Orbán Viktor beszéde a Szlovén Demokrata Párt (SDS) 11. kongresszusán
2017. május 20. Maribor

Ha jól értem, akkor én lehetek az Önök szerencsét hozó talizmánja. Kívánom, hogy ez így legyen! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat. Megtisztelő egész Magyarország számára és személyesen az én számomra is, hogy meghívtak erre a kongresszusra. Egy történelmi párt kongresszusán lehetek most itt. Meghallgattam az Önök elnökének és barátomnak, Janez Janšának a beszédjét. Eddig azt gondoltam, hogy a legdirektebben, a legnyíltabban és legegyenesebben a magyarok beszélnek, de a mai napon be kell látnom, hogy az ezüstéremmel kell beérnünk, mert az Önök elnöke a magyaroknál is nyíltabban és egyértelműbben fogalmazta meg azokat a dilemmákat, melyek bennünket itt, Közép-Európában gyötörnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is engedjék meg, hogy tolmácsoljam a Kereszténydemokrata Internacionálé elnökének, Andrés Pastranának az üdvözletét. A Kereszténydemokrata Internacionálé a kongresszusuknak sok sikert, a választásukhoz pedig remek eredményt kíván. Engedjék meg, hogy a szomszédos Magyarország és annak kormánypártjai, a magyar kereszténydemokraták és a Fidesz nevében köszöntsem Önöket. Testvérpárt vagyunk, ez a mi közös keresztény értékrendünk szerint azt jelenti, hogy bajtársai és harcostársai is vagyunk egymásnak.

Az első dolog, amiért ma eljöttem ide, Önökhöz, hogy biztosítsam mindannyiukat arról, hogy számíthatnak a magyar kereszténydemokratákra és a Fideszre és az én személyes támogatásomra is az Önök előtt álló fontos küzdelmekben. A Szlovén Demokrata Pártban mi, magyarok Szlovénia elmúlt negyed századának meghatározó politikai mozgalmát tiszteljük, és szeretném Önöket biztosítani, hogy elnöküknek is köszönhetően az Önök pártját egész Európában tisztelik. Ahogyan Önök, mi is voltunk már fent és lent, voltunk kormányon, és voltunk ellenzékben, és sosem lehet tudni a politikában, hogy mit hoz a jövő. Egy dolog azonban biztos: Önök nélkül, az Önök pártja nélkül ma nem lehetne megírni a független és szabad Szlovénia történetét, és az is biztos, hogy az Önök pártja nélkül nem lehet elképzelni a jövő szabad és demokratikus Szlovéniáját sem.

Tisztelt Kongresszus!

Közép-Európában a politika szemérmesebb és visszafogottabb, mint Amerikában vagy Nyugat-Európában, ezért visszafogottabban és szemérmesebben szoktunk beszélni a vezetőinkről is, de azért mindannyian tudjuk Magyarországon is és biztosan itt is, hogy erős, megbízható és tiszteletre méltó vezetők nélkül a pártjainknak nem lehet sikere. Ezért engedjék meg, hogy a visszafogottságot most félretéve megemeljem a kalapomat az előtt a történelmi teljesítmény előtt, amit az Önök elnöke, Janez Janša magáénak tudhat, és amellyel nemcsak a maga személye számára, hanem az Önök pártjának és egész Szlovéniának megbecsülést vívott ki az Európai Unióban. Büszkék vagyunk arra, Janez, hogy a barátaid lehetünk! Az Önök vezetője nemcsak egy kérlelhetetlen demokrata, nyilvánvalóan és jól láthatóan talpig úriember, hanem egy szabadságharcos is, aki épp eleget látott már a világból ahhoz, hogy tudja, hogy egy olyan rendszernek az árnyéka, mint a kommunizmus, messzire ér. Mi, magyarok is ismerjük, és tudjuk, hogy a posztkommunista világnak van két törvénye: az első törvény, hogy az elvtársak nem vesznek el, csak átalakulnak; a második törvény, hogyha kitessékeljük őket az ajtón, akkor visszamásznak az ablakon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez olyan realitás, amellyel mindannyiunknak számolnunk kell, szlovénoknak és magyaroknak is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nekünk, szlovén és magyar demokratáknak, de most, hogy itt van Dzurinda barátunk, mondhatom, hogy szlovák demokratáknak is van egy közös ügyünk, és ez Közép-Európa jövője. Közép-Európa Európa kapuja és bástyája, egy sokszínű, keresztény, multietnikus terület, egy kicsit huzatos hely, erről mindannyian tudnánk beszélni, de mi mégis közös hazaként tekintünk erre a Közép-Európára. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy itt élhetünk, büszkék vagyunk a saját nemzeteinkre és azok történelmi teljesítményére. Túléltünk szlovénok és magyarok sokszor együtt, máskor külön nehéz évszázadokat. Egy dolog biztos, hogy így szlovénként és magyarként akarunk megmaradni a jövő számára is. Köszönjük szépen Janez Janša elnök úrnak, hogy megírta a „Lövészárkok” című könyvét, amelyet magyarul is olvashatunk már, és amelyben elmagyarázta nekünk Szlovénia legutóbbi időszakának bonyolult és nehéz történetét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy mi mindannyian, Önök is és mi is egy nagy európai vita kellős közepén állunk. Egyszerűen kifejezve: migránsok vagy a saját családjaink? Ez itt a kérdés. Európában ma sokan gondolják úgy, hogy az elöregedő és egyre gyermektelenebb Európa gondjait bevándorlókkal kell megoldani, és vagyunk mi, a másik fölfogás, amelyik azt mondja, hogy ha nehéz is, ha bonyolultabb is, ha nem is tudjuk pontosan az útját és a módját, de nekünk inkább a saját belső, fizikai, lelki és biológiai tartalékainkat kell mozgósítani annak érdekében, hogy nemzetként fönnmaradhassunk. Hiszünk abban, hogy ez lehetséges. Le akarnak beszélni erről bennünket, Európában sokan azt mondják ma, hogy ez nem lehetséges. Mindenkit arra szeretnék emlékeztetni, hogy ez a migránsok betörésének idején is így volt, azt mondták, nem lehetséges megállítani őket, azt mondták, nem lehetséges a határokat megvédeni, mindig csak arról beszéltek, hogy mit miért nem lehet, és hogyan nem lehetséges. Nekem meggyőződésem, hogy a közép-európaiak, ha a saját életükről van szó, ha a saját jövőjükről van szó, ha a saját hazájukról van szó, ha a saját hitükről van szó, ha a saját családjukról van szó, akkor mindenre képesek. Mindenre képesek vagyunk. Megvédjük magunkat, és fönn is tartjuk magunkat a következő időszakban is.

