Tisztelt Elnök Urak, Miniszterelnök Urak! Tisztelt Alelnök Úr! Püspök Urak, Vezető Rabbi Úr! Hölgyeim és Uraim!
A Demográfiai Csúcs Budapesten nem csupán tudományos konferencia. Ezen a konferencián számos ország vezetője is részt vesz. Tudósok és döntéshozók együtt. Ez indokolt. A demográfiai kérdések nehézségét nemcsak a felismerések bonyolultsága adja. Legalább ilyen nehéz a felismeréseket tettekre váltani. Összességében 16 éve vagyok miniszterelnök, és saját tapasztalatból mondom, hogy a demográfiai felismerések kormányzati intézkedésekké alakítása volt mindig számomra a legnehezebb szakmai kihívás.
Hölgyeim és Uraim!
Egy ilyen konferencia önmagában is elkötelezettséget, érték-elkötelezettséget jelent. Nem mindenki gondolja, hogy a demográfiai folyamatok alakításáról egyáltalán gondolkodni kellene. Vannak olyanok, akik a fejlett világ demográfiai folyamatait eleve elrendelésként kezelik. Mi azonban azért vagyunk itt, mert nem elszenvedni, hanem alakítani akarjuk a népesedési folyamatokat. Külön öröm, hogy körünkben üdvözölhetem Mike Pence alelnök urat az Egyesült Államokból.
Tisztelt Alelnök Úr!
Isten, haza, család – ez a magyar konzervatív gondolkodás jelszava, és azt hiszem, hogy egyetlen amerikai hazafi sem ugrana félre, ha ezt kellene fölírni a zászlajára.
Tisztelt Alelnök Úr!
Érzékeny politikai veszteségeket szenvedtünk el az elmúlt években. A toryk kiléptek az Európai Unióból, így fontos szövetségest veszítettünk az Európai Unión belül, Trump elnök úr nem folytathatta a munkáját, és Netanjahu miniszterelnök úr ma az ellenzéket vezeti Izraelben. És ki tudja, mi fog történni vasárnap Németországban? Akárhogy is, a helyzet nehéz, Alelnök úr, azt kívánjuk Önöknek, térjenek vissza minél hamarabb!
Megtiszteltetés, hogy köszönthetem Andrej Babiš és Janez Janša miniszterelnök urakat. Népeink és országaink sorsközösségben élnek. A nagyhatalmak kegyetlen megállapodása a II. világháború után 45 évre a kommunista térfélre dobott bennünket, aztán együtt csináltuk végig a rendszerváltást, és most együtt küzdünk Közép-Európa érdekeiért és országaink szuverenitásáért.
Együtt küzdünk, hogy a digitalizáció, zöldítés és más modern témák mellett Európa ne felejtkezzen el a gyökereiről, a keresztény örökségről, és ne felejtkezzen el az európai emberek biztonságáról. Ma a miniszterelnök urakkal együtt akarjuk lebeszélni európai kollégáinkat a migráció támogatásáról és rábeszélni, hogy Európa támogassa a férfi-nő kapcsolat alapján álló családokat is. Együtt küzdünk a miniszterelnök urakkal egy olyan Európáért, ahol az emberek és a nemzetek döntik el, hogy merre tartson Európa. Köszönjük, hogy itt vannak! Andrej, nálatok pedig választás lesz, kérünk szépen, győzzél! Beszéljünk egyenesen: szükségünk van Rád, Nélküled és a csehek nélkül nem fog menni.
