Látják, hogy a magyar egy hosszú nyelv. Néhány rövid mondattal szeretnék hozzájárulni a mai ünnepséghez. Először is tisztelettel köszöntöm a miniszterelnök urat. Tisztelettel köszöntöm az eszékieket, a horvátokat és a magyarokat. Magyarország üdvözletét hozom Önöknek, és három gondolatot szeretnék itt hagyni magunk mögött. Az első: köszönetet szeretnék mondani a Magyarországon élő horvátoknak, hogy megmaradtak horvátnak, és ezzel hozzájárultak Magyarország sokszínűségéhez és gazdagságához. Köszönetet mondok a Horvátországban élő magyaroknak, hogy megmaradtak magyarnak, és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nemzet is nagyobb legyen. Köszönetet mondok a miniszterelnöknek, amiért létrehozták ezt az épületet. Mi jól ismerjük egymást, a horvátok is a magyarokat; mind a ketten büszke népek vagyunk, egyikünknek sem kenyere a hálálkodás, ezért csak annyit mondok, kedves Andrej, hogy nagyon köszönik a magyarok. A második gondolat, amit szeretnék elmondani Önöknek, az ennek a térségnek a fejlettségéről szól.
Barátaim!
Nyolcvan évvel ezelőtt, kilencven évvel ezelőtt, száz évvel ezelőtt Szlavónia, Baranya megye Magyarországon a leggazdagabb részei közé tartoztak az országainknak. Irigyeltek bennünket, még pontosabban: irigyelték Önöket nemcsak a kultúrájuk miatt, hanem az életszínvonaluk magas volta miatt is. Én nem hiszem el, hogyha egyszer valamire képesek voltunk a történelem során, azt ne tudnánk megismételni újra. Én hiszek abban, hogy a magyarországi Baranya megye és az itteni Szlavónia lesz még irigyelt része Horvátországnak és Magyarországnak. Mindannyian tudjuk, hogy ma nem ez a helyzet. Az a kérdés, hogy miért? Ha megkérdezünk egy horvátot, aki itt él, azt fogja mondani, hogy ő Horvátország északi szélén él; ha megkérdeznek egy Baranya megyében élő magyart, ő azt fogja mondani, hogy Magyarország déli szélén él.
Barátaim!
Olyan emberek és közösségek, akik azt hiszik, hogy valaminek a szélén élnek, sosem lesznek sikeresek. Csak az az ember lehet sikeres, aki azt gondolja, hogy ahol ő él, az a világ közepe. Ebből világos, hogy mi a teendőnk: össze kell kapcsolni az országainkat. Ha a szélén maradunk, és elszigeteltek maradunk, sikertelenek leszünk. Ha Horvátország végre belép a schengeni övezetbe, amit mi teljes szívvel támogatunk, akkor az utolsó akadály is elhárul, és Magyarország és Horvátország között szabad lesz az átjárás. Szabadon áramolhat a kultúra, a sport, az üzlet, és megélénkülhet a politikai kapcsolatok világa is. És ha ez bekövetkezik, akkor Horvátországnak az északi és Magyarországnak a déli széle ismét a világ közepe, irigyelt térség lehet majd. Én tudom, hogy most Önök közül van, aki azt gondolja, hogy egy fantaszta vagyok, és ez igaz, de ha az embernek nincsenek nagy tervei, akkor nem lesznek eredményei sem. Higgyék el nekem, amiről beszélek, lehetséges, és ha a Jóisten megsegít bennünket, és Horvátországnak marad a mostani elkötelezettségű kormánya még tíz évig, és Magyarországnak is marad a nemzeti kormánya még tíz évig, akkor újra eljövünk ide majd Andrejjel, hogy megnézzük, hogy igazat mondtunk-e. És higgyék el: tíz év múlva itt egy egészen más világot fognak találni.
Végezetül szeretnék egy gondolatot megosztani a fiatalokkal. Divat ma elmenni. Ez nemcsak az Önök, nemcsak a horvátok, ez a magyarok problémája is. És ezt én megértem. Amikor az ember fiatal, úgy érzi, hogy övé az egész világ, ide nekem az oroszlánt is, és nem is baj, ha elmennek és tanulnak. Nem is baj, ha tudást gyűjtenek össze, de, kedves eszéki horvát és magyar Fiatalok, a végén rá fogtok jönni, hogy a legfontosabb dolog, ami lehet az életetekben, az, hogy van hazátok, ahova hazajöhettek, ahol várnak benneteket, ahol nem vagytok idegenek. És ilyen csak egy hely van: a szülőföldetek. Úgyhogy ha el is mennek tanulni, tisztelt Eszéki Fiatalok, a két kormány azon dolgozik, hogy legyen itt egy olyan hely, ahova van értelme visszajönni. Magyarországon ez a folyamat már megkezdődött, és ami megkezdődött Magyarországon, majd meg fog történni Horvátországban is. Úgyhogy menjenek, tanuljanak, és aztán jöjjenek vissza, és tegyék naggyá Eszéket, tegyék naggyá Szlavóniát, tegyék naggyá Baranyát, és tegyék naggyá Magyarországot.
Isten éltesse mindannyiukat! Sok sikert kívánok! Köszönöm, hogy meghallgattak!