Orbán Viktor beszéde a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség XXIX. Kongresszusán
2021. november 14. Budapest

Tisztelt Kongresszus!

Rengeteg dolog történt azóta, hogy utoljára találkoztunk, ezért ma a szokásosnál hosszabban kell beszélnünk, és a szokásosnál mélyebbre kell ásnunk. De mindenekelőtt köszönetet akarok mondani Nektek, kedves Barátaim! Köszönöm a megtisztelő bizalmat. Köszönöm, hogy ismét rám bíztátok a Fidesz, azaz Magyarország legsikeresebb politikai közösségének vezetését. De be kell vallanom: a bizalmatok, a kiérdemelt bizalmatok, remélem, kiérdemelt bizalmatok önmagában nem lett volna elegendő. Engedélyt is kellett kapnom. Sok itt a családos ember, tudjátok, hogy megy ez. Állunk a frontvonalban, csapásokat adunk és kapunk, és bár a csapásokat mi adjuk, de nemcsak mi kapjuk, vagy ha mi kapjuk is, nem mindig nekünk fáj a legjobban. Azt akarom mondani, hogyha családos ember vagy, nem dönthetsz egyedül, mert a társadnak, ha nem is áll a rivaldafényben, éppoly nehéz, mint neked, de az is lehet, hogy nehezebb. Azért fogadhattam el a Ti megtisztelő bizalmatokat, mert tőle, a feleségemtől megkaptam, megszereztem az engedélyt. Ezért rögtön utánatok neki is köszönetet kell mondanom. Több, mint 35 éve csinálom, mindig velem voltál, akkor is, amikor nem érdemeltem meg. Köszönöm! Köszönöm, Ani!

Tisztelt Barátaim!

Miért vállaltam el? A kérdés jogos, hiszen az elmúlt tíz évben a mi nemzedékünk, az alapítók után felnőtt, beérett, kipróbáltatott és bevált a Fidesz következő nemzedéke: Gulyás Gergőék és Szijjártó Péterék nemzedéke. És nemcsak a kormányban, de az önkormányzatokban is. Elég, ha Cserpára vagy Balaicz polgármester urunkra gondolunk. És végre itt vannak közöttünk a fiatal és fantasztikus női vezetők is: Kata, Judit a kormányban vagy éppen Dia Debrecenből, a sor hosszú, nézzétek el, ha nem mondom fel végig. A helyünkbe lépni képesek hosszú és felkészült sora ellenére miért vállaltam el mégis? Először is azért, mert úgy érzem, hogy a legjobb korban vagyok. Bár az egy kicsit nekem is gyanús, hogy eddig mindig így éreztem. Másodszor azért, mert úgy látom, hogy az első 33 év, minden, ami eddig történt, csak bemelegítés volt. Jó, valóban sok minden történt, sok mindenbe belevágtunk, sok mindent elértünk. Oroszok ki, kommunisták el, csődből vissza, alkotmány be, IMF haza, rezsi le, migránsok kívül, határon túliak egybe, és ami a legfontosabb: szív fel! Valóban nem kevés, mégis úgy érzem, csak a kezdet, csak felkészülés volt az igazán nagy dolgokra, amelyek még várnak ránk. És ebből nem szeretnék kimaradni. Az a legbiztosabb, ha elöl megy az ember. Igaz, hogy itt a legsűrűbb a golyózápor, de cserében innen látsz a legjobban. Harmadszor, s ez a legfontosabb számomra: a Fidesz hűséget, hitet és bizalmat jelent. A Fidesz hűséges párt. Hű Magyarországhoz és annak népéhez, hű a magyar emberekhez. A Fidesz fennállásának 33 éve alatt világrendek csaptak össze nyílt és rejtett háborúkban, birodalmak bomlottak föl, birodalmak omlottak össze és emelkedtek fel, válságok rengették meg a Nyugatot és a Keletet. Rabok voltunk, és szabadok lettünk, majd újra harcolni kellett, sőt kell a szabadságunkért. Közben a hidegháborútól eljutottunk a járványok és a népvándorlások korába. De mi, kedves Barátaim, minden viszontagság közepette hűek maradtunk. Hűek maradtunk önmagunkhoz, egymáshoz, és ami a legfontosabb: hűek maradtunk Magyarországhoz. Ne legyünk álszerények, kellő alázattal, de kellő magabiztossággal mondjuk ki: az elmúlt 33 évben a magyarok nagyobb számban szavaztak nekünk bizalmat, mint bármelyik más pártnak Magyarország parlamentáris történetében. Ez kötelez, és amíg bírom, és amíg Ti bírjátok, csinálni kell, és csinálni is fogom.