Engedjék meg, hogy köszöntsem Aleksandar Vučić urat, Szerbia elnökét, és Milorad Dodik urat, a boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnökét. Megtiszteltetés, hogy itt vannak. Ebben a teremben szerintem mindenki tudja, hogy a Balkán jövője fogja meghatározni az európai biztonság jövőjét. Meg kell győznünk a brüsszelieket, hogy ne folytassák az évszázadok óta alkalmazott politikájukat, amelyben a Balkánt ütközőzónának használják a saját kényelmük és biztonságuk érdekében. Ez rossz gondolat, eddig sem vált be, és a jövőben sem fog beválni. A Balkánt nem ütközőzónaként, hanem integrálandó térségként kell tekinteni. Szerbia és térsége nélkül Európa nem lehet teljes. Az elnök és miniszterelnök úr számíthatnak ebben teljes támogatásunkra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezzel meg is érkeztünk a demográfia kérdésköréhez. Vajon baj-e a népességfogyás? A Nyugat, amely sok szempontból, főként anyagi jólétben előrébb jár, egyszerűen nem akarja fenntartani önmagát. Ne kerteljünk, mondjuk ki nyíltan: bizonyos civilizációk képesek reprodukálni magukat, a nyugati civilizáció viszont nem képes. Sőt, még azt sem tudják eldönteni, hogy mindez egyáltalán probléma-e. Vannak, akik szerint ez nem az. Úgy érvelnek, hogy a termelékenység növekedésével és a technika fejlődésével kevesebb ember is képes több javat előállítani, több közjószágot előállítani. Gépesített termelés, a mesterséges intelligencia, automatizált gazdaság, már nem számít az emberi munkaerő. Ez a technokrata, Szilícium-völgyben divatos jövőkép. És vannak, akik érzékelik a népességfogyás problémáját, de a migráció eszközével akarnak válaszolni. Úgy gondolják, távoli vidékek idegen népességének betelepítésével megállítható a népességfogyás. De a tömeges migráció, a Willkommenskultur által idecsődített milliók valójában az új munkásosztály betelepítésének globális tervét jelentik. Ezek a gondolatok és politikus gazdáik nem veszik figyelembe a demográfia kulturális vetületét. Alelnök úr, ez talán Amerikában kevésbé fájdalmas. Itt, Európában, ahol ezeréves és kulturális alapokon álló nemzetek élnek, ez a migráció legfontosabb dimenziója. Itt, nálunk a migráció identitáskérdés. Lehet, hogy a kieső munkaerő pótolható – gépekkel vagy áttelepített emberekkel –, de itt, Európában egy ország csak akkor működik, ha tagjai a legfőbb kérdésekben nagyjából azonos értékeket vallanak, és azonos alapokon állnak. Ha ez nincs, Európában egy ország és egy nemzet menthetetlenül szétesik, ez csak idő kérdése. Első mondandóm tehát ma Önök számára az, hogy Európában a gazdasági megközelítésen alapuló utak járhatatlanok.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mint ahogy az előttem szólók, én is aggodalommal figyeljük a Nyugaton szélsebesen teret hódító újmarxista, újbaloldali, Amerikában mondják: woke mozgalmak térfoglalását is. Úgy látjuk, hogy már az óvodákban félre akarják nevelni a gyerekeinket. Gyermekeket használnak pride-aktivistaként, és a gyermekeknek népszerűsítik a szabad nemválasztást. Ez része az újmarxista woke programnak.
Mélyen tisztelt Alelnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
Itt, Közép-Európában más a helyzet. Mi ismerjük a marxista gondolat természetét, negyven évig kellett együtt élnünk vele. Mi be vagyunk oltva a woke-vírus ellen. A történelmünk úgy véd bennünket a kulturális baloldaltól, ahogy a vakcinák védenek a koronavírustól. Meggyőződésem, hogy a népességfogyás egyenletének egyetlen helyes és járható megoldása létezik: az államnak segítenie kell a családalapítást és a családok boldogulását. Az államnak az a feladata, hogy elhárítsa az akadályokat a családalapítás elől.
Tisztelt Alelnök Úr! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!
Mi, magyarok tíz évvel ezelőtt öt területet azonosítottunk, és erre az öt pillérre építettük föl a magyar családpolitikát. Az első, hogy a gyermekvállalás egy család számára anyagi értelemben is előny legyen és ne hátrány. A második, hogy a családokat lakáshoz, és ez fontos: saját tulajdonú lakáshoz kell segíteni. Harmadszor, hogy a családpolitikánkat az édesanyákra kell alapoznunk. Negyedszer: nemcsak családpolitikát kell csinálni, az egész ország működését családbaráttá kell változtatni. És végül az ötödik pillér, hogy meg kell védeni a jog eszközeivel is, meg kell védeni a család intézményét és a gyermekeket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A modern társadalmakban megszűntek a többgenerációs családok. Európában az állam gondoskodik az egészségügy, a szociális és a nyugdíjrendszer működtetéséről. Megtörtént a nők munkaerő-piaci integrációja, és ez hatalmas gazdasági felhajtóerőt jelent. Nők jellemzően akkor állnak munkába, amikor a legnagyobb az esélyük a gyermekvállalásra. Ez a helyzet. Ha nem teszünk semmit, a gyermekvállalás mögött nem marad gazdasági ösztönző. Mondhatjuk, mondhatják, az ilyen érvelés lélektelen, lehet, de ez a realitás. Tetszik vagy sem, de a rossz gazdasági összefüggés sokakat eltántorít a gyermekvállalástól. Éppen ezért a magyar