Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Magyar Honvédség parancsnoki beosztásának átadása miatt jöttünk ide ma. Ám mindenekelőtt megköszönöm a magyar katonáknak a járvány alatt végzett munkájukat, a Honvédkórházban, az oltóbuszokon és az oltópontokon szolgálatot teljesítőknek éppúgy, mint a közterületen járőröző társaiknak. A Magyar Honvédség a járvány elleni védekezés mellett alapfeladatait is megbízhatóan ellátta. Éberen őrizte hazánk és Európa határát, teljesítette missziós feladatait, és a terrorellenes küzdelemből is kivette a részét. Pontosan úgy, ahogy a magyar katona sok százéves dicsőségéhez, egy mai modern, nemzeti hadsereghez és egy NATO-tagállam haderejéhez illik.
Tisztelt Tiszt Urak és Tiszt Hölgyek!
A magyar politika 2010 előtt, nemzeti alkotmányunk elfogadása előtt súlyos hibákat vétett. Nem teljesítette a hazával és a saját katonáival szembeni kötelességét. Megszüntették a sorkötelezettséget, de nem állítottak a helyére egy modern, ütőképes, hivatásos hadsereget. A technikai eszközállomány lezüllött, akár a Hadtörténeti Múzeum hidegháborús gyűjteményébe is bekerülhetett volna. Lényegében a tönk szélére sodorták hadseregünket. A Jóistennek és a hadiszerencsének köszönhetjük, hogy ez idő tájt nem kellett fegyverrel megvédeni a hazánkat, és csak katonáink emberfeletti teljesítményének köszönhetjük, hogy teljesíteni tudtuk nemzetközi küldetéseinket. A 2010-re kialakult állapot méltatlan volt sok évszázados katonai hagyományainkhoz, alkotmányunkhoz, a nemzetközi kötelezettségeinkhez, de még ennél is mélyebben bántotta a magyar emberek és különösen a magyar katonák önérzetét. Mi voltunk a kissrác a grundon, aki állandóan azt lesi, hogy ki fogja majd megvédeni, ha a nagyobbak belekötnek. A nemzeti kormány egy olyan gyenge országot és hadsereget kapott kézhez, amely csak abban bízhatott, hogy NATO-mez van rajta. Ilyen körülmények közepette is a hadgyakorlatok és missziós küldetések sora bizonyította: a magyar katona legalább olyan jó, ha nem jobb, mint bármely nyugati társa. Kiérdemelte tehát, hogy hozzájuk hasonló feltételek között szolgálhassa a hazáját. Egy erős hadsereghez – ezt minden gyerek tudja – három dolog kell: pénz, pénz, pénz. 2010-ben három dolgot örököltünk: adósságot, adósságot, adósságot. Következésképpen, mielőtt a hadsereg fejlesztéséhez foghattunk volna, rendbe kellett tennünk hazánk pénzügyeit. Egy egész ország áldozott éveket az életéből, hogy talpra állítsa a magyar gazdaságot. Sikerek a gazdaságban, a családpolitikában, a szegényebb rétegek felzárkóztatásában, stabilitás, kiszámíthatóság és hadseregépítésre fordítható költségvetési százmilliárdok kellettek, hogy belevághassunk a modern kori magyar állam egyik legnagyobb vállalkozásába: felépíteni egy ütőképes hadsereget és mellé a hadiipart. Ezt a történelmi fordulatot Korom Ferenc tábornok, a Magyar Honvédség parancsnoka szakmai irányításával hajtották Önök végre. A parancsnok és a politikai irányítást nyújtó és a politikai felelősséget viselő miniszter közös sikere, hogy idáig eljutottunk. Korom Ferencnek köszönjük, hogy teljesítette, amit vállalt, és átvezette a Magyar Hadsereget a reménytelenség állapotából a bizakodás földjére. Köszönjük!
Korom Ferenc: Hazámat szolgálom!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy szabad, független országnak önbizalmat és magabiztosságot csakis saját ereje, a saját nemzeti hadserege adhat. Különösen, ha a világ olyan huzatos helyére állította a Jóisten, mint bennünket, magyarokat. Közép-Európa megszervezésére mindig akadt jelentkező. Kéretlen, de erős önjelöltek: a törökök, az antant, a németek, a szovjet. Az eredmény kivétel nélkül katasztrofális lett hazánkra és az egész régióra nézve. Közép-Európát nekünk kell felépítenünk – az itt élő népekkel közösen. És az együttműködéshez a jó szándék kevés, erő is kell hozzá. Tudjuk: az igazság erő nélkül keveset ér. Ezért a pénzügyi stabilitás, a zakatoló gazdaság mellé kell egy ütőképes hadsereg is. Önök katonák, jól képzett katonák, ismerik a történelmi kérdést: ki fog meghalni Gdańskért? És ki halt meg 1956-ban Budapestért? Senki sem fogja a saját bőrét egy magyar városért kockáztatni. Vagy ha mégis, ha komolyan veszi is a NATO kölcsönös védelmi garanciáját, olyan szövetségest nem fogunk találni, aki helyettünk védené meg a hazánkat. Mellettünk, velünk talán, de helyettünk biztosan nem. Ha mi nem vagyunk erősek, akkor elveszünk. A mi ügyünk mindig elvérzett, mire az oly sokszor beígért felmentő seregek megérkezhettek volna. Felesleges tehát a horizontot kémlelni. A hazánkat, ha baj van, nekünk kell megvédeni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Magyarország ma a béke földjének számít Európában. Az a dolgunk, hogy ez így is maradjon. A mi feladatunk egy olyan modern, erős hadsereg felépítése, hogy Magyarországot megtámadni véletlenül se jusson eszébe senkinek. Se másik államnak, se terrorszervezetnek, se ránk zúdított migránsinváziónak. A magyar hadseregnek elrettentő erővel kell bírnia. A hagyományos harcászatban éppúgy, mint a kibervédelemben, határaink őrzésében éppúgy, mint a terrorizmus elleni küzdelemben. Az új parancsnoknak az lesz a feladata, hogy a hadsereg integritásának, fegyelmezett belső rendjének és a katonaeszmények megőrzése mellett a hadsereget beleszerkessze, beleillessze a magyar társadalomba, fiatalok tízezreit nyerje meg, fiatalok tízezreit készítse fel, és fiatalok tízezreit képezze ki a haza védelmére és a katonaeszmények tiszteletére.
A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenekelőtt!
Parancsnok úr, munkájához sok erőt és jó egészséget kívánok!