Tisztelt Kongresszus!

Magyarok vagyunk, még pontosabban mi vagyunk azok a magyarok, akik hazát, hitet, anyaföldet nem cserélnek és nem adnak el. Azért tudtunk mindig felülkerekedni, mert Kossuthnak igaza van, amíg ez a hűség kitart, Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni. Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak. Márpedig mi sikeresek vagyunk. Erre az a magyarázat, hogy amit csinálunk, az a szenvedélyünk. Nekünk Magyarország a szenvedélyünk, és ez meg is látszik. Mi a csúcsra törünk, oda akarunk feljutni, és oda akarjuk feljuttatni Magyarországot is. A nagy tét bennünket nem elriaszt, hanem felvillanyoz. Ha kicsi a tét, a kedvünk sötét. A csúcsra is csak akkor érhetsz, ha egy hegy elédbe áll. Nos, ebben eddig sem volt hiány, és a jövőmondók szerint nem is lesz. Egész lánchegységek várnak ránk, de a fides, a hit hegyeket mozdít el, és ebben biztosak lehetünk. Háromféle hazaszeretet van a magyaroknál. A szónokló, a búsuló és az alkotó. A jó szónoklatot nagyra értékeljük, egy kis búsulásért nem megyünk a szomszédba, de mi leginkább Klebelsberg unokái vagyunk, akik az alkotó hazaszeretetben, a produktív életben hisznek. Ez a mi életerőnk, ebből táplálkozik a politikai közösségünk, és miután a sikerek mellett a kudarcok sem kerültek el bennünket, ez emelt fel bennünket újra és újra. 16 év ellenzékben, 16 év kormányon: ezt csak rendíthetetlen derűlátással, bizalommal és mély hittel lehet végigcsinálni.

Tisztelt Kongresszus!

De mi a cél? Még meddig juthatunk el, hová juthat el Magyarország? Világos célok nélkül nincs sikeres kormányzás, nincs sikeres ország, és nincs önmagával békében és boldogan élő nemzet sem. 12 éve is egyenesen beszéltünk, és világos céljaink voltak: tíz egyszerű és világos cél. Egymillió munkahelyet teremtünk. Nem leszünk adósrabszolgák. Helyreállítjuk a közrendet és a közbiztonságot. Megvédjük a nyugdíjasokat és a nyugdíjak értékét. A középpontba a családokat állítjuk: ha nincs gyermek, nincs jövő. Visszaadjuk Budapest régi fényét, mert a világban szétszóródott magyaroknak kell egy város, a nemzet fővárosa, amelyre mindannyian büszkék lehetnek, és amely minden magyaré, bárhol éljen is a nagyvilágban. Megmentjük a szocialisták által halálraítélt falvakat, és visszaadjuk az életerejüket. Dűlőre jutunk a romákkal, a cigányokkal. Kihozzuk őket a reménytelen, beszorult, segélyből tengetett élethelyzetükből és életfelfogásukból. Segély helyett munkát adunk nekik, lesz saját erőből fenntartott, vállalható és önbecsülést adó életük. Megtartjuk az elszakított magyar közösségeinket, fittyet hányva a határokra újraegyesítjük a nemzetet. És tizedszer: nem leszünk gyarmat, Brüsszelben nem leszünk alattvalók, hanem kiállunk, mindig kiállunk a magyarok érdekeiért. Summa summarum: ezek voltak a célok tizenkét évvel ezelőtt. Summa summarum: egy csődbe juttatott országot vettünk át a szocialistáktól, talpra állítottuk, és megindítottuk felfelé. Vállaltuk és teljesítettük. Szavunkat adtuk és betartottuk. Ez a mi erkölcsi fedezetünk, és ezért kérhetjük egyenes derékkal és jó eséllyel újra a magyar választók bizalmát.

Tisztelt Kongresszus!

