Tisztelt Eminenciás és Excellenciás Uraim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Testvérek!
Tisztelettel köszöntöm Önöket. A lecke fel van adva. Püspökök, sőt bíboros, sőt patriarcha után szólni Önökhöz szép feladat. Ráadásul az egyik előttem szóló püspöktől, aki ráadásul az én közösségem elöljárója, egyszer kaptam egy könyvecskét, aminek a címe: „Mini Praxis Pietatis.” Ebben a következő áll a beszédről: „Beszéd. Ha lehet: semmit. Ha muszáj: nem részletezni, nem panaszkodni, nem dicsekedni.” Láthatják, errefelé a keresztény szónokoknak nincs könnyű dolguk. Nem fogok hát részletezni, nem fogok hát panaszkodni, és nem fogok dicsekedni. A könyvecske alapján ma egyetlen dologról beszélhetek: miért teszi Magyarország, még pontosabban a magyar kormány azt, amit tesz, és miért éppen Magyarország áll ki a keresztény üldözöttek mellett? Erre a kérdésre keresem a választ.
Kedves Vendégeink!
A magyar törzsek zöme, több százezer ember ezeregyszáz évvel ezelőtt érkezett ide, és rendezte be itt az életét. Nem mi voltunk az elsők, előttünk számos nép érkezett ide és tűnt el, kipusztult, elfogyott vagy továbbállt. A magyarokat máig furdalja a kíváncsiság, miért nem jutottunk mi is erre a sorsra. Mi, magyarok miért nem tűntünk el? Mi, magyarok miért maradtunk meg? Pedig fajtaidegenek vagyunk, körülöttünk germánok és szlávok, és mi nem tartozunk egyikhez sem. Kultúridegenek is vagyunk, nyelvünk egyedi, errefelé rokontalan, dalaink, irodalmunk és táncaink csak ránk jellemzőek. A legelfogadottabb válasz az, hogy a katonai erényeink és a vitathatatlan életerőnk nem lett volna elegendő a megmaradáshoz. A legelfogadottabb válasz szerint megmaradásunk kulcsmozzanata a keresztény hit felvétele volt. Vannak, akik ezt elsősorban diplomáciai bravúrnak, államszervezési teljesítménynek gondolják – ez ezer évvel ezelőtt történt –, és az is volt. De ezen felül vagy inkább mindezt megelőzően lelki újjászületés és valódi megtérés is volt. A keresztény lelkület egy sajátos válfaja és sajátos magyar keresztény államrendje született meg itt, ezer évvel ezelőtt. Az elmúlt ezer évben ugyan néha elhagytuk ezt az utat, de végül mindig visszataláltunk. Ezért mondja a magyar alkotmány: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó erejét.” Tehát a magyar nép és a magyar kormány hisz abban, hogy a kereszténység segítheti a népek és a nemzetek megmaradását úgy, ahogy az velünk történt.
Kedves Vendégeink!
Az első keresztény királyunk több volt, mint kiemelkedő uralkodó, látnok is volt. Írt egy könyvet, egy útmutatást, lelki és politikai iránytűt. Bár ezer évvel ezelőtt a fiának írta, mi, magyarok mégis úgy olvassuk, mint nekünk szóló személyes üzenetet. És mi úgy tudjuk, hogyha megfogadjuk, amit írt, ha lehorgonyzunk mellette, erős hazát, virágzó kultúrát, szerető otthont és boldog családot építhetünk magunknak. Ez a magyarok politikai kézikönyve, mi ma is ebből dolgozunk. Fölolvasok belőle néhány tanácsot. „A jóság erényének gyakorlása elvezet majd téged a teljes boldogsághoz. Légy irgalmas mindenkihez, aki erőszakot szenved, lélekben soha ne feledkezz meg ama isteni intelemről, hogy irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Légy kíméletes mindenkivel szemben, ne csak a hatalmasokkal, hanem azokkal szemben is, akik híján vannak a hatalomnak. Azután meg légy lélekben erős, hogy jósorsod ne tegyen túlzottan elbizakodottá, a balszerencse pedig ne sújtson a porba! Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben! Légy szelíd, hogy soha ne szegülj szembe az igazsággal! Légy becsületes, hogy senkinek se keltsd szándékosan rossz hírét!” És most a kedvencünk, magyarok kedvenc idézete: „vésd az emlékezetedbe, hogy (…) indulat, dölyf és gyűlölség nélkül, békességben, lélekben alázatosan és szelíden kell uralkodnod, mivel minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Ebből dolgozik ma is a magyar kormány. Tehát a magyar nép és a magyar kormány hisz abban, hogy a keresztény erények békéhez és boldogsághoz vezetheti azt, aki gyakorolja. Ezért mondja az alkotmányunk: „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.” Ez az örökség, Excellenciás uraim, arra kötelez bennünket, hogy a magunk erejének megfelelően megvédjük a világban azokat a keresztény közösségeket, amelyek üldöztetést szenvednek.
