Tisztelettel köszöntöm a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának oktatóit és végzős hallgatóit. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm az eskütevők szüleit és családtagjait. Mi mindannyian egy ezeréves állam polgárai vagyunk. A budai vár, ahol most állunk, az ezeréves magyar állam központja, szíve közepe. A frissen végzett rendészeti hallgatók itt tesznek esküt a haza szolgálatára. Világos szimbólum ez. A mi hazánk szíve közepe a törvényesség, a jog és a rend. Ezek a mi kultúránk legnagyobb jótéteményei, mert belőlük fakad a biztonságos, a békés és a szabad élet. Önök, az eskütevők pedig azok, akik mindezt biztosítják, sőt ha kell, életük kockáztatásával garantálják a számunkra. Sok száz éves történelmünk során mindig voltak olyan fiai a hazának, mint Önök. Olyanok, akik azt tekintették hivatásuknak, hogy megvédjék a hazájukat és annak polgárait. Biztosan számított mindig, ahogy most is számít, a jövedelem, a karrier és a pénz, de az Önök szakmájában ezt mindig megelőzte az ország és polgártársaink szeretete. Első helyen állt egy érzés, gondolat vagy inkább ösztön, hogy mindig kell lenniük olyan magyaroknak, akik készen állnak arra, hogy megvédjék a hazájukat. Ezt hívják hazaszeretetnek. Amit az államot működtető vezetők, tisztviselők, egyenruhások, vagyis mi, közszolgák együtt érzünk, azt nevezhetjük hétköznapi hazaszeretetnek. Ez mindennapos, természetes módon egyszerű érzete annak, hogy az ország, amelyben az ember él, a hazája, amiből csak egy van, nincs belőle másik, s ha ez az egy elvész, csak olyan helyen folytathatja az életét, amely valaki másé, és ahol mi csak megtűrtek, jobb esetben befogadottak lehetünk. Ezért készen állunk, hogy nemzedékről nemzedékre megtartsuk, ha kell, megharcoljunk érte, mert ez a legértékesebb, amit a gyerekeinknek adhatunk. Érezzük, hogy a hazánk szeretetének érzése befon minket egy közös sorsba, amely nagyszerű és kivételes, csak a miénk, és amelynek nagyszerűségében mindannyian osztozunk. Ez az érzés bennünk, magyarokban különösen erős, nélküle aligha tarthattuk volna meg az országot ilyen hosszú időn keresztül. Csak a magyar nyelv képes egyetlen szóba belesűríteni az országot, a népet, a szülőföldet és az otthont, ahogy ezt a haza szó teszi. Kérem Önöket, hogy szolgálatuk éveiben így gondoljanak a magyar hazára.
Tisztelt Eskütevők! Kedves Családtagok!
Ha jó rendőrök, tűzoltók, katasztrófavédelmisek akarnak lenni, a hazaszeretet mellett szükség van önbecsülésre is. Az egyenruhának ugyan önmagában is lehet becsülete, de ez nem pótolja viselőjének személyes önbecsülését. Önök e tekintetben is jól állnak: iskolázottak, fiatalok, szépek, egészségesek, Önök előtt az élet, minden okuk megvan, hogy önbizalommal feltöltve nekiinduljanak, és beszakítsák a jövő kapuját, de azt is tudniuk kell, hogy a jövő, amely Önökre, mint egyenruhásokra vár, nem ígérkezik egyszerűnek. Meglepő és felkavaró dolgok történnek. Jómódú országok egészségügyi rendszerei omlottak össze néhány nap alatt. Gazdag országok indultak el a pénzügyi összeomlás irányába. Példátlan erőszakhullám perzsel végig csodált nagyvárosokon. A rendet fenntartani hivatott fegyveres szervezeteket megalázzák az utcán és a politikában is. A közrend őreit rasszistának minősítik. Az egyenruhások iránti közmegbecsülést a köztéri szobrokkal együtt döntik le. Az állam és a törvény kivonul az utcáról. Fontos, hogy tudják: Magyarország nem ilyen ország. Fontos, hogy azt is tudják, nem is lesz ilyen ország. A mi hazánk pénzügyei rendben vannak. Gazdaságunk egészséges. Az emberek tudnak és akarnak dolgozni. Növekedési tartalékaink magasak. Szüleinktől és nagyszüleinktől megtanultuk, hogyan kell helytállni a nehéz időkben. Mi, magyarok feketeöves válságkezelők vagyunk. Bármekkora is körülöttünk a zűrzavar, nálunk még a fejekben rend, a karokban erő, a szívekben lojalitás uralkodik. Önök biztosak lehetnek abban, hogy mi sohasem fogjuk magukra hagyni az egyenruhásainkat. Megbecsüljük, tiszteljük, és kiállunk azokért az emberekért, akik vásárra viszik a bőrüket a mi biztonságunkért és az otthonaink békéjéért. Itt, Magyarországon minden élet számít. Mi azt a világot szeretjük, ahol rendezettség van, ahol a józan ész uralkodik, ahol a törvény az ártatlanokat és nem a bűnözőket védi; ahol megvédjük magunkat a migrációtól; ahol az erőforrásokat a családok és a gyermekek jövőjébe fektetjük. De hogy ez a világ, amit kemény, sőt gyakran keserves munkával megteremtettünk, fennmaradhasson, hogy a mai zavaros időkben is Magyarország a béke és a biztonság szigete maradhasson, szükség lesz az Önök elkötelezettségére, helytállására és becsületes munkájára. Biztosak lehetnek abban, szolgálatuk minden percében érezni fogják, hogy Magyarország Önök mögött áll. Azt kívánom, munkájuk során ne remegjen meg a szívük, legyenek hűségesek esküjükhöz, tiszteljék bajtársaikat, elöljáróikat és mindenekelőtt a hazájukat.
Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött! Szolgálatukhoz sok erőt, jó egészséget és szép sikereket kívánok!