A mi legfontosabb szövetségesünk a valóság. Mennyire másképpen van ez a baloldalon és különösen a liberáliséknál! A mi teljesítményünk az elvégzett munka. Az övék az, hogy liberálisok. Afféle európai jó emberek. Igaz, hogy csődbe vitték az országot, igaz, hogy még a városházát is eladnák, igaz, hogy olyan lusták, hogy még a miniszterelnök-jelölti vitát is unják, igaz, hogy egyetlen komoly munkateljesítményt se tudnak felmutatni, de büszke liberálisok, akiknek abban merül ki a tudásuk, hogy meg akarják mondani másoknak, hogyan kell élni és gondolkodni.

Kedves Barátaim!

Ezzel szemben mit vállalunk mi a következő tíz évre? Meddig és hová juthat el Magyarország? Néhány dologban kiemelkedőek vagyunk, de gazdasági összteljesítményünk alapján Magyarország ma még csak feltörekvő ország. Népességét tekintve a világ 195 országából a 94. helyen áll. Az egy főre jutó gazdasági teljesítmény 14 ezer euró, és ezzel az 59.-ek vagyunk. Az úgynevezett emberi fejlettség, várható élettartam, oktatás és műveltség szintje, mindez alapján most a 40. helyen állunk. Ha szocialisták lennénk, ennyi talán elég is lenne. De szerencsére mi nem ők vagyunk, és nem is érjük be ennyivel. Ezeregyszáz éves állam vagyunk Európa közepén, és még nem tartunk ott, ami méltó lenne hozzánk. De, kedves Barátaim, tudnotok kell, hogy innen csak úgy léphetünk előre, ha képzettebbek vagyunk, jobb minőségben termelünk, pontosabban dolgozunk, okosabban osztjuk be az időnket, jobban szervezzük a vállalatok, a városok, a kormány munkáját, és ha magunknál okosabb, szorgalmasabb és különb embereket nevelünk a gyermekeinkből.

Az első kérdés, hogy akarod-e egyáltalán, vagy beéred azzal, ahol vagy, és ahogyan élsz. Mi azt ajánljuk Magyarországnak, hogy akarjon többet. Nem érhetjük be azzal, amit elértünk, mert még mindig vannak szegények, még mindig nem születik elég gyermek, még mindig nincs mindenkinek jó lakása, még nem elég se a fizetés, se a nyugdíj. Egész egyszerűen többre van szükségünk. Miért érnénk hát be azzal, amink van? Barátaim, ha folytatjuk a polgári, kereszténydemokrata kormányzást, tíz év alatt újra hatalmas utat tehetünk meg. Felléphetünk a fejlett országok közé. Felszámolhatjuk a szegénység maradékát is. Zöld, egészséges, természeti kincseit és szépségeit megőrző, egészségesebb és hosszabb ideig élő emberek országa lehetünk. Miért ne lehetnének a magyar mérnökök a világ legjobbjai között? Miért ne lehetnének a magyarok a világ legjobb szakmunkásai? És miért ne nevezhetnénk be a világ legjobban kormányzott országa címért folyó versenybe? Hiszen mindez nem méret, hanem minőség kérdése. Miért ne állhatna a magyar mezőgazdaság a világ első vonalában? És miért ne lehetnének a magyar bankok, ideértve a jegybankot is, a világ legjobbjai között? És miért ne lehetnének olyan jók a magyar középvállalatok, mint a bajor vagy észak-olasz versenytársaik? Elvégre már van 12 ezer exportképes vállalatunk. És miért ne lehetne Budapest a világ legtisztább, legrendezettebb, legbiztonságosabb és legragyogóbb fővárosa? Hiszen minden adottsága megvan hozzá.

