Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Először is gratulálok Korom Ferencnek altábornaggyá való előléptetéséhez és vezérkari főnöki kinevezéséhez. Megköszönöm Simicskó István miniszter úr elmúlt években végzett munkáját is, aki három éve olyan pillanatban vette át a tárcát, amikor Magyarország déli határát migránsok tízezrei ostromolták. Köszönjük, hogy irányításoddal sikerült kiépítenünk azt a védelmi rendszert, amely azóta is állja a sarat, és őrzi a magyar emberek és Európa biztonságát. Köszönetet mondok Benkő Tibor vezérezredesnek is, aki elfogadta a felkérésemet, hogy ő legyen az új kormány honvédelmi minisztere. Fontos hagyományt elevenítünk fel ezzel; ez a hagyomány Mészáros Lázárig nyúlik vissza, aki katonaként lett az első magyar kormány hadügyminisztere. A rendszerváltás óta nem volt példa rá, hogy egy katona közvetlenül a magyar hadsereg éléről vállalja el a honvédelmi miniszteri posztot. Arra a kérdésre pedig, hogy melyik a bátrabb vállalkozás, politikusként kimenni a harctérre – láttunk már ilyen miniszterelnököt is –, vagy a hadseregből berukkolni a politikába, nehéz választ adni, mivel a politika küzdőterein is gyakran fütyülnek golyók az ember füle mellett.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Különös hangsúlyt ad ennek a pillanatnak az is, hogy a vezérkari főnöki szolgálat átadására, átvételére épp itt kerül sor, a parlament kupolacsarnokában, a Szent Korona jelenlétében. Régen az volt a szokás, hogy amikor Magyarországon egy uralkodót megkoronáztak, akkor annak fel kellett vágtatnia, ha tudott, vagy léptetnie a koronázási dombra, és kardjával a négy égtáj felé vágva megesküdnie: jöjjön bármely irányból az ellenség, megvédi az országot. Amikor a millennium évében a Szent Koronát ebbe az épületbe hoztuk, egyben azt is jeleztük, hogy ez a feladat most már a Magyar Országgyűlésre és a magyar kormányra hárul. A Szent Korona azért van itt, a parlament épületének szívében, hogy rendre emlékeztessen minket, Magyarország megvédése nem a NATO és nem az Európai Unió feladata és kötelessége, hanem a mienk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt két kormányzati ciklusnak köszönhetően Magyarország már túl van egy sikeres alkotmányozási fordulaton, egy sikeres nemzetpolitikai fordulaton, egy sikeres gazdasági fordulaton és egy sikeres családpolitikai fordulaton is. A most kezdődő kormányzati ciklus kiemelt fontosságú nemzeti feladata a nemzetbiztonság megerősítése. Ma ott tartunk, hogy a biztonság korunk legértékesebb valutája. A kilencvenes években láthattuk, testközelből láthattuk, hogy háborús konfliktusok akár a szomszédunkban is kitörhetnek. Most azt is megtanulhattuk, hogy a tőlünk távolabb zajlók pár hét leforgása alatt ide érhetnek a határunkra, bevándorlók milliói várják most is, hogy útra kelhessenek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tábornok Urak!
A vezérkari főnök úr a mai kor kihívásainak megfelelően szervezze újjá a magyar hadsereget. Egy modern, ütőképes, hazája iránt elkötelezett hadsereget akarunk, Vezérkari Főnök úr, amely bármely más nemzet fegyveres erejével felveszi a versenyt. Miniszter úrnak és Önnek is tudnia kell, a szomszédjaink folyamatosan és lendületesen fegyverkeznek. Az elkövetkező években a Magyar Honvédség költségvetését mi is több mint a duplájára fogjuk növelni. Az Önök munkájának feltételeit tehát megteremtjük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A történelem azt tanítja, hogy az a nemzet, amely nem tudja megvédeni az országát, nem is érdemli meg azt. Erős Magyarország nem létezhet erős hadsereg nélkül. Ahhoz viszont, hogy a hadsereg ismét erős lehessen, elsősorban a fiatalokat kell megnyernünk a honvédelem ügyének. Azt kérem a magyar honvédség újonnan kinevezett vezérkari főnökétől, hogy tegye vonzóvá a magyar fiatalok számára a haza szolgálatának legnemesebb formáját, a katonai pályát. Sok sikert kívánok az új vezérkari főnöknek! Mindannyian azt reméljük, hogy az ország biztonsága jó kezekbe került. Azt várjuk Öntől, hogy járjon előttünk is jó példával, és szerezzen érvényt a katonák között is a katonaélet első számú törvényének: „Csak a becsület!”