Tisztelt Kongresszus!

Mint ahogy az Önök elnökét is hallhattuk, Európában ma gyakran esik szó az európai értékekről, de gyakran úgy esik szó ezekről, mintha Brüsszelben őriznék ezeket egy páncélteremben, mintha az európai értékek egy széfben lennének, amelynek kulcsát csak néhány kiváltságos ember hordhatja a mellényzsebében. Az igazság azonban az, hogy valóban vannak széfek, amelyekben az európai értékeket őrzik. Ezek a széfek azonban nem Brüsszelben, hanem az európai polgárok szívében vannak: szlovénok, magyarok, lengyelek, németek, franciák, szlovákok, az európai népek polgárainak szívében, mert az európai értékek nem élettelen kőbe vannak vésve, hanem az élő szívekbe vannak felírva. Minden nemzetnek a saját nyelvén, és a saját kultúrája szerint. Régebben erről nem kellett beszélni. Amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor ez még evidencia volt, azonban látnunk kell, hogy ma sokan másfelé tapogatóznak, másfelé tájékozódnak Európában. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy Európa Brüsszelben van, és onnan mondhatják meg a tagállamoknak, hogy kinek mit kell tennie. Ennek a gondolkodásmódnak meglett az eredménye. Ez a gondolkodásmód az oka, amiért 2008-ban kitört a pénzügyi válság, ez a gondolkodásmód tette gyengévé a pénzügyi válsággal szembeni védekezésre a tagállamokat, és láthattuk azt is, ez a gondolkodás hova vezetett 2015-ben, amikor ránk szabadította a migrációt. Ennek a gondolkodásnak az lett a vége, hogy ma a munkaerő szabad áramlását az illegális migránsok szabad vándorlása váltotta fel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szlovénok és magyarok számos európai kérdést azonos módon látunk. Egyetértés van közöttünk abban, hogy az illegális migráció egy komoly fenyegetés Európa számára, egyetértés van közöttünk abban, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is meg kell védenünk a schengeni határokat, és egyetértés van közöttünk abban is, hogy minden egyes nemzetnek joga van eldönteni, hogy kikkel akar együtt élni, és hogy erről senki más nem hozhat döntést rajta kívül.

Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim!

Elolvashattam az Önök előtt fekvő határozati javaslatot, amely egyben egy választási program is, és amely egy szuverén, büszke és magabiztos Szlovénia képét mutatja fel. Önök ezért küzdenek, ez van az Önök szívébe írva. Mindezek után nem is adhatnék Önöknek más tanácsot, mint amit magunknak adtunk az első kommunista rendszer utáni első szabad magyar választáson 1990-ben, amikor azt tanácsoltuk magunknak, magyaroknak is, hogy hallgass a szívedre! Azt tanácsolom Önöknek, hogy hallgassanak a szívükre, mert ha van szív, van lelkesedés, és ha van hit, akkor van minden, és akkor lesz győzelem is. És végül azzal köszönök el Önöktől, hogy emlékeztetem magunkat arra ismét, hogy mi testvérpárt vagyunk. Magyarul a testvér szó két önálló szó összeillesztése: test és vér, testvér. Ez egy komoly dolog, és a testvérek mindig számíthatnak egymásra. Úgy látom Önöknek erre szükségük is lesz. Önök egyre erősebbek, Önök egyre nagyobbak, és egyre elismertebbek. És minél nagyobbak lesznek, és minél elismertebbek, és minél inkább megnő az esélyük a győzelemre, annál jobban fogják Önöket támadni. Ez persze kellemetlen, de valójában jó hír. Ha Önök nem lennének fontosak, nem lennének komolyak és erősek, a kutya se törődne Önökkel. Önöket azért támadják, mert komoly esélyük van a győzelemre. Ez olyan törvény, ami pontosan így van Magyarországon is. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy nehéz és fáradságos út vezet a győzelemig, de higgyék el, hogy megéri. Bátorságot, erős szívet és kitartást kívánok a küzdelmükhöz az Önökkel szolidáris Magyarország és magyar testvéreik nevében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!