Én is tudom, kevés országnak sikerült fellépnie a legfejlettebbek közé. De volt néhány, tehát nem lehetetlen. Nézzük meg a foglalkoztatottságot! 2010-ben népességarányosan nálunk dolgoztak talán a legkevesebben az egész Európai Unióban. Szégyenletes volt. Mindössze 55 százalék! Ma több, mint 73 százalék, és meghaladtuk az Európai Unió átlagát. Ez már valami, innen már csak egyet kell lépni, és megközelítjük a 80 százalékot, és azzal már a legjobbak között leszünk. A világ 34. legnagyobb exportőre vagyunk, gabonafélék kivitelében a 16. helyen, élőállatban 15., gyógyszeripari termékeknél a 21. helyen állunk. Láthatjátok: eljutni a legjobbak közé egyáltalán nem reménytelen. És mi itt, a Fideszben pontosan tudjuk, hogyan kell megcsinálni. Adócsökkentés, beruházások, egyetemfejlesztés, kutatás, innováció, a munka és a munkások nagyobb megbecsülése, vidékfejlesztés és még jobb kormányzati munka. Képesek vagyunk rá, Magyarország képes erre. Tíz év alatt eljuthatunk, és el is fogunk ide jutni. Van 183 olimpiai aranyunk, 12 természettudományos Nobel-díjasunk. Mi találtuk fel a golyóstollat, a transzformátort, a porlasztót, az üvegbetont, a Rubik-kockát, a hologramot, a C-vitamint, a számítógépet, az automata eszpresszókávégépet, és most legutóbb éppen a koronavírus elleni újfajta, mRNS alapú vakcinát. Innen is nagyrabecsülésünket küldjük Karikó Katalinnak. Látjátok, semmi okunk a kishitűségre!

Tisztelt Kongresszus!

Budapest ma az Európai Unió fejlettségének 151 százalékán áll, Észak-Alföld pedig a 47 százalékán. Ezért döntöttünk a valaha volt legnagyobb vidékfejlesztési program elindításáról, 8 ezer milliárd forint értékben. Példátlan! A valaha volt legnagyobb összeget, 2.700 milliárd forintot fordítunk az egyetemeink fejlesztésére. Ez is példátlan! Azoknak mondom, akik kételkednek: a teljes magyar ipar 70 százaléka high-tech, azonos szinten Németországgal. És a magyar védelmi ipar csak most indul be. A honvédségtől sokat várunk. Sokat várunk a haza védelme, a katonai kultúra, a fiatalok megerősítése terén is. Tisztelni akarjuk a katonáinkat, és fel akarunk nézni rájuk, de sokat várunk a legmodernebb kibertechnológiák és harcijármű-gyártás tekintetében is. Kevesen tudják, nemcsak lőfegyvereket, de hamarosan csúcstechnológiájú harci járműveket is gyártunk, sőt van már harcirepülőgép-gyárunk is. A következő tíz évben 8 ezer autóbuszt cserélünk le, újjáépítjük a vasúti járműgyártást, amelyben valamikor mi, magyarok az elsők között voltunk. A nagysebességű internethozzáférés tekintetében miénk a negyedik hely az Európai Unióban. Megépítjük a V0-s vasúti gyűrűt, a V4 fővárosait összekötő gyorsvasutat, visszavásároljuk és rakétasebességgel fejlesztjük a nemzeti repteret. Megépítjük Paks 2-t, és 2030-ig az elektromos áram 90 százalékát karbonmentesen állítjuk elő.

Barátaim!

A távlat nagyívű, a látóhatár széles, és ami ránk vár, több, mint lelkesítő. Már csak arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogyha olyan lelkesítő, miért nem lelkesedik senki? A magamfajta hivatásos jövőfürkészeket leszámítva. Az első ok az, hogy a világ a járványok és a népvándorlások korába lépett. Ilyenkor nem a lelkesedés, hanem a szorongás húzza magához az embert. Ilyenkor nem a szárnyaló vágyak, hanem a mindennapi biztonság válik vonzóvá. Ilyenkor nem a Holdra kívánkozik az ember, hanem haza. Biztonságban akarja tudni a családját és a szeretteit. És valóban itt, Magyarországon is ma a biztonság a legfontosabb kérdés. Az a legfontosabb, hogy amit eddig elértünk, azt megvédjük. Megvédjük a határainkat a migránsbetörésektől. Naponta százával fogjuk el az illegális határátlépőket, láthatjátok a tömegjeleneteket a lengyel határon, miközben a tenger felől egyre-másra kötnek ki az Afrikából érkezőket szállító, Soros-féle NGO-k hajói. Európa és benne Magyarország ostrom alatt áll, védekeznünk kell. És amit elértünk, azt a járvánnyal szemben is meg kell védenünk. Meg kell védenünk az emberek egészségét, a betegeket el kell látnunk, és minél több ember életét meg kell mentenünk. Már eddig is több tízezer életet mentettünk meg, köszönet az orvosoknak, az ápolóknak, a besegítő katonáknak, rendőreinknek és a védekezést szervező államigazgatási dolgozóknak is. Büszkék vagyunk rájuk, és hálásak vagyunk nekik. Számítunk rájuk a jövőben is.