családpolitika fő vállalása, hogy megfordítjuk ezt a tendenciát, és újra gazdasági előnnyé tesszük a gyermekvállalást. Nagyon nehéz. Pénzt osztogatni a családoknak könnyű dolog, ehhez nem kell túl sok ész, de tudjuk, hogyha túl sok pénzt osztogatunk, az először lelassítja a gazdaság teljesítményét, utána pedig szétveri a gazdaságot. Ezért nekünk úgy kell támogatást adni és anyagi előnyt juttatni a családoknak, hogy közben a gazdaság tartósan növekedjen, és az egész gazdaság erőteljesen fejlődjön. Nos, ez már valami, nekünk sem sikerül mindig. Tettünk ugyan számos bátor és meghökkentő lépést. Családtámogatásra fordítjuk a GDP 5 százalékát. Összekötöttük a munkát és a gyermekvállalást. Azt akarjuk, hogy a nők választhassanak, ha akarnak, dolgoznak, de ne legyen számukra egzisztenciális kényszer a munkavállalás. De be kell vallanom Önöknek, ez mind szép, de még nem tartunk ott, ahol szeretnénk, és különösen nem ott, ahol kellene, Magyarország még csak az út felénél jár. Az út felénél járunk, de legalább az irányt már ismerjük. Ha nem lett volna az új speciális magyar családpolitika, és minden maradt volna a régiben, akkor tíz év alatt nálunk 120 ezerrel kevesebb gyermek született volna. A magyaroknak mondom: ez Győr vagy Nyíregyháza teljes népességének felel meg. E helyett a népességcsökkenés helyett a házasságkötések száma csaknem kétszeresére növekedett, és, tisztelt Alelnök úr, 2010 óta 41 százalékkal csökkent a művi terhesség-megszakítások száma Magyarországon; még nem vagyunk ott, ahol szeretnénk, de már 41 százalékkal csökkent.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nyíltan kell beszélnem arról is, hogy igen, mi védekezünk, Magyarország védekezik, mert a nyugati baloldal támad. A nyugati baloldal úgy támadja a hagyományos családmodellt, hogy először is a család fogalmát relativizálja. Ennek eszköze az LMBTQ-lobbi és a genderpropaganda. Ők kifejezetten célba veszik a gyermekeinket, nekünk tehát védekeznünk kell. És Magyarország védekezik is. Van egy alkotmányos család- és gyermekvédelmi rendszerünk, amely automatikusan bekapcsol, ha veszélyben látja a családokat, érkezzen a veszély bárhonnan: genderaktivistáktól, a média irányából vagy akár Brüsszelből, a politika világából.
Tisztelt Alelnök Úr! Kedves Vendégeink!
A magyar családvédelmi rendszer legfontosabb védvonala az alkotmány. Néhány mondatot fogok most az alkotmányunkból idézni. „Együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet” – mondja a magyar alkotmány. Így folytatja: „Jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.” Máshol: „Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját.” Aztán megint máshol azt mondja az alkotmány: „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.” Aztán megint máshol: Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a keresztény kultúrán alapuló nevelést. A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni, és a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. És végül a legnagyobb botránykő, ami miatt ma is támadás alatt állunk Brüsszelben. Azt mondja a magyar alkotmány: Az apa férfi, az anya nő.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A védvonalak megerősítése érdekében mi, magyarok nemzeti konzultációkat és népszavazásokat tartottunk. Ezért mondhatjuk, hogy intézkedéseink összhangban vannak a magyar emberek akaratával. Emlékeztetem Önöket, hogy Nyugat-Európában és Brüsszelben soha senki sem kérdezte meg az embereket sem az LMBTQ-propagandáról, sem pedig a migrációról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Persze a családpolitikánk mögött, az intézkedések mögött, az alkotmányos védvonalak mögött létezik egy szellemi vagy antropológiai jellegű megfontolás is, ez mindennek az alapja. Gyermeket vállalni öröm. Nem úgy öröm, mint elmenni a vidámparkba vagy beülni egy moziba. A gyermekvállalás áldozat. Sokszor nehézséggel jár, kezdve az álmatlan éjszakáktól a nagy lemondásokig. De ez a lemondás segít minket. A családos emberek értik az Evangélium szavait: „ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” Gyakran mondjuk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ezt általában úgy értjük, mint figyelmeztetést, felhívást a szolidaritásra és a méltányosságra. De ha jól értem, ez azt is jelenti, hogy szeretni kell önmagunkat is. És mi más fejezhetné ki pontosabban, jobban és erőteljesebben az önszeretetünket, mint az, hogy életünket érdemesnek találjuk a folytatásra. És ez csak a gyerekeink útján lehetséges. Derű, kibékülés az emberi sorssal, elemelkedés a lehúzó a sárból, sursum corda; ezt adja a család és a gyermek.
Végezetül, tisztelt Alelnök Úr! Kedves Vendégeink!
Két hete járt itt a Szentatya. Bátorított bennünket a családpolitikában, azt mondta, ne torpanjunk meg. Mi nem is adjuk fel, és Brüsszellel meg fogjuk vívni a gyermekvédelemről szóló csatát. A magyarok nem szoktak ígérgetni. Fogadkozás helyett én is csak annyit mondhatok: itt állunk, és másként nem tehetünk! Tudjuk, mi a dolgunk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