Tisztelt Konferencia!
A magyarok a világ népességének 0,2 százalékát teszik ki. Van-e értelme egy ekkora nép kiállásának és fellépésének? A válaszunk az, hogy igen. És az Önök jelenléte, figyelme és biztatása is, hogy Önök ma itt vannak, erről győz meg bennünket, nem beszélve a kereszténység történetéről, a tizenkét apostol bizonyosan kisebb hányadát adta ki az akkori emberiségnek, mint ma a magyarok, mégis mindannyian itt vagyunk. Meggyőződésünk, hogy a jó jót inspirál, a kiállás, a magyarok kiállása is bátorságot szül, a példa messzire terjedhet, a cselekvés felszabadítja a bénultakat, és visszaadja a személyes tett értelmébe vetett hitet. Amikor a keresztényüldözés elleni fellépést az állami politika rangjára emeltük, ki gondolta volna, hogy néhány év múlva ennyien leszünk itt, Budapesten?
Tisztelt Vendégek!
A következő kérdés, amire a magyar kormánynak válaszolnia kell, így hangzik: nincs-e elegendő teendő a keresztényellenességgel itt, Európában? Miért kell nekünk más kontinenseken segítséget nyújtani? A magyar kormánynak meggyőződése, hogy a két dolog, a kereszténység bajai Európában és a keresztények üldözése Afrikában és a Közel-Keleten nem választható el egymástól. A tények ismertek, a világ minden öt, vallása miatt üldözöttből négy keresztény; 2018-ban 245 millió keresztény szenvedett üldöztetést; 4.300 keresztényt öltek meg a hite miatt, akikről tudunk; 1.847 keresztény templomot vagy más keresztény intézményt támadtak meg. Európa mégis csendes, újra és újra csendes. Egy rejtélyes erő lezárja az európai politikusok száját és megbénítja a karjaikat. Európában a keresztényüldözés csak emberjogi kérdés lehet. És ha emberjogi kérdés, akkor a keresztények külön nem is nevezhetők meg, csak a többi hitéért üldözött emberrel együtt, és a keresztények és a keresztényüldözés is így beleolvad a vallási üldözöttek sokszínű családjába. Ez is valami a politikusoktól, ezt sem szabad lebecsülni, de tudnunk kell, tudnunk érdemes, hogy akik a keresztényüldözést csak humanitárius problémaként kezelik, arról nem beszélnek, ami a legfontosabb. Nemcsak egyes emberek, nemcsak egyes közösségek, hanem egy egész kultúra áll szervezett és átfogó támadás alatt: a mi kultúránk, a mi civilizációnk. Nemcsak Afrikában, nemcsak a Közel-Keleten, hanem itt, Európában, az eddig legsikeresebb keresztény civilizáció földjén is. A támadás formái változatosak: népességcsere, bevándorlás, megbélyegzés, kigúnyolás, a politikai korrektség szájkosara.
Tisztelt Vendégeink!