Tisztelt Kongresszus!

Az évtizedes távlatokról szőtt tervek helyett ma az oltásellenesekkel szemben kell mozgósítani az erőinket. Az oltás életet ment, és csak az oltás ment életet. Aki tagadja ezt az igazságot, aki lebeszéli vagy elbizonytalanítja az embereket, aki kamuvideókat gyárt, rémhíreket terjeszt, aki ideológiai alapon akar oltóanyagot beszerezni, aki inkább hagyná meghalni az embereket, minthogy kínai vagy orosz vakcinát alkalmazzon, nos, az valójában és szó szerint a magyarok létérdekét veszélyezteti. És ha a migráció és a járvány nem volna elegendő, itt van nekünk az a nemzetközi hálózat, élén Brüsszellel, akik a klímavédelem örve alatt brutális adókat akarnak kivetni a háztulajdonosokra és a gépjárműhasználókra. Nem elég a fizikai biztonságunkat veszélyeztető migráns- és járványveszély, még az emberek anyagi, pénzügyi biztonságát is kockára akarják tenni, a nagy nemzetközi klímaromboló multicégek helyett a családokkal akarják megfizettetni a klímavédelem költségeit. A helyzet egész Európában aggasztó, de Magyarországon különösen veszélyes. Különösen veszélyes, mert itt választások lesznek. És a mi ellenfeleink, akik elszánt Brüsszel-hívők, a magyar érdekek védelme helyett inkább Brüsszel elismerésére vágynak. Be akarják engedni a migránsokat, sunyi módon támogatják az oltáselleneseket, és klímavédelem címszóval meg akarják szüntetni a rezsicsökkentést. Fűtsetek kevesebbet, használjatok kevesebb vizet, ne járjatok autóval, ha mégis, fizessetek többet. Visszatértünk a kommunista időkhöz, emlékeztek: nem a zsemle kicsi – mondták Kádárék –, hanem a pofátok nagy.

Tisztelt Küldöttek!

Az sem tesz jót a lelkesedésünknek, hogy a közösség, amelyhez tartozunk, az Európai Unió válságról válságra bukdácsol, árnyéka, szivárványszínű árnyéka egykori önmagának, és ha így megy tovább, elfogy, mint a holdvilág. Nem elég Brüsszellel szemben védekezni, bár ez is hatalmas feladat, Brüsszelt meg is kell reformálni, sőt még a reform is kevés lesz, teljesen meg kell újítani, még mielőtt darabokra hullik. Ezért támogatjuk a lengyelek és Kaczyński elnök úr kezdeményezését, hogy szervezzük újjá az egész európai jobboldalt.

Tisztelt Kongresszus!

Azért léptünk be az Európai Unióba, mert integrációt ajánlottak. Jó ajánlatnak tűnt. Ők is, mi is nyerhetünk rajta. Az integráció azt jelenti, hogy együtt csinálunk dolgokat, és ezeket barátságos és együttműködő módon tesszük. Abban állapodtunk meg, hogy csak bizonyos fajtájú és korlátozott számú dolgot kell eldönteni uniós szinten, minden más nemzeti hatáskörben marad. Mi nem akarunk a kommunista bürokrácia után újabb, ezúttal nyugati bürokráciát és brüsszeli diktátumokat a nyakunkba venni. Szó sem volt arról, hogy a homo Brüsselicus nevű, buborékban őshonos, meglehetősen új faj tagjai lépésről lépésre elveszik a jogainkat. Nem szabad passzívan elfogadnunk minden brüsszeli tervet és projektet. Szó sem volt arról, hogy kultúránk, hagyományaink, történelmünk fontos részeit fel kell adnunk állítólagos magasabb rendű elvek és ideológiák érdekében. Ahogy a pesti flaszteren mondják: mi itt nem fogunk megfagyni télen, ők ott meg szülhetnek férfiként – kinek mit intézett a kormánya.

