Mélyen tisztelt Elnök Úr! Excellenciás Hölgyek és Urak! A Török Kormány Tisztelt Tagjai! Hölgyeim és Uraim!
Szerencsés módon esnek egybe most események. Én azért vagyok itt, mert az Önök elnöke, Erdoğan elnök úr meghívott engem egy kétoldalú találkozóra, egy magas szintű tárgyalásra, és holnap vele megyünk innen Isztambulba, a Türk Tanács ülésére. De tegnap láttam az összes televízióban, rádióban, hogy Atatürk halálának az évfordulóját is ünnepelték, és most pedig az erdők, illetve a fásítás napja is ide esik. Három dolog esik itt egybe. Kevesen tudják, de mi Magyarországon számon tartjuk, és büszkék vagyunk rá, hogy az Önök nagy államalapítója, Atatürk első kertésze, főkertésze egy magyar ember volt. Ő hozta létre azt a kertet, amelyet az első elnökük rendelt meg. Ormos úrról beszélünk, aki egy elismert magyar kertész. Büszkék vagyunk, hogyha legalább ennyivel, néhány fa erejéig mi is hozzájárulhattunk a modern Törökország létrejöttéhez.
Mélyen tisztelt Elnök Úr!
Fát ültetni jó érzés, boldogsággal tölti el az embert. Egy fa ültetése sokkal rejtélyesebb dolog, mint azt az ember gondolná. Mert gondolunk persze arra, hogyha több a fa, tisztább a levegő, ha tisztább a levegő, jobb az élet, tisztább a világ, de nekünk, magyaroknak a faültetés mást is jelent. Nálunk a faültetés, különösen, ha mással együtt, valakivel együtt tesszük meg, az a barátság jele. Mi, magyarok úgy gondoljuk, hogy a barátság erősíti és növeli az életet. Ellenségekkel sosem ültetünk közösen fát, az ellenség és ellenségesség pusztítja az életet, de együtt ünnepelni egy fa elültetését közösen, mint ahogy mi fogjuk ezt elnök úrral, ez a barátság bizonyítéka, és a barátság jó dolog. Mi, magyarok azt is számon tartjuk, hogy amit látunk egy fából, a koronája, az pontosan megegyezik azzal a mérettel, amellyel a gyökerei rendelkeznek. Ez az élet rendje. Ez nemcsak biológia, az emberi életnek is ez a rendje a magyar fölfogás szerint. Ha fát látunk, akkor tudnunk kell, hogy mi ma azért élhetünk, mint a fa koronája és ágai, mert előttünk a szüleink, a nagyszüleink, a dédszüleink és az ő szüleik elvégezték a saját munkájukat. Pont olyan erős a nemzet a föld alatt a múltjában, a gyökérzetében, mint amilyen erős a lombozatában. Ezért számunkra a faültetés egyúttal az ősök iránti tisztelet kifejeződése is.
És végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr!
A magyar kultúrában létezik az égig érő fa. A fa az a valami, ami akár az égig is nő. Ez bennünket, magyarokat arra figyelmeztet, hogy a mi életünket, földi életünket össze kell kötni az éggel, vagyis az örök élettel. Ez egy olyan szimbólum, amit szerintem a muszlimok és a keresztények is megértenek. Mi a földi élet összekötését az örök élettel úgy mondjuk, hogy sursum corda: emeljük fel a szívünket. Én azt kívánom, hogy a török–magyar barátság is terebélyesedjen, és a fája nőjön az égig!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