Miért éppen itt, Budapesten hangzik el mindez? Személyes tapasztalatom, hogy számos jó és igaz keresztény politikus dolgozik ma Európában, de a mai európai korszellemben, a mai média erőviszonyok között, folyamatos koalíciós egyezkedések súlya alatt nem tudnak, nem mernek, nem akarnak megszólalni. Itt, Magyarországon más a helyzet. Koalíciómentes kormányzás, politikai stabilitás, bevándorlásellenes közhangulat, a keresztény kultúra megvédését követelő többség, amely azt mondja: ne a bajt hozzuk ide, hanem a segítséget vigyük oda, ahol a baj van. Magyarország a muszlim bevándorlási invázió útvonalán fekszik, meg kell védenie magát, és ezt itt Magyarországon mindenki tudja. A magyar politika kiindulópontja, hogy nekünk, keresztényeknek jogunkban áll megvédeni a kultúránkat és az ebből fakadó életformánkat. Szabadok vagyunk arra, hogy ezt megtegyük. Magyarországon egyetértés van abban is, hogy a támogatást közvetlenül a bajba jutott közösségekhez kell eljuttatnunk, nem ügynökségekhez, hanem közvetlenül a bajba jutott közösségekhez. Ezért mi az ottani egyházak vezetőivel keressük a kapcsolatot, mert róluk tudjuk, hogy teljes felelősséget vállalnak a közösségükért, róluk tudjuk, hogy kitartanak az áldatlan körülmények közepette is. Sok európai ország politikusával szemben mi úgy gondolkodunk, hogy az embereket arra kell ösztönözni, hogy ott tudjanak élni és megerősödni, ahol őseik évszázadok óta éltek. Nem az elutazáshoz kell a segítség, hanem az otthon maradáshoz. A Hungary Helps Programon keresztül ezért számos iskola, kórház és lakóház újjáépítését finanszírozzuk Irakban és Szíriában. Olyan helyeken, ahol talán eddig még nem is tudták, hogy Magyarország egyáltalán létezik. Emellett számos közel-keleti és afrikai üldözött keresztény fiatal továbbtanulását is biztosítjuk magyarországi egyetemeken, olyanokét is, akik saját hazájukban hitük miatt sohasem juthatnának be ilyen intézményekbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Eminenciás Uraim! Kedves Testvérek!
Végezetül a legnagyobb tévedés, amit egy európai ember a keresztényüldözésről hallva mondhat, úgy hangzik, hogy ez ővele az ő lakóhelyén, az ő országában sohasem történhetne meg. Sokan ringatják magukat ebben a tévhitben. Pedig a terror már eddig is többször lecsapott Európában. Azt is tudjuk, hogy Európa nyugati országai számos katonát adtak az Iszlám Államnak, akik pedig itt születtek, Nyugaton, és itt is jártak iskolába. Azt is tudjuk, hogy az illegális migrációval ellenőrizetlenül érkeztek a radikális iszlámot követő tömegek Európába. A demográfiai előrejelzések szintén azt mutatják, hogy a nem távoli jövőben lesznek olyan európai országok, amelyekben a vallási kulturális arányok gyorsan meg fognak változni. Mindaz tehát, ami Szíriában, Irakban történt, vagy ami például Nigériában jelenleg zajlik, sokkal közelebb van hozzánk, mint sokan gondolják. Mi úgy gondoljuk, Európát ettől csak az mentheti meg, ha visszatalál valódi értékeinek forrásához, a keresztény identitásához. Egy szó, mint száz, kedves Testvérek, mi, európai keresztények is nagy bajban vagyunk. Meggyőződésem, hogy Európa megmentéséhez nekünk ma éppen azok adhatják a legnagyobb segítséget, akiknek most mi segítünk. A szenvedők helytállása magvetés. Mi ma azt adjuk az üldözött keresztényeknek, amire nekik szükségük van: otthont, kórházat, iskolát, és azt kapjuk tőlük vissza, amire ma Európának van a legnagyobb szüksége: keresztény hitet, szeretetet és kitartást. Ennek szellemében kívánok Önöknek értékes tanácskozást!
Soli Deo gloria!