Barátaim!

A múltban főként Keletről fenyegették térségünket, de ez most nem Nyugat–Kelet konfliktus. Ez Nyugat–Nyugat konfliktus. Ebben élünk, és a helyzet egyre aggasztóbb. Mi nem adjuk fel a határvédelem jogát. Nem adjuk fel a migránsok megállításának jogát. És ragaszkodunk hozzá, hogy Magyarországon a házassághoz egy férfi és egy nő kell, az apa férfi, az anya nő, a gyermekeinket pedig hagyják békén. Ezt mindig is így gondoltuk. Elég, ha a Fidesz első politikai plakátjára gondolunk: Tessék választani! És az igazságszolgáltatás, a médiaszabályozás, az iskolák és az oktatás mind nemzeti hatáskörbe tartoznak. Szuverének akarunk lenni, és nem akarjuk magunkat integráció helyett egyszer csak egy Európai Egyesült Államokban találni. Integráció igen, egyesülés nem. Emlékeztek rá: szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy, csak most nagy Németországot kell énekelni. A balti államok jól el tudják mondani, milyen is volt az előző Keleti Egyesült Európai Államok, alias Szovjetunió. Attól, hogy a mostani nyugati, mi még nem kérünk belőle. Remélem, hogy a most formálódó német kormány inkább európai Németországot akar, és nem német Európát, ahol ő mondja meg a többieknek, hogy mit kell csinálniuk. Barátaim, az Európai Unió úgy, ahogy most kinéz, el van rontva. A mi célunk, hogy változást érjünk el. Eszünk ágában sincs kilépni. Ilyen könnyen nem lehet tőlünk megszabadulni. Maradunk, és változást követelünk. Meg kell állítanunk a lopakodó egyesítést, mert ez nem az európai emberek érdeke, csak és kizárólag az európai eliteké, a politikusoké, az ideológusoké, a bürokratáké és a nagy nemzetközi vállalatvezetőké. Ez itt Gyuri bácsi világa. Ez az ő hadserege. Mi ellenezzük egy politikailag korrekt, multikulturálisan gondolkodó, nemi különbségeket tagadó, új európai emberfajta létrehozását. Ezt emberkísérletnek tekintjük, és minden államnak joga van kimaradni ebből. És jogunk van kimaradni a migrációnak álcázott, nagy európai betelepítési programból is.

Tisztelt Küldöttek!

