhez, kultúrájához, szokásához való joga olyan természetes marad, mint a levegővétel.
Tisztelt Gyülekezet!
Ha hagyjuk, hogy ezt a talajt kihúzzák a lábunk alól, ha hagyjuk, hogy Európa kulturális altalaját kicseréljék, akkor a jövőt mások fogják írni helyettünk. Tudjuk, hogy a világnak ma számos olyan része van, ahol egy ilyen eseményre nem kerülhetne sor. Tudjuk, hogy vannak a világnak olyan, tőlünk délre és keletre eső szegletei, ahol a zsidó és a keresztény testvéreink ma is üldöztetést szenvednek el. És tudjuk, hogy vannak a világnak olyan, tőlünk nyugatra eső szegletei, ahol ma nem felújítják, hanem lebontják a templomokat és a zsinagógákat. Mi viszont büszkék vagyunk arra a vallási örökségre, amelynek köszönhetjük ezt a várost és azt a nagyszerű alkotást is, amit Európának nevezünk. A magyar kormány ezért döntött úgy 2014-ben, a holokauszt emlékévben, hogy elindítunk egy zsinagóga-helyreállítási programot, melynek keretében az elmúlt években mintegy 10 milliárd forintból Budapesttől Nagyszőlősön át Beregszászig és Szabadkáig számos épületet felújítottunk, és segítettünk megmenteni a pusztulástól. A II. világháború és az azt követő ateista diktatúra évei után erkölcsi kötelességünknek érezzük kiállni egy olyan Magyarország és egy olyan Európa mellett, ahol zsidók és keresztények félelem nélkül élhetnek, és szabadon gyakorolhatják a vallásukat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr!
Mi úgy gondoljuk, hogy Közép-Európa és benne a magyarok biztonságos és élhető jövőjéhez ma egyetlen út vezet: a zsidó és keresztény örökségéhez ragaszkodó Európa. Mi ebben az Európában tudjuk elképzelni a jövőnket, és természetesen ehhez az Európához és ehhez a jövőhöz tartozik az ortodox gyökerekkel rendelkező Szerbia is, akinek sürgetjük is az európai uniós tagságát. A szerbeknek már rég ott lenne a helyük közöttünk. Ehhez kívánok Szerbiának és barátunknak, Vučić elnök úrnak sok sikert! Szabadka városának és a szabadkai zsidó közösségnek pedig azt kívánom, hogy töltsék meg élettel ezt a csodálatos épületet, hogy legyen még sok száz éven át a gyülekezés, az imádság, a tanítás és az emlékezés háza! Isten éltesse mindannyiukat!