Tisztelettel köszöntöm Önöket. A felkérésnek egyetlen mondatban is eleget tudok tenni: a pavilon ezzel meg van nyitva!
Az igazság az, hogy szokatlan helyen vagyunk most, mert hallják a vásári zsivajt, amely eltereli a figyelmünket, úgyhogy szerintem akkor járunk el a leghelyesebben, hogyha minél hamarabb visszavonhatatlanná tesszük azokat a megállapodásokat, amelyeket a magyar cégek kitárgyaltak. Előtte azonban azok számára, akik nem oldanak velünk együtt kereket, és nem hagyják el Sanghajt a mai napon, hanem még maradnak, annyi emlékeztetőt szeretnék a kínai–magyar kultúrtörténetből fölidézni, hogyha itt maradnak, akkor mindenképpen legyen a fejükben az, hogyha van egyáltalán értelme annak a kifejezésnek, hogy a legmagyarabb kínai város, akkor ezt a címet Sanghaj érdemli ki. Nézzék meg azokat az épületeket, amelyeket hazánkfia, a besztercebányai születésű Hudec László építész alkotott meg, és amelyekből több mint száz állt valaha ebben a városban, most is van még jó néhány. Ha úgy gondolják, hogy szükségük van a nemzeti büszkeségüknek némi frissítésre, akkor ezeknek az épületeknek a meglátogatása a legjobb, amit tehetnek. Azt is szeretném elmondani Önöknek, hogy nem ő volt az egyetlen magyar itt, ebben a városban. Az I. világháborúban sok magyar esett hadifogságba, leginkább Szibériában végezték, és a bátrabbak onnan megszöktek, és akik megszöktek, azok Kína felé vették az irányt, és közülük több később tudósnak, művésznek és kalandornak is bizonyuló hazánkfia érkezett ide, Sanghajba, és ezért a városnak a lelkületén, a kulturális lenyomatán ott van az ő munkájuknak az eredménye is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A két ország kapcsolatáról Szijjártó Péter minden fontosat elmondott. Óriási utat tettünk meg, a távolság is óriási, nemcsak időben volt ez nagy távolság, hanem térben is. Szerintem büszkék lehetünk arra mi, magyarok, különösen azok, akik itt cégeket képviselnek, és akiknek a munkája is benne van a mai eredményekben, büszkék lehetnek, büszkék lehetünk arra, hogy ezt a politikai és gazdasági teljesítményt, a hatalmas távolságok áthidalását elvégeztük, és amelynek eredményeképpen a magyar vállalatok megtalálhatják a számításukat itt, Kínában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami a jövőt illeti, csak annyit szeretnék Önöknek mondani, hogy tegnap tárgyaltam a Kínai Népköztársaság elnökével, és abban maradtunk – természetesen a méretkülönbségek ideértendők –, hogy közösen fogjuk építeni azt a jövőt, amelyben a magyar cégeknek is lesz helye majd Kínában.
A pavilont ezennel megnyitom. Sok sikert kívánok mindannyiuknak!