Európa után vessünk egy pillantást a világra. A nemzetek versenyfutását döntően befolyásolja, miképp alkalmazkodnak ahhoz, hogy a világgazdaság súlypontja Nyugatról átkerült Keletre. Azok, akik nem a saját nemzetükkel, hanem a Nyugattal azonosították magukat, most bajban vannak. Mi, magyarok nem követtük el ezt a hibát. Mi mindig is magyarnak tekintettük magunkat, akik éppen azért tartoznak a Nyugathoz, mert magyarok. Magyar vagyok, tehát európai – mondta Antall József. 15 éve a világon végrehajtott összes beruházás 80 százalékát finanszírozta a nyugati tőke és csak 20 százalékát keleti. Ma, 15 évvel később ez a szám 70 százalék keleti, 30 nyugati. Mi sem örülünk annak, hogy a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok fokozatosan elveszíti vezető gazdasági szerepét, de számunkra ez nem identitásprobléma, egyszerűen csak egy feladat. Új helyzet van, és ehhez nekünk, magyaroknak is alkalmazkodnunk kell. A feladatot bonyolítja, hogy – nagyon helyesen – a NATO tagjai vagyunk, azt pedig az Egyesült Államok vezeti, amely késhegyre menő küzdelmet vív a felemelkedő Ázsiával, elsősorban Kínával. Az Egyesült Államok azt szeretné, ha az Európai Unió és benne a magyarok is visszafognák a gazdasági és kereskedelmi kapcsolataikat Kínával. De a Kínával való kereskedés óriási üzlet mindenkinek, mindenkinek a maga mérete szerint. Barátaim, tavaly az Egyesült Államok többet kereskedett Kínával, mint az Európai Unióval, vagyis az amerikaiak azt kérik tőlünk, hogy mondjunk le arról az üzleti lehetőségről, amit ők a legteljesebb mértékig kihasználnak. Azt hiszem, erre nemet kell mondanunk. Helyette inkább kövessük az Egyesült Államok példáját, és a lehető legjobb kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat építsük ki Ázsiával és Kínával. Tudnotok kell, 2019 volt az első év Magyarországon, amelyben a legtöbb beruházás nem Németországból érkezett. Keletről jött, jelesül Dél-Koreából, 2020-ban pedig Kínából. És most, 2021-ben ismét Korea–Kína meccs van az első helyért. De, Barátaim, ha mindenki ezt csinálja, akkor miért éppen minket macerálnak? Valójában arról van szó, hogy mi lebuktatjuk a nyugatiak képmutatását, akik miközben fennen bírálják Kínát és persze Oroszországot is, nagyobbnál nagyobb üzleteket hoznak össze velük, lásd: Északi Áramlat. Mi viszont magyarok vagyunk, jobban érezzük magunkat, ha azt is mondjuk, amit csinálunk. Kölcsönös tisztelet, jó diplomáciai kapcsolatok, növekvő beruházások, erősödő kereskedelem, ez a magyar érdek, nincs okunk, hogy mást mondjunk, és eltérjünk ettől. Az idegen érdekeket a magyarokkal szemben gátlástalanul kiszolgáló baloldali követelésekre csak azt válaszoljuk, hogy mi magyarok vagyunk, és nem hülyék. Igen, kedves Barátaim, tudnunk kell, hogy a jövőben a világgazdaság két részből fog állni. Egy nagyobb keletiből és egy kisebb nyugatiból. Ha mi, nyugatiak boldogulni akarunk Keleten is, akkor meg kell tanulni, hogyan tudunk velük üzletet csinálni. A magyaroknak a jövőben nem lesz elég csak Nyugaton, Keleten is boldogulniuk kell. Ezért minden iskola, általános, közép- és felsőfokú kínai, koreai, japán és török, amely felkészíti erre a gyermekeinket, szükséges, hasznos és támogatandó.

Tisztelt Kongresszus!

És végül a választásról. A magyar politikának van egy sajátossága: időről időre, természetes módon létrejön egy olyan nagy párt, amely nemcsak valamely elv és ideológia képviseletét, hanem az egész nemzet szolgálatát tűzi zászlajára. A nyilasokra és a kommunistákra ez nem vonatkozik, mert ők csak a megszállt Magyarországon lehettek nagyok a németek és a szovjetek bérenceiként. A szabad Magyarországon felemelkedő nagy pártok hosszú évtizedekre rendezkednek be egészen addig, amíg megszolgálják a polgárok bizalmát, és a haza szabadsága fennmarad. Így volt ez a Tisza-párttal a dualizmus korában, a Bethlen-párttal Trianon után, és ilyen párt lett volna a II. világháborút követően a kisgazdapárt is, ha a szovjetek időben hazamentek volna. Szép dolog az ideológia, a politikai rendezőelvek, a nemzetközi pályát befutó politikai eszmék, de a nap végén egyetlen megkerülhetetlen, kiválthatatlan és leválthatatlan erő, hatalmi tényező van, és ez a magyar nép. Ahogy Lincoln mondta: a népből, a néppel, a népért. Ma már ilyet persze nem szabad mondani, mert ez populizmus. De amelyik párt ezt megérti, rájön a nyitjára, megtalálja a módját, hogy ne vezérlőeszméket, hanem az embereket, a népet, a nemzetet szolgálja, és hajlandó is e szerint cselekedni, az maga is megkerülhetetlen erővé válik. Ezek vagyunk ma mi, kedves Barátaim! Az is igaz, hogy a kommunistáknak, posztkommunistáknak és a liberálisoknak is megvolt az esélyük. Be is jelentkeztek érte. Volt hozzá kétharmaduk is 1994 és 1998 között, és kaptak kétszer négy év felhatalmazást is 2002 és 2010 között. Az eredmény ismert: nem tudtak élni a lehetőséggel. Mi tudtunk. Erős, egységes párt, komoly vízió, lelkesedés, szenvedély, tenni akaró emberek hada az egyik oldalon, aprócska, hataloméhes pártocskák habaréka a másik oldalon. Ellenfeleinkről minden eleganciára törekvés mellett is csak a legrosszabbakat mondhatom. De inkább nem mondom, helyette hallgassuk Mikszáthot: „A túloldalon politikai svindlerek, erkölcsi halottak és nagyravágyó üresfejek zagyvaléka, nem pedig a magyar nemzet politikáját a magyar nemzet politikájával ellenőrző oppozíció.” Na, hát milyen megosztó ez a Mikszáth?! Én nem érzek magamban ekkora bátorságot, és csak annyit fűzők hozzá, miközben a mi politikánkkal az is jól jár, aki nem ránk szavaz, a baloldal politikájával azok is rosszul járnak, akik rájuk szavaznak.

Tisztelt Kongresszus!

Az erőnk, a súlyunk, a támogatottságunk miatt nem magyarázkodnunk kell, hanem meg kell értenünk, hogy a történelmi helyzet és a magyar politikai fejlődés logikája megköveteli, hogy legyen egy olyan párt, mint a Fidesz. Persze mindenkit az érdekel, mi a kulcs, ami nyitja a titkok szobájának lakatját? Hogyan kell egy ilyen hatalmas pártot létrehozni és működtetni? Hogyan lehet újra és újra kiérdemelni az emberek bizalmát? Nincs itt semmi rejtélyes vagy féltve őrzött titok. Mi nem vagyunk se titoknokok, se kulcsárok. Mi inkább afféle mesteremberek vagyunk, akik mellé oda lehet ülni, el lehet lesni a mesterfogásokat, lehet utánozni, sőt meg is lehet haladni. Megkérdezték az angol kertészt, mitől olyan szép az angolparkok gyepe? Semmi titok, mondta, négyszáz évig kell nyírni, másképpen nem megy. A haza szolgálatának lényege a kitartás és az állhatatosság. A maratoni futás 42 kilométer és 195 méter, sohase higgyetek annak, aki azt mondja, hogy tud egy rövidebb utat. Hány önjelölt üstököst láttunk már, s tudjuk, hogyan szokták végezni. A legutolsó éppen városházi ingatlanügynökként.

Barátaim!

A magyar politikában már minden rókaságot kipróbáltak. Emlékszünk a baloldalra átsunnyogó Tildyre, Veres Péter bajszára és csizmájára, és az SZDSZ bakján is ült már szép, bajuszos, magyar ember. Korábban kell felkelnie annak, aki át akarja verni a magyarokat. Mi ravaszkodás helyett a munkában hiszünk, és ezért fogunk győzni. Az elmúlt hónapokban is addig fúrtunk-faragtunk, húztuk-vontuk, osztottunk-szoroztunk, hogy végül pandémia ide, járvány oda, mégiscsak újra begyújtottuk a motorokat, és zakatol a gazdaság. A következő hónapokban olyasmik történnek majd, amit még senki sem látott. Kezdődött a nyugdíjasoknak kifizetett 80 ezer forintos nyugdíjprémiummal, folytatódik a 13. havi teljes nyugdíj kifizetésével. A fiatalok januártól nem fizetnek jövedelemadót, 200 ezer forint lesz a minimálbér, és 260 ezer a garantált bérminimum. Hathavi fegyverpénzt kapnak a katonák és a rendőrök, 20 százalékkal nő az ápolók, a szociális és a kulturális ágazatban dolgozók bére, a családoknak pedig visszafizetjük a 2021-ben befizetett adójukat. Ilyen sose volt még. Igen, kedves Barátaim, tisztelt Kongresszus, ez sok-sok millió ember. Ez azt jelenti, hogy a mi programunk mögött elsöprő társadalmi többség áll.

A kérdés csak az, lesz-e ebből a társadalmi többségből választási többség? Én azt mondom, lesz, ha becsülettel dolgozunk a hátralévő hetekben. Október 23-án átmozgató jellegű összejövetelt tartottunk. Egész jól néztünk ki, de éppen csak megmutattuk a bicepszeinket. Nem voltunk kevesen, de ennél kétszer, sőt háromszor is többen leszünk, amikor befordulunk a célegyenesbe. És hiába áll elénk a teljes baloldal, Brüsszel és Soros György egész hadserege, együtt a legvastagabb falon is át fogunk menni, és újra győzni fogunk, mert Magyarországnak előre kell mennie, és nem hátra. A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!